2012. február 29., szerda

Többet nem agyalgok Rakonczay Gábor kapcsán

Lesz még egy blogbejegyzés, amikor megérkezik.

A baj az, hogy napokig szinte másra sem tudtam gondolni. Sok mindent levezettem magamban, de hogyan juthattam volna dűlőre.
Aztán a sors úgy hozta, hogy egy Gáborhoz közelállótól megtudtam dolgokat, amik aztán megkönnyítették a tisztá(bba)nlátást.

Azt hiszem, máshonnan kell a kérdést megközelítenem. Félre kell tenni, hogy az életem nagy részét a tengeren töltöttem és teljesen más a nézőpontom, mint Gáboréknak.

Van egy ifjú, akit valahogyan elkap a tenger varázsa, és elhatározza..., és megvalósítja...
Megszállottan.
Már van négy év tapasztalata is, jó is, és rossz is.
De ez nem veszi el a kedvét. Nekimegy, amúgy magyarosan, fejjel a falnak. A fal nem a tenger, hanem az anyagi lehetősége. Valójában nem tudom, milyen anyagi háttérrel rendelkezik, de biztos, hogy nem az a kategória, mint a vitorlástársadalom zöme, akiknek saját hajójuk van. Azoknak jóval több a pénzük, mint amennyi a vitorlázáshoz kell...
Mit csinál az, aki hiányt szenved benne? Szponzorok után kutat, és ha talál, akkor szerencsés. Kap pénzt, de ebben a válsággal küzdő világban nyilván nem eleget. Van aki eszközzel segít, mint amikor a Tűzhangya elindult... Akkor vittek EPIRB-et, mert kölcsönkapták egy ukrán fiatalembertől Dmitrij Rezvojtól, aki szintén óceán átevező, sőt egy "őrült" família tagja, ahol a testvére már átevezte a nagy vizet, és a papa is efféle bolondságok rabja, aki jól beoltotta a fiait... Gondolom, Gáborék nemcsak EPIRB-et kaptak akkor tőle, hanem tanácsokat is.

Most is kaptak, éppen a hajót magát Fa Nándortól ha kölcsönbe is, márpedig egy efféle jármű nem éppen filléres dolog. A Gáboréhoz hasonló 21 000 angol fontért (keresd a Grafoplast hajót) most is megvehető, ha van rá ennyi pénzed. Az, hogy Gábor nem egy kimondott tengerész, mutatja, hogy nem babonás: ezzel a hajóval már valaki feladta, (de mintha ketten is, de ebben nem vagyok biztos) visszafordult, és ilyen előélettel nehezen lehet a piacon értékesíteni egy hajót.

Gábor honlapján szerepelnek azok az eszközök, amik szerinte is szükségesek. De nem volt pénz mindenre, és a szükséges felszerelések közül néhányan áldozatul estek a pénztelenségnek... Se EPIRB, se Argos, bár a Nemzetközi Óceánátevező Szövetség honlapján mint kötelező felszerelés vannak felsorolva. Csak a műholdas telefonra futotta, de akár bevallják Gáborék, akár nem, szerintem azzal is spórolni kell, hogy beleférjen a büdzsébe a mindennapi hívás. Ugyanis olyan drága a percdíj, hogy a tengerjárók tulajdonosai se mind engedi meg magának, hogy felszereljék a hajóikra.

A telefon bedöglött, most nincs hír. Azt nem tudjuk, hogy miért. Csak feltételezünk.

Az énem lelkes, mindig fiatal fele azt, hogy Gábor erejét megfeszítve evez, és április 20-n telefonál English Harbourból, a gyönyörűséges antiguai kikötőből.
Az énem tengerész felét meg nem engedem szóhoz jutni.

English Harbour Antiguán. Ide igyekszik Gábor.

2012. február 28., kedd

Vigyázz, hol veszed le a szemüveged!

Nehogy úgy járj, mint én ma reggel...
Készülődtem visszautazni Akára. Még elmentem a CBA-ba. Még volt időm, vettem egy lottót a lottózóban.
Csak nagyon rosszul láttam a számokat.
Belém villant a felismerés: fogmosáskor letettem a fürdőszoba polcra! Istenem, mehetek vissza, csak még időben kiérjek a Délibe! Még az a szerencse, hogy mindig jókora ráhagyással indulok vonathoz, mert nem engedem meg azt a luxust magamnak, hogy lekéssem.
Még van időm hazarohanni.
Jön a lift, be, fel, ki, csenget.
Köszönés helyett kérdem a fiam:
- Hol a szemüvegem? Megtaláltad?
- Nem. Ott van az orrodon.
Csak néztem, mint a hülye... át a szemüvegen. Rögtön megláttam a keretet...

Ez pont így történt, az utolsó négy mondatot kivéve. Az csak poén. Mert a liftet várva megvakartam az orrom, és megböktem a szemüvegkeretet...
A vonatot elértem.
Viszont gyűlölöm a multifokális lencsét, amin nem mindig látok olvasni rendesen...

2012. február 27., hétfő

Átmentünk Konstancára - MV Humber 16. rész



Csütörtök, június 13. Mangália
Beteg a kiscicánk

Cabellóban hozta be valaki, talán ha két hónapos lehetett. Kedves, aranyos kis szőrgombóc volt, mára szépen fejlett kölyökmacska. Kigömbölyödött, jól táplált, rá se hederít az egerekre, patkányokra. Mert ilyen mini-állatkertünk van, tartunk még hatmillió csótányt és tücsök is muzsikál néha valahol a dekoritlemezek között, ami igen szépen hangzik a mezőn, de alvás helyett hallgatni nem az igazi.

Ma reggel néztem, ott feküdt a szép kis cirmos cica az öltözőben az ócska kabáton. Azt mondják, valószínű, hogy a mellső lába törhetett el. Nemhiába kell a MAHART-nál külön baleseti oktatást tartani a javítás előtt, lám ő valahol ott kóricált, ahol egy vas ráeshetett a lábára. Remélem, hogy így volt, és nem Edu sózott oda neki, mint Bejrutban.

Ugyanis ott játszott vele, és a kis buta állat megkarmolta. Bár lehet, hogy több esze van mint Edunak, és nem játék volt, hanem kínozhatta... Mindenesetre a pincér kivágta a tengerbe, szerencsére a part felőli oldalon. Rafael mentette ki szegényt.
Bent voltam a csőben

Tegnap este kicsit behúztak a csőbe a románok. Ugyanis jelentették, hogy kész a hegesztés a kormányszektorban. Addig, amíg hegesztettek, tiszti őrség volt, éjjel-nappal, s most, hogy befejezték, lefújtuk az éjszakai ügyeletet. Így a harmadik tiszt bejelentette, hogy akkor ő kimegy, és csak reggel jön be. Tiszta sor. Menjen. Aztán az történt, hogy Laci megnézte a hegesztést, és éjjel újra kellett hegeszteni az egészet. Természetesen én voltam Tibi helyett őrségben éjfélig.

Erre szoktuk mondani, hogy: hány éves vagy királyfi? (A folytatása: még hiszel a gyermekmesékben?)
Fiam, a kukás

Múlt héten minden nap könyörögtünk Mr. Blanának, hogy vigyék el a szemetet. Nem tették. Csak ma. Tessék elgondolni, hogy mennyi szemét gyűlik össze egy hajón, ahol harmincfőnyi személyzet van, tizenöt külső munkás dolgozik 24 órás műszakban, és még négy feleség is itt téblábol. A szeméthez hozzá kell érteni a konyhai hulladékot, és főleg az ételmaradékot is. Nahát ez az, ami tizedik napja rohad a nyitott folyósón.

Végre ma jött egy kisteherautó, és a matrózok lettek a szemetes legények, közöttük a deck-boyok deck-boyja, az én fiam! Förtelmes bűzben hordták a szemeteszsákokat, ahogy elvitték alattuk kukacok milliárdjai nyüzsögtek! Az én kedves csimotám pedig ebben a mocsokban grasszált a hosszában felhasadt edzőcipőjében!

- Otthonról ilyen állapotban hoztam - mondta a lüke. Kénytelen voltam adni neki egy gumicsizmát. Aztán a fejére húztam egy gázálarcot, nehogy elhányja magát! Festői látvány volt, meg kell adni! És milyen kellemes illata volt... Mintegy hajléktalan tavasszal, ha először megy a fürdőbe!
A büdös Sailing Permit

A Sailing Permit az indulási engedély. Ez azért kellett, hogy eljöhessünk Mangáliáról. Ez egy nagyon hivatalos okirat, oly annyira, hogy lehet vele a hajót zsarolni, és ugye nem itt lennénk, ha nem így tennének. A Kötőkapitány azért nem akarta megadni, mert a raktáraink nem zárhatóak (kint vannak Mr. Blana kócerájában javításon). Tehát mit lehet tenni? Világos, hogy meg kell próbálni a vesztegetést, amit nagy örömmel vesznek errefelé, s azonnal meg is ígérik, hogy ha a vontató megjön, akkor kiadja a hatóság.

Eddig rendben van minden. Pilot a hajón, hatóság el, normális esetben ilyenkor felhúzzuk és behajtjuk a hajójárót, de ez abnormális eset, tehát a parton hagyjuk (javítás eszközlése céljából). Ez nem egyszerű. Két ember a parton, Luis és a deck boy titulusra hallgató fiam, majd a hegesztők lángvágóval levágják a járót, magunk eszkábálta daruval partra engedjük, és a két fiatalember teljes erőbedobással azon küszködik, hogy ne a vízbe, hanem a partra kerüljöna másfél tonnás vaslépcső.

Ha a deck boy húzza, akkor sikerülnie kell, és így is lett. Húzás közben megjött a Sailing Permit (más néven Clearance, így emlegettem Ege Gübrében), és M. Laci, aki kocsival jött át Konstancára, betette a fiam munkásruhájának mellső zsebébe.

Ezután nem maradt hátra, minthogy a 9-10 méter magas hajóoldalon felmásszanak a kötélhágcsón. Nimródnak majdnem begörcsölt a keze, mire feltornázta magát. (Mint én amikor a Dardanellákban lementem a vizsgálati csónakba.)

Mondta is a barba, hogy:

- Láttam, hogy kínlódta fel magát a fiad, hát biztos, hogy ő nem a majomtól származik.

- Kösz - válaszoltam szerényen, és átadtam a Sailing Permitet.

- Te, ez irtó büdös - mondta - vajon miféle román papírból lehet?

- Tévedés! Ez Nimród illata. Száz méterről érezni rajta, délelőtt ugyanis rothadó szemetet hordott, és egész nap izzadt, olyan hajtás volt...




Péntek, június 14. Konstanca. Átjöttünk Konstancára. Este nyolckor szóltak, hogy bejövünk a dokkba.
Mindent kiszámoltak pontosan...

Tízre a dokk előtt voltunk. Az a hajó, amelyik helyére jöttünk, délután elment. A hajógyár pontosan kiszámolt mindent.

Hatkor kezdték beállítani a dokkban a zsámolyokat, amelyekre felültetik a hajót. (Minden hajónak a saját dokkolási terve alapján állítják be.) Mi nyolckor indulunk, ők nyolckor kezdik süllyeszteni a dokkot, és mire fél tíz körül odaérünk, akkor beúszunk. Ilyen szépen kitervelték.

Így aztán természetes volt, hogy tízkor, amikor megjöttünk, még mindig a zsámolyokat tologatták, a bal oldaliak beállítva, a jobbnál elromlott a daru. Tehát elől kis hajó húzta a nagy hajót, hátul kis hajó húzta a nagy hajót, a nagy hajó meg ácsorgott. Egy teljes órát, aztán rákötöttünk egy román hajóra, így tizenegy után elmehettünk aludni.

Egészen fél kettőig. Akkor volt a dokkolási manőver. Egy órán át tartott. Rettentő kipihenten léptem szolgálatba reggel négykor... Nimródot én ébresztettem háromnegyed hatkor, egyébként magától ébred fél hatkor.

Délután megjött Erika, és levelet hozott otthonról. Encsike szegény csinálja az év végi felméréseket, most ez alkalommal egyedül, nem tudok segíteni a komputerrel. Nimródnak megküldte a kért Metallica posztert, mint a legfontosabb hiányzó dolgot. Most megvan, majd felhúzhatja a lábára, és abban dolgozhat.




Szombat, június 15. Konstanca. Lementem a dokkba megszemlélni a fenekünket. Szép. Ki hinné, hogy egy ilyen rozsdatemetőnek ilyen jó állapotban van a víz alatti része. Csak egy lyukat találtunk, az egyes ballaszttank folyik. Most ki, a tengeren be, ez így logikus.

A fedélzetmester szerint, Nim, a deck boyok gyöngye jól dolgozik. Ez jó hír.
Domnule Blana a gyengébb kutya...

Mert úgy hírlik, hogy az erősebb kutya szokott... De itt, és most nem ő az erősebb. Hanem a konstancai hajógyár(?). Ugyanis úgy kirúgták, hogy a lába sem érte a földet. Még szerencse, hogy van neki terjedelmes része a hátulján, így nehéz eltéveszteni.

Mr. Blana jött volna, és amíg a dokkban állunk, folytatta volna a megkezdett munkákat, és újakat kezdett volna. Ezzel kapcsolatban valami baj lehet a román szocializmus körül, ugyanis a gyár nem engedi Blanát dolgozni, mert elveszi a munkát tőlük. Ők viszont nem vállalják, amit Blana megcsinált volna. Akkor meg mit vesz el előlük? Ez nekem kicsit komplikált, de ők nyilván teljesen értik.

Így most Mangálián Mr. Blana kócerája bánatában nekiállt szabdalni a kivitt raktártetőket, hogy legalább keressenek. Ugyanis ők kilóra dolgoznak, egy kiló vasat 2,30$-ért építenek be. Tehát most vágnak, hegesztnek, hogy kilóra teljesítsenek. (Dél-Afrikában 8$-ért építenek be egy kiló vasat!)

Föntebb zárójelben van a hajógyár után a kérdőjel, mert milyen gyár az ilyen, ahol egy alapvető munkát (ballasztcsövek cseréje) nem tudnak elvégezni? És ahol eltelt huszonnégy óra a péntekből sikeresen, anélkül, hogy valamit is dolgoztak volna? Ma elkezdték lemosni a hajó oldalát (mi úgy mondjuk: külhéjat), délig dolgoztak, és az egyik oldal negyed részéig el is jutottak. Holnap is ugyanígy délig dolgoznak, és hétfőn festeni akarnak! Na de kérem, mit? Ilyen ütemben egy hétig is elpancsikolhatnak...!
Jó hírek otthonról!

Délután kimentem a városba, hogy felhívjam szegény asszonyt. Szerencsém volt, mert Alfonso az egyik salvadori hegesztő hazautazott, és az ügynökség kivitt azzal a kocsival.

Encsike rögtön nagy - és régenvárt - újsággal kezdte: az egyik folyóirat kért egy húsz flekkes részletet a regényemből, és így most türelmetlenül várom a levelét a részletekkel! Ez fantasztikus lenne, és kezdetnek azt hiszem a legjobb. Rettentő kíváncsi vagyok, hogy hogyan megy az ilyesmi? Természetesen most aztán nem találom a helyem...

Ezzel kapcsolatban csak egy gondom van: kevés a tintakazettám a nyomtatóhoz. Ez persze nem akadályoz abban, hogy kinyomtassam, de mi lesz azután, mert sehol se kapok!? Talán Encsike tud otthon szerezni, és az új parancsnokkal le tudja küldeni.

Említettem egy nagyon halvány lehetőséget a leutazásával kapcsolatban, mert az ügynök szólt M. Lacinak, hogy lenne vasrakomány Potiba - Grúziába - s aztán július közepén-végén cement rakomány Nyugat-Afrikába. Adja Isten, mert akkor lejöhetne...!

Telefon után sétáltam (és álmodoztam).
Mitite helyett...

Séta közben leültem egy sörre. Közben nézelődtem (és álmodoztam). Hatalmas korsó magyar Dréhert ittam. Kellemes volt, nem túl hideg, pont olyan, amilyennek lennie kellett a már hűvösödő estében. És drága se volt. Átszámolva egy százas. Máshol jóval többet kérnek el érte.

A szomszéd asztalhoz leült egy harminc körüli házaspár. Megkérdezték, mennyi egy sör, s amikor a pincérnő mondta, elhúzták a szájukat, kínos mosollyal felálltak s eloldalogtak. Hát igen. A helyzet olyan mint otthon. Csak egy kicsit reménytelenebb. Van "minden", de az üzletekben nem kell lökdösődni. Egy szupermarketben voltam, kaptam Nescafét, Completát, vettem Ninónak olasz nápolyit (egy kis vásárfia, ha már nem tudott kijönni velem, mert az a disznó elsőtiszt nem engedte el munkaidőben), és alig volt vásárló. Viszont van koldus. Nem is kevés.

Nekem ezzel a mititével nincs szerencsém...

Beültem egy étterembe, negyedóráig nem jött pincér, akkor elmentem.

Egy másikba beültem, és a frászt kaptam, midőn az étlapot megláttam: mindenféle á lá ez, meg dö lá az, és bonzsúr möszjőt köszönt a pincér madmazell. Kérdezem:

- Do you speak English?

Olyan fintort vágott, mint Ninó, mikor szemetet hordott, és közölte, hogy magától értetődik. Halat ajánlott filét á lá mittomén, és baroness salátát. Persze az is á lá... Köretnek főtt krumplit, pardon, burgonyát ajánlott. Kérdeztem, nem lehetne-e sült burgonyát kapni?

- Halhoz? - kérdezte fintorogva. Megadtam magam a sorsnak, és egy üveg Heineken sör mellett vártam, hogy mit hoz?

Szóval tengeri halat ettem orly módón, capribogyóval, és gyengén kaprozott főtt burgonyával. A baroness saláta a következőkből állt: uborka, zöldhagyma, paradicsom, olíva, főtt tojás, sonka és reszelt sajt. Akkora adag, hogy főételnek is elég lett volna. És az egész csuda finom volt! Főleg a hal! A kapri és a kapor nagyon kellemesen egészítették ki egymást... Mindössze nyolc dollárt fizettem.

Nimród kicsit panaszkodott este, hogy itt fáj, ott húzódik, hol megy a hasa, hol székrekedése van, és így tovább. Azt hiszem a szervezete tiltakozik az újfajta életmód ellen, hamarosan mindez megszűnik, és stramm tengerész lesz. Ma a fedélzetmester megdicsérte, hogy jól dolgozott...

A hobbiparaszt megmutatja...

Hogy miből lesz a cserebogár. Ebből ni:


Illetve a sok szép palánta, ami majd kimegy a kertbe, ha itt az ideje. nem azért mondom, de az efféle alkotás számomra most a legszebb munka! 
És megmutatom ezt is:



Igaz, a japán birsünk kint szokott lenni az udvaron, de az enyhe januárban elkezdtek a rügyi duzzadni, s nem volt szívünk kint hagyni a sokmínuszos télre. Behoztuk a szobába, és mire hazajöttünk, ez fogadott!

2012. február 20., hétfő

Lánc-lánc, veszteglánc... - MV Humber 15. rész

Kedd, június 11. Mangália. Nagyon lassan megy a javítás. Már harmadszor tolják el a kidokkolás időpontját. Úszódokkba megyünk, ha igaz, akkor holnap.
A javítás alatt csináltam egy 40 perces videót, a tulajdonos részére, hogy láthassa, nem azért vagyunk sokáig a javítóban, hogy vele személy szerint kiszúrjanak. Így láthatja, hogy egy halom valódi ócskavasat vett, ami igen nagy jóindulattal nevezhető hajónak.
Azt mondják, hogy foci Európa Bajnokság van. Jééé...?
Fantasztikus, hogy mennyire nem érdekel.

Misi és a málnás... avagy a Mi Pablo Pablitónk párja

Ki más lenne, mint a fedélzetmester, L. Misi. Mert ha azt mondjuk, hogy a Mi Pablo Pablitónk megőrül a rozsdaverő gépért és a raktármosáskor a maligáért (slag), akkor Misi ugyanígy van a gurival (festőhenger) és a rozsdakaparóval.
M. Laci mesélte, hogy egy alkalommal, amikor együtt hajóztak Misi egyre szomorúbb és búsabb lett. Végül három hónap múlva szólt, hogy haza akar menni.
- Miért Misikém? - kérdezte Laci, aki akkor a parancsnok volt.
- Mert ezen a hajón nem lehet festeni! - hangzott a szemrehányó válasz.
Itt, a Humberen legalább festék van, és guri. Így kiélheti a szenvedélyét. Egyedül lefestette az egész felépítményt, és a hozzá tartozó fedélzeteket! De ma, amikor megkapták az új raskétákat (rozsdakaparó), szélesen mosolyogva vette kézbe őket, szeretettel simogatta, megkereste a súlypontot, és rögtön kipróbálta a murádán (a hajón körbefutó habvédlemez), és csillogó szemmel közölte, hogy most ezekkel nekilátnak a raktártetőknek, lekaparják amit levertek kalapáccsal, és olyan gyönyörűséges lesz, hogy na! Majdnem elérzékenyült örömében!
Mennyivel jobb dolgozni vele, mint P.-vel, egy tedd-ide tedd-oda, tutyimutyi fedélzetmester, aki azt nézi, hogy mikor lehet abbahagyni a munkát, és ő teszi le először a szerszámot. Misi szereti csinálni a dolgát, jó vele dolgozni, még akkor is, ha néha morog mint a hegyi medve, ha nem talál málnát. Most megtalálta az ő hatalmas málnabokrait...

Szerda, június 12. Mangália. Kissé túl jól működik a román szocializmus. Hja a beidegződött hagyományok! Szóval nincs úszódokk, és nem tudni mikor megyünk át Konstancába.
Nimród már nagyon menne, s csak az a vigasza, hogy kakaós csiga volt ebédre.

Ultrasonic

Az ultrasonic egy apró kis szerkezet. Van egy digitális kijelzője és egy elektronikus érzékelője. A készülék igen okos. A hajó lemezéről leverik a rozsdát az egyik oldalon, az érzékelőt ráhelyezik, és az ultrahang a másik oldal rozsdás felületéről visszaverődik. Ezáltal megmutatja, milyen vastag a lemez, illetve inkább azt, mennyire vékonyodott el. Ezt a mérést minden olyan hajónál el kell végezni, kötelező jelleggel, amelyik special surveyre jön, azaz 25 éves. Tehát az ultrasonicos az, aki használja. Egy elég rendesnek látszó román fiatalember, úgy 32-35 év körüli.
Beszélgettünk.
Elmondta, hogy őket a hajógyár alkalmazta a békés szocializmusban, de kitették a szűrüket, és önállósodtak. Magyarán maszek vállalkozás keretében csinálják a dolgukat. Először örültek neki. Hogyne, hisz a mérés borsos árú. Egy pont megmérése 80 dollárcentet kóstál. És egy 25 éves hajó esetén hetes ezer, nem tévedés, 7000 pontot kell megmérni. Hivatalosan. Ezt a méréssorozatot egy erre a célra rendszeresített 700 oldal terjedelmű könyvbe kell berajzolni, három példányban, egy a hajóé, egy a javító cégé, egy pedig Párizsba megy (ha valahol azt írtam, hogy a BV norvég akkor a Norske Veritással kevertem össze, a Bureau Veritas párizsi székhelyű), ahol elteszik, és alkalomadtán bárhol a világon leellenőrizhető a hajó, hogy megerősítették-e a gyenge részeket.
Hát ez igazán jó üzletnek látszik! De csak látszik!
A hajógyár igazgatója a több kirúgott ultrasonic méricskélő cégből annak adja ki a munkát, amelyik leteszi az ötven százalékot. Így már csak 40 cent egy mérés. És természetesen a mérések számát radikálisan csökkentik, hogy ne kelljen annyit fizetni!
Az M/V Tay esetében az egyes raktár és az előtte lévő ballaszttank falának állapotát kellet megvizsgálni. Számla nélkül, feketén elvégezte negyven centért a mérést. És így is jól járt, mert nem kellett a gyárigazgató kiskirályúrelvtársanak leadni a felét, és a másikból nem adózott. A 400 mérésért kapott 200 $-t és passz. Jól járt. Utána két hónapig nem volt munkája! Special surveyre kevés hajó jön, és egyéb ilyen munka, mint a Tay esetében, igen ritkán jön be!
Mintha otthon lennénk!

Lánc-lánc veszteglánc

Olyan jó kis javítócég, mint Mr. Blanáé, tucat van Konstancán. Mégis ő kapja meg a javítások zömét. Ennek is megvan a maga természetes útja-módja.
Az egész úgy indul, hogy Mr. László (M.) felkeresi a különböző kócerájokat, és bemutatja a hajó előzetes javítási jegyzékét, majd árajánlatot kér. Legalább három ajánlattal a zsebében elzarándokol a Török Szultán őfelségéhez (domnule Karacoglu) és előterjeszti az óhaját, miszerint:
- Hallotta hírét a világhírű román hajójavítóknak, és feltett szándéka Mr. Bottnak, az amerikai tulajdonosnak, hogy itt, és nem máshol hozassa rendbe a hajóját! Csakis! Ezért a magasságos Karacoglu bej, ha méltóztatna betekinteni a különböző javító cégek árajánlataiba...
Természetesen méltóztatik, és méla undorral dobja vissza mindegyiket:
- De hát Mr. Laszlo, hogy képzeli, hogy ezek a piti cégek elvégezhetik ezt a komoly munkát? Ezek nem tudnak elfogadhatóan dolgozni! - nyilatkozzakifel a fejéből, mert ha valaki, akkor ő ismeri a román viszonyokat. - Sajnálom, de ezeket nem fogadhatom el!
- Akkor talán, tudna ajánlani egy megfelelő munkamorállal megáldott céget...?
- Majd gondolkodom, és ha eszembe jut, akkor értesítem - bocsátja el méltósággal a kérelmezőt. De igen gyors észjárású ám a törökök helyi Szultánja, mert Mr. Laszlo még nem ért le a második lépcsőfokra, és máris eszébe jutott a megfelelő ember, s utánaszólt:
- Keresse Mr. Blana cégét, őket el tudom fogadni!
És ő nem csinál - hát izé, olyan hátsófertályt - a szájából, mert valóban elfogadja. És meg is magyarázza, hogy ő ezért egy árva leit sem fogad el! (Dollárt se, a tévedések elkerülése érdekében! valószínűleg a Mercedese is teljesen tiszta úton került hozzá. Kinek mi köze hozzá? Különben nincs is a nevén, a Galaci BV főfőfősurveyoré volt, és most is a BV papírjaival futkos...) De a háza most épül, és Mr. Blana majd elvégzi az összes vasas munkát, ugyebár, van nála annyi ócskavas a hajóknál felhasználtból, hogy csuda...!
Ma este Nim nem jött fel hozzám a kabinba. Kénytelen voltam lemenni... Azt mondja, a spanyolok egyszerűen képtelenek kimondani a nevét, csak odáig jutottak el, hogy Nim, és így hívják. A rozsdaverést már unja. Felsorolt egy csomó dolgot, amit le kellett volna hoznia. A legfontosabb egy jó cipő, munkára, mert egy szakadt edzőcipője van csak! Hogy lehetett ilyen buta? Most vehet egy világhírű és közkedvelt román durábelbakancsot... Korán lefeküdt, fél tízkor már aludt.

2012. február 18., szombat

Valóban keresik Rakonczay Gábort

Valóban keresik. Egy tengerészkapitány ma küldte meg az Inmarsat EGC Safetynet adásról készült fénymásolatot, hogy amikor vitorlásokat oktatok, akkor tanulságul felhasználjam.
Úgy gondolom, a blogjaim is sok vitorlázó olvassa, ezért számukra is hasznos lesz az információ.

Amit szeretnék hangsúlyozni: bízzunk Gáborban, vegyünk példát Viktória asszonyról, aki bízik benne. Mert valójában mi az, amit biztosan tudunk?
Csak annyi, hogy megszakadt az összeköttetés vele. Az, hogy nincs nála EPIRB mindössze annyit jelent, hogy ő (Gábor) nem akarja, hogy megmentsék. Az, hogy a honlapján a felszerelések között feltüntette az EPIRB bóját is, meg az ARGOS-t is, csak annyit jelent, hogy szándékában állt, de nem tartotta végül fontosnak azt, hogy nyomon követhető legyen, és vészjelzést tudjon adni. Ettől még nem kell elsiratni, mert higgyétek el, hogy Harbo és Samuelsen sem vitt magával efféle elektronikát 1896-ban, és mégis át tudták evezni a nagy vizet!
Gábor és Viktória csak arról mondtak le, hogy így lehessen nyomon követni, mint Tommy Tippetts-t, aki szintén egyedül evezi át az óceánt mostanában.

Lehet, hogy éppen versenyeznek valahol a nyílt vízen!
Azt mondtam a címben, hogy valóban keresik Gábort. Megmutatom, hogyan megy ez a valóságban, és mindenki vesse össze az elképzeléseivel (és aztán alaposan korrigálja, amit eddig gondolt!)
Nos, Madrid MRCC (Maritime Rescue Coordinating Centre) küldte az üzenetet a Navtex és az EGC Safetynet rendszeren keresztül a körzetben haladó hajók részére.
A Nevtex a part mentén navigáló hajók részére szóló üzenet, az EGC pedig a nyílt óceánon haladók számára.

Íme a keresést kérő EGC  üzenet:
Az érdemi üzenet a Pan Pan Pan után kezdődik. Ez a 3 szó azt jelenti, hogy sürgős az üzenet, de nincs vészhelyzet, nincs emberélet közvetlen veszélyben.
Azt látod, hogy 2012.02.17-én adták le.
Elmondják, hogy egy szóló kenust keresnek, aki elindult Las Palmasról január 25-én a Karib-tenger felé.
Az utolsó ismert pozíciója mi volt február 6-án.
A hajót egyedül viszi, 6 méteres, vörös a hajótest, a teteje szürke és fehér a vízvonal alatt, és a BNI felirat látszik rajta.
A hajókat arra kérik (ami nem utasítás), hogy próbáljanak meg kapcsolatba lépni vele VHF rádión keresztül. (De ez ugye nem működik Gábor hajóján, mert beázott minden). Bármit észlelnek, jelentsék Madridnak.

Senkit nem akarok elkeseríteni, de az efféle üzeneteknek nem sok eredménye szokott lenni, mert:
- Gábor hajója nem látszik a radaron, és anélkül nem fog dumálni az éterbe egy tengerész sem.

Kedves vitorlázó, aki olvasod ezt a blogot, gondolj bele, mennyire bízhatod az életed az efféle üzenetekre? Mennyire bízhatsz abban, hogy ezek alapján fognak megmenteni?
De mint az elején mondtam, nincs nagy baj, mert Gábor legfeljebb majd kikötés után jelentkezik, amit szívből kívánok neki és Viktória asszonynak is!
Hajrá Gábor!

2012. február 15., szerda

Az óceáni evezésről (1) - Rakonczay Gábor apropóján

Gondoltam, egy kicsit utána nézek ennek az extrém sportnak. Természetesen nem mi, magyarok találtuk fel ezt a spanyolviaszt, bár lehet, hogy ki lehet mutatni John Fairfaxban a magyar vért, csak nagyon kellene akarni. Nos, én nem akarom.
Ő volt az, aki 1966-ban a fejébe vette, hogy egyedül átevez a Nagy Vízen, megcsinálja, amit előtte még senki. Persze az "eszement" ötlet, hogy átevezni az óceánt nem az övé volt, bár nem lehet azt mondani, hogy már a régi görögök is... naponta... De azt igen, hogy a norvégok az előző században...
Igen, akkor, amikor nem volt EPIRB, nem volt műhold, de még csónakmotor sem, meg instant kaja, meg civilizált fityfene, két norvég fiatalember, jelesül George Harbo és Frank Samuelsen voltak azok, akik 1896-ban elsőként szelték át az Atlanti-óceánt egy Fox névre keresztelt csónakban evezve. (Vajh, mit szólt hozzá a kedves mamájuk?)
Sajnos az óceánevezősök nagy öregjét most gyászolja a világ: 2012. január 8-án elhunyt életének 85. évében. Ő volt tehát az első, a Kanári-szigetekről indult 1969 január 20-án, és a floridai Hollywood Beach-nél ért partot július 19-én.
De ha lúd, legyen kövér. Ezért fogta magát, és Sylvia Cookot, s egy év alatt "elcsolnakáztak" San Franciscóból Ausztráliába. Tették ezt 1971. április 26 és 1972. április 22 között!
Ő volt az első, aki egyedül.
Akkor nézzünk most hölgyeket: ők Rachel Smith és Lin Griesel (klikk ide a honlapjukhoz).
Ketten fogták magukat, no meg egy alkalmas csónakot, és La Gomerából (Kanári-szigetek) elindultak, hogy 76 nap, 11 óra és 12 perc múltán kikössenek Antigua szigetén!
 Tehát ők is ugyanazt az utat használták, amin Gábor is halad. Ezt egyébként óceán átevező körökben Kolombusz útnak hívják.
Ha megnézed a csónakjuk rajzát nagyon hasonló, amint amit Gábor és Viktória használtak amikor vegyespárosként Guiness rekordot eveztek ugyanezen az útvonalon. Azt hiszem, egy ilyen csónakot "csak" egyénre kell szabni, felhasználva a már kipróbált terveket.
Átnéztem a két hölgy fotóalbumát, és milyen érdekes: ők megmutatásra érdemesnek tartották az EPIRB bóját, amit magukkal vittek.
Egyelőre ennyit, de folytatom. Nem akarok túl sokat egy bejegyzésben...
De itt a gugli térkép ahol Gábor hajójának helyzetét láthatod:


óceán átkenuzás nagyobb térképen való megjelenítése

2012. február 14., kedd

EPIRB vagy nem EPIRB? ez ott a kérdés - vészhelyzet a tengeren (8)

Ideges vagyok. Pedig nem kellene. Rossz érzésem van, rosszul érzem magam, mert én vagyok a vészmadár, én vagyok a visszahúzó, én vagyok az irigy, én vagyok a rossz.

Beleolvastam a Tűzmadár című könyvbe, ami Rakonczay Gábor honlapján elérhető. Ott írja Fa Nándor, hogy sok akadállyal kell megküzdenie az olyan elkötelezett, vállalkozó szellemű fiataloknak, akik véghez akarják vinni a nagy tettet...

Pedig isten bizony, szívemből kívánom, hogy sikerüljön a vállalkozása, ha már belekezdett. De én úgy gondolom, hogy aggódni szabad érte. És mások érdekében meg is kell mutatni, hogy miért. Hogy számolhassanak a kockázattal az eljövendő bátrak.

Rakonczay Viktória abban bízik (a ma reggeli - 2012.02.14. - királyi televízió Ma reggel című műsorában mondta), hogy arrafelé elég nagy a hajóforgalom, és bíznak benne, hogy egy arra haladó hajó fel tudja venni a kapcsolatot Gáborral, és infót tudnak szerezni arról, hogyan van, merre jár, stb. Mert csak az a helyzet, hogy mindene elázott, az elektronika nem működik... Halkan kérdem, mert a hozzáértők biztosan lehurrognak: ha nincs elektronika, ha minden elektromos készülék beázott, akkor hogyan veszik fel a kapcsolatot? Gábornak akkor a VHF rádiója hogyan működik?

Olvasom Fa Nándor honlapján, egy igen szakszerű elemzésben, hogy Gábor hajója igen stabil, így aztán reméli azt (amiben én is osztozom), hogy nincs komolyabb baja annál, hogy megszakadt a parttal való kommunikációja.
Azonban a tapasztalt óceáni vitorlázó azt is mondja, hogy arrafelé ritka a hajóforgalom, és nem valószínű, hogy fennállna az összeütközés veszélye egy tengerjáróval. Jó, tudom, a sűrű hajóforgalom és a ritka hajóforgalom relatív dolgok. Az, hogy erre is gondol, jól mutatja, tudja, milyen veszélyes az ütközés egy tengerjáróval (hiszen ő is így fejezte be az 1996-97-es Vendée Globe versenyt).

Azt azonban tudja e akár Fa Nándor vagy Gábor, hogy az összeütközés veszélye az egész útvonal alatt fennáll? Az az áramlás, amit Gábor arra használ, hogy a hajóját átsegítse Antiguába nemcsak neki segít be, hanem viszi a hajókról lesodort fedélzeti rakományok maradványát is. Tudják-e, hogy mennyi farönk hullik a tengerbe a Vizcayán, 1,5-2 tonna súlyú, amit elsodor az áramlat akár a karibi térségig is, veszélyt jelentve egy ekkora hajócskának. Gondolj bele, a holthullám meglódítja a farönköt, és az vágódik Gábor hajójának. Recsegve törik minden... Persze ennek nem túl nagy az esélye, de van. Talán még százalékban is kifejezhető... Ezzel csak azt akarom mondani, hogy résen kell lenni.

Amikor egy merész vállalkozást az ember véghez akar vinni, akkor jár el helyesen, ha felméri a kockázatokat, a veszélyt, mi az, ami szerencsével kerülhető el, és megfelelően súlyoz. Muszáj kockázatot vállalni, de annak nagyságát ésszerű határon belül kell tartani.
Az, hogy valaki 100%-ban lemondjon arról, hogy vészhelyzetben segítséget kérhessen vajon melyik kategória? Belefér-e abba, amit vállalunk? Amikor kerek perec kijelentjük, ezen az atlanti átkelésen én NEM kerülök életveszélybe, ezért nem lesz szükség arra, hogy megmentsenek.

MÁRPEDIG GÁBORNAK NINCS SEMMI KÉSZÜLÉKE - BÁR A PIACON SOKFÉLE LÉTEZIK - AMIVEL HATÉKONYAN SEGÍTSÉGET KÉRHET!

Ezt muszáj volt beleüvölteni a világba, mert elképedve olvastam a tegnap délutáni Sport Géza cikket, hogy tervezték, hogy visz magával EPIRB bóját, de aztán "másképp alakult". Na, most erre mit mondjak? Most ugye az a helyzet, hogy nincs elektronika, tehát ha Gábornak nemcsak az a baja, hogy nem tud telefonálni, hanem - ne adj isten - mondjuk a karja valamiért kificamodott és nem képes evezni (hogy egy egyszerűnek tűnő esetet mondjak) és nem tud segítséget hívni.
Márpedig mentés csak akkor van, ha vészhelyzet van. Vészhelyzet pedig csak és kizárólag akkor van, ha a Distress Alert a tengerről érkezik,. miszerint: azonnali segítségre van szükségem. NEKEM!
Ezt ő pontosan tudja, hiszen megvan minden képesítése a tengeri vitorlázáshoz, és a GOC megszerzésekor megtanulta, hogyan kezelik és hogyan kell kezdeményezni a tengeri vészhelyzetet. És azt is pontosan tudja, hogy a mobiltelefon nem alkalmas vészhívásra.
Bár a felesége tartja a kapcsolatot az Ocean Rowing Associationnal, azért az mára kiderült, hogy ők is csak a szenegáli parti őrséget tudták értesíteni, azoknak meg találniuk kell olyan hajót, amelyik ennyire bent navigál az óceánon, távol a partoktól. Még jó, hogy abban a körzetben jelenleg 4-5 erősségű északkelet szél fúj, és ez pont viszi Gábor hajóját, jó közelítéssel a cél felé.

Úgy látszik ez Gábor esetében belefért az ésszerűen vállalható kockázat kategóriába.
Én nagyon szégyellem, hogy belőlem hiányzik ez a kurázsi.

De ne legyünk pesszimisták: Hajrá Gábor, meg tudod csinálni, egy ország drukkol neked!

2012. február 13., hétfő

A hobbiparaszt kérdezi

A vetőmagjaimat kint felejtettem a garázsban, és így nagyjából mínusz 7-8 fokban fagyoskodtak az elmúlt napokban.

A kérdésem: lett-e nekik bajuk? (Nem influenziára gondolok). Használhatóak-e még a célnak megfelelően?
Ebben nekem kevesebb a gyakorlatrom, mint az óceán átevezésben...

2012. február 11., szombat

Egy "eltűnt" magyar tengeri kenus apropóján - Vészhelyzet a tengeren 7.

Az idézőjel azért, mert nagyon remélem, hogy jól van, és véghezviszi ezt az "esztelen" vállalkozását. Végül minden akadályt legyőz, megküzdve az elemekkel győztesen kerül ki ebből a párbajból, bár ő is tudja, hogy véglegesen ezt az ellenfelet nem lehet legyőzni.
A tenger legyőzhetetlen, csak csatát lehet ellene nyerni, háborút nem.
Miről is van szó?
Rakonczay Gábor egy erre a célra épített hajóval, ne nevezzük se kenunak, se kajaknak, átevez Európából Amerikába.
Gábor nem kezdő jachtos, van vitorlás tapasztalata, többé kevésbé tudja, mivel néz szembe. A feleségével, Viktóriával egy lélegzetelállító teljesítménnyel rukkoltak elő: kettesben átevezték az Atlanti-óceánt, olyan idővel, hogy az belekerült a Guiness rekordok könyvébe!
Ez valóban fantasztikus teljesítmény, és büszkék lehet rájuk mindenki, akiben magyar szív dobog.
Hogy van vitorlás tapasztalata is, az bizonyítja, hogy egy szép vitorlással meg akarták a Földet kerülni, de fel kellett adni Afrika csücskénél. Itt a kapcsolódó Origó cikk: klikk
Ez nem szegte Gábor kedvét, nekivágott, és bízik benne, hogy meg tudja csinálni az egyedül átevezést.
De most "bajba" került, "eltűnt". Bízzunk benne, hogy csak elázott az elektronika, és ezért nincs kapcsolat a feleségével pár napja.
Hogyan is ázott el?
Ezt most több cikkben is el lehet olvasni, itt az MSN írása van.
Tehát pár napja egy hullám felborította, kivetette a csónakból, de szerencséjére hozzá volt kötve, és így a csónak nem hagyta cserben, nem távolodott el végzetesen. Mindene elázott, így a műholdas mobilja is.
Az egyik hírben hallottam, hogy Viktória asszony felvette a kapcsolatot a "megfelelő mentési egységgel", akik elérik a térségben levő hajókat.
A Sport Géza hangzatos bulvárcikkben közli:


Van esély rá, hogy a hajók megtalálják az eltűnt magyar kenust

Na, nekem ekkor ment fel a pumpa. Hogy micsoda kérem? Tudja itt bárki is, hogy miket beszél? És itt vetődött fel a kérdés bennem: vajon Gábor mit tud a mentési esélyekről az óceáni átkeléskor? Tudja-e, hogy valójában mire számítson?
Amikor a felesége értesíti a mentőegységet, megmondom őszintén, dunsztom sincs, hogy mire gondol. Mert ugye a szakszerűség még csírájában se fedezhető fel a mondataiban. Merem remélni, hogy a Las Plamas MRCC-ről van szó (a képen).
Igen, arrafelé ez a szervezet koordinálja a mentést. De itt nincs vészhelyzetről szó, mert senki nem adott le vészjelzést. Az csak akkor van, amikor az EPIRB-et (Emergency Position Indicating Radio Beacon) aktiválja Gábor. De tételezzük fel a legjobbat, és tekintsük úgy, hogy Las Palmas vészhelyzetként kezeli. Ekkor annyit tehetnek, hogy elküldenek egy üzenetet a térségben levő hajóknak, hogy tartsanak fokozott figyelést, és bármit észlelnek, azt jelentsék Las Palmas MRCC-nek. Nagyjából így néz ki az üzenet:
ZCZC - üzenet kezdete
ID00 - I=Las Palmas D=vészhelyzeti üzenet 00=az üzenet sorszáma - vészhelyzet esetén csak 00 lehet, erre a vevőkészülék hangjelzéses riasztást ad!
MRCC Las Palmas Time, Date
Mayday Mayday Mayday
One boat missing - egy csónak eltűnt
Hull: brown - hajótest barna
Mast: 1,5 m. - 1,5 méteres árbóc
No sail - nincs vitorla
One man O/B - egy ember a fedélzeten.
Last seen position - az utolsó észlelt pozíció
Boat drifting with ocean current - a csónak sodródik az áramlattal.
Last Port: Las Palmas
Destination: English Harbour (Antigua)
All ships in the area please keep sharp lookout and report any observation to MRCC Las Palmas. - A térségben levő hajók tartsanak fokozott figyelmet és jelentsenek bármilyen észlelést Las Palmasnak.
NNNN  - üzenet vége

Tessék elhinni, nincs másról szó. Ez halál komoly. A térségben levő hajók megkapják a feltételezett koordinátát, és arra kérik őket, hogy figyeljenek. Csak az a hajó fog arra menni, amit megadtak, amelyik úgyis arra menne.
Nézzük, mi a helyzet a hajón: ha a személyzet kínai, akkor csak a tolmács beszél angolul, az ügyeletes tiszt kikapcsolja a riasztást, letépi a kinyomtatott üzenetet, és leteszi oda, ahol a parancsnok ha feljön megtalálja. És folytatja az útját akkor is, ha 4 mérföldre hajóznak el a csónaktól.
Ha angolul tudó személyzet van, akkor szintén pontosan ez a helyzet. Az ügyeletes tiszt felrajzolja a pontot a térképre, és ha messze van, akkor jó esetben vet egy keresztet, de amúgy mennek tovább. És mivel érti miről van szó, a távcsövével erősen figyel, de ha két-három mérföldre van is és a tenger hullámos, nappal sincs esély arra, hogy meglássa. Éjjel meg 500 méterre is elmehet. A radaron se észleli, és szabad szemmel se.
Miért? Erre sok magyarázat van, de van egy, ami nagyon lehangoló: az USA olyan hatalmas befolyással van a hajózási bizniszre, hogy minden hülyeséget át tud vinni az illetékes szervezeteken, és ez mindig technikai költekezést hoz maga után, borsos árut, és nagyjából 5-8%-ban hasznost. A hajótulajdonosok pedig ott spórolnak, ahol tudnak: a kötelező legolcsóbb, legsilányabb készüléket veszik meg. Persze vannak kivételek, de hogy a Föld hajóállományának 40-50%-án ez a helyzet az tuti.
Aztán: az a vidék, ahonnan a legutolsó pozíció érkezett valóban forgalmas hajózó út. Volt olyan, hogy Rotterdam Rio de Janeiro között hajózva két naponta is találkoztam hajóval. De ugye mi 13 csomóval repesztettünk! És bizony ez a pozíció kívül esik az Afrikát megkerülő hajók útvonalától.
Nem akarom tovább ragozni, de egy valamit szeretnék még elmondani:
Amikor tengeri vészhelyzeti kommunikációból vizsgára készülőkkel beszélek, el szoktam mondani a következőket:

Nem hivatalos, csak a tapasztalat mondatja velem: egy vitorlás sose bízzon a tengerjárókban. Ne próbálja ki az ügyeletes tiszt idegeit úgy, hogy tartja az útvonalat, bár az összeütközéshez vezetne, és - szokás szerint - az utolsó pillanatban térjen ki. Ne bízzon abban, még akkor se, ha útjogos, hogy a tengerjáró ki fog neki térni, hiába a szabály, a sírján rosszul mutat a felirat: neked volt elsőbbséged. Minél előbb hagyjon szabad utat, mert nem tudhatja, van-e egyáltalán ember a tengerjáró parancsnoki hídján.
Ha az ügyeletes tiszt kötelességtudó, akkor is ki kell mennie vécére, valami feladatot kapott az őrség idejére, bármi is elvonhatja a figyelmét. És egy 27 csomóval repesztő konténerszállító tíz perc alatt ott lehet, ahol a kedvtelési kishajó van... kész a katasztrófa, csak egy dobbanás az orrban, és mire a tiszt feleszmél, már messze elhaladt az összeütközés helyszínétől. És arra gondol, hogy egy faszállító vesztett el két rönköt, azzal ütközött, mert nem látott semmit fél órája  radaron.
És ha a tiszt lelkiismeretlen (olyan százalékban vannak, mint a szárazföldön), akkor pedig...
Szóval jobb félni mint megijedni.
Az angolok jó tengerészek. Le a kalappal előttük. De ők a kedvtelési hajósokat úgy hívják, hogy WAFI.

Ezt a bejegyzést az MSN cikke inspirálta, ott elolvashatod a sok-sok hozzászólást, ahol kiderül, hogy milyen gyáva vagyok, és ha mindenki ilyen lenne mint én, akkor a világ sehova se fejlődne.
Nem baj.
Az biztos, hogy a blogbejegyzéseimmel sokkal több hasznot hajtottam eddig, mint bármilyen nagyszájú, aki lesajnálja a tudásom. Ha olvassák vitorlázók (márpedig igen), akkor biztosan számításba fogják venni mindazt amit itt leírtam, és biztosabban tudják majd a terveiket megvalósítani a tengereken, amihez mindenkinek sikert kívánok, és hozzanak dicsőséget kis hazánknak, mint eddig Gábor és Viktória tette, és amit szívből kívánok most Gábornak is.

De a véleményem változatlan: elvállalni olyan helyzetet, amikor nem a magam képessége dönt, hanem a vakszerencse, felelőtlenség. Márpedig aki arra vetemedik, hogy egyedül hajózva aludjon, és ezáltal felügyelet nélkül hajózik a tengeren, az felelőtlen. nem számít, hogy egy kezdő vitorlázó, vagy olyan tapasztalt kedvtelési hajós, mint Fa Nándor. Vele együtt sok ezren túlélték már, és túl is fogják, de ez nem jelenti azt, hogy a véleményem megváltozna.

Örülnék, ha Rakonczay Viktória és majdan Gábor is hozzászólna ehhez a bejegyzéshez.

2012. február 6., hétfő

Ismerkedünk a helyi hatalmasságokkal - Humber 14. rész

Szombat, június 8. Mangália. Mégis dolgoznak hétvégén a gyárban.
Visszavonva a korábbi csodálkozásom! Encsi mégis küldött levelet, csak a fiam nem adta át. Ez akkor derült ki, amikor kimentünk a városba telefonálni, sikeresen ez alkalommal. Az asszony tudott beszélni a fiával, s ez megnyugtatta. Telefon után lesétáltunk a tengerpartra, megittunk egy üveg sört, majd visszaballagtunk a központba, ahol vacsorázni akartunk. Á. és Laci tegnap este kint volt, s egy jó helyen mititét és kaskavál sajtot ettek, ezt szerettük volna mi is.
De sajnos az étteremben zártkörű rendezvény volt. A bejáratnál egy igen boldog menyasszony támaszkodott. Boldog lehetett, hogy elkelt, mert volt vagy negyvenöt éves, és igen randa. És ráadásul talpig fehérben, csáléra vágott olyan fehér gyöngyös izével a feje tetején...
Tehát mi átmentünk a szomszédos kis pizzériába. Örömmel vettem tudomásul, hogy a pizzán kívül mitite is van. Így Nimród egy pizzát evett, ami nem lógott le a kistányérról, de finom volt. Vacsora kiegészítésnek éppen megtette. Én már ettem puhább csizmatalpat is, nem tudom, miért titulálták mititének a kiklopfolt, száraz keményre sült rövidkarajt. Mindezekkel a bosszúságokkal kellemes este volt.

Vasárnap, június 9. Mangália. Reggelire kenőmájas és füstölt kaskavál sajt volt, így mi se maradtunk le róla! Isteni finom, emlékeztet a parenyicára. És kenőmájas is ízletes volt, s akkor még nem is említettem a gyönyörűséges, s igen finom füstölt szalonnát (kolozsvárihoz hasonló). A párizsi is tökéletes - amit a shipi behozott - , azt hiszem ide még nem ért el a modern nyugati technológia, hogy a nyugati ízlés szerint elrontsanak mindent, ami a gyomornak kellemes, és árt az egészségnek.
Nimród elvegyült a tömegben. Ez azt jelenti, hogy nem látni, ki a kezdő tengerész, és azt hiszem, ez a legnagyobb dicséret, amit el lehet mondani ilyen rövid idő után. Holnap valószínűleg hátramegyünk a hajóval 20 métert (a kötelekkel hátrahúzzuk magunk), s ettől a nagyfiam teljesen bezsongott:
- Akkor holnap manőver lesz? És én hogy fogok manőverezni? Semmit se tudok róla.
Egyébként ez a félelme visszatérő, hogy fog egy új munkában helytállni. És ez mutatja, hogy nemlesz baj vele, mert akar! Ennél megnyugtatóbb jelzés nem is kell a hozzáállásáról.
Délután mázsás vaslemezeket cipeltek ki a konténerekből. Arra bóklászva, megláttam, hogy ülnek és dumálnak. Munkaidő végeztével említettem, hogy láttam őket, és azt mondtam, hogy ilyenkor ne húzódjon félre, ő is tegye azt amit mások, nehogy az legyen, hogy a chief kisfia kilóg a sorból. Legfeljebb annyit tegyen, hogy szóljon a többieknek: - Jön a chief! - ha azt látja, hogy arra megyek.
Ennek örült, hogy mondtam, mert gondja volt vele, most mit csináljon?
Ma este leveleket írunk, én nem mehetek ki, mert a barba sétál egyet, és különben is, csak Konstancában szándékozom újra kimenni. Amikor elment, így búcsúzott:
- Akkor én most érzékeny búcsút veszek...
- És puszit nem adsz? - kérdeztem. A válasz rögtöni és határozott volt, ahogy az ajtóból visszafordult:
- Azt nem!

Hétfő, június 10. Mangália. Két napja mosolygok a fiamon mosás ügyben. Meggyőződésem volt, hogy elhasznál minden tiszta ruhát, és csodálkozva kérdezi később, hogy ki mossa ki a dolgait? Hát tegnap közölte, hogy kell kérnie a fedélzetmestertől kötelet, ruhaszárításra. Tehát gondoskodni kíván magáról. Azonban nem vagyok 100%-ban meggyőződve arról, hogy idejében utánajár... Ne legyen igazam.

Domnule Blana kócerája

Délelőtt kimentem a műhelybe, ahol a raktártetőket javítják. Megérkeztünk, egy tipikusan szocialista, lerobbant, koszos-mocskos udvart tessék elképzelni, mindenütt ócska, rozsdás vasak, használhatatlan gépek, miegyebek... Nem tudtam kit keressek, hát azonnal a raktártetőkhöz mentem, hogy felmérjem, hogy áll a munka, és összeírjam, mennyi alkatrész kell, és azt délután kiküldjem a hajóról. Tehát semmi különös.
Ott nézelődöm, amikor lélekszakadva megjelent domnule Blana (Blana úr), és ijedt pofával kérdezi, mi a probléma? Ő egyébként tipikus utódszocialista vállalkozó, a hajógyár mérnöke volt, privatizálta a kócerájt, átvette a melósokat, és most már a saját zsebére harácsol. Szép kövér, dagadt pasas (nem veréb mondja bagolynak!) teliholdképű, és rettentően be volt tojva.
- Valami probléma van chief? - kérdezte lihegve.
- Semmi - mondtam, és elmondtam a jövetelem célját. Szemmel láthatólag megkönnyebbült. Pont úgy viselkedett, mintha valami disznóságra rájöttünk volna, és most kiderült, hogy a vaj még nem olvad a göndör sörényén. Ennek örömére hideg kávét és meleg Fantát kaptam.
A kócerájban Stefffiii (legalább is Mr. Blana így üvöltött érte öblös hangján) kísért, mert ő jól tud magyarul. Valóban tisztán, akcentus nélkül beszéli a nyelvet. Huszonöt éve lakik Mangálián.
- Brassóból költöztem ide - mondta - , de nem vagyok ám magyar. Két testvérem Németországban él, szászok vagyunk. A magyar csak rám ragadt, és akkor már miért ne tartottam volna meg?
De jó lenne, ha az a pár itt élő (kettő itt dolgozik a gyárban) magyar is így gondolkodna! Ha a Jóisten ilyen szép nyelvet rendelt anyanyelvül mint a magyar, miért nem tartják meg? Ha a szász szükségét érzi, ők is gondolkodhatnának így, nem...?

Karacoglu a Mr. Utálatos

Van egy másik rém bájos üzleti partnerünk is. A barba utálja, mint a bűnt. A kápó kimegy, ha Mr. Karacoglu bejön. Lacinak a bicska nyílik a zsebében, miközben harsányan bájolog.
Mr. Török (mert nevéből ítélve az, és itt igen sok török nemzetiségű kisebbség tengődik) kedves mint az utálatoskép a zsidótemplomban. Harsány hangon üvöltözve bejön egy szakadt rövidnadrágban, szandálját mezítlábra viseli, és igen finoman piszkálja a feketét a lábujjai között. Közben azzal traktál minket, hogy a kaszinóban 2500 $-t nyert egy partiban, pedig csak egy király párja volt egy kilences párral szemben. Közben zabálja a whiskyt, és a káposztás cvekedlit. Mert a barátság mindenek előtt, tehát a barba háromkor csináltatott a szakáccsal...
Pár napja puccos ebédet főzetett, amikor nekünk csak grízes tészta jutott, hát a dög nem azt tömte magába! Négy tányérral falt fel (tabascóval), a sok hús meg ottmaradt.
Baráti alapon felajánlotta, hogy van egy ismerőse, most éppen munka nélkül, és ha barátunknak tekintjük, akkor felvesszük az illetőt. Igaz, hogy a hajógyárból részegség miatt kirúgták, de igen jó munkaerő... M. Laci kapott az ajánlaton, és igen boldogan felajánlotta, hogy napi három dollárért jöhet a kedves ismerős, sőt, ha Mr. Török barátja, akkor mi is annak tekintjük, és úgy is bánunk majd vele!
- Hegeszteni tud? - kérdezte Laci?
- Ki tudja, hogy mihez ért? Ki kell próbálni! - röhögött nagyot domnule Undok.
- He-e, ha-ha, hu-hu - kacarásztunk az igen jól sikerült tréfán. - Majd lánckamrát pucol - vetette fel Laci, és erre a drága barátunk ma nem jött (2 négyzetméteren 345 fokos hőségben iszapot kell lapátolni). Na nem baj, majd a fiamék megcsinálják. Egyébként a napi 3$ jó pénz (10.000 lei, a havi keresetek 90.000 lei körül vannak a gyengébben fizetett népeknél).
Ja, Mr. Undok a fősurveyor, akitől a hajó sorsa függ, hogy megkapjuk-e a papírokat vagy se. Helyi kényúr a hajózásban!
Egy eset vele kapcsolatban:
Egy görög tulajdonos átverte, nem fizette ki a kialkudott kenőpénzt. A marhája, egy másik hajóját ideküldte. Erre Utálatos úr három pribékjével felment a hajóra, minek következtében az három hónapot javított itt, a gyönyörű Mangáliában. Új hajót kapott a görög. Irdatlan pénzért. Karacoglu pedig kitüntetést és aranygyűrűt a Bureau Veritas központjából, és példaképül állították, hogy milyen szigorúan betartatja az előírásokat. No comment.
Szóval nagy, és életre szóló a barátság...

A RTV magyar adása

Délután néztem a Román TV magyar adását.
1., Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak a választással nincs senki megelégedve (Funar győzelme). Kellemes politikamentes adás, sok kultúrával...
2., Ballagás. Szép lányok és fiúk magyar viseletben. Mennyivel szebb, mint a kivagyis versengősdi... A Gaudeamus igitur mindig megható.
3., Szerváciusz Tibor műveiből a kolozsvári Szent Mihály templomban (jól írom? Akkor kapcsolódtam be a műsorba, amikor kiírták, és csak egy pillanatra villant románul, mintha Santul Mihai, vagy valami ilyesmi lett volna) állandó kiállítás nyílott. Az udvarán megtekinthető. A fiam este kabint takarított. Én nem. De nekem Edu minden nap kitakarít. Tehát látszik, ki a deck-boy a hajón. (Nála a deck-boy takarít, és ez is valami!)

Vámhivatal

Fél tizenegykor kopognak. Kinyitom az ajtót, egy civil manus áll az ajtóban, és buzgón ismételgeti, hogy:
- Vama, vama - azaz vám, vám. Értetlenül néztem rá, mutattam, a vámhivatal ott van nem messze a hajótól. A fejét rázta.
- Nem, a vám a hajón van!
- Lökött vagy hapsikám - zavartam el barátságosan, de nem tágított. Mutatom, nincs itt semmi vám, még a szalonba is bevezettem. A komplett vámhivatal főnököstül, portástul ott ült a szalonban.
Hja! Franciaország - Románia meccs van. Valamilyen kupa, kit érdekel...?

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (19) naan (1) Napló (215) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)