2011. augusztus 31., szerda

Jön a félmilliomodik!!!

 A honlapomon van egy számlálóm - kinek nincs? - és annak tanulsága szerint hamarosan jön a félmilliomodik látogatóm!
Íme, a pirossal aláhúzottnak kell átkattania az 500 ezer fölé:

A gyakorlat azt mutatja, hogy 4 naponként ugrik egy ezrest, így hamarosan, egy bő hét múlva ez is meglesz! A szerencsés látogatónak küldök egy könyvet, ő választhatja ki melyiket.
Ha valaki úgy érzi, hogy ő az 500.000-ik, akkor küldje el az IP címét, és én le tudom ellenőrizni!
A számláló azt méri, hogy hányan olvasnak, ezért a blogok is beleszámítanak. Ennél a blogbejegyzásnél kiteszem a számlálómat, láthatod, hogyan áll. (a frissítés nem számít, azt oldalletöltésnek veszi).
Itt a számláló:

Lámpás Vili a színre lép - MV President 5

Szeptember 4. Hétfő, Trafalgar öböl, C. S. Vincent. Lámpás Vili kiverte a balhét, hogy neki meleg reggeli jár. Elvégre ő német állampolgár, ez német hajó, a németek meleg reggelit esznek, ő meg nem kap. Tizenhárom márka kajapénzt fizet, és ezért nem kap semmit. A szakács adjon vissza neki öt márkát. Különben is a parancsnok megígérte, hogy Antwerpen után minden nap meleg reggeli lesz, és már Barcelonát elhagytuk, és ő nem kap! (Botrány, mondom én.) Z. megkérdezte tőle, miért kiabál, és mondta-e a szakácsnak? Ja, azt még nem. Akkor itt a ragyogó alkalom, és holnaptól meleg reggelit fog kapni. Naná, másnap nem ette meg a főtt kolbászt. Olyan ocsmány, hogy még ők, az űbermencsek se nagyon eszik. Ezt már többször megállapítottam, de leírom most is: Európa nyugati felében a szegény sertéseket nemcsak levágják, hanem meg is csúfolják, amilyen ocsmányságokat tudnak belőlük készíteni. Persze ezt a nagyipar számlájára kell írni, mert a fűrészpor-szója keverékből előállított virsli csak gyári lehet. Kedvenc rémtörténetem e témakörből:

Csokonai 1992, Rotterdam. A ship’s chandler behozza a friss árut, majd nekünk ajándékoz egy fél szál "különlegességet", amit ha megkóstolunk, akkor biztosan mindig fogunk rendelni. A holland csoda a következőképpen nézett ki:
Olyan átmérőjű, mint otthon a zalai, tehát jó vaskos. Színre sötétbarna, és belül fehér foltok voltak. A fehér izé szalonnának, zsírnak bizonyult. A barna kimondottan gyönyörű ízű volt. Fahéjas-kakaós. No comment! Hónapokig nem fogyott el, pedig állandó watchman (őrség) kajának kitette a szakács!
Kell-e, mondjam, hogy Lámpás Vili a chief? Eredetileg Wilhelm Lampenre keresztelték.
Délután megtudhattuk, a barba mily okos. (Megint!). Mert történt vala: Pontosan háromkor megszólalt a navigációs lámpák vészcsengője, baj van a lámpákkal, nem égnek. Egyik sem! Hívtam a gépészt. Kapcsolunk mindent ki, be, vissza, át, keresztbe, nem működik. A vészrendszer, az oké, a normál üzem nem jó. Négyig nem találtuk a hibát. Jön föl a barba. Mondom mi a probléma. Kikapcsolták a főkapcsolót, mondja. Később jött Z., és mondja: mosta a kapcsolótáblát, és véletlenül lekapcsolta a navigációs lámpák tápját. Na, látjuk! Miért nem rögtön őt kérdeztük? Ő mindig megmondja, hogy a kapcsolót kell először megnézni.

Szeptember 5. Kedd, Lisszabon, portugál partok. Hogy lehet így fogyni kérem? Lemegyek a frizsiderbe, mi van benne? Szeletelt sajt, krémsajt, kvargli. Ma nincs camembert, ez felháborító. Szalámi kétféle is, és sonka. Ráma margarin, paradicsom, zöld-, paradicsom-, és sárgapaprika (kaliforniai). Még három szelet marhasült a vacsorából, és a doboz tej. A szalonban, a szekrényben a puffasztott rizs, és a cornflakes. És a kész tea, kávé a termoszokban, completa, bádogtehén, meg a filteres menta-, lipton-, hibiszkusztea(?) és minden amit akarsz.
Az asztalon a fűszertartó: kétféle dzsem, citromlé, mustár, édes ketchup, curry ketchup, Sambal Oelek (piros aranyhoz hasonlít, de nagyon erős, otthon ilyen finomat nem lehet kapni) Worchester és szója szósz, Knorr levesaroma (ez is ízesítő, jellemző a Lámpás Vilire, hogy kiverte a balhét, miért nincsen kitéve, de amióta az asztalon van, egyszer nem használta!), Tabasco. Lehet ízesíteni. Aki panaszkodik a kosztra, az menjen haza töpörtyűt zabálni újságpapírból. Az időjárás 9-es, 10-es időt mond estére a Biscay-re. Már egyre jobban lityegünk!

Szeptember 6. Szerda, spanyol partok, Biscay. Eddig megúsztuk. Most fordultam be, 31 fokban megyünk, semmi különös. Persze másfél napba telikm míg átérünk. Egyre hidegebb van.
Ez volt hajnali kettő körül. De délben arra mentem fel, hogy dühöng a 8-9-es idő, szerencsére hátulról jön, így egy kicsit visz is bennünket.
Jött egy távirat az ügynökségtől, ha reggel 8.00-ig nem érkezünk meg a Le Havre pilot állomásra, akkor a kirakást csak hétfőn kezdik el. Adja Isten!

Szeptember 7. Csütörtök, Biscay. Ítéletidő tombol odakint. A szél több mint 120 km/h sebességű. Nem tudjuk az irányt tartani, egyre jobban kelet felé kell fordulnunk. Hatalmas hullámok görögnek utánunk. Sokszor a parancsnoki hídról sem látni a tetejét. Úgy 12-15 méteresek lehetnek. Erre az angol is azt mondja, hogy high (magas) és nem rough (viharos). A robot jól tartja az irányt. 10 foknál többet nem csúszkálunk se jobbra, se balra. A hajó alig mozog, amit lityeg, az is egészen lassú, kényelmes.
A parancsnok a Belle Ile mögé akart elbújni, horgonyt dobni. Sajnos nem megy, mert a franciák lövészgyakorlatot tartanak a szigetnél, így megfordulunk, és ráhúzunk Ushantra. Meglátjuk, akkor mit csinál a hajó!
Hajnali fél ötkor, még nem aludtam, hallom, a barba a szomszédból hívja a srácokat. Egy hatalmas hullám hátulról alácsapott a lekötözött hajójárónak, és kiszakította a kötésből. Megcsinálták, aztán 8-kor megfordultunk. Nem tudom miért, állítólag azért, mert a Csatornában nagyon rossz az idő. Van egy kérdésem: ennél rosszabb lehet? Délben, amikor felmentem, a srácok a járót kötözték újra. Ismét leszakadt. Négyig négy mérföldet mentem, 250 fokos irányt tartottunk a hajó 158 fokban haladt! Szóval csúsztunk visszafelé! Ilyen időben még nem voltam. Amikor a Dinával a Csatornában ugyanezt csináltuk, (hátracsúsztunk óránként egy mérföldet) akkor sem volt ilyen kegyetlen vihar. Most a szél egyöntetűen fúj, kb. 150 km/h, hihetetlenül hatalmas hullámok jönnek szembe. Ez a lélekvesztő meg felkúszik, egy pillanatra megáll, aztán a mélybe zuhan, az ember gyomra meg liftezik, fel-le, fel-le. Egy jacht elsüllyedt a közelünkben két emberrel a fedélzetén! Őrület, hogy nem tudunk segíteni, mert egyhelyben darálunk, ahhoz pedig előre kellene haladni!

Szeptember 8. Péntek, Biscay, Angol-csatorna. Éjjel visszafordultunk, beálltunk 350 fokos irányba, ráhúztunk Ushantra, lityegtünk mint a nyavalya. Keresztbe kaptuk a hullámokat, dülöngéltünk, de kibírható. Délre a Csatornába értünk, nyugati a szél, és a hullámok is, teljesen normálisan tudunk menni. A vihar két tűzoltódobozt, (ócska műanyagból) teljesen összetört. Leszereltük, mert ha nincs, azt úgysem veszik észre a francia hatóságok, ha ott van, akkor belekötnek! Holnap hajnalban leszünk Le Havre-nál.
2750 tonna búzát rakunk be. Hogy ez milyen egy hülye hajó! Ha a rakomány homogén, akkor ballasztot kell felvenni. Emellé a rakomány mellé csak mintegy 120 tonna ballasztvíz fér be, az pedig kevés! Nem tudom, mit teszünk! A barba nem hitte el, de aztán utánaszámolt ő is, és valóban, nem tudjuk a rakományt felvenni!

Szeptember 9. Szombat, Csatorna, Szajna, Rouen. Reggel 6-ra értünk a pilotállomásra. Tizenegykor csináltam pár felvételt a Szajnán. Itt nagyon kanyargós, és sok kicsi apró falu település van.
Természetesen, (mint az esetek zömében, azaz mindig) nekem volt igazam, a rakománnyal kapcsolatban, nem a németnek. Nem fért be a 2750 tonna, csak 2400-at rakunk be. A barba már el is készítette a stabilitási számításokat.
14.30-ra kötöttünk ki. Négykor felhívtam Encsikét, csupa jó hírt mondott. Felköszöntöttem névnapja alkalmából, bár még korai, de benne van a nyolc napban, és különben is, egy tengerész akkor köszönt, amikor alkalma van, nem amikor itt az ideje! Bár... A technika úgy fejlődik. Ezen a hajón van telex computer (Inmarsat C), ez magától értetődik, és a parancsnok megengedi a személyes telexet, ilyen alkalmakkor!
Éjjelre, úgy mondták, megjön a „BORE”. Ez az árhullám neve, és nem egy különleges esemény. Minden nap kétszer fordul elő, a normális árapály jelenségről van szó, csak olyan hihetetlen erővel érkezik, hogy a hajókat vészhelyzetbe hozhatja. Minden kötelet erősen meg kell feszíteni, rászedni, és úgy várni a bore-t. Akkor nem nagy a valószínűsége, hogy kárt okoz a hajóban. 23.56-ra jelezte az irka, de nem jött meg éjfél előtt!

Szeptember 10. Vasárnap, Rouen. Éjfél után tíz perccel megjött a bore. Teljesen váratlanul a hajó elkezdett hátrafelé menni, mint a gyorsvonat, csak a kötelek tartották meg. Azután a megfeszültek, és előrerántották, majd a sodrás, és a hátsó kötélzet újra hátra. Ez kb. 6-7-szer ismétlődött, egyre enyhülő erővel. Végül a hajó megállt, ez kb. 10 perc alatt játszódott le. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy mintegy másfél métert emelkedjünk. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen messze a torkolattól ilyen erős árapály van! Szemléltető előadás a folyók tölcsértorkolatáról! Fantasztikus mély lehet a víz, ha 4 méteres árapály ellenére 12 méteres merülésű hajók bejönnek, ez az óceánjárók legfelső kikötője a Szajnán. Feljebb, Párizsig, ami még 18 órás hajóút, csak a kisebb, hozzánk hasonló kaliberű hajók járnak.
Mindez 12 óra 25 perces időközönként ismétlődik, (egy holdnap ugyanis 24 óra 50 perc, tudvalevőleg!), tehát délben, aztán éjfél után, nap, mint nap.
Ez az én szerencsém: itt a teljes nap, nem dolgozunk. Rettentő furcsa, hogy a szombat fél és teljes vasárnap teljesen munkaszünet, mindenki pihen. Bezzeg a MAHART-nál...! Erre esik az eső. Hol szemerkél, hol rázendít. Azért este a klubba kimentem. Megittunk négy sört, fizettünk egyet a parancsnoknak is, természetesen német lévén ő nem hívott vissza... Egyre jobban utálom a németeket, Achim a kivétel. Beszéltem Encsikével telefonon, ez volt a legjobb ezen a napon, meg egyáltalán, elmondhatatlan élmény, amikor azt mondja: te vagy az Isti? Olyan régen várom a hívásod... Pedig én mindig hívom, amikor csak tehetem. Igaz, nem lesz kicsi a telefonszámla, de ez az egyetlen "szenvedély", ami pénzigényes, de hasznos. Nem tehetek róla, az, hogy Encsike hangját hallom, az nekem is, és ő is ezt mondja, erőt ad a következő egy-két hét elviseléséhez. (Azért a telefonszámla érdekelne, mert collect call rendszerben hívom, azaz R-beszélgetést kérek). Vettem néhány apróságot, feladtam három képeslapot.
A klub gépkocsivezetőjének a mamája magyar. Megörült, amikor megtudta, magyarok vagyunk, azt mondta, ez a második alkalom, hogy magyarok járnak Rouenben, legalábbis tengerészek. Meghívott egy sörre. Nem tud magyarul, csak annyit: edzs, ketto, harom, köszönöm, kész. De magyar beszédünket felismerte, és örült nekünk.
Ü. L. üzenete Szabolcsnak: e2-e4! Erre Szabolcs: e7-e5. Holnapután meg kell mondanom, Hf3 a következő lépés!

Szeptember 11. Hétfő, Rouen Nem tudom, voltam-e ilyen fáradt már? Őrület. Szép nap volt...
Reggel a pk. személyesen küldött ki vásárolni, a fedélzetmesternek hozattak taxit, ő orvoshoz ment, én a dolgomra. A Shopping Center St. Serve-ben bevásároltam. Utána a központba, videóztam, és computer boltot kerestem. Találtam, de nem kaptam sem tintát, sem kazettát a printerhez. Vettem egy Windows programcsomagot, ami miatt megvettem, a WorldMap 4.0, kilopták belőle! Mondtam már, hogy mennyire szeretem a franciákat? Ez megint egy lapáttal rátett.
Délután a hajóra. Bulkhead (mozgatható válaszfal) állítás, és raktártakarítás. Lapátoltam, mint egy gép, és kb. fél nyolckor trópusi zápor, (de hideg!), vagy talán felhőszakadás. Bőrig ázott mindenki. Parancsnoktól a kápóig. Így este beindítottuk a raktár fűtését, és szárítását (a szárító a levegőből csapja ki a vizet).
Nem érzem a lábam. Alig tudok menni. Nem valószínű, hogy kibírom a hat hónapot.

2011. augusztus 24., szerda

Hogy lehet dolgozni ilyen dög melegben?


Elképzelem a sok mazochistát, akik ilyenkor direkt beülnek egy irodába... és fujatják magukat a finom bacilusos légkondival.

Hát nekem ebben nincs részem.
1. Húsz perc favágás.

2. Húsz perc fröccsözés...

3. Húsz perc internet a besötétített szobában.
Így  lehet csak kibírni...
És elég sok fa bevándorolt a garázsba és a fatárolóba!


2011. augusztus 23., kedd

A hobbyparaszt elégedett...

...azzal, hogy csak kimegyek a kertbe, és van sok minden, bőségesen! És a bőség másodsorban nekem köszönhető! (Az első sorban más áll...)
Tegnap kimentem, és behoztam egy vájdling ezt-azt.
A garázsban van egy kalap, meg egy patisszonom, no, mit is csináljak vele? Amikor kirántottam, volt két darab, amit már nem lehetett felhasználni, gondoltam egyet, és zsupsz bele a dobálós savanyúságba! A napokban kóstoltam, hát csuda finom!
Így aztán tegnap négy szép csillagtököt felkockáztam, kettő ment a dobálósba, kettő pedig befőttes üvegbe, és rámertem a dobálós savanyúság levét, (mert abból túl sok van).

Aztán aszaltam a napon is paradicsomot, azt is olíva olajban tettem el.
De van jó kis paradicsomlé is, zelleres, hagymás, bazsalikomos.
Aztán szedtem cickafark virágot, kiszárítottam, és most van három zacskóval, egy 20, egy 30 és egy 40 grammos. És mit a Jóisten? Az asszonykám szegény az elmúlt napokban vesekővel kínlódott. És a cickafark tea pedig erre a nyavalyára kiváló!

2011. augusztus 21., vasárnap

A kvargli esete - M/V President 4.

Augusztus 25. Biscay.

A KVARGLI

A gépész nehéz ember. Okos - hiszi magáról -, de rosszul terjeszti. Kissebségi érzéssel megáldva, nyilván ezért híreszteli magáról, miszerint egyetemi végzettsége van. Pedig csak főiskola, üzemmérnök. Ő az aki mindent tud, csak egy kicsit jobban. Neki nem a nagyapja ismert olyan embert, hanem ő, és nem a nagybátyja sőt, hanem ő. Olyan baromságai vannak, hogy a szlovákiaiakkal vitázik a knédli mibenlétéről. Mert az szerinte gombóc. Megtámadhatatlan bizonyítékai vannak. Ez esetben egy keresztrejtvény, amiben a knédli megfejtése gombóc. Neki ez számít. Amit alulművelt, buta keresztrejtvényszerkesztő a WC-n kiötlött. Ez a bizonyíték. Elkezdett egy szakácsiskolát, amit nem fejezett be, ez arra jogosítja, hogy a szakáccsal vitázzon, és ugrassa.

Mert a szakács nem olyan, aki venné a lapot, inkább megsértődik. Van néhány fent említett mondása, azokat szajkózza, elég trágár, és rettentő sértődékeny. Fantasztikusan bogaras. Milyen öregember lesz...? Ma a konyhában:
Z. rakja a pudingot a hűtőbe, az egyik kiömlik.
- Adj egy rongyot légy szíves.
L. áll.
- Add már ide a mosogatóról, nem hallod?
- Az szivacs, nem rongy.
- Akkor azt add ide!
- Azt mondja, kérem, amit kér, mert nem akarok rosszat adni.
- Nem csoda, ha egy év után elvált a feleséged tőled, amilyen bogaras vagy.
- Nem lehet mindenki olyan okos, meg szép, mint maga. Vegye tudomásul, ilyen hülyék is kellenek.
Kész, máris megsértődött. A magázás ezen a hajón kicsit évődő, sokan magázzák egymást, barátságból.
Vacsora után: Z. és L. összevesznek. A téma a fricskóban hevert. Két hétig. Aztán L. kidobta. Egy csomag kvargliról van szó. Én még ettem belőle az éjszaka, mondtam, amikor szóba került, hol van.
- Hát kidobtam, uram - így L.
- Mi az Úristennek? - ez Z.
- Már miért ne? Kezdett büdösödni.
- De azért volt ott! Arra vártam, hogy megérjen, és akkor maga uram, amikor már ehető, kidobja!
- De uram, már büdös volt!
- Úgy a jó!
- De nem a közös fricskóban. Legközelebb tegye a magáéba.
- Oda nem lehet, a vodkának hidegen kell maradnia, a konyhaié pont jó hőmérsékletű! Különben is, miért dobta ki? Majd a következőt osztogassa el, mint a kolbászomat! Két szálam volt, és alig ettem belőle!
- Azért már háromszor elnézést kértem. Mit kíván uram? Ugorjak ki az ablakon?
- Nem, de miért dobta ki?
- Mit, uram? A kolbászát, vagy a kvargliját? A büdöset!
- A sajtomat, és az nem büdös, csak érett.
- Mert büdös volt, uram! Azért dobtam ki.
- De most mondtam, hogy az nem büdös, nem érti? - üvöltött már Z.
- De azt kérdezte, miért dobtam ki.
- Azt hát.
- Mert büdös volt. A sajtja, uram, okádék büdös volt.
- De az illat, nem bűz, mondtam már - kiabál vörös fejjel a gépész.
- De a kérdés úgy hangzott uram, miért dobtam ki? Mert büdös. Ezért dobtam ki.
- Hát nem érti, miről van szó?
- Miről uram?
Itt Z. kicsit megakadt, szerintem már maga sem tudta, miről szól a vita, miért estek egymásnak. Mi persze fetrengtünk a röhögéstől. És ők mondták tovább, nem részletezem, úgyse lehet visszaadni, amit összehordtak. Jól szórakoztunk vacsora után.

Augusztus 27. Portugál partok. Egy hónapja vagyok a hajón, még öt van hátra! Hajaj, nem lesz könnyű!
Remélem Gibraltár nappal lesz. Még sohase tudtam levideózni. De most legalább nappal megyünk át.
Na, mennyi nagy eszem van?! Felébresztettem magam reggel 9-kor, hogy videózhassak. Gyönyörű napsütés, és egy mérföldes a láthatóság. Köd is van, hogy a fene essen bele. Szóval nappal mentünk át Gibraltáron, de még mindig nincs róla felvételem.

Augusztus 29. Spanyol partok. Tizenegyre kikötöttünk, és 13.05-kor befejeztük a kirakást. Az indulással volt egy kis probléma. A rakpart végében egy tanker állt, és itt kikötői előírás, hogy másik hajó csak vontató kisérettel mehet el mellette. Így várni kellett, amíg megjött a kompani válasza a parancsnok kérdésére: mehetünk. Ez ilyen a szocializmusból jól ismert, és mindenütt meglévő "védd a segged elvtárs" akció.
Este vacsora után a parancsnok a matrózokkal beszélgetett, mi a gondjuk, mi nem tetszik? Az derült ki, minden nagyon szép, minden nagyon jó, de bármi is van a szerződésben, minden úgy történik, ahogy a parancsnok akarja. Valójában az első tiszttel van a fiúknak gondjuk. Tízpercenként újabb, és újabb munkát ad ki, elfelejti mit is mondott korábban, és enyhén szólva, a stílusa visszataszító. Állandóan panaszkodik a személyzetre a parancsnoknál. Ő pedig neki ad igazat. Nyilvánvaló. Holló a németnek nem vájja ki a szemét...

Augusztus 31. Barcelona, a gyönyörű! Ki tudja, milyen gyönyörű? Mert én aztán nem láttam semmit belőle.
A parancsnok elküldött aludni, mert ki tudja milyen napunk lesz? Hát lett is. Tizenegyre kész a kirakás, ebéd után pilot, átállunk egy másik rakparthoz, szerencsére közel. Kettőkor kezdték a magot belénk nyomni. Este fél tízig folyamatosan. Közben én szedtem a Rubofent a lázra. Az első tiszt azt mondta, ő nem megy ki, kimehetek, ha akarok. Persze, hogy akartam! Örömmel tettem a kamera elemeit tölteni, készültem ki. Csak még ezt, meg azt meg amazt csináljuk meg, és máris este kilenc. Én meg dög fáradt. Hát kinek van kedve ilyenkor kimenni a városba? Senkinek! Minél előbb az ágyba! És ezt még megtetézendő, a chief megkért, ugyan kezdjek holnap reggel fél hatkor, mert ő öreg, és fáradt... (Meg hülye, de ezt ő nem tudja!)

Szeptember 1. Péntek, Barcelona, úton. Igencsak fárasztó nap volt a mai is. 05.20-kor keltem, raktárnyitás után beindítani a berakást, merülést nézni, negyedóránként, húszpercenként a hajóval a szórócső alá állni, magyarul shiftelni, gépházba, ide-oda-amoda rohangálni. A chief elszúrta a berakást, 3 centire orra bukva indultunk. Gondolom, ha én követem el, akkor az főbenjáró bűn lett volna.
A fedélzetmester beverte a fejét egy pihenőbe a raktár jobb oldalán. Ez egy kihajtható trepni, ahova felmenve a rakodást lehet szemmel tartani. Kb. 10 méterenként van egy-egy ilyen pihenő, a raktár mindkét oldalán. Majd mindegyik kihajtva. Természetesen az alja majdnem fejmagasságban van. Mikor beszálltam, elhatároztam, hogy minimum kétszer beverem ezekbe a fejem. Nos, az első áldozat a G. Két centis repedés a homloka felett. A sebet kipucoltam, majd orvoshoz vitték. Az két öltéssel összevarrta, és két nap pihenést írt elő a fedélzetmesternek.
Z. a születésnapját ünnepelte. Ebből az alkalomból egy kicsit összeugrott a parancsnokkal. A pk. azt akarta, legyen olajmegtakarítás, Z. "visszaírta" papíron, és azt merte mondani, hogy nem szereti az ilyent. Ezen a pk. kiakadt, és üvöltözött vele, állítólag, én aludtam, nem láttam, hallottam. De utána lementek a gépházba, ott mindenbe belekötött, és amikor éppen a legjobban kiabált, mosolyt varázsol az arcára, és Happy Birthday Chief, mondta a gépésznek.
Ma reggelre igazoló jelentést kért tőle, miért nem működik úgy a légkondi, ahogy kellene. Én írtam meg, mert Z. kissé merev volt, és a keze reszket születésnapból kifolyólag.

Szeptember 2. Szombat, spanyol partok. Ma az első tiszt nem szólt a srácokhoz, és csak egyszer másította meg az előző utasítását. Úgy gondolják a fiúk, hogy megsértődött rájuk...? Szerintem a barba beszélt vele, és most egy kissé visszafogja magát, ha nehezen is.
Egyébként még csak engem nem "talált" meg a barba. Lehordta már mindennek a matrózokat, a szakácsot is eligazította, tegnap a gépészt. Kíváncsi vagyok, mikor kerülök sorra, és milyen indokkal?

Szeptember 3. Vasárnap, spanyol partok, Gibraltár. Végre Gibraltár nappal, és viszonylag jó látási körülmények között! Végre videózhatom! Még egy kicsit a nap is kisütött!
Pedig nem nagy szám, amit láthattam. Egy hatalmas, szürke szikla áll magányosan. Európa egyik legdélibb pontja. Mindkét oldala meredek, az ember nem érti, miért jöttek ide, miért laknak itt évszázadok óta, hisz még ivóvíz sincs! Ja, persze a stratégiai érték! Pénzben ki nem fejezhető! Állítólag majmok laknak a domboldalon. A keleti oldala megmászhatatlan.
Hatalmas betonfalakat figyelik a tengert. Vannak akik azt mondják, az angolok földalatti katonai erődje. Mások egész bunkerrendszert képzelnek oda. Én inkább annak hiszek, aki szerint vízgyűjtők, és hatalmas ciszternák gyűjtik össze a vizet a városka lakói számára. Mennyivel békésebb megoldás. És a mai technika mellett mit érne e bunker? A földalatti erődítményrendszer? Kíváncsi lennék a repülőterére. A hajózási térképet sokszor böngészem, ha itt hajózunk, és megszámolni nem tudom, hányszor jöttem már itt keresztül, jó időben, viharban, sűrű ködben, nappal, és éjszaka. Az utóbbi időben inkább éjszaka.
A világ egyik nevezetes pontja. Én legalábbis annak tartom. Ha összeszámolom, hány ilyen nevezetes helyen hajóztam, nem is tudom... Lássuk:
   - Boszporusz és a Dardanellák, Messinai szoros, Korinthosi csatorna, Gibraltári szoros, Szuezi csatorna, Panama csatorna, Bermuda háromszög, Malakai szoros, Szingapúr, Krakatau mellett, a közép-amerikai tűzhányók előtt Guatemalában, Rio de Janeiro, La Plata, a világ egyik legszélesebb folyótorkolata, Nordkapp előtt, Európa legészakibb pontja Norvégiában.
Hány folyón hajóztam: Duna, Elba, Maas, Schelde, Szajna, La Plata, Loire, Guadalquivir (Sevillába menet), Marokkóban Kenitrába menet, Nogaro (olasz).
Ugye szép? És mindehhez: a világ ötven országának 203 városában! Ezt is kaptam eddig a hajózástól. Életre szóló élmények! Érdemes volt érte hajózni? Nem lehet kérdés!
Délután László Gyula: Őseinkről c. könyvét olvastam, nagy-nagy élvezettel. Teljesen meggyőző a kettős honfoglalásról szóló elmélete. Arról nem beszélve, hogy remek olvasmány, bár nem az a könyv, amit nem lehet letenni, de többször is el kell olvasni!

Folyt. köv.

2011. augusztus 16., kedd

Megindult a szarkeverés - M/V President 3.

Augusztus 11. 36-00 N, 001-00 E. Éjszaka arra keltettek, hogy kézi kormányzással megyünk! A következő történt: a biztonsági szekrény tegnapelőtt kigyulladt. Tegnap délutánra lemerült az akkumulátor, mert a gépész nem tette rá a töltést. Délután elkezdte tölteni, de nem bírta a töltő a terhelés alatt feltölteni az akkukat, így aztán a robot eldobta a mágneses tájolót is, nem viszi. Tehát kézzel kormányzunk, és megpróbáljuk feltölteni az akkukat, de a baj az, hogy a hídon minden 24 voltról üzemel (milyen eszelős barom találta ki?) így a töltő csak szinten tudja tartani az állapotot. Ennyi.
Augusztus 14. Lisszabon előtt. Megindult a szarkeverés a hajón. A chief belopta magát az emberek szívébe. Szerinte nem jó a koszt, 200 márka kajapénzért semmit sem kap. Megnézném azt a 200 márkát. A koszt pedig jó. Úgy látszik rászállt a szakácsra. Ma felrohant a hídra, és bepanaszolta a barbánál, hogy nem jól klopfolja a húst (no comment)! Ezen persze Ü. L. kiakadt. Más: szemükre hányták (Laciéknak), hogy a szlovák WC papír durva. Vagy az ő popókájuk kényes. Mondtam is, hogy ezt tudja meg Meciar úr. Mikor most náluk az a módi, hogy mindenre ráírják, hogy szlovák. A kenyér cetlijén, hogy kleba slovenska, a hús meg maso(?) slovensko, és akkor a Slovensko Papir Toaletni a németek seggének durva. Nemzetközi botrány!
Szerencsére velem még nem szórakoznak.
Augusztus 15. Portugál partok. Azt mondják, jön a parancsnok felesége egy hónapra Antwerpenbe. Vele még semmi bajunk, de reméljük, attól kezdve még kevesebb lesz! A chief meg csak elmegy októberben, jaj de messze van!
Egyre nehezebben bírom ezt a hajót. Rettentő pici a belső tere, ha nem lenne a komputerem, amivel teljesen lefoglalom magam, akkor nem tudom, mit csinálnék. Utálok a TV előtt ülni, és hallgatni mások jópofaságát, eltűrni, hogy ami érdekel, azt nem nézhetem, mert állandóan zongoráznak a távirányítóval, vagy mást néznek.
Feri tegnap már elég rosszul volt, de meg kell mondani, derekasan állta a sarat. Feljön a hídra, beszélgetünk, nekem könnyebben megy az őrség, ő meg szépen zöldül a székben. Ők is nehezen viselik a chiefet. Azt mondják, rosszindulatú.
Aztán hatalmas gond a chief számára a szúnyoghálós ajtó, és a páncél is. Túl hangosan csukják az ajtót, mondja, és így a pihenését zavarják. Szegényke! De a páncélt egy kicsit be kell rántani, mert csak úgy csukódik. Ez így nem mehet.
Reggel fél kilenc felé őrülten mozogtunk. Én szinte semmit nem éreztem, mert a függőágyam felfogta a himbi-limbit. Nem úgy Ferié. Szegény nagyon ki van készülve. Testileg is, idegileg is. Délután még a parancsnokkal is összeszólalkozott. Persze az meg minek cikizi? Olyan a barba, hogy ő a legokosabb, és ezt mindenki tudomására is hozza, (pedig hát...) és Feri nem hagyja szó nélkül.
Augusztus 16. Spanyol partok, Vizcaya Tele van a hócipőm a barbával. Tegnap este, amikor váltani mentem vacsorára, visszajött, és volt egy rosszindulatú megjegyzése.
- Mi van szekend (második tiszt), egyedül töltötte a fél órát?
Tudni kell, hogy a Feri, mindig fenn van, ha én vagyok őrségben. Neki ez a napi szórakozása, utána ledöglik szegény, mert mint többször említettem, nagyon rosszul bírja a hánykolódást. Miért probléma, ha feljár? Vagy a tegnapi eset, a kettejük összeszólalkozása óta így akarja tudomására hozni, nemtetszését? Nagyon utálom, ha a piszkálódás olyan, hogy nem lehet rajtakapni valakit. Mert ez a mondat, így nem az, kiragadva az adott szituációból. De egy lapát ahhoz, hogy nehezebben bírja az ember a hajót. Öntelt hólyag! Most jól megmondtam neki!
Ü. L., a szakács kiakadt. Azt mondja, hazamegy. Merthogy állandóan vele foglalkoznak. B. Z.-nek mondta meg, jelentse a parancsnoknak. Úgy akarja, hogy a hajógyárból érkezőkkel megy haza. Komáromig elvinnék, mondja. Biztosan. Csak a váltója jegyét kell megvennie. De arra talán nincs elég pénze. Szóval komplikált a dolog. Z. szerint az történt, hogy reggel a parancsnok mondta neki, hogy a szakács csinálhatna pudingot - tele van a kambúza -, meg tésztapor is van, süssön belőle süteményt. Ez az amti úgy hív, hogy "állandóan vele foglalkoznak". Meg az, hogy reggelire a parancsnok is, meg az első tiszt is meleg reggelit kér. Ezt már mondtuk neki, azt is, hogy a palacsintát reggelire eszik, nem ebédre. Egyszerűen képtelen alkalmazkodni más körülményekhez, mint amit eddig megszokott.
Szóval Z. említette a pudingot, meg a sütit, erre nagy hangon kijelentette, ő megy haza, ne foglalkozzanak vele. Most délután jövök le a hídról, Z. mondja, hogy van szeletelőgép, ne kézzel szelje a szalámikat. Ezen is kiakadt, hogy mindenki vele foglalkozik. Jobb lesz, ha hazamegy. Saját magának is, nekünk is. És akkor a déli beszélgetésünkről nem is szóltam. Sérelmezi, hogy a szerződésében az a passzus, hogy a túlórát kifizetik a 100 órán felül, neki ki van húzva. Tehát nem jár pénz, csak írnia kell a szolgálati lapot. A matrózoknak fizetik, és van olyan, akinek 60 óra felett. Ez hallatlan méltánytalanság. És ő nem tehet semmiről, mert elé angol nyelvű szerződést tettek, és ő nem beszéli. Hm. Eszébe sem jut, hogy ez senkit nem érdekel, az ő baja. Aláírta. Slussz. Nem otthon van, hogy dirigálhatna, és nem a MAHART-nál, ahol kiadhatja a kaját hidegen, ha fél egy után megy valaki ebédelni.
Augusztus 18. Angol-csatorna. Feri és Laci alig bírnak magukkal. Tolnák a hajót, minden mérföldet megkérdeznek, mennyi van hátra, hány óra menet, mikorra érkezünk a Wandelaarhoz (a pilot beszálló helyhez). Most visz-e az áramlás, vagy ellenünk dolgozik, mert akkor hamarabb érhetünk. Meg mikor érnek haza. Feri gondja, hogy az aranyosi István-napi búcsút nélküle tartják meg. Nem eszik kolbászos-tejfölös lepényt, amire meghívásom van az édesanyjához. A dió- és puncstorta is nélküle fogy el. Mondtam, majd az ikrek ellátják a baját a sült kacsának, libának. De a tejfölös liba- és kacsamáj! Hogy ehetik meg nélküle? Pedig elmúlik, minden, legfeljebb egy pótbúcsút kell tartani a jövő hétvégén. Végül sikerült megvigasztalni. Majd a kis Zsuzsika (a kislánya) puszija kárpótolja mindenért. Ez aztán kissé megnyugtatta, hogy igaz, nincs annál fontosabb. Délután jót főztünk, mindketten elmondtuk kedvenceinket, és ki hogyan csinálja.
Délben a krónikában beszéltek valami vonatbalesetről, egy kisgyerek meghalt, mert rohadék kölkök a vonatot dobálják. Felháborító.
Augusztus 19. Schelde, Antwerpen. Délre kikötöttünk. Vártuk Rotterdamból a szerelőket, ezért senki nem tudott kijönni. Délután volt egy draft surveyor a hajón. Este, a két kimenetel között egy "Draft Survey" formulát terveztem a hajónak.
Augusztus 20. Antwerpen. Furcsa, hogy senki nem dolgozik. Vasárnap van. Nincs munkaidő. Persze, ha a szerelők bejönnek, akkor lesz dolga a kápónak, de egyébként lazaság van.
Ma jókedvű mindenki. A chief is, a barba is, tegnap megjött a családja. A fia echte germán. A felesége echte roma. Hatalmas, magasabb mint a barba, irtózatos méretű seggel, ikszlábú, és zsíros, holdvilágképű. Valószínűleg a mosdás nem a legerősebb oldala. A parancsnoknak se, de ezt már előbb megállapítottuk.
A chief kissé ütődött, vagy nem lehet rajta eligazodni. Mivel itt van Stefan Wessels, a tulaj, ezért jól akar bemutatkozni, most lohol, rohangászik, mint pók a falon. Ő akar a jó fiú lenni.
Kint voltunk, a Grote Markton, most két Leffe és egy pilsner volt az adag. Hiába, a Leffe sör a csúcs! Jól éreztük magunkat. A téren kissé hűvös volt, de élveztük. Nem volt tömeg, a sör pont jó hőmérsékletű volt, előttünk csepűrágók mutatták be tudományukat, (flamand város lévén, nem sok bevételük volt, a kunsztok végén hiába kalapoztak, alig csurrant cseppent valami) egyszóval igen kellemes délután este volt.
Augusztus 21. Antwerpen. Ezt a bolondokházát! Hol is kezdjem. Talán ott, hogy nincs nálam a szemüvegem, fent van a hídon, de fáradt vagyok arra is, hogy felmenjek érte.
Kirakás kezd 6.00-kor. Rohangálás, vízvételezés, ballasztolás, minden. A matrózok is mint pók a falon, úgy szaladgálnak. Közben Feriék készülnek haza. Nincs hír a berakásról. Később megjön: itt rakunk be, Puerto de Sagunto és Barcelona az út. Ugyanaz a rakomány. Csak mi kötözünk. Mármint a legénység, és pénz valószínűleg nincs, illetve nem tudja az első tiszt lesz-e. Erre Z. megjegyezte, hogy más hajókon természetesen fizették. Kész, ennyi. Tíz perc múlva a barba hívatja Z.-t. Ne szóljon bele az ő dolgukba! Szép. Az első tiszt futott árulkodni. Aztán a parancsnok közli, hogy én átköltözöm a betegszobából a megüresedő kabinba. A szomszéd matrózkabinban ketten laknak. A felső ágy és a plafon között 60 cm. van! Jó kényelmes lehet.
Megjött az élelmiszer is. Bepakolás, mondom, hogy bolondokháza. Közben mindenféle szerelők nyüzsögnek. Radarosok, a komáromiak, futni ide, futni oda, rohangálni. Este, vacsora után a barba:
- Nem vagyok megelégedve a legénység munkájával. Mindenki lógatja az orrát. Senki sem mosolyog(!). A túlórakeretet nem dolgozzák ki, és még nekik áll feljebb. (Miért nem dolgozzák ki?). Ezentúl 1/2 óra ebédidő, és 1/2 6-ig munka, amíg szép idő van, és festeni lehet. Majd télen, ha nem lesz túlóra, akkor lehet pihenni. Ha nem tetszik, akkor a 100 óra túlórapénzből vissza lehet fizetni.
Mit mondjak? Aranyos, nem?
Augusztus 22. Antwerpen, úton. Reggel héttől annyit ültem, amennyi az ebédhez, és a vacsorához elengedhetetlenül szükséges. A matrózok kötöznek, ahogy ezt megbeszéltük. És nem fizetnek nekik, ahogy ezt megbeszélték. Tízkor jött egy sárgasisakos főakárki a Labour Uniontól (szakszervezet), hogy amíg egy munkanélküli is van Belgiumban, addig a hajón rakományon tengerészek nem dolgozhatnak. Ha-ha-ha! Később jött a chief, hogy ketten a partról és ketten a hajóról kötöznek. Tudjuk ugye, hogy ez mit jelent? Azt, hogy az 5000 márkán osztoznak, fele a hajóé, de nem a srácoké. Tuti pénz. Adómentes. Később jön az első tiszt, lógó orral, hogy négyfős brigád jön, nem kell segíteni. By-by money.
Vacsora után búsan jött a chief, hogy a parancsnok nem akar őrséget adni. Így akkor kétszer hat órát húzunk le a hídon. Nagyon hamar megunta őkelme. Lehet, hogy lestrapálja a felesége? Ja, borotválkozik. Nem a barba, (ő is, de ez nem hírértékű információ) hanem a felesége. Göndörkés tokáján ma háromnapos borosta volt.
Augusztus 24. Angol csatorna, Biscay. A kabinomtól bedilizek. Nincs egy fiók, ahova az apró holmit lehetne tenni. Persze az ágy alatt van, de mit érek vele? A fekvőhelyem nem egy klasszis darab. Az alsó ágyra nem lehet leülni, mert a fejem a felsőt éri, csak görnyedve lehet lekucorodni. Fekve alig férek el, mert olyan keskeny. A felsőre majdnem beszorul a bőröndöm, mert olyan közel a mennyezet, és még ilyent alvásra is használnak! Röhej.
Délután a gabonastabilitást tanulmányoztam, mert lehet, hogy a Palma de Mallorcáról valamilyen gabonát hozunk. De ez, meg nem erősített forrásból származik. Valószínűleg a szakácstól.
Folytatása következik

2011. augusztus 12., péntek

Harmincötödik évfordulónk

Ma reggel kissé gondban voltam. Itt vagyunk Akán, és nincs a közelben virágbolt. A kertben elvirágzott a sok-sok szép rózsa, az utolsó kardvirágunk is hervadozik.
Pedig ma neki virág kell! Mindenképp!
Miként harmincöt évvel ezelőtt, amikor a Mechwart ligetben felmentünk a lépcsőn, és a Tanácsháza dísztermében az anyakönyvvezető elé álltunk, hogy kimondjuk: IGEN!
Kell valahol virágot szereznem, mert a virág a női lelket simogatja, felvidítja. Eddig, ha itthon voltam, mindig kapott. Mert sokszor, jaj de sokszor külön ünnepeltünk, ö itthon sírdogált, és a hajón búslakodtam.
A virág nemcsak ajándék, hanem köszönet is.
Köszönet az együtt töltött évekért.
Köszönet azért, hogy amíg távol voltam, embert nevelt a gyermekeinkből.
Köszönet azért, hogy támasz volt, hogy tudtam: hazavárnak.
Köszönet azért, hogy tudtam: szeretnek.
Szóval kell a virág.
Az internet erre is kínál megoldást. Találtam egy megfelelő fotót, kinyomtattam, köszönet érte Zebrának, a hűtlen Blogteres bloggernek. Kinyomtattam egy boldog évfordulót című köszöntőt is, a reggeli kávéhoz ezt adtam.
És akkor eszembe jutott, hogy a Jóisten virágboltja mindig nyitva áll. Kimentem, és lett virág.
Melyik virágboltban van ennél szebb csokor?

Ennél szebb nem kell. És ehhez csak annyit kell mondanom, amit ezen a napon mindig elmondok:
MA IS CSAK TÉGED!

2011. augusztus 11., csütörtök

A globális felmelegedés hatása

A francia válogatott 1959-ben:

A francia válogatott 2008-ban:

A hobbyparaszt dicsekszik!

Mert van mivel! Amikor kimentem egyszer a kisbéri hetipiacra, láttam padlizsán palántákat. Nosza vettem! Hazahoztam, és meggugliztam. Akkor kiderült, hogy nagy a meleg igénye, itthon főleg melegházakban termelik. Ezért aztán nem is ültettem ki, a szobában tartottam, amíg hidegek voltak, majd kint napozott, és a hűvös éjszakára behoztam.
Sok munka volt vele.
De megérte. Beérett az első padlizsánom.
A kérdés az, hogy mit csináljak belőle, töltsem, vagy padlizsánkrém legyen pirítóssal?


Katt a képre, ha látni is akarod! 
És az is látszik, hogy van még zöld is rajta, virág is, tehát lesz még szüret!

2011. augusztus 8., hétfő

Bulis hétvége - Barátság határok nélkül

Az elmúlt hétvége nem volt mentes rendezvényektől. Etén pénteken, szombaton és vasárnap tartották a Barátság határok nélkül rendezvényt. Este Tatabányán volt dolgunk - elnéztem a buszmenetrendet, így édesapámék lekésték az utolsó pesti buszt, ezért bevittem őket a megyeszékhelyre -, hazajövet bementünk Etére.
Buli van, az rendben, de amikor megláttam a helyszínt, akkor majd eldobtam magam!

Ennek a kis falunak szabadtéri színpada van, és valóságos tribün, vagy lelátó... majdnem egy amfiteátrum!
Amikor megérkeztünk, már elkezdődött két felvidéki musical énekes műsora, de szerencsére még csak az első szám ment. Éppen  Vadkerti Imre énekelte a Ha én rózsa volnék című számot, majd következett Derzsi György. Közben én körbeámuldoztam a rendezvény színterét.
Nagyon élveztük a koncertet: részletek az István a királyból, Honfoglalásból, Rákóczi kesergő, Nemzeti dal... csupa szívet lelket melengető zene, dal...
Sajnos Derzsi  György nem járult hozzá, hogy a videót jutubra feltegyem, így aki kíváncsi, az jöjjön el hozzám megnézni.
Szombaton favágás, vasárnap kertrendezés és szilvalekvár főzés, így a további programról lemaradtunk.
Cserébe szombaton dél körül kidübörögtek az ebéd mellől a
XII. Nemzetközi Trike&Bike találkozó motorosai. Mert ott is buli volt. Ja, Réde is Akához tartozik, itt van nem messze, légvonalban tizen- kilométer, csak országúton több, mint húsz. De ezeknek a dübörgőknek ez nem távolság.

2011. augusztus 7., vasárnap

Vendégkönyvből... Mini Skanzen - Ászár

Pénteken elvittem édesapámat a Kisbéri Mini-Magyarországot megnézni, és persze az ászári Mini Skanzent is meglátogattuk. Mindkettő nagyon tetszett. Annyit tudni kell róla, hogy amíg nyugdíjba nem ment, újságíró volt a MEDOSZ lapnál (ez ma szinte semmit nem mond, tehát a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók szakszervezeti lapja), így aztán neki nagyon nehéz újat mutatni Magyarországon, hisz mindig nyitott szemmel járt... nagyon örült, meg is jegyezte, hogy lám, lehet okos dolgokra is költeni az állam pénzét (bár ez EU-s támogatásból épült).
A tájházban lapozgattam a vendégkönyvet. Nem állhattam meg, hogy hármat le ne fotózzak, és megosszam veletek.
Íme:

2011. augusztus 5., péntek

A szegény kis kurva - M/V President 2.

Augusztus 3. Galatz. Isten éltessen 47. születésnapomon. Ha már senki sem mondta (itt a hajón, mert remélem otthon eszébe jutottam a családnak)!
Azt hiszem életem egyik legérdekesebb beszélgetése zajlott le ma este! Ferivel kimentünk a partra, estefelé. A román pontonos a barbával sétált, és meglátott egy nőt, odahívta, hogy magyarok vagyunk. Fiatal, huszonötéves nő volt, keseszőke haja rövidre vágva. Nagyfenekű, szakadt és koszos farmer feszült rajta. Blúz helyett valami farmeranyagból készült izé volt rajta, spárgával összefogva.
Nagyon megörült nekünk, mert több mint egy hónapja nem beszélt magyarul. Aradi. Konstancából jött át Galacba. Elmondta, volt odaát Magyarba (Feriék a magyar Komáromot Túlkomáromnak hívják!), öt évig, de nem volt jó. Ott mindenki románnak, oláhnak mondta, itt meg bozgor, hazátlan, sehol nem jó. Most kóricál szerte Romániában, volt Craiovában, Bukarestben, Brailában.
Mit csinál?
Semmit.
Hol alszik?
Hajókon. Most az egyik vontatón, máskor egy uszályon, majd egy személyhajón. A kapitánynál, a szakácsnál, a gépésznél, mindegy. Mit kap érte? Hát semmit. Vagy egy doboz cigit. Aradon jó volt a pénz, mert sztriptízt táncolt másik három román lánnyal. Az jó volt, mert sokat keresett. Hajnali háromig táncolt, utána mehetett kefélni, és a fele pénz az övé volt. Oda csak olaszok, németek, meg öreg, de pénzes románok jártak. A hosszú hajú olaszok, azok voltak a jók!
Elvált. Van egy három éves kislánya. A férje "józanbolond" volt. Állandóan verte. Józanul is, részegen is. Havonta csak egyszer feküdt le vele, de akkor is úgy, hogy előbb jól elkalapálta. Volt úgy, hogy reggel a székhez kötözte, este engedte el, mert féltékeny volt. Pedig nem adott rá okot. Három évig udvarolt a férje, öt évig voltak házasok, az alatt nem csalta meg, egyszer sem. De a szexből semmi sem jutott. Hát most bepótolja.
Most van úgy, hogy naponta 25-30 férfival van. A csúcs az volt, amikor valahol három óra alatt több mint ötven katona ment át rajta, fejenként kétezer lejért, egy dollár 2030 lej. A másik csúcs, amikor egyszerre öt férfival volt. A magyar férfiakat nem szereti, azoknak kicsi van, és kézzel meg nyelvvel csinálják. Legjobban a macedónokat kedveli, mert azoknak hatalmas farkuk van, olyan, hogy alig bírja szájba venni, és fénylik, mint a tükör. Aztán ecsetelte milyen pózokat szeret, meg mások hogy csinálják.
És mindezt a lehető legtermészetesebb módon adta elő. Közben megérkezett a városból Korpás Laci, ő adta fel az első haza írott levelemet Galacból. Vele volt a szakács, azután kijött a partra Sz. Pista, a 4-8-as watchman. Ugratták, bolondoztak vele, ez a szerencsétlen, kis primitív, ösztönlény-állatka meg nem vette észre, vagy ha igen, akkor csak rihegett-röhögött, de egyáltalán nem volt zavarban. Számomra az egész inkább szomorú-megrázó volt, mint nevetséges, még ha nevettem is néha-néha egy-egy kiszólásán, egyik-másik sztoriján, bár a számadatokat kétségbevontam magamban.
Az összes csomagja egy nylonzacskó, abból egy fehér blúzt, koszost vett elő, amikor hűvös szél kezdett fújni a Duna felől. A szatyorban nem volt más, csak egy üveg sör. Megfázott, mondta, az előző éjszaka a Dunában fürdött, fél kettőkor. De hát koszos a víz, mondtuk. Á nem baj, csak itt a szélében, beljebb már tiszta, válaszolta. Hát a szélében valóban mocskos, olajos, koszos, borzalmas mivé lesz itt a Duna. Lehordja a népek mocskát, szemetét, itt teríti szét! Ő, ők pedig fürdenek benne. Úszni persze nem tud, így nagyon mélyen nem mehetett be, csak a szélén mártózhatott.
Kilenc után jött a barba, hogy negyedre mindenki legyen a hajón, mert a vámosokat várjuk. Így el kellett búcsúzni, mi bejöttünk, ő meg utánunk szólt, hogyha a hatóság elment, majd tízre visszajön beszélgetni. Merthogy egy hónapja nem beszélt magyarul!
Szegény...

Augusztus 4. Galatz, Duna. Reggel ötkor indultunk, a pilot időben megjött. Ez az egy változás van, hogy a magánpilotszolgálat emberei nagyon pontosak.
Csinálok egy programrendszert. Élvezettel programozok, csak az a nagy baj, hogy nincsen semmim, amiben utánanézhetnék dolgoknak. Kínlódom! De azért csinálom, és egyre jobban megy!

Augusztus 5. Fekete-tenger, Boszporusz. Vége az első éjszakai szolgálatnak, letelt a hat óra, minden gond nélkül. Meg kell, mondjam, nagyon élvezem a hidat, mindenféle modern cuccal van felszerelve. Úgy sejtem, a hajó A3-as GMDSS körzetbe van regisztrálva, mert mindennel van, ami arra előírás. Csak a rádiótelexet nem látom sehol. Fantasztikusan jó a kormánya, a robot jól tartja az irányt, két GPS navigátor van, a Trimblet használjuk, egyszerűen csúcs! Kíváncsi vagyok a Philipsre is, be kell majd kapcsolnunk, ki kell próbálnunk. A két radar közül az egyik folyami. A másikat most teszteljük, a MAHART által beszerelt Furunók jobbak voltak!

EGY KIS VÁSÁRLÁS ISZTANBULBAN. (1973)

Átkeltünk a Boszporuszon. 1973 szeptemberében hajóztam itt először. A Hévízen voltam kezdő tengerész, és semmit nem tudtam a hajózásról, semmi érzékem nem volt a tengerészdolgokhoz, honnan is lett volna! Előző nap még azon örvendeztem, hogy a Dunáról kihajóztunk a tengerre, élmény volt, hogy durvaszemcsés volt minden, amihez hozzáértem, ma már tudom, hogy a só kicsapódik a hajóra.
Ki gondolta volna akkor, hogy másnap reggel az Egri Csillagokból ismert Isztambul előtt halad a hajó, az én első hajóm. Két nap, két hatalmas élmény. Szerencsém is volt, Bérces Fecó, a fedélzetmester megengedte, hogy amíg áthaladunk, végig a hajóorrban legyek. Nagy Gabi is kezdő volt, de gépész, együtt csodálkoztunk, ámultunk. És szerencsések voltunk.
A nap ragyogott, gyönyörű nap volt, van róla diám. Az épülő Boszporusz-hídról is van felvétel, illetve én és a híd kompozíció. Nem ismertem még én akkor a szultánok varázslatos fővárosát, de felkészültem, és biztos kézzel mutogattam: ez a Galata híd lesz, az a Kék Mecset, mellette az Aya Sofia, kerestem a Yedikulét is, de nem találtam! S. Laci mesélte el a Leander történetet, de én Apától már tudtam, hogy nem itt, hanem a Dardanelláknál játszódott le az ókor gyönyörű szerelmi tragédiája.
Később többször is voltunk, kikötöttünk a Haydarpasán, az ázsiai oldalon levő kikötőben is. Isztambul csodálatos volt! Először horgonyról mentem ki. Deck-boy lévén nekem jutott feladatul, hogy az ügynökségi csónakkal kimenjek a városba, és kenyeret vegyek a hajónak, ne kelljen H. Bélának, a szakácsnak sütni, meg mindenki szerette is a török kenyeret.
Tehát örömmel vettem hátamra a tengerészzsákot, és már a csónakban voltam, amikor belémvillant: hisz semmit nem tudok törökül! Hogy kérek kenyeret? Hogy veszem meg az első tisztnek a demizson jófajta bort, ha nem tudom kérni? Felkiabáltam a hajóra, mondanák meg. A bort sarabinak mondta Csubi, a második pincér.
- A kenyér pedig ekmek - kiáltott a csónak után. Hát ezt nem hittem el! Még hogy ekmek, milyen hülye szó ez?
- Evet, ekmek, ekmek - helyeselt az ügynök, és valószínűleg angolul még megerősítette, de azt én nem értettem.
- Ekmek és sarabi - raktároztam el magamban a tudományt, és átadtam magam a kellemes nézelődésnek, élveztem a csónakutat a Galata híd lábához. Ott az ügynökség embere hamar eltűnt, én és a tudomány egyedül maradtunk a parton. Kezemben a zsákkal nagyon tanácstalanul őgyeleghettem, mert hamarosan egy fiatal srác jött hozzám, megkérdezte miben lehet segítségemre. Mutattam a zsákot meg a demizsont, mondtam, hogy ekmek és sarabi, és úgy látszott, a problémám azonnal megoldódott. A fiú elvitt egy kis utcába, a pékműhelyhez a friss kenyér illata vezetett. Ott bent törökül hadartak, gajdoltak, bizonyára az üzletet beszélték meg. Könnyen megértettem velük, harminc darabot vinnék.
Ennyi nem volt, illetve lehet, hogy a rendelése miatt nem tudott adni, de mindenképpen meg kell várni, amíg kisüti. De ez két óra alatt meglesz, nyugtatott meg. Addig nézzünk a bor után!
Zegzugos utcákon haladtunk, próbáltunk-e szót érteni, nem emlékszem. Egy kocsmába vezetett fiatal kísérőm. Sokan voltak a kora délelőtt ellenére. Persze csak férfiak, nőnek ilyen helyen nincs mit keresnie. Egy kicsit félve mentem be, hátha veszélyes ez a hely egy külföldinek? Nem volt az egy cseppet sem veszélyes. A pult mögött nagydarab török, fehér köténybe törölte a kezét, mielőtt elvette a demizsont. Miközben meregette a tölcsérbe az aranyszínű bort, aziránt érdeklődött honnan jöttem? Kihúztam magam, úgy válaszoltam:
- Ben madzsar. – Na, lett erre nagy üdvrivalgás, a csapos a kezemet szorongatta, az asztaloktól integettek, a közelemben felugrottak, odajöttek, lapogatták a hátam, veregették a vállam, és hadartak, beszéltek, zsivajoztak, koccintottak az egészségemre. A csapos elsorolta gyorsan, na, mit is? Hát mi mást, mint az aranycsapat összeállítását, Grosicstól Puskásig, senkit ki nem hagyott. Nagyon barátkoztunk, még koccintottunk is, és amikor a fizetésre került sor, a ropogós, vadonatúj százlírásból még húszat vissza is kaptam. Meg voltam magammal elégedve. Megvettem a sarabit az első tisztnek, mindjárt megyünk a frisscipó illatú pékségbe a nekem sütött kenyérért, itt a sok kedves török között töltöm az időmet, van-e nálam jobb dolga valakinek?
Az ötliteres demizsonnal kezemben, a kenyereszsákkal a vállamon értem vissza a hajóra.
- Megvan minden? - kérdezte Sz. Péter, a chief. Én büszkén mutattam, amit hoztam:
- Itt az öt liter fehérbor, ebben pedig harminc kenyér van.
- És mennyit fizettél?
- A kenyérért 15 lírát, merthogy ötven kurus darabja. A borért pedig nyolcvanat.
A chief semmit sem szólt, csak kicsit sápadt lett. Később tudtam meg, amikor rendszeresen kikötöttünk Isztambulban, egy liter bor ára nem 16 líra, hanem csak egy líra és hatvan kurus, legalábbis ennyiért vettük a vasút melletti kioszkban. Akkor nekem a napi pénzem 27 líra körül volt…

Augusztus 6. Dardanellák, Égei-tenger. Édes Jó Istenem, ha Encsike megtudná, hogy pehelypaplannal takarózom, akkor most körbenevetne! De hát mit lehet csinálni, ha egyszer nincs egy pléd a hajón? A légkondi meg olyan hideget tud csinálni, hogy az rettenetes! Nekem meg nincs egy meleg holmim. Na, jól nézek ki!
Fekete Feri kevéssé bírja a tengert, kissé sápadt. Korpás Laci oké, de az igazsághoz tartozik, hogy eddig 3-asnál nem volt erősebb tengerünk!

Augusztus 9. Szicília alatt. Nem a hidraulika romlott el a hídon, hanem a légkondi kondenzvizét nem vezették el rendesen. Összegyűlik a padlón, nincs kiút, a fiókokat elrohasztja. „Csókótassuk” a hajógyárat.
Reggel hatkor a chief megmutatta a vérnyomásmérőjét, aztán délre, amikor felmentem szolgálatba, felhozta, hogy használjam, ha akarom. Rendes tőle. Erre a parancsnok arrogáns hangon kifejtette, hogy akinek erre van szüksége, az inkább ne hajózzon, meg ott humorizált velem. Fene a pofáját. Délután volt egy kis tűz. Az emergency kapcsolótábla gyulladt ki.
A hajóval pedig egyre több a baj. Semmi nem működik, ami 24 voltról megy. Így természetes, hogy ma délutánra a gyro (pörgettyűs tájoló) is bemondta az unalmast. Mire rájöttek, hogy a 24 voltos hálózatról üzemel, teljes volt a káosz. Később kiderült, át lehetett állítani a mágneses tájolóra a robotot. Ilyent sem láttam még!
Folytatása következik

2011. augusztus 4., csütörtök

Ászár - Mini Skanzen

Tegnap barátainkat elvittük a kisbéri Mini-Magyarországot megnézni, majd átmentünk Ászárra, ahol a Mini Skanzent "szakértettük" meg!
Nos, most célirányosan mentünk, tudtuk a nyitvatartást (hétköznap 14.00-18.00, szombat és vasárnap 10.00-18.00-ig), de azt nem, hogy egy kedves hölgy is szolgálatban van, aki elmondja mindazt, amit tudni érdemes.
Például, hogy a mini skanzen építője a szomszéd fal, Ete polgármestere volt. Az eteiek nagyon szomorúak voltak, amikor az udvaron felhalmozott kis épületeket egyszer csak autóra pokolták, és elvitték, hogy felépüljön itt ez a szenzációs mini skanzen.
A környék házait mutatja be, ami így nem teljesen igaz, hiszen akáról nincs egy se, inkább azt mondanám, hogy Kisbértől északra levő települések épületeit válogatták ki. Minden épület egy falubeli mása, csak a templom és az iskolaépület nem, ezek a környékbeli "kollégáik" jellegzetességeit egyesítik egy épületbe.
A képek végén a helyi tájházban készültek láthatóak, ami nemrég még használt lakóház volt. Most valamiféle közösségi házként is üzemel, disznóvágást rendeznek és egyéb rendezvényeket, például az adventi koszorúkat a falu házaira itt készítették...
Ha van egy szabad délutánod, feltétlenül gyere el! A Kisbér - Ászár kirándulás belefér két órába, de ezt ne vedd készpénznek, mert én még a Kiskastélyt nem láttam, és az is a program része (lehet), majd kiderítem, és elmondom...
A képek:

2011. augusztus 3., szerda

Hajá Vasas! Miért a szívem csücske csapat...

Ma többszörös évforduló, jubileum meg minden van!
Először is: Seafalcon ma annyi, mint a londoni magyar-angol, azaz 63!
Aztán a Vasas ma játssza a jubileumi mérkőzését a klub 100 éves fennállása alkalmából. Ezt csak tévén fogom nézni, és remélem, hogy a jubiláns olyan eredménnyel örvendeztet meg, ami méltó a szülinapomra!
Hogy is lettem Vasas drukker? Ennek is jubileuma van, még pedig az 55-ik!
Ez a csapat 1956 augusztus 4-én játszott egy meccset. Harmadikán, a születésnapomon,  Nándor bácsi, a barátom édesapja egy jeggyel köszöntött:
- Na, Istvánka (nyolc éves voltam, ugyebár), holnap kimegyünk a Népstadionba!
A stadion neve mondott ugyan valamit, de hogy foci, és Vasas, akkor még szinte semmit!
Másnap kimentünk. Ámultam a hatalmas stadionban, félelmetes volt a hatalmas tömeg, csodálkozva bámultam a villanyújságot.
Hamarosan kifutott két csapat, egy piros-kék, és a másik zöld fehérben. És elkezdtek focizni! Nem jól írom. FOCIZNI! Így kell! Itt a csapat névsora, emlékeztetőül:

1 Kamarás Mihály

2 Kárpáti Béla
3 Kontha Károly
4 Sárosi László

5 Bundzsák Dezső
6 Berendi Pál

7 Raduly József
8 Csordás Lajos
9 Szilágyi I. Gyula
10 Teleki Gyula
11 Lelenka (Lenkei) Sándor

Hány klasszis focista! És ehhez az edző: Baróti Lajos!
Jött a 21. perc: Csordás, 1:0
28. perc: Csordás, 2:0
32. perc: Riegler, 2:1
43. perc: Raduly, 3:1
Szünet. Aztán jött a második félidő, és ott folytatta a Vasas, ahol abbahagyta:
47. perc: Szilágy I, 4:1
52. perc: Szilágyi I, 5:1
56. perc: Szilágyi I., 6:1!!! Kilenc perc alatt egy mesterhármas!
70. perc: Szilágyi I, 7:1, ez volt a ráadás...
80. perc: Raduly, 8:1
85 perc: Riegler, 8:2
90. perc: Teleki, 9:2
Csoda-e, ha lelkesedtem? Nem értettem valójában semmit, de magával ragadott a 104 ezer néző lelkesedése, tombolása, üvöltése, örökre a szívembe ivódott a Hajrá Vasas, a huj, huj, huj hajrá... És ez benne van azóta is!
Kívánom minden kis kölyöknek, hogy ilyen élmény hatására legyen focidrukker, mint ez a:
VASAS  - SK Rapid Wien

Közép-Európai Kupa döntő mérkőzése volt!

2011. augusztus 2., kedd

Elkezdtem naplót írni - M/V President 1

Naplóírásra az édesapám vett rá, és ez 1995 nyarán történt. Úgy gondoltam akkoriban, hoyg legjobb elkezdeni akkor, amikor az ember életében valamilyen fordulópont van.
Nos egy behajózás - ráadásul új céghez mentem, új hajóra kerültem a szó minden értelmében -, alkalmasnak látszott. Tehát ez az első naplóm. Nyilván meg is látszik rajta, annak ellenére, hogy vannak benne javítások. De ezeket a javításokat úgy végeztem, hogy a napló lényegét ne érintsék: az akkori gondolataimat nem "írtam felül" legfeljebb zárójelben szúrtam be a későbbi megjegyzést. Máskülönben a napló nem napló.
Remélem, érdekes lesz.

1995. július 24.-december 5.

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (1) black gang (1) Black Irish Band (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) Bosun's Alphabet (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) capstain shanty (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) Ciprus (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) D.D.E.. (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) Dávidházy András (1) ddr. Juba Ferenc (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Fairport Convention (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fiddeler's Green (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) Ger Loughlin (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) Greenore (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Hans Albers (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) hazautazás (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) Hóki (1) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) Husnes (1) húsvét (1) internet (1) ír népdal (1) Írország (1) Isartal (4) Izland (2) Jachtnavigátor (1) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) Karmöy (2) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) Kıbrıs (1) KK_döntő (1) komposzt (1) Kopervik (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Le Havre (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) lirycs (1) Lys Carrier (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (1) MV Isartal (48) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (27) MV Lys Chris (46) MV Lys Chris2 (1) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) MV Priwall-2 (13) MV RMS Andromeda (57) naan (1) Napl (1) Napló (323) Napló. MV Isartal (1) Naplü (2) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) norvég (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) Priwall-2 (1) pumping shanty (1) rabszolgaság (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rolling Home (1) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (29) Sharpness (5) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Listers (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (1) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (29) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (2) The Seekers (1) Tisztás (1) TME (1) Tolkien (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) Woody Guthrie (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)