2013. március 26., kedd

A hullámok kezdenek összecsapni a raktártetők felett - MV Humber 54.

Kedd, február 4. Alexandria. Megy a kirakás, de nagyon lassan haladnak... Ma éjjelre nem is hoznak melósokat, mert nem érdemes fizetni őket, csak hevernek a raktárban, alszanak, beszélgetnek, nem dolgoznak!

A P&I bekeményít


A P&I meg akarja szívatni Mr. Bottot. Kaptunk egy levelet, hogy kirakás után vízpróbát csinálnak a raktártetőkön. Természetesen akkor hatalmas lesz a bukás! Ez azt is jelentheti, hogy akár hajógyárba is mehetünk innen, raktártetőket javítani... Mert az igaz, hogy a Klub kifizeti a rakománykárt, de azért nem hülyék. Ha egyszer minden úton beázunk, akkor logikus, hogy át akarják háríttatni a tulajdonosra a milliós veszteségeket... Vagy megemelik a díjat, vagy nem kötnek biztosítást...

Két és fél kiló óra


Ma írtam egy hat és fél flekkes novellát, Két és fél kiló óra... címmel. Ny. Ali mesélte el egyik kávé alkalmával, a vele megesett csempészhistóriát. Nekem tetszik amit írtam...
Elkezdtem a Bonzsúr Dorát is javítani. Az is tetszik. Bár amikor megírtam a Nagy Riportot, savanykodtam, hogy a Bonzsúr... nem a legjobban sikerült. Most más a véleményem.
Ez most már állandóan így lesz? Írok valamit, és ha a következőt befejezem, akkor már az előző nem tetszik...?
A horoszkóp szerint kevés befektetéssel hatalmas vagyonra tehetek szert, bár nem lesz belőlem rögtön multimilliomos. A szerelemben is szerencsés vagyok.
Lehet, hogy most kéne kiadni a könyveimet? Tessék mondani, az írásból ki lett multimilliomos...?

Szerda, február 5. Alexandria. A Bonzsúrt javítottam.
A horoszkóp szerint ma meg kéne hívni barátaimat egy jó vacsorára, mert kiváló szakácsművész vagyok.
A hajón Ü. Laci főz...

Csütörtök, február 6. Alexandria. Délelőtt csendes, délután beindult az élet.
Megjött Mr. KavafiszÉs itt van! Gyorsan megbeszélést tartottunk a P&I-al, meg a hajó ügynökségével. Ennek az lesz az eredménye, hogy bekeményítünk!
Kemények lettünk, mint a Krupp-acél! Nézhettek a melósok, amikor kettőt is kizavartunk, mert rakodókampót használtak a raktárban, amivel csak úgy szakítják a zsákokat! Azon is csak csodálkoztak, hogy nem úgy megy a kirakás, ahogyan ők elképzelik! De hát mit lehet tenni...? Most már itt a görög, s ő tartja a hátát, ha betartanak az arabok. Mi nem tudtunk bekeményíteni velük szemben, mert ha ránk verik, hogy hátráltatjuk a kirakást, abból a barbának lehetett volna komoly baja! Bár azt mondja, hogy a kirakást le kellene állítani teljesen...

Ninó élménybeszámolt


Kint volt megint, tele volt lelkesedéssel, és vegyes érzelmekkel. Mert az arab világ teljesen idegen számára. A mentalitás, az építkezés, és mindenhez a hozzáállásuk... Az utcák, a tömeg, a közlekedés, mind megannyi érdekesség. Az, hogy kísérőül szegődnek hozzá, és nem tudta levakarni a nyakáról őket...
Vett magának vagy négy kiló süteményt és édességet.
A horoszkóp szerint ma aszongyák, sokat ittam az elmúlt napokban! Ennek ellenére több dologba is belefoghatok, csak ne akarjak mindent ma elvégezni.
Ki látta, hogy iszom...? Ez baromság! Miért kell feltételezni mindenkiről, hogy részeges disznó?

Péntek, február 7. Alexandria. Reggel azt hittem, hogy

Nem jönnek folytatni a rakodást?


Ugyanis egy teherautó nem sok, annyi se várakozott a parton. Tíz felé megjött két brigád, hogy a rakományt rakosgatnák a raktárban (shiftelnék). Ezt nem engedtük meg, mert csak az a célja, hogy kiválogassák a jó zsákokat, és amit összebarmoltak, és elázott, azt a hajón hagyják... Rettentő szomorúak voltak, hogy nem tehették meg! A P&I most nagyon karakánul viselkedett, és Mr. Kavafisz is a sarkára állt. Így nincs rakodás.
Ma vége a Ramadánnak, holnap és holnapután ünnep, hétfőn kezdenek csak dolgozni.
Ma ránk kötött egy hajó. Reciféről hozott cukrot, gondolom a legénységnek kész ráfizetés volt, hisz huszonhat napig raktak be. December 26-a óta vannak itt, és még nem kezdték el a kirakást...!
Kavafisz az egyes raktárral is foglalkozott, a beázás miatt. Nagyon szakszerűen bemutatta, hogy mit lehetett volna megcsinálni, de azt valahogy nem akarta tudomásul venni, hogy eddig mit tettünk a hármas és kettes raktárral... Most abban fáradozik, hogy ponyvával takarjuk le a raktárakat (egyes, és a kettesek jobb és bal elejét). Megterveztem, és lerajzoltam a raktártakaró ponyvát. Jó drága lesz, gondolom beszerzik az árajánlatot, nem veszik meg, és Mr. Bottnak megtelexezik, hogy mennyit spóroltak (mert nem költenek a ponyvára...).
Befejeztem a Bonzsúr Dora (ami Bonzsúr Indonézia címen jelent meg 1998-ban) átolvasását, átírását. Újra csak azt tudom mondani, hogy tetszik. Különösen a második része: Athéntól Surabayáig.
A horoszkóp szerint nem kell minden problémát felfújni, a bolhából elefántot csinálni. A gondok megoldódnak, ezt mindenki tudja.
Én tudom. Lehet, hogy Kavafisz is oroszlán...?

Szombat, február 8. Alexandria. Ma van a Maradam első napja.
Reggel 98.5 kiló voltam. Nincs rakodás, egész nap az egyes raktártetővel dolgoztunk.

Dolgozunk a raktártetőkkel


A szelvények közötti láncot próbáltuk beállítani. Természetesen sikertelenül. Ha az eleje passzolt, akkor a vége nem, és fordítva. Így most azt abbahagyjuk, (persze mindezt Mr. Kavafisz találta ki), és holnap a hiányzó gumikat pótoljuk. Úgy látom, fél a vízpróbától, mint a tűztől! Ebben tökéletesen igaza van, de mit lehet csinálni? (Konstancán kellett volna megjavítani az összes raktártetőt!) Már azon is töri az agyát, hogy kiadat pár raktártetőt javításra a hajógyárba, de akkor sose megyünk innen el!
Közben volt bajunk elég a raktártetőkkel nekünk is. Egy láncot rövidebbre vettem, mint szükséges volt, úgy összeszorult két szelvény, mintha összenőtt volna. Lángvágóval kellett a láncot elvágni. Csukás közben elszakadt a becsukó kötél, így abból is újat kell csinálnunk.
D. Zoli viccet mesélt a délutáni kávénál:

1.,
- Mit kell tenni, ha a kádban valaki epilepsziás rohamot kap?
- Gyorsan be kell dobálni a kádba a szennyest!
2.,
- Mire kell vigyázni a gruppenszexnél?
- Hogy ki nem maradj belőle!
3.,
Ez a Pesti vicc című lapból, de aranyos: Egy rendőr lát egy kislányt, aki keservesen sír az utcán.
- Miért sírsz kislány? - kérdezi kedvesen.
- Mert lenyeltem egy gombostűt!
- Ugyan már! Ezért ne sírj! Tessék, itt egy másik...

Kint voltam, telefonáltam...


Este nyolc körül kimentem. Beváltottam ötven dollárt, és majdnem eltévedtem. Nagyon sokat tekeregtem az utcákon, egyszerűen nem tudtam, merre vagyok. Minden egyformának tűnt. Őrült tömeg volt ma este is. Nem véletlen, ma volt a Ramadán utolsó, a Maradam első napja, az utcák kivilágítva, lámpafüzérekkel díszítve, és ünnepeltek, hegy végre ehetnek...
Vettem három telefonkártyát, ez hatvan font, és ezért 8 percig telefonáltam. Amikor kézi kapcsolással hívtam Encsit előző alkalommal, akkor 9 percért 93 fontot fizettem!
Szabolcs vette fel, és elhadarta, hogy teljesen jól van, tud menni, sőt, hétfőn már mehet iskolába! Ez jó hír. Mindenki jól van, a kocsi kész lesz március 15-re, Viborcsik úr már ajánlott levelet akart küldeni, hogy vigyem el, de így megnyugodott, hogy látjuk, mikor megyek haza.
A hajóra visszatérve elmondtam mindent Ninónak, és kioktattam, hogy a barba kint van a városban, nehogy az ügyeletes matróz ne vegye észre, amikor visszajön. Ő szegény nagyon meglepődött, de megígérte, hogy átadja a váltásnak.
Ugyanis délelőtt az átvevő meghívta Mr. Kavafiszt és a parancsnokot este kilencre egy kis éjszakai életre. Aztán lemondta, betegségre hivatkozva... Bent maradtak, így a fiam jogosan lepődött meg azon. Szerintem valamilyen változás állt be az üzleti helyzetben, ezért nem vitték el őket a nagy alexi éjszakába.
A horoszkóp szerint kicsit megártott a stresszhelyzet, az örökös bizonyítás, engedjem el magamat. Feküdjek, vagy pihenjek, és meredjek a semmibe.
És tessék mondani, Mr. Kavafisz ehhez mit szól...?

2013. március 16., szombat

Elázott a cukor... - MV Humber 53

Csütörtök, január 30. Alexandria. Azért ma is dolgoztam a könyvön. Itt-ott beszúrtam, hozzáírtam, egy-két nevet megváltoztattam.
Ma jött az átvevő, és ezzel elkezdődött a

Kanosszajárás második fordulója

Ugyanis mi tudtuk, amit eddig ők nem, jelesen azt, hogy beázott az egyes raktár. Ma, amikor a stempliző brigád elérte a nevezett raktárt, nagyon vészjósló képpel megjelent az átvevő egyik embere, s közölte, ez igen nagy probléma. Nyilván. Majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.
Holnap megjelenik a P&I surveyor, az SGS (az átvevő) surveyorja, és megküzdenek. De ebből mindenképpen Mr. Bott kerül ki egy kicsit vesztesen, illetve a P&I fizet. Mr. Bott pedig magasabb biztosítási díjat...
Persze mi leszünk a hülyék, amiért beázott a raktár, pedig ő megmondta, hogy nem akar több rakománykárt...
Este tíz körül a Harbour Master küldött egy hivatalos értesítést, hogy holnap délelőtt átállunk a 22-es rakpartra. Ez az első hivatalos, remélem ez az igazi...!
A horoszkóp szerint rendkívül jó kondícióban vagyok, s olyanba is belevágok, amiből nem sül ki mindig jó...
Kikérem magamnak, nem én áztattam be a raktárt!

Péntek, január 31. Alexandria. Mint ahogy azt megígérték, reggel nem volt manőver... Viszont délután háromkor igen. Na nem a kirakó rakpartra álltunk át, hanem horgonyra jöttünk. Egész éjjel várakozó állásponton voltunk...
A horoszkóp szerint ma meg kell ejtenem egy régóta halogatott megbeszélést, és kellemes lesz a hétvégém...
Még nem tudok telefonálni, ha átállunk a kirakó rakpartra, akkor hívom Encsit...

FEBRUÁR

Február 1. Szombat, Alexandria. Éjjel fél kettőkor jött a pilot, és kikötöttünk a 20-as rakparthoz, a farunk teljesen kilóg, nem tudunk járót csinálni, a vontató elszakította a farkötelet, fél négykor volt vége a manővernek, egyébként jól vagyunk...

Valami van a rakománnyal...

Reggel elkezdték a kirakást. Az egyes raktárhoz nem nyúltak, mert beázott. Nem értem teljesen, mert sokkal több zsák vizes, mint ami indokolt lenne...
A kettes és a hármas raktárban is vannak nedves zsákok, pedig az nem kapott tengervizet! A hármasban hat-nyolc sor mélyen láttunk, pedig felette szárazak vannak.
A rakodás jó arab módszer szerint megy. Tépik, szakítják a zsákokat. Az átvevő a beázott cukrot nem akarja átvenni. Az igazsághoz tartozik, hogy a zsákban is nedves a cukor. Mr. Bott fizethet, illetve a P&I, de ennek ő issza meg a levét...!

Alexandria a régi

Ramadán van, és a napközbeni agonizálást este heverik ki. Fantasztikus a tömeg, él a város, a forgalom őrületes, annyi az ember az utcákon, hogy nem lehet menni tőlük...
Hatkor még nem voltak "sokan", később, úgy nyolc tájban, mintha mindenki megőrült volna: egyszerűen nem lehetett közlekedni a tumultus miatt. Két fajta ember van Alexban: aki elad, és aki vesz. Aki árul, azt mindenütt meg lehet találni. A legfényesebb Cartier, Pierre Cardin üzletektől, a sárba újságpapírt leterítő nyomorékig. Sámlin, széken állnak, kimagaslanak a tömegből, s fáradhatatlanul üvöltik a bepalizó szövegeket. Nadrágszíjat, játékpisztolyt, inget, meghatározhatatlan ételeket kínálnak. Pulóvert hajigált egy férfi egy nylonra: tessék jönni turkálni! Minden olcsó, minden szuper, mindent eladnak, és mindent megvesznek.
Pedig a bazárba be se mentünk. Semmitérő az az üzlet, az az árus, akinél nem üvölt a magnó, idegen a magyar fülnek az idevalósi zene. Mindenki tülekedik, mindenki lökdösődik, és senki se siet.
Csak a rendőrök. Egy police feliratú gépkocsit - olyan amerikai stílusú, piros-kék villogóval a tetején, és borzalmas szirénával megáldva -, andalogva lehagytunk. Negyed órán keresztül vijjogott három négy lépésre elmaradva mögöttünk. Autó-autó hátán. Tülkölnek, dudálnak, üvöltenek. Az útkereszteződésekhez képest a Gordiuszi csomó óvódásnak való fejtörő. Bele is törött a helyi forgalomirányítók sípja...! Őket különösképpen nem izgatja, merre megy a forgalom. Sétál a bedugult járműfolyamban, fütyörészik, mint egy feketerigó, és minden határozott elképzelés nélkül integet. Aki jobbra akar menni, azt balra küldené, aki arra vár, hogy keresztezze a főutat, azt rávenné, hogy forduljon be. De nem csinál belőle gondot, fütyül, intézkedik, és a gyalogosokat bámulja.
Koldus viszonylag kevés, de akit láttunk, az erőszakos.
Szép lányokat, asszonyokat is kerülgettünk, de a mi mércénk szerint igen kevesen vannak. Ezt az öltözködés teszi: egy feltűnően csinos, huszonöt körüli nőn megakadt a szemem. Szép hosszú, göndör, fekete haja volt. Sötétbarna szeme, kissé keleties vágású, s az orra se volt horgas... Nem kevés aranyat viselt magán, de nem a szokott arab hivalkodással, kilószámra... Visszafogottan ízléses, vékony pulóvert hordott, hogy láthassák: határozottan jó alakkal áldotta meg Allah. A szoknyája rásimult a derekára, kerek feneke nem volt nagy. A ruhán látszott, hogy nem a sarki bazárból vette. Egy fehér Fordból szállt ki, biztosan nem is volt szegény. Fekete nylonharisnyát viselt, és mindehhez egy vietnami GUMIPAPUCSOT, bokáig nedves, lucskos volt a harisnya, ahogy ment, a papucs felverte a lábára, s a szoknyájára a sarat... A pocsolyákat egyáltalán nem kerülgette.
Egyébként valóban volt egy-két szemrevaló menyecske, de mindig a lábbelijükön akadtam ki: letaposott kéreg, kopott, sáros, mezítlábra, s a lába is retkes volt kivétel nélkül mindeniknek...
Este tíz körül keveredtem vissza a hajóra, eléggé fáradt lábakon álltam...
A horoszkóp szerint influenzás vagyok. Élvezzem a hétvégi nyugalmat, csendet...
Nem vagyok beteg, de a csendet tudom értékelni...

Vasárnap, február 2. Alexandria. A rakodás második napja. Tegnap 680 tonnát raktak ki. (Akkor több mint húsz napba telik, amíg 14.000 tonnát kirakunk...?)
A rakomány nedves, száraz zsákok alatt találunk vizeseket, ami valószínűvé teszi, hogy nem a beázástól van... Nagy a bolondokháza.
Este az átvevő embere közölte, hogy a legnagyobb átvevő, a leghatalmasabbak leghatalmasabbja holnap reggel érkezik Kairóból. Ez hagyján, de a barbát és engem meghívtak vacsorára...

Free shop, Alexandria

A Free shop arra van, hogy a tengerész jutányosan juthasson mindenféle árucikkhez. Jó, mert angolul elboldogul... Kimentem, hogy vegyek egy karton cigit. Egy Yves Saint Lauren mentholt néztem ki magamnak.
Az eladó nem tudott angolul, de én tudok mutogatni. Utána a számlát el kellett vinni egy hölgyhöz, aki azt hajtogatta, hogy: bassburr, bassburr. Percek alatt rájöttem: ez azt jelenti, hogy passport... Átadtam, írt valamit a számlára, és átküldtek a Nemzeti Bankba, a személykikötő épületének másik végébe. Ott iktatták, beszedték a pénzt, aláírták, eljöttem. A "bassburr"-os iktatta, könyvelte, az eladó iktatta, könyvelte, s végül megkaptam az árut, Ez több mint fél órába tellett, pedig egyedül voltam az üzletben.
Mi van itt csúcsforgalomban?

Ninó megjárta Kairót

Hajnalban indultak, és korán, fél hatkor már a hajón voltak. Jól érezte magát. Kevesebbet látott, mint én hajdanán, de ez nem rajta múlott, hanem az utazási irodán, amelyik vitte őket. Kairói Nemzeti  Múzeum, Gizai piramisok, papiruszműhely volt a program.
Aminek örülök, hogy Zsolt szerint a fiam mindenhova szívesen ment, nem sajnálta a pénzt a belépőkre, mert már olyan helyeken is külön kell fizetni, ahova én ingyen mentem be: a múmiateremért külön belépőt szednek. A szarkofágokért is... Nem vitték el őket ebédelni, és ezt is sajnálta. Jó éhesen érkeztek meg. Nem voltak a Kairó toronyban se. A Kefren piramis mellett láttak egy ormótlan épületet, amelyik nagyon nem illik a környezetbe. Olyan randa, hogy a közelébe se mentek. Így nem látták az egyik fáraó épségben megmaradt, a Nílus iszapjából előkerült hajóját...! Visszatérve bezzeg sajnálták. De így is megérte az 55$-os kiadást.
A horoszkóp szerint ma még tart az influenzám.
Akkor se vagyok influenzás...

Hétfő, február 3. Alexandria. Hajnalban nagyon belehúztak a fiúk, reggel 5:50-ig raktak. Pontosan akkor jött a felhőszakadás, és én is, a rakomány is, szarrá áztunk...
Délelőtt eső miatt nem raktak, délután fél óra kirakás után leállítottuk őket, mert nem hajlandók az egyes raktárt elkezdeni. Márpedig hajóstabilitási okok miatt muszáj! Ez persze nem igaz, de az arabok ehhez hülyék. Később újra eleredt az eső, s elmentek... Estére már vissza se jöttek.
Egyébként borzalmasan hideg van, +6,7 fok, de a baj, hogy nagyon erős a szél...

Egy jó, s egy rossz hír

A rossz hír: Kaptunk egy telexet, hogy Mr. Kavafisz leutazik, hogy intézkedjen a rakománykár miatt! A jó hír ugyanez. Rossz, mert egy utálatos barom, és valószínű, hogy minket akar majd bemártani a kárért, ami teljességgel érthető, hiszen ő a felelős érte: nem csináltatták meg a raktártetőket Konstancában.
Jó is egyben a hír, mert így ő viszi el a balhét, nemigen tud csinálni semmit, legfeljebb baksist osztogat...
A horoszkóp szerint alig akad tennivalóm, intézzem az ügyes-bajos, apró-cseprő ügyeket, s töltsek egy szép estét a partneremmel...
???

2013. március 15., péntek

Megúsztam a hófúvást...

Hát, elmondhatom, hogy szerencsém van. Március 14-én (tegnap) délben indultunk Pestről. A szokásos út másfél óra.
Bicskénél jártunk, amikor elkezdett esni, majd Felcsút környékén átváltott télire, és havazott már. Mire Csákvárra értünk, hófúvás, jeges út, a tél legkegyetlenebb időjárása fogadott.
Menni kellett, nincs mese. Szerencsére előttünk egy furgon ment, legalább negyvennel repesztett, rátapadtam a két vörös lámpára, és azt követtem. Nem jártam úgy, mint a viccben:
Felhőszakadásban megy az autós, rátapad az előtte haladó hátsó lámpáira. Egyszer csak az megáll. A vezető ideges lesz, kiszáll, és megkérdi: - Miért nem megy tovább?
- Hát mert én már a garázsban vagyok... 
Igaz, egyszer megcsúszott a furgon egy kanyarban, nekem fékeznem kellett, de a szembejövő autó is tudott lassítani, megúsztuk.
A szél fütyölt békésen...
 Azt hittük a 81-es úton Mór felé jobb lesz. Annyival volt jobb, hogy nagy forgalom volt mindkét irányban, de 40 km/h-s sebességgel haladt a konvoj.
Bakonysárkány előtt két kilométerrel megállt a kilométernél hosszabb sor, és álltunk. Vártunk.
A szél fütyölt békésen...
Aztán megindultunk, majd megálltunk 42 méter araszolás után.
A szél fütyölt békésen...

Aztán megindultunk, majd megálltunk 93 méter araszolás után.
A szél fütyölt békésen...

Aztán megindultunk, majd megálltunk 115 méter araszolás után.
A szél fütyölt békésen...
Aztán jött a nagy megönnyebbülés: kikerülhettük a pótkocsis kamiont, amelyik nem tudott az alig kaptatón felmenni a jeges úton. Végre Bakonysárkány. Befordultunk, otthagytuk a 81-est, innen már haza megyünk!
Egészen addig, amíg a dombtetőre nem értünk. Ott úgy fújt a hó a süvöltő szélben, hogy nem lehetett semmit se látni! Csak az út két oldalán levő fákat sejtettem, előttem vagy 50 méterre. Aztán amikor a levegő kitisztult már benne voltam a hótorlaszban!
Hogy a jó rossebb egye meg!!! Most mi lesz? Lelki szemeim előtt láttam magam két nap múlva is ott ücsörögni a kocsiban... De a Jóisten nem így gondolta.
Jöttek a jó emberek, akik segítettek. Előbb a házaspár, akiktől a tejet hozzuk. Hiába volt a jó akarat, kézzel nem lehet havat lapátolni. Legalább az asszonykámat hazavitték.
- Pista bácsi visszajövünk lapáttal! - biztattak.
De nem kellett, mert szinte azonnal ott volt egy ismerős falubeli a kis teherautójával. Neki volt lapátja. neki álltam kilapátolni a havat a kocsi elején. Akkor jöttem rá, hogy miért veszélyes nekimenni a hóbuckának: a kocsi ráfut a hóra, lendületből felcsúszik rá, összetömöríti a havat maga alatt, az első kerekek szinte a levegőben vannak, de annyi biztos, hogy nem tudnak dolgozni.
Persze a lapátolás jó volt, de még nem az igazi. Aztán hamarosan jött a munkásbusz Mórról, és jöttek az erős férfiak, akik nekiveselkedtek, és kitoltak a nagy hóból, innen már haza tudtam menni. 

A kocsibejáróba nem tudtam beállni, de később ellapátoltam a havat, annyira, hogy beállva ne lógjak ki az utcára. Ekkor már öt óra volt. Most így néz ki a kocsim:


Na, meg a sufni belül:


Hogy a házról hátul ne is beszéljünk, a konyha ablaka éppen kilátszik!



A udvaron van egy deréknyi magas hóhegygerinc (a fa törzsén látható), utána majdnem tiszta a terep, és a szomszéd háza befúva...




Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (16) naan (1) Napló (212) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)