2013. december 19., csütörtök

2013. december 15., vasárnap

MV Padua - közérdekű közlemény...

Pillanatnyilag felfüggesztem a naplóm, jelesül a Paduán írott közlését. Természetesen folytatni fogom. Egy technikai malőr keze tette be a lábát...
A számítógépem feldobta a talpát, és ezért nem tudok a videóimmal dolgozni. Pedig a tél a legmegfelelőbb erre. A Paduán készített videóimat beolvastam szalagról, és hoppá! Nem indul a dög. Garanciális. Nem vihetem a szomszéd kisvárosba, fel kell vigyem Pestre.
Szóval jövőre, ami már csak jó két hét tudok vele dolgozni. És akkor megcsinálom a rövid videókat a Paduán történtekről, és az aktuális naplórészletekhez illesztem őket, remélem, ezzel is érdekesebbek lesznek a naplóbejegyzések.

Kis türelmet kérek...

Azt nagyon sajnálom, hogy karácsony előtt nem tudom kitenni a videót, amit szenteste készítettem 1999-ben, Tarantóban...

2013. december 12., csütörtök

Megcsúsztunk Barkingban - Padua (4)


Augusztus 26. szerda. úton, Barking. A matrózok tegnap este nyolctól éjjel háromig mosták a raktárt, és tízkor folytatták, délig. Nagy hajtás volt...
Utálom a német térképeket. Nagyon hülyén jelölik a bójákat, és majdnem kimentem a sekély vízbe. De szerencsére idejében észrevettem, és nem lett baj. A Temze torkolatában ledobtam a horgonyt, egészen délután egyig álltunk. A pilot háromnegyed kettőre ígérte, hogy beszáll. Hajszálpontosan érkezett a kijelölt pontra. Majdnem a kikötőig vittem a hajót, a barba csak az érkezés előtt jött fel.
Az első pilóttal sokat beszélgettem, jó fej volt. Kikérdeztem, hogy mi is történik a világban, mert a német híreket nem értem, és olvastam valamit egy bizonyos bin Laden nevű terroristáról. Ez az őrült kémiai fegyverekkel riasztja a nyugati civilizációt, jelesül New Yorkot és Londont. Ugyanis egy terrorista támadásban mintegy kétszáznegyven amerikai állampolgár vesztette életét Kenyában és Tanzániában, amikor megtámadták a két USA nagykövetséget. Válaszul Bill Clinton elrendelte egy afganisztáni terrorista kiképzőtábor és egy szudáni vegyi üzem megtámadását. Ez utóbbi lehet, hogy melléfogás volt - nyolc vagy tíz ember halt meg -, és állítólag egyszerű gyógyszergyár volt...
Ennek a két támadásnak a megtorlására rendel el bin Laden szent iszlám háborút... Őrült mindenképpen...
Jó kis helyre álltunk! Apálynál csak az iszap volt alattunk, a víz vette a kalapját, és elvonult, vagy hat méternyire volt a hajótól... Érkezéskor azonnal elkezdték a berakást. Holnap este 17:00 órára be kell fejezniük, ha el akarunk indulni a magas vízzel.
Árpi, a szakács most olvassa a Bonzsúr...-t. Nagyon jónak tartja. Így mondta:
- Tök szuper...
Na, azért!

Megcsúsztunk

Ehhez azt is tudni kell, hogy Béla házassági évfordulója van, a szakáccsal és H. Pistával kimentek megünnepelni. M. Karcsi is kiment, így csak a Maci, M. Jani a watchman, és én voltunk a hajón.
Este kilenc körül - a barbával beszélgettem a raktár mellett, amikor megmozdult a hajó... Recsegést hallottunk, mint amikor egy hegedűhúr elpattan, és hatalmas csattanás a pupa irányából. Aztán a hajó megindult, és elkezdtünk siklani hátra. A Maci és én is, csak néztünk, aztán észbe kaptunk:
A rakpart mellett a fenék nem egyenes. Az orrnál egy pukli van, arra ültünk fel. A víz kiment alólunk, és a hajó elkezdett csúszni. A kötelek nem tartották meg, mögöttünk pedig egy cölöpsor volt, hajdanán rakodóberendezés volt rajta. Ha annak nekicsattanunk, akkor oda kormánylapát és a csiga.
A parancsnok elküldött, hogy dobjam le a horgonyt, hátha megfogja a hajót, addig ő és Jani hátul csinálnak valamit a kötelekkel. Kioldottam a féket, és a horgony megmozdult, majd úgy maradt, mert nem készítették elő dobásra, a biztosító ék megfogta a láncot. Persze én is megnézhettem volna, de remegtem az idegességtől, és nem volt rá figyelmem. Addigra már megállt a csúszás...Ahhoz, hogy ledobhassam, vissza kell húzni a láncot. Hogy be tudjam indítani a horgonygépet, be kell kapcsolni a szivattyút. A fedélzeti ház ajtaja kulcsra zárva. Hátrarohantam a kulcsért. Vissza a picóhoz. Idegességemben alig találtam a lyukba. Aztán beletörtem a kulcsot, mert nem akart nyílni.
Hogy mi a fenének bezárni ilyen helyen, ahol a kutya se jön a hajó mellé, ráadásul éjjel őrszolgálatot is tartottunk! Mivel a hajó nem csúszott tovább, hátramentem, és segítettem köteleket kiadni a partra. Még egy farkötelet, két előre tartó kötelet (spring), és egy keresztkötelet adtunk ki.
Aztán gyerünk előre!
Kiderült, hogy vagy húsz métert szánkáztunk a síkos iszapon. Az a kötél, amit az orrból kiadtunk, és hátra tartott, most vagy tizenöt méterre előttünk volt, és a másik orrkötéllel együtt feszes volt, mint a hegedűhúr. Ki lehetett volna sétálni rajta... Elöl is kiadtunk köteleket, de hogyan húzzuk meg őket? A hajó az iszapban, a segédgépeknek nincs hűtővize, mert nincs honnan szívni... A barba megkockáztatta, hogy egy szivattyúval beinduljunk, és végül sikerült megkötni a hajót.

Augusztus 27. Csütörtök. Barking. Egy hónapja vagyok a hajón! Éjjel hasmenésem volt, márt ötödik napja egyfolytában. Így el is aludtam, fél hét helyett csak nyolckor ébredtem. Hajnali négykor úsztunk fel, az egész személyzet felébredt, csak én nem.
A Maci előrement, hogy ellenőrizze a köteleket, hát H. Pista édesdeden aludt a raktár elejénél egy halom deszkán. Nem ébredt fel még arra se, hogy a barba háromszor is rákiáltott. Azért kellett szolgálatban lennie, hogy a köteleket figyelje...
Reggel a parancsnok benaplózta. Nem tudom, a németeknél ez mit jelent...
Délután kivittek orvoshoz.
Nos, mit mondjak? A váró olyan mocskos volt, hogy ihaj! A dokit se skatulyából húzták ki... Elmondtam, hogy megy a hasam, azonnal írt gyógyszert, és már ki is ment... Otthon legalább úgy tesznek, mintha érdekelné őket a páciens, és kikérdezik. Remélem, a gyógyszer ennek ellenére használ.

Elindultunk...

Kaptunk friss élelmiszert is, azt mire visszajöttem már behordták a srácok. Ötre befejezték a berakást. A hajó balra dőlt, vagy három fokot, mert újra alacsony víz volt, és ültünk az iszapban. Vártuk a hogy a dagály felúsztasson. Elől már öt méter volt a víz, de meg se mozdult a hajó. Az orrban gépre tettük a hátra tartó köteleket, hátul a farköteleket, és megpróbáltuk lehúzni magunkat az iszapdombról, ami hajó orrát tartotta. Meg se mozdultunk! Mi lesz, ha nem úszunk fel? Tíz napot kellene várnunk, amíg újra "spring tide" lesz (olyan dagály, amikor a Hold és a Nap hatása összeadódik, ilyenkor a legmagasabb a vízszint).
A barba megpróbált géppel hátraveretni, de semmi! Ez azt jelentette, hogy elég magas az iszapdomb az orrnál, és mélyen beleágyazódott a hajó...
Már kezdtünk arról humorizálni, hogy háton hordjuk majd az ócskavasat Spanyolba, amikor egyszer csak megmozdultunk, az orr felvágódott, és elkezdünk a part felé dőlni. Azt hittem, hogy felborulunk! Úgy rakták meg a raktárt, hogy a jobb (a part felőli oldalra) jóval több rakomány került, és vagy nyolc foknyira dőlve maradtunk! A markoló elkezdte a jobb oldalról az ócskavasat balra átrakni, ez segített egy kicsit, majd menetben ballasztvízzel kiegyenesítettük magunkat.
Hát ez történt nem egészen huszonhat óra alatt!

Halál egy német hajón...

Ki tudta, hogy az ócskavas veszélyes rakomány? És ha igen, akkor miért? Életveszélyes lemenni a raktárba, ha már 24 órát benne volt a vas!
A megoldás egyszerű: a vas tovább rozsdásodik, s ez ugyebár égés. Ehhez pedig oxigén kell. Egy nap alatt kivonja a lezárt raktárban levő levegőből az oxigént, és marad a tiszta nitrogén és némi szénmonoxid. Nincs szaga, csak ha valaki lemegy, akkor megfullad!
Maci elmondása szerint ilyen eset fordult elő az ötvenes években egy német hajón. Egy matróz lement valami szerszámért, mert a fedélzeti raktárba a rakodótérből kellett bemenni. Nem volt oxigén, összeesett és meghalt. A másik meglátta, lement, hogy segítsen, az is ott pusztult. Ezután már ketten mentek le segíteni, ők is ott maradtak. Hatan haltak meg, mire valakinek leesett a tantusz, hogy mi lehet az oka. Gyertyát engedtek le, és már fent, a búvónyílás szájában elaludt...!
Hogy teljes legyen a napom, manőver közben eltörtem a szemüvegem, és nem találom a tartalékot. M. Karcsi ideiglenesen megdrótozta...
És ráadásul nem találom a kabinkulcsomat.
Egyébként minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve...

Augusztus 28. Péntek. úton. Semmi se történt. Megyünk, gyönyörű az idő, ez szokatlan az Angol-csatornában.

Augusztus 30. Vasárnap. Pasajes. Kettőkor érkeztünk, így nem láthattam a Belga Nagydíj startját, ahol a kocsik majd mindegyike karambolozott az első kanyar után. Randa, esős időben rajtoltak. A megismételt rajt után a kedvencem, Mikka Hakkinen kiesett. Így aztán azért drukkoltam, hogy Michael Schumacher ne nyerjen. Hál' Istennek, ő is kiesett. David Coulthard kocsijának hátulról nekiment, és a jobb első kereke valósággal elröpült. Három kerékkel gurult be a box utcába, és nagyon mérges volt. Jelzem én nem...
Délután háromkor kötöttünk ki ebben az északi spanyol kisvárosban. San Sebastiannal majdnem összeépült, gyönyörű a fekvése, főleg ahogy a kikötőbe jövünk be, az valami fantasztikus! Kétoldalt hatalmas, meredek sziklák emelkednek, és egy viszonylag keskeny, kacskaringós szoroson kell bejönni. Sajnos a város nem különösebben érdekes, így nem is videóztam. Persze kimentem, főleg azért, hogy felderítsem a terepet, szerezzek pénzt, és megnézzem, hogy holnap hol vehetek olvasószemüveget. Két órát sétáltam, kivettem 2000 pesetát a forint számlánkról, többet nem adott, mert az automata szerint csak ennyi volt rajta...

2013. december 6., péntek

Great Yarmouthban rükvercelünk - MV Padua (3)


Augusztus 15. Szombat. úton. Éjjel Bejaja előtt haladtunk. 1982 nyarán Encsivel voltam itt...
Délután tűzoltási gyakorlatot tartottunk. Jól felszerelt a hajó mindenféle eszközzel, de a személyzet gyakorlatlan. Úgy egyeztünk meg a Macival, hogy alaposan be kell gyakoroltatni mindent. M. Jancsit öltöztettük be az azbesztruhába, igen fess volt, le is videóztam.

Augusztus 20. Csütörtök. úton. Rendes volt a Maci. Az ünnep tiszteletére beállította a Duna televíziót. Megnéztem az Aranyembert és a Veri az ördög a feleségét című filmeket. Felüdülés a sok amerikai baromság után.
Kivettem egy karton alkoholmentes sört - momentán más nincs -, és névnapi ünneplés gyanánt úgy tettünk, mintha sört innánk. A barba csak csodálkozott, mert a fritzeknél nem szokás a névnapot ünnepelni. A sört azonban jóízűen elropogtatta. Elmeséltem neki milyen ünnep a mai, Szent Istvánról, egy kicsit a honfoglalásról.
Azt ígérte, hogy hagyja a Dunát a tűzijáték végéig, de tovább nem, mert a Rex felügyelő lesz este a Sat 1-en.

Augusztus 22. Szombat. 158 nap. úton, Great Yarmouth, horgonyon. Este hétkor érkeztünk, éjfél után lesz a dagály, akkor megyünk part mellé...

Augusztus 23. Vasárnap. 157 nap. Great Yarmouth. Ahogyan az várható volt, kikötöttünk. Itt tengerésznépek vannak, 23:30-ra ígérte magát a pilot, és pontosan akkor is jött. Feljöttünk a folyón, és egyre már ki is kötöttünk. Maci fél kilencre rendelte a reggelit, ilyet se láttam még, hogy az éjszakai manőver miatt aludni hagyják az embert...!
Tengerészes hülyeség is van. Este nyolcra jön a draft surveyor, ami azt jelenti, hogy alacsony víznél kell megcsinálni. Ezen kívül mérlegelik is a rakományt, akkor meg minek kétszer mérni a súlyt? Ráadásul délben kényelmesen leolvasható a merülés, este meg...

Great Yarmouth, az üdülőváros...

Mert az, és tömve van turistával, igaz, csak angolokkal, akik megunva a randa időjárást a sziget belsejében ide jönnek ázni... Kellemes kisváros, csendes, nyugalmat áraszt, az a rész, amit a hajóról látni lehet. Mert ami mögötte van - a folyó és a tengerpart között -, az üzlet a javából, drágaság és tömeg...
Felhívtam Encsikét. Levelet kaptam Bíró Andrástól, befejezte a trilóga második kötetének a kéziratát, most már sort kerít a Bonzsúr... elolvasására is. Biró Endre elvitt 10 könyvet, mert árusítani akarja azokat a könyveket, amelyek nála jelentek meg. Juba Feri bácsitól is kaptam levelet.
Mire befejeztem a telefont, már szépen esett az eső. Nálam volt a kamera, és milyen okos voltam, hogy a táskáját is magammal vittem, így nem ázott szét! Vettem képeslapokat. Meg kell majd írnom a címzetteknek, nehogy higgyenek a fotóknak. Itt száz évenként sincs ilyen verőfényes idő, szerintem műtermi felvételek. Most már értem, hogy az angoloknak miért témájuk az időjárás. Nem szeretnek bizonytalan dolgokról beszélgetni. Itt vagy esik, vagy zuhog. Télen is, nyáron is, ősszel sincs másként és főleg tavasszal. Nem kell tökölődni, hogy holnap süt-e a nap, vagy esik? Esik és slussz... Fel se veszik. Bármilyen öltözékben ki lehet menni ázni: láttam téli kabátban nénikét, kötött kesztyűvel védekezett a veszett hideg ellen, és sál volt a fején. Láttam papucsban, sortban és trikóban őgyelgő férfit, jó negyvenes lehetett, nem holmi suhanc. Esőkabátos, anorákos, fiatalok rövid ujjú ingben sétáltak. A konflisokat nemigen vették igénybe, illetve aki felszállt rá, hogy körbe csodálkozza a ködös Albion e picinyke darabját, az semmit se látott, mert nájlon zacskó volt a kocsira húzva, és köztudott, ha vizes, nem nagyon lehet rajta kilátni...
Beültem egy kocsmába, nem hagyományos, hanem a modern, diszkózenés fajtából. Megittam egy sört, kimondottan rosszul esett. Pedig alapjában véve jó, ausztrál sör volt, Foster. De az ára 2 font húsz penny, és ez mindenképpen megrendítően hatott rám. A hajón megnyugtattak, hogy nem drága, mert általában 1,80 és 2,20 között van mindenütt.
Azannyukat nekijük!
Azért se ízlett, mert nem a legjobb orvosság a hasmenésemre. Encsinek nem panaszkodtam, de irtó rossz a gyomrom, valami nem jót ehettem. Éjfélkor, amikor a manőverhez keltem, húsz perc alatt háromszor voltam vécén. Érdekes, hogy nem a hasam csikar, hanem a gyomromat érzem rossznak. Nem is vacsoráztam, csak kamillateát csináltam magamnak, nagyon jól esett. (Sokkal jobban, mint a sör...)
Óriásit sétáltam (az én mértékemmel), el is fáradtam, de nem sajnálom. Egy órát pihentem, rám is fért.
Hét óra után már itt volt Mr. Dave McDowell, a surveyor. Elkezdtük a munkát. Minden ment rendben, egészen addig, amíg a szondázásra nem került sor. (Megmérni, hogy mennyi víz van a tankokban.) Itt kezdődött a hülyeség.
A matrózokat kiengedtem, így egyedül voltam a hajón a parancsnokkal. De a munka az enyém. Nem tudtam, hol tartják a célszerszámot, amivel a szondacsövek dugóit ki lehet nyitni. Próbálkoztam én mindennel. Csavarhúzóval, hegesztő kalapáccsal, raskétával - el is görbítettem -, de három tankot nem tudtunk lemérni. Közben esett az eső, teljesen eláztam. Egyszer kicsúszott a kezemből a csavarhúzó, majdnem összetörtem a vállam, mert nekizúgtam egy csőnek. Kilenc is elmúlt, amire végeztem. Remegett a kezem, megfájdult a lábam, szóval kellemesen éreztem magam. Amikor megvolt a draft-survey, ittunk egy-egy alkoholmentes sört, és Mr. McDowell elment. Én meg éjjel háromkor arra ébredtem, hogy megy a hasam... Lehet, hogy a sör miatt?

Augusztus 24. Hétfő. 156 nap. Great Yarmouth. Reggel kinyitottuk a raktárakat, és azonnal be is csuktuk, mert elkezdett esni. Aztán elkezdték a kirakást. Több lesz ez, mint másfél nap! Összeállt a műtrágya, hogy a markoló nem tudja kiszedni. Kanalas buldózert hoztak, az nagy nehezen ki tudja bányászni a rakományt. Lehet, hogy holnap nem is tudunk elmenni.
Megkezdődött a találgatás, hogy hova is megyünk? A következő variációk voltak eddig:
- Bragge (Németország) - Spanyolország vagy Portugália, vasat vinnénk.
- Kings Lynn (Anglia, 100 mérföldre innen északra) - Bari, háromféle gabona.
- Tillbury (London mellett) - Thesszaloniki, gabonával.
Érdeklődéssel várom, hogy melyik jön be?
Utána sétáltam, most egészen másfelé mentem, a városka északi részébe, ahol a lakónegyed van, oda nem járnak turisták. Ahogy sejtettem, kellemes nyugodt kisváros, a házak pontosan olyanok, ahogy az ember elképzeli a könyvekből, és persze ahogyan a filmekben látja. Megpillantottam egy panziót, az ablakon beláttam, idős hölgyek és öregurak ücsörögtek a fotelekben, és teáztak...

Augusztus 25. Kedd. Great Yarmouth. A mai legújabb variáció: Antwerpen - Marokkó. A következő: Barking (Temze, Londontól 10 mérföldre) - Pasajes (Spanyolország). Ez a végleges, de csak az indulás előtt fél órával derült ki. Egyik helyen se voltam még, és ócskavasat se szállítottam még. Hiába, mindent el kell egyszer kezdeni.
Őrült nagy hajtás volt, de a végén csak el tudtunk jönni. A pilot azt üzente, hogy nyolc előtt tíz perccel jön, ha nyolckor el tudunk indulni, akkor kiviszi a hajót. Elindultunk.

Ilyet még nem értem meg!

Hátramenetben jöttünk ki a folyón, mert olyan keskeny, hogy nem lehet megfordulni! Ha nincs az orrsugárkormány, akkor nem lehet megcsinálni! Egy norvég típussal, mint a MV Hévíz volt, nem lehetne így manőverezni.
Vagy igen! (Beszúrás 2006-ból) 
Több mint negyven percen keresztül "rükverceltünk". Holnap már a következő angol városban leszünk. Egy kicsit tartok a Temzén való menettől. Magyar hajón szó se lehetne róla, hogy egyedül navigáljak ilyen helyen.

2013. december 3., kedd

Hé, eszma, hír befejezed, and gó előre - MV Padua (2)

AUGUSZTUS

Augusztus 1. Szombat. Éjszaka átnéztem a telexelszámolást.
A délutáni szolgálat alatt a hajózási kézikönyveket javítottam. Meleg az idő, és párás, nincs a hídon légkondi, és ez eléggé elviselhetetlenné teszi a szolgálatot. Jó lenne már olasz partok közelében lenni, mert akkor legalább tévézhetnék a szolgálatban.

Augusztus 2. Vasárnap. Gyenge szelünk van, de szembe kapjuk, és az üres hajó a legkisebb hullámot is megérzi. Ilyen hajón még nem voltam - és ez jó! -, hogy az ital teljesen tilos menetben. Így viszont a holnapi születésnapomat "szárazon" töltöm. Még sört se ad ki a parancsnok. 
Délután háromkor megérkeztünk Kréta szigetéhez, a végére begorombult az idő. Most horgonyon várakozunk, amíg meg nem jön, hogy hova megyünk. Ebédre csirkeleves, a bélszínhez burgonya krokett és párolt hagyma gombával. A délutáni kávéhoz torta volt tejszínhabbal.

Augusztus 3. Hétfő. úton. Ötvenéves vagyok. Fél évszázad úgy elszaladt, mint a pinty! Az ember észre se veszi, és volt-nincs. Azért még szeretnék "lenni"! Bízom benne, hogy a kétharmada még nem telt le. Délután háromkor megjött, hogy Selaatába megyünk ömlesztett rakományért.

Augusztus 4. Kedd. úton. Dög meleg van. Délután négykor árnyékban 36 fok volt, ehhez jön még a magas páratartalom. A Ciprusi TV szerint a Peloponnészoszi-félszigeten 40 fok várható! Rendezgettem a dolgaimat hídon, de nem volt semmihez se erőm igazán, mert patakokban folyt a víz rólam, a légkondi valójában semmit se ér.

Augusztus 5. szerda. úton, Selaata. Éjfélkor visszavettünk a fordulatból, hogy reggel hét után érkezzünk. Ez nem rossz, horgonyon volt a vizsgálat, s mire kelnem kellett, addigra Selaata elé értünk.
A hídon nem lehet dolgozni. Tíz percet voltam bent, és abba kellett hagynom, mert mindenem csurom víz lett, a térképekre csöpögött az izzadtság. Árnyékban 39 fok volt, a hídon a hőmérő 42-őt mutatott, mert fém, és a tetejére tűz a nap. Két szünetet kellett tartanom, mire végeztem, de armadszorra csak úgy tudtam befejezni, hogy törülközőt terítettem a térképekre, hogy arra csöpögjek. Azért csak megcsináltam.
Mennyivel könnyebb most egy útvonalat megtervezni és megcsinálni, hogy van egy tökéletes GPS. Az egyik legjobb típus, a MV Presidenten is ilyennel dolgoztam. A komputerben (mert az a javából!) benne van az összes, eddig használt ún. "waypoint", azaz egy kijelölt pont, amit a térképre berajzolnak, és a komputer kiírja a követendő útvonalat és a távolságot a hajó helyétől. Nincs más dolgom, mint ezeket a pontokat sorba bevinni egy útvonaltervbe, és azzal kész. Az adott földrajzi pozíciótól megadja a követendő útvonalat. Csak követni kell. Ha egy ilyen pontot elértünk, akkor automatikusan átvált a készülék a következőre, és megadja, hogy milyen irányba kell fordulnunk. Szóval tökéletes. És a parancsnok nem ragaszkodik hozzá, hogy az útvonalat felrajzoljam a térképre - hja, már a nem a hagyományos módon navigálunk! - így egy 3500 mérföldes út megtervezése és elkészítése jó bő fél órába telik, míg régen napokat vett igénybe!

Az oldal HTML kódját javítom 2006 áprilisában, és bőszen mosolygok az akkori magamon, hogy tudtam lelkesedni a GPS-nek! Ha az akkori énem feljönne most egy közepesen modern hajóra, nem győzne csodálkozni!

Batroun

A városka Tripoli és Bejrút között fekszik. Őrült meleg volt. Felvettem az új pólómat, amit Encsitől kaptam szülinapomra, három perc alatt átizzadtam, a hátamon folyt a víz, ronda volt. A kikötőkapu után megállt mellettünk egy Mercedes, 1971-es típus volt. Az ajtaja majdnem kiesett, körbe volt rohadva. Merő rozsda minden karosszériaeleme, két ablaka hiányzott, szóval elsőosztályú kocsi volt. A vezető megállt mellettünk - négyen mentünk ki, Karcsi, Pista, Árpi és én -, és felajánlotta, hogy két dollárért bevisz a városba. Nem volt apró dollárunk, és a kocsi se volt szimpatikus, hogy a vezetőről ne is beszéljünk, visszautasítottuk. Megelőzött, de száz méter után megállt. Azt hittük, hogy az árat akarja lejjebb adni, de kiderült, hogy lerobbant, felforrt a hűtővize...
Vagy jó húsz percet gyalogoltunk, azt hittem, sose érünk be, majd hőgutát kaptam. A főutca, ahol a boltok vannak, majdnem ötszáz méter hosszú.
A telefon után söröztünk egy légkondicionált cukrászdában. Jártunk még egyet, találtunk egy kerthelyiséget, megittunk még két sört, aztán taxival be a kikötőbe. A kapunál volt egy bolt, ott is beültünk egy sörre. Amikor eljöttünk, akkor láttam, hogy onnan is tudtam volna telefonálni. Püff neki. Igaz, így láttam ezt a kisvárost, remélem utoljára az életemben. Fél tizenegykor értünk vissza.
Nem a várossal van bajom, hanem a "kikötővel". Ugyanis csak egy rövid rakpartja van, az is csupa kosz, igaz, itt csak ömlesztett rakományt raknak ki, ezért nem is lehet igazán tisztán tartani, egyébként a hajó mellett felsöpörték... A 88 méteres hajónak az eleje és a hátulja is kilóg a rakpartról, ráadásul teljesen nyitott a tenger felé, nincs hullámtörő, ha egy kis rossz idő jönne, akkor horgonyra kellene állnunk, amíg elmúlik.

Augusztus 7. Péntek. Selaata. Lassan megy a rakodás, reggel még csak 2200 tonna műtrágya volt bennünk, legkorábban holnap reggel mehetünk el. Szeretem ezt a kikötőt, mert az érkezés óta nem találkoztam írni-olvasni tudóval, így nem is lehet velük kommunikálni. A rakodásvezető sehol, legjobb esetben a kocsmában hűsöl, és zabálja a fejfájós söröket, a darus, és a buldózer vezetője, valamint az egy szem magasan kvalifikált lapátnyik igen jól tud idevalósiul. Így aztán a következőképpen beszélek velük:
- Hé, eszma, hír befejezed, and gó előre! Oké, frend? Bát nó ezt az oldalt rakd onli, műtrágya áder szájd is, gúd?
És az eszma úr megérti, hevesen bólogat, mert közben kézzel lábbal magyarázok, sőt megismétli arabul, hogy lássam, minő okos őkelme. Mert az úgy van, ha az ember olyannal beszél, aki nem tud egy nyelvet, akkor én is elkezdem "törni", hátha többet ért belőle...
Maci - a barba - nem túlozza el a munkát. Leginkább a kabinjában hűsöl, és nézi a videókat. Van neki vagy háromszázmillió akcióscifikalandkazettája. Mindenhol bevásárol, aztán leviszi a szalonba. Egy hajón se láttam ennyi jó minőségű (magyarul: nem másolt), és ilyen temérdek műsoros kazettát. Tegnap este megnéztem a kabinomban a Sárkányszív című mesefilmet. Csak füldugó kellett hozzá, mert a tévékészülék elromlott (ez is a Macié), s a hangot nem lehet levenni, teljes erővel harsog.
Szóval a barba nemigen dugja ki az orrát a deckre, lévén ma is 36 fok árnyákban, minden izzik, a hátamon folyt a víz, amíg előre mentem merülést nézni. Más parancsnokok legalább a telexeket maguk írják, ő rám hárítja ezt is, de szívesen csinálom, mert új munka, máshol még nem foglalkoztam ezzel.

Augusztus 8. Szombat. Selaata, úton. Reggel fél hatra végeztünk a berakással. Éjjel fél tizenkettőkor keltem, addig Maci rakodott, s azt mondta, hogy 20 cm a fartrimmünk. Éjfélkor kimentem megnézni, orra voltunk bukva 20-at! Alig tudtam helyrehozni.
Hétkor elindultunk, most egy-, kéthetes menet lesz, ezt szeretem. Az eintopfot is, mert az volt ebédre (most babgulyást kaptunk, vacsorára lasagnét nem ettem).
Kicsit hülye meleg van, a hídon 36 fok volt délután, borzasztó.

Augusztus 9. Vasárnap. 171 nap. úton. Eddig minden rendben. Délelőtt Karcsi légkondit szerelt, de nem ébredtem fel, hogy meleg lenne. Igaz, csak másfél órát bíbelődött vele. Ebédre csirkelevest kaptunk, sajttal és sonkával töltött rántott sertéscombot burgonya krokettel, hozzá fejes salátát. Utána tejszínhabos fagyi volt. A délutáni kávé előtt a srácok előrementek a próvára, és nagyot fürödtek, a tűzoltóvízzel locsolták egymást. Később már nem lett volna rá szükség, mert a víz erősen feljárt. Videót is csináltam róluk. A kávénál megnéztük - csokoládés, narancsos süteményt kaptunk mellé -, hát mégiscsak én tudok a legjobban videót készíteni.
Estére bedurrant a tenger, olyan 7-es erősségű É-ÉNY-i szelünk van, teljesen szemből jön, erősen visszafog.

Augusztus 12. szerda. 168 nap. úton. Huszonkét éve esküdtünk meg Encsikével. Családi közhely, de még mindig őt venném el! Jó, hogy van nekem! Remélem, ő se cserélne el. Ilyen szép darab ember nem minden bokorban terem ám! Bárkinek, aki érdemes a szép házasságra, ilyen feleséget kívánok... Jó lett volna közösen ünnepelni, meg az összes augusztusi családi ünnepet. Majd ha hazamegyek, csapunk egy nagy bulit...
Meleg van, és megyünk. Jó az idő, a fiúk dolgoznak, én meg olvasok a hídon. Előre veszem a krimiket, későbbre a jobb könyveket. Ez persze jellemző: még nem is néztem meg a címet, de mivel kemény a kötésük, ezért a jobb könyvek közé soroltam őket.

Augusztus 14. Péntek. 166 nap. úton. A szolgálat alatt a Sat 1 programjában gyönyörködtem. Borzasztó, mert ha az ember nem tudja a nyelvet, akkor tömény unalom - akárcsak az otthoni kereskedelmi tévék -, de mit lehet csinálni?
Egész délután izgultam, vajon hogyan szerepelt Szabolcs Gödöllőn, a Petőfi szavalóverseny országos elődöntőjében? Jó lenne, ha továbbjutott volna...! Természetesen mindenki szorított neki, mert hajóvá kürtöltem.

Maci

Őrület, hogy a Maci mit halmozott fel a hajón. Azt hiszem valahol már írtam, de mindehhez hozzájön: egy kézi szerszámkészlet, néhány Black and Decker elemes gép, egy szalagírógép, kiderült, hogy három mobilja van, ma adott Karcsinak egy kartondoboznyi saját videókazettát (csak nézésre). Saját távcsöve is van, most abban töri a fejét, hogy egy tévére lenne igazán szükségünk a hídon (lehet, hogy sztereón nézhetem az éjszakai műsort?)
Maci mindemellett Werder Bremen drukker, és ősi szocdemes. A nagypapája és az apja is az, hát miért ne lenne ő is az, nem igaz?

2013. november 26., kedd

Elindultak, hogy átevezzék...

Lassan már nem szenzáció.
Lassan már nem hír.
De elindult megint két fiatalember, hogy átevezzék az Atlanti-óceánt. Most nem kétpárevezős csónakkal, nem kenuval, hanem a világon elsőként kajakkal.
Hallottál róluk? Megmondom az őszintét, én egy médiában sem. Lehet, hogy nem jókat nézek, nem a megfelelőket olvasom.
Böngészés közben, a Fészbukon akadtam rájuk a Farfaraway címre hallgató oldalukon. Na, egy újabb Rakonczayféle kalandor páros, gondoltam magamban. Jó lenne megismerkedni velük és elbeszélgetni.
Üzentem, hogy szívesen leülnék velük, elmondanék dolgokat, amit csak egy tengerész tudhat, és mindenképpen a hasznukra válhat.
Kaptak rajta, találkoztunk és hosszasan elbeszélgettünk.Megismertem Kovacsik Norbertet és Szabó Leventét.
Ők is őrültek?
Bizonyára, mint mindenki, aki nekivág a Nagy Kalandnak. De az őrültek továbbviszik a világot!
Azonban ha végignézed a honlapjukat, akkor megláthatod, hogy alaposan felkészültek. Építettek egy gyönyörű hajót, szereztek szponzorokat, akik ellátták őket a szükséges felszereléssel. Mindent megtettek ami a szárazföldön megtehető, hogy sikerrel végigvigyék vállalkozásukat.
Hogy mi lesz?
Az most derül ki. Mert vasárnap, 2013. november 24-én elindultak Huelvából.
Azonban minden kezdet nehéz. Vissza kellett fordulniuk, mert elromlott a víztisztítójuk. Itt meghallgathatod, hogy Norbi hogyan meséli el.
Nézd meg a honlapjukat. Követheted a Fészbukon őket.

Szorítsunk együtt nekik!

2013. november 25., hétfő

Következő hajóm a Padua - (1)

M/V PADUA

1998. július 27 - 1999. február 3.


ShipSpotting.com
© Frits Olinga
A fotón a MV Niklas ex Padua látható, a naplómban megtudod az átnevezés igen furcsa eseményeit is...


Indulás...

Gyorsan befejeztem otthon a csomagolást, a taxi a megadott időben várt. Nimród elkísért, Szabolcs sokáig integetett, még az erkélyre is kijött...
A reptéren kiderült, hogy egy szlovákiai matróz is jön, sajnos őt nem Istvánnak, hanem Stefánnak hívják...
Amikor az útlevelemet kezelték, még egy utolsót integettem Encsinek, már csak jövőre látom, ha minden igaz.
Kellemes utam volt Budapest - London - Larnaka között.
Az érkezés fantasztikus volt. Ahogy egyre közelebb értünk Londonhoz, mintha egy makett város terült volna el alattunk. A klasszikus angol építkezés: utca, előkert, házsor, mögötte kert, másik kert, házak, előkertek, utca. Szabályosan, ahogy az meg van írva minden angol regényben. A Temze fentről mocskosnak látszott. Lehet, hogy csak iszapos, de élesen elütött a kristálytiszta tavak vizének színétől.
A Heathrow óriási. Az 1-es terminálra érkeztünk, és onnan is indult a gép Larnakába. Négy órát kellett várakoznom. Sajnos csak angol fonttal lehetett fizetni, így a vécébe kellett mennem, ha szomjas voltam. Húsz dollárt nem érdemes beváltani, mert négybe kerül a jutalék...

Július 28. Kedd. Vassilikos. Isten éltesse a kisebbik nagy fiamat, Szabolcsot a neve napján. Kényelmetlen volt az út, már elgémberedett minden tagom, mire leszálltunk fél órás késéssel a ciprusi repülőtéren. A rendőrséggel ugyanúgy meggyűlt a bajunk, mint 1994-ben Athénban, amikor az MV Pancon-3-ra szálltam be. Lekapcsoltak, és megkeresték a taxisofőrt, aki a hajóra visz. Ugyanis nála volt a tengerész vízumunk. Három óra elmúlott, amikor mehettünk a csomagokért. Mindkettőnket itt ért a kellemetlen meglepetés.

Elveszett csomagok

Nem találtam a bőröndömet.
Pista matrózzsákja félig volt, Vagy kilopták a cuccot belőle, vagy kibomlott, és elveszett. Nem maradt egy ruhája se. Nagyon be volt gazolva. Én nem különösebben, főleg akkor amikor sorra kerültünk az elveszett csomagok pultjánál. Jó fél órát kellett várakozni, mert öten voltak előttünk. Megnyugtató volt, hogy tudtak rólam, már értesítették Ciprust, hogy nem jön a bőröndöm, tehát biztosnak látszott, hogy utánam küldik.
Pista ott szerencsétlenkedett, hogy vele most mi lesz? Látszott, hogy nem tudja, mi a teendő, ha egyedül utazik, akkor simán kiment volna, és senkinek nem szól...
A taxis megnyugodva várt, mert tudta, hogy itt vagyunk, csak azt nem értette, hogy miért késünk olyan sokat. Amikor elmondtam, hogy mi történt, bosszúsan legyintett.
- Uram, a múlt héten száz utas reklamálta az elveszett csomagját a British Airways ugyanezen járatánál... Nem a régi már a társaság!
Ötre értünk a hajóra. Ugyanaz a típus, mint a MV Clavigo volt, de első látásra sokkal jobb állapotban van. Béla, a matróz nyitott ajtót, mert kulcsra volt zárva a hajó, mindenki aludt. Ledőltem, fél hétkor keltem.
Érdekesség: napra pontosan három éve szálltam be Konstancán az első Marlow hajóra, a MV Presidentre. Azaz akkor 27-én érkeztem, most akkor indultam.

Első nap

Reggeli. Hamar lejött az új parancsnok a szalonba. Szép ember. Ugyanis a szép ember 100 kiló fölött kezdődik Karcsi sógor szerint (amióta ő is veri a 100-at). Így a barba nagyon szép, mert legalább 160! A szakács se sovány.
Elmondtam, hogyan jártunk a csomagokkal, megígérte, hogy intézkedik. Egész nap ezt tette. Ki kellett állítanom egy listát, hogy mi volt a bőröndben, mert ha nem lesz meg, akkor fizetnek. De a komputert nem! Ettől rosszul lettem.
Minden attól függ, hogy mikor megyünk el. A fedélzeten van négy súlyos hídelem, 35-35 tonna darabja. Ha azt ki tudják rakni, akkor elmehetünk még ma. De szerencsére egész nap tökölődtek, nagy nehezen kiraktak egy elemet, hoztak két autódarut, és a legszélsőt sikerült három óra alatt partra varázsolni. Délutánra hoztak egy hetvenöt tonnás darut, de az is kicsi volt, mert túl messze kellett benyúlni a hajó fölé, és nem bírta el a rakományt. Így most várjuk, hogy mit találnak ki. Mögöttünk egy óriás bulk carrier szenet rak ki. Ha végzett, akkor hátramehetünk, és ki lehet pakolni a fedélzetről. Utána a raktárból a ládákat és a vasat, majd Bejrútba megyünk. Ott tengervíztől károsodott cukrot rakunk ki, Antwerpenből hozta a hajó. Hm, csak nem a Humberé?
Tizenegy óra felé jött meg a hír, hogy megvan a bőrönd. Ha nem megyünk el, akkor holnap este behozzák, ha elmegyünk, akkor a Marlow elhozza a reptérről, és Bejrútból jövet megállunk Ciprus előtt, s csónakkal kimegyek érte. Milyen szép kilátások: tíz napig ugyanabban a ruhában, fogkefe és váltó fehérnemű nélkül!
Ilyen szép hajón még nem voltam. Soha nem láttam hajószalonban virágot, itt a plafon majdnem teljesen be van futtatva... A folyosón kis ládában egy díszcserje... A hidat fával burkolták, és tévé is van, a radar mellett... Minden szépen lefestve, a híd alatti fedélzet egy része üvegezett, és grillsütésre alakították ki.
A parancsnokságot a régi chief vette át, német. úgy néz ki, hogy ki lehet jönni vele, neki is van komputere, és akkor már rossz ember nem lehet.
Délután Pista bement ruhákat vásárolni, mert kapott vagy 1500 márkát az elveszett holmijáért.
Este szólt a barba, hogy éjjel kettőkor bemegyek a reptérre, mert ugyanaz a járat hozza a bőröndöt...
Korán lefeküdtem.

Július 29. szerda. 182 nap. Vassilikos. Fél kettőkor ébredtem, a taxi pontos volt, és két óra múlva már cipeltem a dög nehéz bőröndöt. Kipakoltam, és megírtam a Naplómat, mert ez a legfontosabb... 
Már nem feküdtem le. Délután manőver volt, új rakparthoz álltunk, és két óra alatt megszabadultunk a nehéz hídelemektől, amit a helyi hőerőmű rekonstrukciójához hoztunk.
A kikötő kicsi, és semmi sincs a közelben, csak egy cementgyár, így tök olyan, mintha Novorosszijszkban lennénk. Minden szürke és koszos. Limassol és Larnaca között van félúton, Vagy öt kilométerre van három étterem és strand, kulturált hely, a srácok ki is mentek, de nekem túl messze van. Illetve csak a lábamnak. Így nem tudok telefonálni. Nincs a közelben készülék.
Reggeli: virsli, de én kukoricapelyhet ettem tejjel. Ebéd: Francia hagymaleves, sült oldalas mártással, sült burgonya és bimbóskel. Vacsora: milánói makaróni, szőlő. Vacsorakor nemcsak a meleget esszük, hanem mindenféle hideg is terítékre kerül: hajszálvékony, vörös sonka (nem gép-, hanem füstölt-), szalámi, kenőmájas, párizsiszerűség, Philadelphia dobozos sajt (nagyon szeretem), háromszögletű is van, de nem olyan apró, mint az otthoni Medve, legalább háromszor akkora. Aztán van kvarglihoz hasonló, éktelenül büdös, tehát nagyon finom. Hozzá tószt-, fekete- és barna kenyér.

Július 30. Csütörtök. 181 nap. Reggeli: mexikói rántotta, (paprikával, paradicsommal, hagymával). Mindig terülj-terülj asztalkám van. Filteres Lipton-, menta-, kamilla- és csipketeát készíthet aki akar. Az édesszájúak málna, szamóca és baracklekvárt ehetnek korlátlanul, de a Nutella se hiányzik. Van kukoricapehely és müzli is.
A barba most megy először Bejrútba, be van sózva a három négyzetméternyi popsija, állandóan érdeklődik, hogy mi a helyzet, mert 1996-ban voltam, ismerem a helyzetet. Eddig jó a véleményem róla. Vidám fickónak tűnik, de egyelőre nem akarom elkiabálni, mert lehet, hogy később bizonyítani akarja, hogy jó parancsnok, és akkor rajtaütésszerűen meghülyülhet. Most először barba, ha azt a két hetet nem számítjuk, amíg egyszer kommandírozta a hajót. Két éve van a MV Paduán.
Ebéd: libaleves, rántott csirke spárgával és hagymás-paprikás tört burgonyával, paradicsomsaláta, őszibarack. A délutáni kávéhoz képviselőfánkot kapunk tejszínhabbal. HOGYAN TUDOK LEFOGYNI??? Egy biztos, a szakáccsal jól kijövök - és mindenkivel -, ezt az ember hamar megérzi, és a beszélgetésekből kiderül, hogy jó a hangulat, szeretik egymást, mint kollégát.

Július 31. Péntek. 180 nap. Beirút. Hajnali kettőkor érkeztünk. Ledobtam a horgonyt, de volt egy kis probléma: a libanoni haditengerészet ad engedélyt a horgonyzásra, és mivel a kikötő előtt mély a víz, közel kell állni a hullámtörőhöz. Közben beszélni kell velük, nem tudtam kétfelé koncentrálni, meg kellett állnom, és kitárgyaltuk magunkat, majd megkaptam az engedélyt a horgonydobásra.
Elindultunk Bejrútból.
Nyolckor már hullafáradt voltam, a barba elküldött aludni, mert éjfélkor a hídon a helyem. Semmi panasz rá, délután a kabinjában együtt videóztunk, egy kedves horror végére ültem be, még jó, hogy nem előbb hívott, és nem kellett megmondanom, hogy irtózom az ilyen emelt szintű kultúrától...

2013. november 24., vasárnap

Hajós legendák, legendás hajósok

Mint Pilátus a krédóba, úgy csöppentem bele egy újabb könyv kiadásába.
Az úgy volt, hogy egyszer Bikkes Pista, vagy ahogyan hajós körökben ismert, Pici meghívott a Hajós Legendák & Legendás Hajósok zárt és titkos Fészbuk csoportba. Ő volt az, aki kitalálta és úgy gondolta, hogy ebben a csoportban mindenki, aki hajózott "szárazon és vízen", akarom mondani Dunán vagy tengeren tag lehet, de csak akkor, ha sztorizik, mesél, élményeket elevenít fel. Terve szerint a sok hozzászólásból majd kialakul egy könyv, amit jól ki fog adni.
Ahogy gondolta, úgy is tett, és azóta a csoport él és virul, gyűlnek a történetek, fél év alatt legalább egy könyvre való! Ekkor Pici azt gondolta, hogy kellene keresni egy szponzort, aki - fogalmazzunk úgy -, hogy a kiadásnak biztos pénzügyi alapot teremt. Nos hamarost ez is meglett, mégpedig a 2001-ben alakult, tisztán magyar tulajdonú Fluvius Kft. Megbeszéltük, amit meg kellett tárgyalni, és belevetettem magam a szerkesztésbe.
Nem mondom, hogy tudtam, mire vállalkozom. Az első, hogy nem vagyok szerkesztő, mert azt a szakmát évekig kell tanulni. Amit itt-ott felcsippentettem, az még annyi sem, hogy legalább kontárnak mondhassam magam, de azért annyit elmondhatok, hogy a saját könyveimet én csináltam.
Kivenni az internet adta formázásokat volt a legkisebb feladat, és a "baromi sok" oldalból (380!) máris lett nagyjából kettőszázhetven. Ezután jöttek a javítások, amibe beleőszültem volna, ha már amúgy se... Annak ellenére, hogy a csoport tagjai tudták, hogy egy leendő könyvbe írnak, küldtek mobilról bejegyzéseket, ékezet nélkül, küldtek bejegyzéseket "internetes helyesírással", nagybetűk nélkül, sok betűcserével. Azon már nem is kesergek, hogy a földrajzi neveket, és az idegen szavakat igen ritkán írják helyesen, de sajnos, ezt az interneten, az írott médában (az úgynevezett újságírók) is alig páran tudják.
Gondolj bele, amikor annyi hiba van egy szövegben, hogy a szövegszerkesztő ellenőrző programja azt írja ki, nem lehet megjeleníteni a hibákat, mert olyan sok van, akkor csak a tudásomra kell hagyatkoznom, márpedig én sem tudom a helyesírást - sajnos. De szerencsére van egy nyelvi oldal, amit rendszeresen használok, és ez sokat segít.
Sikerült az oldalszámot lecsökkenteni, de még küzdök, hogy a "kialkudott" 220 oldalt elérhessem. A kéziratot egyszer "kijavítottam", most a kinyomtatott változatot olvasom hangosan és javítom. Ez a munkamenet nagyon sok hibát előhoz. Amin a szem átsiklik, abba a magyartalanságba az ember füle beletörik, és a hangos olvasás előhozza az ösztönös beszédet, amit a nyakatekert megfogalmazások nem követnek. Szóval sok-sok munka van még hátra.
Most itt tartunk, itt tartok. A könyv borítója csak tervezet, de nem fog nagyon különbözni. Mert a kötet reklámhordozó, ezért a címoldalt a támogatónknak kell jóváhagynia, és természetesen a nyomda fogja elkészíteni.
Bár digitális nyomdában készül, és az átfutási idő mindössze öt nap, nem hiszem, hogy karácsony előtt kapható lenne.
Végezetül azt is el kell mondanom, hogy másrészt hallatlanul élvezem a munkát, mert egy előttem is ismeretlen világ tárul fel. Annyira jó egyik-másik történet, hogy időnként azon kapom magam, arra gondolok: a folyamon is kellett volna hajóznom pár évet!

2013. október 29., kedd

Shmone (de nem nyócegy) - Clavigo (8 - utolsó rész)

Március 9. Hétfő, Haifa. Reggel kikötöttünk, felhívtam Encsit. Azt mondja, hogy jól sikerült a rádióműsor. Közben felhívta Miklós, az unokatestvére, hogy hallgatja-e, mert "benne vagyok a rádióban". Nagyon vár már haza, s mi tagadás, mennék is, akár tegnap.
Gyula is azzal jött vissza a telefon után, hogy hallották a műsorban. Ilyen híressé tettem a hajót (és magunkat) Valami rossz hírt is kaphatott Gyula, mert estére úgy berúgott, hogy attól tartottunk, hogy kiesik a hajóból. De aztán kiderült, hogy időlegesen nem "működött a lába", ezért állt másfél órát a korlátnál, és nem merte elengedni...

Március 10. Kedd, úton, Haifa . Hogy én milyen hülyeségeket tudok álmodni!

Shmone

Karellal vitatkoztam álmomban. Tőle tudom (a valóságban), hogy a "shmone" nyolcat jelent héberül. én meg állítottam, hogy nem, az tizenhét, mert nézze meg, itt van nálam a "walkie-talkie", és most is a 17-es csatornán van, és az előbb is azt mondták, hogy shmone, tehát azt jelenti, hogy 17...
Úgy volt, hogy horgonyra állunk, fél tizenegykor lassítottam, aztán éjfélig drifteltünk (gép nélkül hagytuk magunkat sodorni).
Még 5 nap és...

Március 11. Szerda, Alexandria, úton. 
Kiraktunk, beraktunk, délben elindultunk.
Hajnalban sokat beszélgettem Mohamed II-vel. Elbúcsúztam tőlük, címet cseréltünk, egy képeslapot feltétlenül küldök nekik. Ha valaha visszajutok Alexandriába, akkor feltétlenül megkeresem őket, és bevasalom rajtuk a beígért egyiptomi kebabot! Akkor kipróbálom a "sisát", ahogy itt a vízipipát hívják. Mohamed II nagy barátja ennek a fajta időtöltésnek.
Délután grill parti, de már nem maradt bárány, így rablóhúst csinálunk, meg sütöttünk pár virslit is.... újra elmondom: olyan virslit, mint otthon, sehol a világon nem kapni! Az itteni egy krémszerű, szójanudli... De az egyiptomi kenyér finom volt. Keletlen lepényt hoztak ajándékba Mohamedék, feltettem a faszén füstjére, egyszerűen fantasztikus!

Március 13. Péntek, úton, Mersin. 
Röviddel éjfél után elhagytuk az Andreasz-fokot, Ciprus északkeleti csücskét. Befordultam északra, de olyan veszett dülöngélésbe kezdett a hajó, hogy vagy húsz fokot el kellett térnem az eredeti iránytól. Ennek nem lenne semmi jelentősége, ha nem jött volna egy olyan billenés, hogy minden lezúdult a földre a hídon. Sajnos a komputerem is! Remélem, nincs komolyabb baja...
(Hát lett... és csak most, 2006. januárjában vettem észre, hogy nem véletlen baleset volt, hiszen péntek 13-án történt!!!)

Megyünk haza...

Délután, amikor Karelt váltottam, a kabinjában volt, és két csomagot is készen láttam.
- á, Pista, ez csak a látszat. Harminc éve mindig jó előre össze akarok csomagolni, és mindig a legutolsó pillanatra marad. Ezek a táskák még nincsenek készen...
Délután telexet kaptunk Ciprusról:
A jegyeket 16-ára telepítették.

Március 14. Szombat, Mersin, úton. 
Hajnalban capt. Barud behozatott böreket, rétestésztába göngyölt fűszeres marhahúst. Igen finom volt. Tízkor indultunk, holnap reggel az utolsó haifai érkezés...
Hál istennek, már csak 1 nap...

Március 15. Vasárnap, úton, Haifa. 
Nem a legjobban alakulnak a dolgok... Egész nap azzal hitegettek, hogy bevisznek, és most, este tízkor is kint állunk horgonyon. Ugyanúgy, mint amikor érkeztem. A baj csak az, hogy ugyanúgy rossz idő van. Délután gale-warningot, azaz viharjelzést adott Haifa Rádió, negyven csomós délnyugati szelet. Attól fél Karel, hogy nem tudunk kikötni. Shai se tud semmit csinálni. A barba már egészen ideges, én még bírom. A váltók már a Shulamit hotelben vannak.
Sokat nyavalygok a lábammal. A bal térdemen, ahol valamilyen ömleny keletkezett, most kezd keményedni, de a térdkalács nyomásra érzékeny. Ma este meg a jobb vádlim húzódik, azt hiszem az inak húzódtak meg.
Várom az asszonyka telefonját, de nem hív. Pedig tudja, hogy itt vagyunk...
Csak nekem volt kokárdám a hajón...

Visszatekintés...

Igazságtalan lennék, ha csak azt mondanám, hogy "nem volt rossz". Kimondottan jól éreztem magam, ez elsősorban Karelnak köszönhető, akitől sokat tanultam, főleg manőverezni. Másodsorban a srácoknak, mert semmi dolgom nem volt velük: mindenki értette a dolgát. Pali nyomába se jöhet a M/V President gépésze.
Nem szabad megfeledkezni az ügynökségekről sem!
Haifában a Carmeltől Shai normális pasas, egy affértől eltekintve nem volt vele semmi gond.
Mersinben két ügynökség is volt, de az emberek majdnem ugyanazok. Velük: Alival, Juszuffal, később capt. Baruddal és Metimmel nagyon jól kijöttünk. Kellemes partnerek voltak, készségesek, és jól is csinálták a dolgukat. Na és a kebabok, amiket behoztak!
Az alexandriai ügynökség volt a legjobb! Sose gondoltam, hogy ilyet mondok valaha, hogy arabok a legjobbak valamiben. A két Mohamed és Mahmud valóban első osztályúan csinálták a dolgukat, ezen kívül készségesek, alkalmazkodóak, és emberileg se hagytak kívánni valót maguk után (a törökök is ilyenek voltak!)

Március 16. Hétfő, Haifa. 
Szemétség: a M/V Schulau (német konténeres hajó, ugyanezt a környéket járja, és sokszor találkozunk) most érkezik, és lehet, hogy előttünk beviszik. Bár a kikötő minket is hívott, és állítólag 1:30-kor part mellé állunk... (írom 00:40-kor...) Ezután azt hiszem, csak otthon folytatom a Naplómat...

Sosem látott időjárás...

éjjel fél kettőkor kötöttünk ki. Hajnal négykor feljöttem a hídra, és olyat láttam, amit még soha: mintha sűrű köd borított volna mindent. Alig lehetett ellátni húsz méterre. De nem köd, hanem homok volt. A sivatagból fúj a szél, és az eget elborítja a homokfelhő. Egyszerűen fantasztikus. Délután a barométer 998 Hpa-ról 982-re esett. Azt hittem, hogy ennél alacsonyabb már nem lehet. Most 970 Hpa! Remélem, nem befolyásolja a repülőgépek indulását. Még az kellene, hogy késsünk!
Beszéltem az asszonnyal. Megtudtam, hogy 21:20-kor leszek Pesten.
Szabolcs bejutott az Országos Petőfi Szavalóverseny döntőjébe.
Eddig írtam Haifán, most 08:00-van, ki kell kapcsolnom, és elcsomagolni a komputert.

Március 17. Kedd. 

Bekapcsolás után látom, hogy a képernyővel valami komoly baj van, a leesés eredménye...

Hazautazás

A hazautazás eseménytelen volt, hacsak azt nem számolom, hogy Gyuszit teljesen szétkapták a haifai repülőtéren a biztonságiak. Kellett neki réz vízipipát venni, meg kancsókat, kőszobrokat... Engem békén hagytak. A biztonsági intézkedések itt valóban meg voltak, amit Frankfurtban hiányoltam: a biztonsági ellenőrzésnél alaposan kikérdeztek mindenkit, a csomagokra vonatkozólag. Az érdekelte őket, hogy a csomagok hogyan készültek, nincs-e valami küldemény nálam, aminek a gazdája nem utazik.
Szekrényhátú biztonsági őrök cirkáltak, nem lehetett egy csomagot se őrizetlenül hagyni, azonnal jöttek, kérdezték, hogy kié. A szeméttárolókat minden öt percben szétkotorták, hogy nem rakott-e bele valaki egy bombát.
Ami a lényeg: szerencsésen hazaértem.

A Naplóban szereplő Gudrun a katona című kéziratból 2002-ben lett könyv.

2013. október 27., vasárnap

Remlac és Lackics

Van nékem egy barátom. Nem az a fajta, akivel sülve főve együtt vagyunk, de olyan, hogy bármikor kereshetjük egymást, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk...
Remlac néven jegyzi magát a neten, de régebben Lackics "névre" hallgatott, illetve használta aláírásaiban. Lac egyértelműen a Laciból jön. Kics pedig Kicsi, a vakvezető kutyájának a neve volt. Ma már egyedül él, mert Kicsi elment. De Lacit annyira megtanította éléni a környezetében, hogy már nincs szüksége kutyára, mert Kicsit egy se tudná helyettesíteni.
Egybenőttek, Laci egyik felévé lett, és az ember a saját énjének a felét nem tudja lecserélni. Most már inkább Remlacként találkozom vele a neten.
Laci valaha monoton életet élt, boltvezető helyettes volt, amikor végleg eltűnt a fény az életéből, a színek elhalványultak. Azonban az élete, amióta "elvileg" a feketeség veszi körül, színesebb lett. Kitárult a világ számára.
Laci felszabadult.
Idézem a hitvallását: "A rendelkezésemre álló időt a magam és mások számára értelmesen és hasznosan eltölteni."
Laciból író lett, Laci előadásokat szervez (Ezer arc, ezer tálentum), fogadásból vakon egy év alatt 2000 km-t túrázott, majd kitalálta a Magyarországi nyolcast, és túratársaival egy fekvő nyolcast rajzolt hazánk térképére. Ez talán kicsit szimbolikus is, hogy akiben akarat van, annak számára a lehetőségek végtelenek...

Jaj, istenem, mit is akartam mondani? Ja, megvan:

Legyen tíz perc időd arra, hogy látogass el Laci honlapjára. legyen két perced arra, hogy behunyt szemmel elkísérd őt a Hortobágyra, ahol hangokat gyűjtött. A "nap hangja" link alatt meghallgathatod a hortobágyi halastavaknál a zúgó nádasban egy nádi rigó és egy bölömbika hangját...
Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani.


2013. október 24., csütörtök

A MV Lyubov Orlova után bulvárkodtam és...

... megint sírni tudnék a bulvár újságíró slendriánsága, hozzá nem értése, és félretájékoztatása miatt.
Helyesbítek: ezek a micsodák nem újságírók, hanem legfeljebb izék...
Az úgy kezdődött, hogy megkeresett Kránitz Balázs szerkesztő a Kossuth rádió Közelről című műsorához egy interjúra. Pesten voltam, ahol sajnos nincs internet, tehát látható, hogy a világ háta megett van (Akához képest, ahol dróton dzsal az infó...). Hazajöttem, és tájékozódtam. Ezt találtam mindössze magyarul:


A cikk összefoglalja amit tudni kell róla, de ha elolvasod, akkor a "Március óta semmi nyom" bekezdésben amit összezagyvál az:
1. Ha laikus vagy, akkor tudd, hogy észveszejtő baromság.
2. Ha tengerész vagy, akkor kívánok kellemes röhögcsélést...
(Tudod, a gyengém az EPIRB és annak az működése...)
Itt a Wikipédia szócikke, amit nem szeret a bulvár, mert ezt nehéz félremagyarázni, bár egy bulvármédiásznak ez semmiből sem állhat.

Egy valami fenemód izgatja a fantáziámat, jelesül az, hogy a következő mondatot melyik okos ujjából szopta a szerző: "Február végén és március elején két alkalommal is jeleket fogtak az Orlova két mentőcsónakjáról."

Édes jó Istenem, mikor következik el, hogy egy ilyen nagy tudású és tapasztalt mediász azt mondja a tükörbe:
- Tengerész vagy Pétör? Nem? Akkor mi lenne, ha megkérdeznél egyet, hogy amit nem tudsz, azt megmagyarázza?

2013. október 25-én 16.00-16.45 között lesz hallható az interjú a Kossuth Rádióban.

2013. október 8., kedd

Mohammed, Tadek és a nargilé - Clavigo (7)

Február 21. Szombat, Mersin, úton, 
Hajnalban behozott capt. Barud tizenkét kiló báránycombot, és tizenöt kiló faszenet. így jó párszor rendezhetünk ökörsütést, faszénen sütjük meg a pácolt husikát... Tizenöt dollár volt kilója, nem mondom, szép ár, még akkor is, ha kicsontozott combokat hoztak, felszeletelve. 
Szép az idő, megyünk Haifába. 

Február 23. Hétfő, Haifa, úton. Fél egykor nem akartam hinni a szememnek: Karel fehér 
ingben, nyakkendőben jött meg, szélesen vigyorgott, és kicsit se tántorgott. 
- Koncerten voltam, Pista! - mondta. - Juditot és három barátnőjét kísértem el, volt egy felesleges jegyük. A Haifai szimfonikusok játszottak, mit mondjak, csodálatos volt! 
Délben leváltottam, mert négykor indultunk, és manőver előtt elküldött aludni. Egy kicsit napoztam, igaz csak percekről volt szó, de akkor is, szép az idő. 

Február 24. Kedd, úton, Alexandria. éjfél után egészen jól jött a Kossuth.
Reméljük, hogy megússza a világ egy újabb háború nélkül ezt a konfliktust is. (Nem az irakiak jóvoltából...!)

Február 25. Szerda, úton. Gyönyörű napos időre ébredtem (fél egykor). Gyuszi sürgetett, amikor meglátott, hogy a papucsommal bíbelődöm.
- Gyere, kihűl a rablóhús. Kint eszünk a pupán!

Grill party Clavigo módra

Nem úgy megy, mint más hajókon. Délben kezdtük, és este fejeztük be! Egész délután a pupán beszélgettünk. A barba, Pali és Gyuszi. Tadek kilógott a sorból, mert állandóan egy emelettel feljebb lebzselt, és napozott. Nem tudom, mi ütött Karcsiba, mert ő öntevékenyen egész délután festett. Karel le akarta állítani, de nem lehetett, hogy miért jött rá a munkamánia ki tudja...?
Vacsora előtt egy üveg Carmel vörösbort bontottunk. Finom, mély tüzű. testes bor, az árán is meglátszott, húsz dollárba került egy palack. Judit ajándéka volt a hajónak. Karel csak nézett, amikor a koncert utáni kávézás és borozgatás közben átadta.
Vacsorára bárányt sütöttünk faszénen. Pali bepácolta, majd csinált egy "kencét" - citromlé, cukor, ketchup, bors, olaj keverékét -, és ezzel kenegette Gyula a húsokat. Félretettem a diétámat, és jól belaktam. Tadeknak nem volt jó: azt mondta túl erős, és hozott magának egy szelet szalonnát, meg vagy három szelet felvágottat, s azt sütötte meg. A barbának kezd tele lenni a hócipője a szakáccsal, túl sok hóbortja van már. Kezdve onnan, hogy állandóan vásárol az egyiptomi bazárosoktól, és mindenkit azzal hülyít, hogy csak régiségeket vásárol, mert amit neki hoznak, azok mind antik darabok. Egész nap a köcsögjeit, rézkancsóit suvikszolja, szidolozza, a főzést hanyagolja.
Ja, volt még sör, és kávé meg tea is.

Február 26. Csütörtök, Haifa. 
Kikötés után Shai átadott egy levelet. Apa írt. Nem hittem, hogy megkapom, így kétszeres volt az örömöm.
Enikő reménykedve kérdezte:
- Tudtad ma reggel fogni a magyar rádiót?
Nagyon sajnáltam, hogy nem hallgattam reggel a Kossuthot. Apa az útravalóban arról beszélt, hogy a múlt héten, valahol a Kelet-mediterránon, hallottam a hajnali jegyzetét... Felemelő érzés volt, még így visszaemlékezve is. Lekönyököltem a rádió elé, és a recsegés sípolás alatt felismertem a hangját, megfejtettem a mondatokat.
Jól vannak, várnak haza.
16-án utazom, ha minden igaz.

Február 28. Szombat, Port Said, úton. 
Hajnali egyre lettünk kész, csak reggel hatra ígérték a pilotot. Ez így jó, végre egy nyugodt éjszaka. Le is feküdtem háromkor, aztán fél ötkor felkeltem, mert nem tudtam elaludni. Hiába, megszoktam az éjszakázást.
Hajnali ötkor megjött a karantén doktor (az eü. vizsgálat). Ha kicsit késnek, akkor már nem vagyunk itt... A cigijüket megkapták.

MÁRCIUS

Március 1. Vasárnap, Alexandria. 
Jöttünk, kiraktunk, elmentünk. Este pupabulit tartottunk, mititei-t is sütöttünk. Egy kicsit megfeküdte a gyomromat.

Március 4. Szerda, Mersin. Délelőtt bejöttünk. Az hagyján, hogy én először voltam nappal itt, de Karel is a teljes hat hónap alatt csak az éjszakát töltötte part mellett!
A térdem miatt meg vagyok egy kicsit ijedve. Egyre nagyobb az ömleny. Nem színeződött el, tehát nem véres (remélem)

Mi lehet Ankarában?

A hat órai hírekben, és előtte is állandóan Ankarából mutattak élő képeket, ahol egy teret elözönlött a tömeg, s hiába lőtték vízágyúval, nem sikerült a rendőrségnek feloszlatni. Később könnygázt és rohamrendőröket vetettek be, azok aztán szétoszlatták a tüntetőket. De nagyon sokáig tartott, még páncélozott járműveket is láttunk. A Kossuthon nem szóltak róla... 



Március 5. Csütörtök, úton, Haifa. 
érkezéskor bevittek, azonnal megüzentem Enikőnek, hogy este hívjon.
Shai behozta a rakodási tervet, azonnal láttam, hogy orra akar megint buktatni. Kiszámoltam, másfél méterrel nagyobb lett volna az első merülés, mint a hátsó. átdolgoztam, odaadtam. Karel is belekotort egy kicsit, elvégre ő a parancsnok, övé az utolsó szó.

Március 6. Péntek, úton. Egész napos menet. éjszaka stabilitási számítást csináltam. Minden rendben van.
9 nap múlva hazamehetek!

Írom a könyvet
Egy hoszabb kihagyás után újra nekiültem. Nem volt hajlandóságom hozzá, megakadtam, mert rájöttem, hogy alig ismerem a fegyvereket, s Gudrun ugyebár kommandós. De aztán rájöttem, hogyan hidalhatom át az egészet. Nem ez a lényeg! Nagyon vegyes érzelmekkel írom, nem tudom, milyen lesz, nem tudom mit szólnak majd hozzá. Azt tudom, hogy Szabolcsnak és Ninónak tetszene...

Március 7. Szombat, úton, Alexandria. 
A legfontosabb: 8 napom van a hajón. Kikötés után lefeküdtem, és délután, amikor felkeltem, már hárman vártak rám. Mohammed a rakodási terv miatt, Mahmoud és egy fiatalember pedig komputer ügyben. Mahmoudnak segítség kellett az IMO veszélyes áruk programjával kapcsolatban, A fiatalember pedig különböző játékprogramokat hozott.
Mára vártuk Dalia Ragabot (25 éves hölgy), az ügynökség tulajdonosát. Sajnos nem tudott bejönni, mert megfázott, és ágyban fekszik. Azt táviratozta, hogy majd legközelebb...
Legközelebbre kebab partit ígért Mohammed. Megmutatják, hogy milyen finom az egyiptomi, magasan fölözi a törököt (szerintük).

Mohammed

Kettő is van belőlük. Azt hiszem ők ketten, és Mahmoud a három legrendesebb egyiptomi. Jópofák, fiatalok, sokat dolgoznak, számukra nincs szünnap (amíg Shait nem lehet elérni péntek délutántól vasárnap reggelig, a sabbat szent dolog Izraelben).
Mohammed (I) fiatal házas, mutatta a 11 hónapos kislánya fényképét. (Ha szakálla lenne a kis csajnak, kiköpött apja lenne!) Két hét múlva várják a kis Juszufot. Mohammed vakbuzgó muzulmán. Karel jókat vitatkozik vele, és állandóan ugratja. Persze, ezek mindig politikai viták, mi védjük Izraelt, szidjuk a muszlimokat. Mohammed pedig vitatkozik, érvel, és néha előbukik belőle a fanatikus mohamedán. (Ilyenkor valóban félelmetes!) Izraelt el kell pusztítani, a Próféta is megmondta, tehát ő, akár fegyverrel is elmenne harcolni. (A család se fontosabb ám, mint az "arab" ügy!)
Persze biztosan veszi a lapot, mert vita közben állandóan vigyorog, de azért látni rajta, hogy az a fajta, akinek az észérvek semmit se számítanak, csak a Korán...

Tadek búbánata...

nagyon szomorú volt Tadek egész délután. árusok jöttek be, és "valódi" régiségeket raktak ki: ikonokat, templomi (pravoszláv) tárgyakat, volt egy templomi zászló is, tele voltak patinás kancsókkal, vázákkal, szobrokkal. és neki egy árva fillérje se maradt! Ezt a borzalmat!
Még Karel is vett volna, egy női bronz szobrot, egy ikont, és egy valami edényt.
Hát..., nem tudom.
Az ikonokat szerintem horganyzott bádogra kapargatták, illetve csavarhúzóval vésték rá a motívumokat, mögötte papundeklinek tetsző anyagon randa "madonna" kesergett. Ha egy réz, vagy bronzedényt egy hétre beásnak a trágyadombba, akkor az rögvest ezer évet "öregszik". Nem akarom elhinni, hogy ezek a tárgyak érnének is valamit. Illetve tévedek. Ha lenne pénzem, akkor mondjuk tíz dollárt adnék egy ilyen tárgyért, és úgy mutogatnám: XXII. Ramzesz számomra hamisíttatta Musztafával, a szemfüles boltossal.

Nargilé



Azt hiszem, így hívják a vízipipát... Még Gyuszi is bevásárolt. Vett egy óriásit. Egy méter húsz centi magas (Gyula maximum egy ötven), három csutorája is van - nem Gyulának! -, és istentelenül "gyönyörű", színes, csillogó flitterekkel teleragasztott cső csatlakozik a szopókához. Dohányt is kapott hozzá, vagy három kilót... Egyébként ekkora méretű vízipipát a kávézókban, teázókban adnak a kedves vendégnek. Azt hiszem dőreség lenne azt hinni, hogy Tadeknak nincs vízipipája. Természetesen van. Gyula adott neki egy csomag dohányt, azóta az egész felépítmény dohányfüsttől büdös. Jó illata lenne, almával ízesített, de Tadek egy rakás faszenet tesz rá, és fújja egész nap. 

Emlékeimben úgy él, hogy a vízipipa akkor jó, ha a füstöt megszűri a víz. Sose láttam, hogy füstfelhőbe burkolóznának az igazhitűek egy-egy kávézó teraszán. Nem úgy Tadek. Olyan a kabinja, hogy nem lehet belátni. Az illata pedig, mint amikor egy almát szállító négyhuszonnégyes gőzmozdony kigyullad. 

2013. október 3., csütörtök

Babgulyás, nyugdíjas módra

Ez a nyugdíjas módra olyan módi, hogy az ember szereti a faluját, és reméli, hogy a falu sincs vele másképpen! Valóban el lehet mondani, hogy:

ITTHON VAGY(OK) - MAGYARORSZÁG SZERETLEK!

Ha valaki, akkor én igazán tudom értékelni, hogy végre itthon lehetek, nem kell szednem a sátorfát, és idegenben keresni a kenyérre valót. Jó Akán, jó itthon. És jó volt az elmúlt hétvégén az országot megmozgató rendezvénynek ebben a pici bakonyaljai faluban részese lenni. Itt persze nem volt semmi nagy durranás, nem voltak hírességek, nincsen semmi, amivel ország-világ előtt dicsekedhetnénk, de aki eljött, az jól érezte magát. Persze lehet, hogy badarságot beszélek. Mert azt hiszem, lehet nekünk is dicsekedni. Azzal a sok-sok aprósággal, pici emberkével, akik itt voltak, és akiknek valójában rendeztük ezt a szombat délutánt! Jó látni, hogy a 300 fős kis faluban ennyi az apróság, és persze a fiatal szülő! Ez egy olyan falu, aminek látható, hogy van és lesz jövője!
Olyan programokat sikerült szervezni, amiben minden pici, "fődig emberke" nagy buzgón vett részt! Sütőtök lámpás készítettek, és örültek neki:


A nyugdíjasoknál az a módi, hogy az asszonyok előkészítik a főzést, aztán a férfiak "belevezetik" a szükséges dolgokat a bográcsba, és learatják a dicsőséget... A dicsőség tárgya most:

BABGULYÁS

Amiből készült:
4 kg bab, 7,5 kg. lapocka, 2 db füstölt csülök, 1 kg hagyma, 10 ek. zsír 15 db sárgarépa, 10 db fehérrépa, fokhagyma 8 gerezd, 2 db húsos paprika,  fűszerek, úgymint őrölt kömény, pirospaprika, darált fekete bors, friss tárkony, csombor és lestyán.
A nagy kondérban felétettük a csülköket főni, majd amikor mál már puha volt, kivettük, felkockáztuk, és ment vissza főzővízbe (a csont is visszakerült). Időközben némi asszonyi segítséggel bent a gázon elkészült a pörkölt a lapockából és hagymából, ízesítettük, kapott a paprika mellett köményt is, meg fokhagymát.
A csülök főzővizébe kerültek a zöldségek meg a bab (előző este beáztattuk), és amikor már a bab puhulni kezdett, ment bele a pörkölt. Közben csipetkeszaggató versenyt hirdettek a leányok és ifiasszonyok között, s a verseny tárgyát is belefőztük a babgulyásba.



Főzés közben eltébláboltam és a programokat nézegettem. Volt célba dobó verseny a gyereknek, az apukák és a nagyszülők részére gyerek/unoka talicskáztatás szalmabálák között. és hogy tánc is legyen a bakonysárkányi iskola tanítója megnépitáncoltatta az ifjúságot meg az idősséget...



A kultúrház termében volt zumba is, de aki nem tudja, hogy mi az, az most se lesz okosabb. Aki tuggya, az adja át! Mindenesetre én azt láttam, hogy latin meg mindenféle ritmusos nótára ugráltak a hölgyek és a Tibi, meg efféle, 





2013. szeptember 27., péntek

Középkori baksisrendszer, csőtörés, baleset - Clavigo (6)

Február 10. Kedd, úton, Alexandria. 
Isten segítségével szerencsésen megérkeztünk. Ugyanis ha elkapjuk a vihart, ami a kikötés után kitört, akkor nem tudom, mi történt volna a hajóval... Kiraktunk, beraktunk, és nem jöttünk el. Ugyanis a kikötőt lezárták a rossz idő miatt. így volt egy nyugodt éjszakánk. 

Beszélgettünk Karellal 

Mi másról, mint a kajákról? Nem volt még nálunk, de a magyar ételeket imádja. Amikor a paprikás krumpliról beszélt, elborult a tekintete, és csak úgy cuppogott. Sajnos nem tudok csinálni, mert leginkább az igazi jó magyar kolbászt hiányolja belőle, és azzal itt senki se szolgálhat. Ismeri a kolozsvári káposztát, és él-hal a jó magyar pörköltért. A halászlét is szereti. Elmeséltem, milyen krumplis tarhonyát tud csinálni Sári néni, és kijelentette, hogy szereti. 
- Ettél már? - kérdeztem csodálkozva. 
- Nem, de érzem az ízét a számban, ahogy elmondtad, csak jó lehet...! 
Azt hittem, a kocsonyával újat mondok, de kiderült, hogy a csehek is készítik... 
Arra gondoltam, meg kéne hívni, és megtanítanám ezekre a finomságokra, de mintegy megelőzendő, elmondta, hogy két hónapot lesz csak otthon, és fogsort kell csináltatnia - rá is fér! -, aztán ki kell mennie Lengyelországba, és különböző bizonyítványokat megszerezni - amiket a cseheknél nem kértek, de a Marlow megköveteli: tűzoltó, egészségügyi, túlélési járművezetői, biztonságtechnikai bizonyítványok. Hát, lesz vagy ezer dollár... 

Február 14. Szombat, úton, Alexandria. 
Megérkeztünk, kiraktak, beraktak, elmentünk...
Hallgattam a 22.00 órás híreket a Kossuthon. Döbrentei Kornél kapta az idén a Balassi emlékkardot. A költő nevét viselő társaság ítéli oda minden évben annak, aki XIIV. századi poéta eszmeiségének folytatója.

Február 16. Hétfő, úton, Mersin. 
Délután ötkor álltunk rakpart mellé. A Megaship helyett most új ügynökségünk van, a 

Barko Shipping 

Cpt. Barud volt az izmiri székhelyű Megaship helyi kirendeltségének vezetője, és most csinált egy új ügynökséget. A Cosco hajókat magával hozta, később biztosan dolgozik majd más társaságnak is. Ali neki dolgozik, de Juszuf helyett egy ismeretlen fiatalember, bizonyos Metim jött. Mivel Alitól nem vált meg, ezért érkezéskor megkaptuk az "ekmek"-et, a friss, ropogós török kenyeret, aminél nincs jobb sehol a világon. Mindenféle ócska, francia kenyér elbújhat mellette! Hamarosan megjött a kebabunk is, mert Ali egy igen lelkiismeretes fiatalember. 
Amíg a vizsgálat tartott Metim szerényen meghúzta magát. Utána figyelmesen hallgatta Cpt. Barud magyarázatát, s kijött hozzám beszélgetni a fedélzetre. Szegény nagyon be volt tojva, most végzett az Izmiri Tengerészeti Főiskolán tengeri szállítás szakon, mindent tud elméletben, de semmit nem látott még a gyakorlatban. Tele volt kérdésekkel, olyanokkal, amiért nem kellene aggódnia, de egyszer mindenki volt kezdő, és én mindig jóindulattal viseltettem irántuk. Talán azért is, mert én nem mertem kérdezni, biztattam, hogy hozzám nyugodtan jöhet, ha valamire kíváncsi.
Az első kérdése ez volt: 
- Az iskolában tanultuk, hogy a Sailing Reportban (indulási jelentés) be kell írnom a hajó merülését, de honnan a fenéből tudom majd? 
- Én mondom meg, ha befejeztük a berakást - nyugtattam meg. 
Irtó lelkiismeretesen csinálta a dolgát, egész este kint didergett a raktár mellett (plusz tíz fok van, ami itt kemény télnek számít), pedig vagy egy órát kellett várni, mire az öt darab konténert a kikötő összeszedte! 

Középkori baksisrendszer

Cpt. Barud - szimpatikus, negyven körüli férfi - mesélte, hogyan alapította az ügynökséget: 
- Százezer dollár kenőpénzt kellett kifizetnem, mire az összes hivatalos iratot be tudtam szerezni. Ez nálunk, Törökországban, teljesen legális, az élet minden területén ezt csinálják. Egy példa: a kikötőkapitányi beosztásért 100-120 ezer dollárt kell letenni az illetékes hivatalban. Ezért két évig harácsolhat. 
- De mit tud bezsebelni, és kitől? 
Barud efendi csak mosolygott. 
- Uram, bejön egy hajó, a kikötésért a nagyságtól függően 50-200 dollár baksist ad az ügynökség. Ezután a hajóról elviszik az okmányokat, ez megint ötven dollár. Persze csak akkor, ha minden rendben van. Ha valami hiányosság adódik, akkor 50-től akár 10 ezer dollárig is felmehet a kenőpénz, attól függően, mit kell elintézni. Ha nem fizetek, akkor a hajó nem mehet el... Aztán itt vannak az arab hajók. Régebben velük dolgoztam. Kicsik, és mindenféle papír nélkül járnak. A tiszteknek nincs semmi képesítő bizonyítványuk, még a parancsnoknak se. így aztán ezekért elég jelentős összegeket kell letennem. 
- De akkor miért szállítanak ezekkel a hajókkal? - kérdezte Karel teli szájjal nevetve, mert ezt nem lehet röhögés nélkül kibírni. 
- Nézze captain. Ha elszállítok egy tonna árut Tunéziába, az kb. negyven dollár tonnánként egy legális hajóval. Egy ilyen kis trabakuli elviszi 12-14 dollárét tonnáját! Hát persze, hogy ezt rakom meg, mert még így is megéri. Aztán ott van a Vámhivatal (Büyük Gümrük Müdürlügü a török neve). Egy vámhivatalnok kb. 50 ezer dollárnak megfelelő összegért kapja meg a hivatalt. Persze, hogy kemények, és szigorúak, ahol tudnak büntetnek, és persze minden elintézéséért baksis jár nekik is. 
Láttam is, amikor Ali elővett vagy fél kiló török pénzt, és kivette a vámosoknak járó baksist, amit azért kaptak, mert "minden oké". 
Szemléltető oktatást is kaptunk a rendszerről. 
A berakás az Istennek se akart haladni. öczan Barud mindenáron el akart küldeni minket éjfél előtt. Ugyanis éjfélkor van váltás a pilot állomáson (értünk ötven dollárt kap a pilot személyesen, amiért behoz!), a Kikötőkapitányságon is ekkor kezd az éjszakai műszak, és az új melósok is akkor érkeznek. 
- Ha nem akarok mindenkit újra megkenni, akkor éjfél előtt el kell a hajónak indulni! - magyarázta az ügynök. - így most elmegyek, és megkenem a konténereket összegyűjtő darust, hogy tizenegyre fejezze be a munkát. 
Kis idő múlva megjött az öt konténer. 
- Hatmillió lírát adtam, ez mindössze harminc dollár, és megcsinálták - dörzsölte a kezét elégedetten. - Pilot nem jön, így azonnal indulhatnak. 
- Kétszáz dollár, ha már itt ez a rendszer... - tartotta Karel a markát nevetve. 

Február 17. Kedd, úton. Mentünk, 21.10-kor megérkeztünk, horgonyra álltunk. Az M/V Emili Borchard, egy német konténeres hajó megelőzött, negyed órával előttünk érkezett, így ők bementek, mi kint maradtunk. Egyébként ezzel a hajóval hol Alexandriában, hol Mersinben találkozunk.

Csőtörés...

Este néztem az izraeli híradót mert a Kossuth most nem fogható, és az iraki hírek mindenkit izgatnak. A belföldi hírekben mondták, hogy eltört egy olajvezeték, és több mint hetvenezer liter gázolaj ömlött a tengerbe. A hajón is éreztük a szagát, mert itt, Haifa mellett, Quishon kikötőjénél történt. Egy jó kétszáz milliméteres cső tört el. Mutatták, teljesen szét volt rohadva, egy jó méteres szakaszon teljesen szétrobbant a nyomástól.
A szokásos képek következtek: habanyaggal tisztítják a vizet, olajos madarak, halak...

Február 18. Szerda, Haifa. Este hatkor álltunk part mellé. Nem értettük, hogy mi történt, mert az M/V Borchard már egykor befejezte a berakást, és indulásra készen volt.

Otthoni hívás

Fél kettőkor csörgött a telefon. Bejelentkeztem, s a legnagyobb meglepetésemre egy hölgy magyarul szólt hozzám.
- A Magyar Rádiótól beszélek, kapcsolom Takács Andrást.
Megörültem, már azt hittem, hogy nem hív, de fél órával a beszélgetés előtt kapta meg a faxot, amit a Rádióba küldtem.
Addig felhívtam a kikötőt, de nem tudtak semmit mondani a kikötésről. Nem értettem, hogy mi történt, mert a Borchard már régen indulásra kész, és csak nem jött ki...
András újra hívott, és mintegy hat nyolc percet beszélgettünk. A hajóról, a kosztról, lévén a műsora élelmiszer Magazin. Március első szombatján kerül adásba.
A kikötéskor természetesen nem az ügynök várt, hanem Áron, a Layam Shipschandler embere. Na, ja! Ha üzletről van szó...

Áron híre

Még messze voltunk, amikor kiabálni kezdett:
- Hallották mi történt a kikötőben?
Hát honnan hallottuk volna. Amint kikötöttünk, a partról újságolta:
- Azért volt a kikötő lezárva 13.00 órától, mert baleset történt. A M/V ZIM Adriához búvárok érkeztek. (A ZIM az Izraeli állami Hajózási Társaság, sok óriási konténeres hajója van, ez is ilyen.) A szokásos rutinellenőrzést tartották. A parancsnok aláírta a papírt, ám a beosztottaknak nem szólt. A gépészek nem tudtak a dologról, és miután a hajó turbinás, nem értették, miért áll a hajócsavar. Elindították. Az egyik búvár, amelyik távolabb volt, az megmenekült, de a társát szétaprította a propeller.
A tv is mutatta a híradóban a hajót, akkor érkeztek, amikor a rendőrség elvitte megbilincselve a parancsnokot. Azt mondják a srácok, hogy még mosolygott is...
Annyit tudni kell, hogy a turbinás hajóknál a hajócsavar állandóan jár, még akkor is ha ki van kötve.

Útravaló az apámtól...

Miután a barba indulásig fent volt, ezért felajánlottam, hogy nyolcig maradok. és milyen szerencse, hogy elvállaltam a hosszúra nyúlt szolgálatot. Reggel fél hét után öt perccel - otthon egy órával kevesebb van - , ha recsegve is, ha alig hallhatóan is, hallottam a Kossuthon apa útravalóját amit a félévi bizonyítványok kapcsán írt!
Kemény, viharos időnk van. 

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (1) black gang (1) Black Irish Band (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) Bosun's Alphabet (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) capstain shanty (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) Ciprus (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) D.D.E.. (1) Dagenham (1) dalszöveg (1) David Coffin (1) Dávidházy András (1) ddr. Juba Ferenc (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Fairport Convention (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fiddeler's Green (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) Ger Loughlin (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) Greenore (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Hans Albers (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) hazautazás (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) Hóki (1) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) Husnes (1) húsvét (1) internet (1) ír népdal (1) Írország (1) Isartal (4) Izland (2) Jachtnavigátor (1) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) Karmöy (2) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) Kıbrıs (1) KK_döntő (1) komposzt (1) Kopervik (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Le Havre (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) lirycs (1) Lys Carrier (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) Mechanicy Shanty (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (1) MV Isartal (48) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (27) MV Lys Chris (46) MV Lys Chris2 (1) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) MV Priwall-2 (13) MV RMS Andromeda (57) naan (1) Napl (1) Napló (323) Napló. MV Isartal (1) Naplü (2) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) norvég (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) Priwall-2 (1) pumping shanty (1) rabszolgaság (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rolling Home (1) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (29) Sharpness (5) shelter (1) Shenandoah (1) Shogun (1) Skinny Listers (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (1) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (29) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) The Dubliners (2) The Midshipmen Glee Club (1) The Pouges (2) The Seekers (1) Tisztás (1) TME (1) Tolkien (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) US shanty (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) Woody Guthrie (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)