2000. július
16. vasárnap, Sauda. Egy kellemes, és nyugodt nap.
Lefestettük a hajó bal oldalát. Este felhívtam Encsikét.
2000. július
17. hétfő, Sauda. Egész nap a hajót figyeltem, amelyik a
helyünkön rakodott. Amint láttam, hogy indul, mi is elkezdtük a
manővert, hogy a helyére álljunk. Fél négykor kikötöttünk.
Négykor érkezett egy másik hajó.
Utána
jöttek a melósok, hogy ma nem raknak, holnap reggel kezdik a hajót…
Még
egy nap késedelem, vagy ha úgy tetszik, újabb ajándék nap part
mellett. Ennek persze Bergenben nem nagyon örülnek, de ez az ő
gondjuk. Nem tehetek semmit…
2000. július
18. kedd, Sauda – úton. Olyan csendes napnak indult…
Normális
ütemben kezdték a berakást. Délben leálltak, elfogyott a
rakomány, most gyártják a ferromangánt, nemrég jött ki a
kohóból, meg kell várni, amíg lehűl, háromkor folytatják a
munkát. Ez rendben is lett volna, de háromkor jöttek, hogy lehet,
hogy csak holnap reggel fejezik be a hajót. Gyors telefon Bergenbe a
hajóbérlőnek.
Mr.
Lekven köszönte az információt, azonnal intézkedik, mondta.
Közben megérkezett a pilot, nem értette, miért kell várnunk, itt
– Saudában – sokszor megtörténik, hogy a hajóknak várakozni
kell, mert nem tudják, hogy mikorra tudják a rakományt
elkészíteni.
–
Speciális
népek… – mondta mosolyogva, s érthettem ezen, amit akarok.
Bergen
intézkedett, hamarosan jöttek, és ígérték: nyolckor folytatják
a berakást. Így történt, és kilencre be is fejezték.
Ekkor
megpróbáltam felhívni a fiamat.
–
Nincs
itthon, úszni ment… –, mondta a háziasszony, és ettől egy
kicsit kilelt a hideg. A hőmérséklet alig 12 fok…
Ezután
az ügynök megérkezett a papírokkal, és beállított két
egyenruhás fazon. Ők voltak a
Black gang
ahogyan
mindenütt a világon hívják a vámosokat, amikor kutatni jönnek.
A „bonded store”, azaz a cigaretta és az ital iránt
érdeklődtek.
Megmutattam,
hol tartom.
Nekiestek.
Kis
idő múlva hívnak:
–
Captain,
tizenegy kartonnal több a cigaretta, mint a (deklaráción)
bevalláson.
Megállt
bennem az ütő! Hogy a fenébe lehet?
Elő
a leltárt.
Én
marha!
A
két tétel cigaretta közül (35 karton LM és 11 karton Marlboro)
csak az egyiket írtam be. Kezdtem érezni, hogy ennek rossz vége
lesz.
Nem
részletezem. Fenemód ideges voltam, annyit azért megmutattam
nekik, hogy tévedés történt, és minden cigaretta megvan, ami a
leltárban szerepel. Felvették a jegyzőkönyvet.
–
Parancsnok,
most elmegyünk a rendőrségre, de később visszajövünk.
Vártam
őket. Eltelt egy óra, másfél. Már az indulás miatt kezdtem
aggódni. Hallatlanul fontos, hogy pénteken kirakják a hajót.
Közben
meg járt az agyam, mekkora büntetésre számíthatok? Úgy
számoltam, hogy egy karton cigi itt 500 korona (15 000 FT!!!), ha
jól láttam a szupermarketban az árjegyzéket: 50 korona minden
fajta cigaretta doboza, akkor a büntetés kartononként minimum a
duplája lesz, olyan ezer korona körül kartononként.
Egészen
megkönnyebbültem, amikor háromnegyed tizenegykor visszajöttek egy
rendőrrel. Az elém tárta a papírokat:
–
Captain,
a büntetés 4000 korona (120 ezer forint), vagy nyolc nap elzárás…
(mi lenne, ha leülném?). Az ügynökség kifizeti, maga meg
elintézi a hajótulajdonossal. Figyelembe vettük, hogy először
van Norvégiában, és valóban úgy látszik, hogy csak tévedés
történt a deklarációban.
Tizenegykor
már manővereztünk…
2000. július
19. szerda úton. Fél ötkor ment el a révkalauz, hatig
voltam fent. Meglehetősen fáradt voltam. Azonnal ágyba zuhantam és
elaludtam, bár veszettül billegtünk. Tízkor felkeltem, hogy
telefonáljak a hajóbérlőnek, és az angliai ügynöküknek. Nem
hittem, hogy el tudok aludni, de fél háromig húztam a lóbőrt.
Délutánra
megjavult az idő.
Őrségben
a Lyukasóra tavaly decemberi számát olvasgattam. Nagyon tanulságos
volt.
Az
első, hogy az egyik legjobb irodalmi lap, ami ma megjelenik otthon,
és szerencsére ezt úgy mondhatom, hogy már van összehasonlítási
alapom.
A
második: jó, hogy vannak verselemzések, kritikák a megjelent
kötetekről. Az első oldalon Gutai Magdolna költő versei. Nehezen
emészthető, mondhatni (számomra) érthetetlenek. Belekezdtem, de
kényszeríteni se tudtam magam, hogy végigolvassam őket.
Aztán
a lap végén Tüskés Tibor elemezte a költő legutolsó
verseskötetét. Utána elolvasva a verseket, egészen mások lettek.
Érzelem gazdag, kicsit szorongó asszony vallomása az életéről,
úgy, hogy valójában semmit se tudunk meg róla, csak
érzéseiről. És a szabad versek töredezett sorai lüktetni
kezdtek, rímelni a gondolatokra.
Három:
azt hiszem, életem egyik legjobb novelláját olvastam Dékány
Kálmántól.
Röviden:
A
szerző az idény eleji Velencében sétálgat, eljut a Szent Márk
térre. Galambok, paloták, egyébként a tér üres. A zenekar
játszik. A prímás kotta nélkül. Odafordul a sétálgatóhoz, és
annak az az érzése, hogy most neki játszanak. A zene felidézi
ifjúkori osztálykirándulását a lagúnák városába. És közben
felismerni véli a prímást. Osztálytárs lehetett…
A
zenész is megismerhette, mintha hunyorítana is.
A
sétálóban feltolulnak az érzelmek, már–már odamenne, de
tudja: a régen elszakadt kapcsolatokat nem lehet újra toldozni. Meg
kell tartani az emlékeket, nem szabad a sárba tiporni a jelen
csalódásával.
Így
hallgatja a muzsikát, és egyre mélyebb a meggyőződése, hogy
volt osztálytársa neki játszik, belehallja a melódiákba a régi
élményeket, a közösen eltöltött gyermekkor megannyi szépségét,
kalandját.
Nem
megy oda, hogy elköszönjön, csak bólint, és megfordul. A prímás
mintha visszabólintana. Az árkádok alól hősünk még egyszer
visszafordul, hogy utoljára pillantást vessen a prímásra.
És
akkor meglátja, hogy a zenész fehér vonóval játszott.
Ugyanis
vak volt…
Csak
egyetlen írás volt a lapban, amit nem értettem: Balázs Sándor:
Metafora–burok. Becsülettel végigolvastam, és egy kukkot se
fogtam fel belőle. Pedig a cím magáért beszél (ha érti valaki).
Illetve ilyen szavakat: Weöres, Nemes Nagy Ágnes, Comte,
Kosztolányi… felfogtam. De az ilyen beszéd:
„Ebben
az értelemben említi meg Wittgenstein, hogy minden filozófia
nyelvkritika, és nem metafizika”, vagy „… a lét–tapasztalatra
rávillantó nagy versek a fizikain túli ismeretlen igézetében
állnak…” számomra héber ábécével írt kínai nyelvű
atomreaktor–alkatrész leltár közérthetőségével vetekszik…
Nem-e
lehetne-e magyarul, érthetően fogalmazni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése