2013. július 29., hétfő

Végre hazamegyek! - MV Humber 62 (utolsó rész)


Március 25. Kedd, Alexandria. Igazándiból tegnaphoz kellett volna írnom, de átnyúlt a mába.

A Yoda draft surveyt csinál

A Yoda, aki látta a Csillagok háborúja című filmet, az tudja, hogy egy kis alacsony, hatalmas fülű, lassú mozgású észlény. Leonyid füle három számmal nagyobb, és a mozgása öttel lassúbb. Agyilag lehet, hogy kissé alatta marad a Yodának, de senki se lehet tökéletes. Egy biztos: a Yoda is csinál olyan draft surveyt mint ő.
Kavafisz kitalálta, hogy hárman csináljuk, hogy az új első tiszt belejöjjön a gyakorlatba. A gyakorlat a következő volt: Pitagoraszt már említette, de ezen kívül kifejtette, hogy N. Imre nem jól szondáz, mert gyorsan engedi le a mérőszalagot. A hajó víz felőli oldalán a surveyor nem akart merülést nézni, mert egyenesen álltunk, de ő ragaszkodott hozzá, és teljesen el volt keseredve, hogy nem tudta az arabot kizavarni a kötéllétrán, hogy nézze meg a merülést. Így búsan elzavarta volna a watchmant, hogy hozzon egy mentőmellényt, és ő kimegy megnézni a merülési skálát.
Este tíz óra körül végeztek, és betelepedtek a kabinomba. Az arab és én számoltunk, mint a bolond. Leonyid Yoda Yodajevics közben a munkanaplót írta, szép akkurátusan, egy mondat/5 perc fantasztikus sebességgel. D. Zoltán szerint nem egy kapkodó idegbeteg. Amikor végzett, és mi még mindig számoltunk, akkor igen rossz néven vette, hogy nem magyarázom el, hogy miért kell hetente végigjárnia a lakóteret és leellenőrizni a kápóval és a parancsnokkal, s ha már így van, akkor miért nem írták alá az eddigi szemléket.
- Mert csak beírjuk az ellenőrzéseket... - vetettem oda sebtében.
- De akkor ez szabálytalan! - mondta, és eltöprengett azon, hogy milyen állapotok uralkodnak ezen a hajón.
- Az orosz hajókon sokkal nagyobb a rend! - közölte, amikor mi a trimmkorrekciót számoltuk a Marisurv emberével.
Én éjfélig bírtam a hajszát, mivel hajnal ötkor keltem, és lefeküdtem héjastól aludni. Egykor mentek el.

Miért nem tud indulni a Humber?

Ezt viszont Vadim L., a harmadik tiszt magyarázta meg a kápónak.
Amikor Yoda Yodajevics örömmel közölte, hogy reggel hatkor indulunk, akkor ő este nyolckor bekopogott L. Lajoshoz, és komor arccal jelentette be:
- Bábuska, nem tudunk indulni!
- Nocsak? - húzta fel a szemöldökét Lajos, és nem tudta mire vélni a komor arckifejezést.
- A SOLAS előírásai szerint tizenkét órával indulás előtt nem csináltunk kormány ellenőrzést! - vágta ki az adu ászt Vadim.
Lajos úgy elküldte a francba, hogy egész este, a daruállítás közben magában motyogott, hogy "de hát a SOLAS, az előírja!"
Lesz itt olyan rend, hogy belerokkan a görög, ha mindenki ukrán lesz a hajón!

Targoncás a parton

Tíz óra után váratlanul megjelent egy férfi a parton, aki egy targoncát tolt. Én már ismertem, mert a fiamék csomagjait is ő vitte el. Így aztán egyértelmű volt, hogy értem jön.
Végigjártam a hajót, és mindenkitől elbúcsúztam, akit csak találtam, és akit felébresztettem. A román hegesztőktől mindenképpen el akartam köszöni, mert nagyon rendes embereknek ismertem meg őket. Marion, Vasile, Gheorghe, mindannyian jó fejek. És azt hiszem, hogy jól is esett nekik, hogy külön odamentem hozzájuk. Szegények, nem tudják, ha megtették kötelességüket, és hajót csinálnak abból a rakás ócskavasból, akkor a görög kirúgja őket!
Hogy, hogy nem, attól a baromtól nem vettem búcsút!
Felöltöztem, milyen jó, hogy napok óta becsomagolva várom az indulásomat! Így csak egy dolgot hagytam a hajón, amit sajnálok, a zöld szövetkabátomat, amit anno dacumál, 1986-ban vettem Krakkóban...! És a horoszkópos könyvemet, de az se számít már!

A vám nem jelentett gondot

Az utazási ügynökség embere kivitt, és lefizette a vámosokat, mert a komputerbe belekötöttek volna. Így tíz dolláromba került, hogy áthozhattam. Nem számít! Most már semmi se számít!
A partról még egyszer búcsút intettem a Humbernek, ahol egy év, egy hónap, és egy napot töltöttem el. L. Lajos és Mártika intettek végső búcsút. No meg M. Jani, és a végére a szakács is kijött.
A targoncásnak tíz fontot adtam a szolgálataiért, megérte, mert nem kellett cipekednem!
Utána taxival a Delta Hotelbe jöttünk. Ebéd és vacsora is jár a szobához, és nagyon kellemes az elhelyezésem. Kétágyas szobát kaptam, első dolgom az volt, hogy megfürödtem, kádban!
Később elmentem ebédelni. Lajosék nem hinnék el: a bélszín frissen volt sütve, és a hasábburgonya is forró volt. Vegyes saláta volt előtte, s egy sörrel öblítettem le. Azért disznó módon öt dollárt kértek el, de nem érdekel, elhatároztam, hogy van ötven dollárom a hazautazásra, és semmin se fogom magam felidegesíteni, sőt mosolygok mindenen, hiszen már sínen vagyok, nekem már jó!
A hajó állítólag két három nap múlva megy tovább, és kirakják a cukrot valahol. Kavafisz (utoljára írom le ezt a gyűlöletes nevet) megígérte a kápónak, hogy velük megy a következő kikötőig. Szegények!
Halványan még emlékszem arra, hogy Alexandria kikötőjében van egy elátkozott hajó, mely az M/V Humber névre hallgat.
Halottakról vagy jót, vagy semmit!
Éljenek a hazautazók!
Délután aludtam egy nagyot. Azt hiszem, hogy megszabadultam egy hatalmas idegi terhelés alól, és szükségem volt a pihenésre! Régen esett ilyen jól!

A városban sétáltam

Beváltottam harminc dollárt, és azonnal vettem két telefonkártyát. Több mint három órán keresztül andalogtam, ittam egy kapucínert ettem pattogatott kukoricát, vettem egy saurmát (girosz), egy nagy fagylaltkelyhet, erre régen fájt már a fogam. Csak az volt vele a baj, mint minden édességgel, hogy túlzottan geil. Mézes dióval volt megszórva...
Utána beszéltem Encsikével, szegény nagyon izgult, hogy mi lesz velem, mert M. Jani azt telefonálta haza, hogy ma este elmehetünk Aqabába. Most megnyugodott. Várnak haza, és ettől boldog vagyok!
Csak a baj az, hogy téli hideg van otthon, és a meleg kabátomat otthagytam a hajón. Nem baj, amit Klaipédában vettem jó lesz! Majd előkeresem a melegítő felsőmet, és mindent magamra veszek.
Úgy terveztem, hogy írom tovább a könyvemet - már 197 oldalt megírtam - de nem hiszem, hogy belevágok. A jegyzeteimet eltettem jó mélyen, a nélkül nem akarom folytatni, és egyébként is, elfáradtam a sétában, álmos vagyok.

Vacsora után kedves ismerős...


Kellemesen megvacsoráztam, csirkekrémlevest és angolosan véres bélszínt ettem (kiderült, hogy lehet így is elkészíteni, nemcsak olajban megfőzni, mint a hajón!), majd gyümölcssalátát. Egy sört is utána küldtem. Már végeztem, amikor megjelent Mr. Michael Mann a HRCNSZ! Ő is megvacsorázott, végig dumáltunk, majd utána is egy jó fél órát. A hajózásról nem sokat beszélgettünk, mindenesetre amikor vacsoráztunk, akkor mehetett a Humber horgonyra. A családról beszélt, a felesége kínai, Sanghajból való (Hong Kongban lakik). Érdekelte a magyarországi helyzet, hogy összehasonlíthassa a kínaival. Szóba került Szabolcs és Ninó és Enici is, szóval kellemes beszélgetés volt, nem szokványos bájcsevely. Víg kedélyű pasas, sokat rihegett-röhögött közben.

Március 26. Szerda, Úton, Alexandria - Frankfurt - Budapest. Az utazás semmi különös, hosszú repülőút, fárasztó frankfurti érkezés, de annál örömtelibb hazaérkezés.

Alexandriában egy chieffel találkoztam

Mégpedig azzal, aki azon a konténeres hajón volt első tiszt, amelyik felfordult a kikötőben. (Nem is biztos, hogy írtam róla). Az utazási ügynökség mindent rendesen elintézett, semmi probléma se volt. Mindenütt úgy adtam a borravalókat, ahogy egy jól nevelt úrhoz illik, így minden arab, akivel dolgom volt, mély meghajlással köszönt el. Ha jól összeszámolom, annyiba került az egész, mint a frankfurti reptéren egy kávé!
Hagytam két fontot a szobaasszonynak, egyet adtam aki a csomagjaimat lecipelte, ötöt kapott a sofőr, és kettőt az, aki a reptéren bevitte a check-in pultig.
Mennyivel kellemesebb volt, mint Ninóéknak! A magasból láttam egy bizonyos hajót, Humbernek hívják, de már nem nagyon emlékszem, miről ugrott be a neve.

A hülye reptér

Ez a frankfurti. Komplikált, bár meg se közelíti a Schiphoolt. De: nem lehet egy normális kaját kapni. Persze van vendéglő, csak drága, és az emeleten helyezték el, hogy akinek csomagja van, az véletlenül se mehessen oda, a lépcsőn hogy viszem fel a kofferkulit?
Egy büfé van, és csak szendvics, semmi más. A brémai reptér százszor jobban el van látva! Zsúfolt volt, rettenetesen elfáradtam, amíg a csatlakozásra vártam. A Free Shopban bevásároltam, szivar, whisky, csoki, s enni mást nem tudtam, mint egy Magnumot. A sört ötért adták, a kávét négy ötvenért, a szokásos reptéri rablóbanda.
Medgyessi (valami pénzügyminiszter - állítólag) velem utazott.
Én nem vettem észre, de ő biztosan látott...
Húsz perccel hamarabb érkeztünk meg Ferihegy 2-re, mint a menetrend előírta. Soha nem örültem még így a hazaérkezésnek! A vámon semmi probléma nem volt.
Ezt nem értem! Honnan a fenéből tudják, hogy mikor kell szétkapni a hazautazó tengerészt. Biztosam pszichopaták, vagy picológusok, vagy mi a fenék...
Gyorsan kiértem, és ahogy azt megbeszéltük, Encsike és Szabolcs is várt! Régen örültünk ennyire egymásnak a családdal! Itthon egy leszerelt tengerész is várt, így megint száz százalékosan telített a család.
Tehát:

Újra itthon vagyok!


Este meghallgattam a Szabolccsal készült március 2-i rádiófelvételt. Fantasztikus verseket írt a kisebbik fiam. Biztos, hogy költő, Isten áldotta tehetséggel. A kórházi élmények szebbnél szebb verseket hoztak ki belőle. Takács András öcsém csinálta a felvételt a Kopogtató című műsorba. Polihisztorként mutatta be. Encsike szerint a műsor után izzott a telefon, annyian hívták. Gratuláltak olyanok is, akik véletlenül hallották az adást.


Beszúrás 2003-ban:
A Naplóban szereplő könyvek sorsa:
Az Atlantic Star kéziratban hever, nem is szándékozom kiadni, több részletét felhasználtam több szöveg-ben.

A Bonzsúr Dora kéziratból Bonzsúr Indonézia címmel lett könyv, megjelent 1998-ban.

A Nagy Riportként emlegetett kéziratból 2003-ban lett könyv. Az első részt bizonyos okok miatt elhagytam, a második része Isten hozta Panamában! címmel jelent meg a szegedi Bába és Társa Könyvkiadónál.

Amin a hajón utoljára dolgoztam, s az utolsó verzió szerint Százszorszép lett volna a címe, félbemaradt, nem is folytatom, a kézirat elveszett egy komputerformázás után...

2013. július 25., csütörtök

Megjött Leonyid Deliriumovics Tremensz, a váltóm! - MV Humber 61


Március 19. Szerda. Alexandria. Reggel nagyon ki voltam borulva. Remegett a kezem s lábam az idegességtől. Ha a Kavafisz akkor hozzám szól, nem tudom, mi lett volna.

Nimród elutazott

Nimród és társai 13:40-kor elhagyták a hajót. Kairó - Prága - Budapest útvonalon mennek, holnap reggel 09:40-re érnek haza. Egy kicsit nagyon irigyeltem őket! De jó lesz nekik, holnap délelőtt! Azt nagyon sajnálom, hogy nem mehettem haza a fiammal.
Nem zajlott minden simán. 12-től várták idegesen az utazási ügynökség emberét, aki végül elvitte őket. Ő mesélte, hogy tegnap egy norvég hajóról volt váltás. Helikopter vitte az újakat, s a hazamenőket is. A csomagokkal külön fordult, mert nem fértek be! Hja, európaiak...!
A horoszkóp szerint ismerőseim nagy üzletről beszélnek, és én se akarok kimaradni belőle. Nehogy sokat akarjak, és keveset fogjak.
Én csak haza akarok menni!
Éhes vagyok, álmos vagyok, pisilni kell, kakilni kell, vegyél fel...!

Március 20. Csütörtök. Alexandria. Nagyon remélem, hogy az édes fiam hazaért időben. Természetesen hiába vártam az előre megbeszélt telefonhívást. Ő már elfelejtette a Humbert. Jó lenne tudni, mikor mehetek már haza!
Délután megjött a hivatalos telex, miszerint az új első tiszt, egy bizonyos Leonyid, de nem Brezsnyev 23-án érkezik, azaz vasárnap. Jöhetett volna ennél jobb hír is. Nem tudom, mikor lesz belőle hazamenetel, mert hétfőre ígérik a kirakás befejezését, és akkor hogyan tudok kiszállni...?
Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e Kavafisz olyan pofátlan, hogy visszahív az ASAL-hoz, mert az elektrikust és Zsoltot, a harmadik tisztet azzal fűzte, hogy ha be akarnak hajózni, akkor jelentkezzenek előtte.
Állítólag a P&I eladta a rakományt, és Bejrútba megyünk(?) (mármint én is?) kirakni.
Az írás most nem úgy megy, ahogy szeretném. Nem érzem jónak, amit a második részben eddig írtam. Valahogy most nem jönnek a jó ötletek úgy mint azelőtt. Illetve az lehet a gond, hogy nem tudom abba formába belehúzni, ahogy az elsőt írtam (dátum szerinti fejezetek...) Majd ki kell valamit találnom, hogy menjen a dolog.
A horoszkóp szerint túlhajtottam magam, meg is lett az eredménye, ki kell vizsgáltatnom magam.
Hát nem ezt akarom már lassan egy hónapja? De nem tudok elszabadulni erről a hajóról!

Március 21. Péntek. Alexandria. Reggel hívott Enici. Szegény nagyon ki van borulva, nagyon vár haza. Lehet, hogy nem lesz kapitányi tanfolyam, így valószínű, hogy maszek alapon csinálom meg.

Mégis haza megyek?

Délelőtt érkezett egy telex Khioszról, hogy két járatot is találtak a számomra. Az egyik Kairó - Budapest, 25-én hajnalban, a másik 26-án Alexandria - Frankfurt - Budapest, Lufthansa járat. Én az utóbbit választottam, mert akkor nem kell bebumlizni Kairóba. Nimród és csapata is majdnem megjárta, mert le akarta rázni őket a sofőr.
Így fél háromkor megjött a helyfoglalás, hogy 26-án 08:05-kor indulok Alexandriából, 11.15-kor vagyok Frankfurtban, majd 16:35-kor megy tovább Pestre a gépem, s 18:10-kor otthon leszek.
De vajon így lesz-e? Már semmiben se bízom. Beindult a kirakás, és ha a hármas raktár kész lesz, akkor elmehetünk. Hogy hova, nem tudom. Lehet, hogy vasárnap már befejezik. Most megint idegeskedhetek!
A horoszkóp szerint hamar elszaladt a hét, s nem is hittem, hogy minden munkámat befejeztem. Legyen az este a gyerekeimé, zene hallgatás, stb.
Marha...!

Március 22. Szombat. Alexandria. Hajtanak a kirakással, de a stivador nem sok jóval bíztat. Ha kész lesz, akkor se biztos, hogy elmehet a hajó, ha a Mehalla valamilyen papírt nem ír alá, akkor kalabusba, azaz letartóztatásba kerülnek. A hármas, bal oldali raktár teljesen üres. Holnap a jobbat rakják két genggel.
Ha tudják, mert este tíz után leégett egy darumotor, de totálisan. Egész éjjel dolgoztak rajta a gépészek, az elektrikus, a fedélzetmester és egy matróz is fent volt hajnali háromig!
Egyre rohamosabban omlik össze a hajó testileg és lelkileg is!
Vadim, a harmadik tiszt mesélte, hogy azért érkeznek meg Kairóból olyan későn (három körül) a váltók, mert az autósztráda reggel hatkor nyit(!), s ez nem hülyeség, hanem egyiptomság, ami lényegében ugyanaz, csak az előbbi kifejezés enyhébb. Holnap kellene érkeznie Leonyidnak, a váltómnak. Délután kettőkor beszállok a legyek mellé majd, és a plafonon mászkálok az idegességtől...!
A horoszkóp szerint nem lesz semmi gondom, hiszen vendégségben, kényelemben töltöm a napot, s barátaim szalonnasütéssel lepnek meg.
Ez így igaz, megleptek, mert nem volt szalonnasütés a fedélzeten.

Március 23. Vasárnap. Alexandria. Reggelre elkészült a darumotor..., délre kész voltam idegileg, egytől kettőig magamban verekedtem Kavafisszal, (nem veszekedtem, hanem felpofoztam, mert képtelenek elintézni a váltásomat, dilettánsok, csak a pénz érdekli őket), és végül kettőkor azzal ébresztettek, hogy

Megjött Leonyid, a váltóm!

Egy évvel idősebb nálam, de majdnem keszcsóklomot köszöntem neki, mint bácsinak, és közben irigyeltem az aranyfogait. Kicsit dadog, kicsit lassú beszédű, de lehet, hogy ez a fáradtságtól van, mert 21-én indult el Odesszából, és azóta nem aludt.
Mindenáron a parancsnokkal akart először beszélni, mert azt hitte, hogy görög (gondolom tartott tőle, hogy ezért hülye). Alinak pillanatok alatt sikerült a frászt hoznia rá: felhívta a figyelmét, hogy hajó-stresszt kell számolni (hosszirányú feszültséget a hajótestben) mert "nagyon veszélyes helyzetben van a hajó". Ez persze nem igaz...
Megnyugtattam Leonyidot, hogy nem veszélyes, megvan a számításhoz szükséges segédlet. Ezután a szondával kezdett nyaggatni. Hogy ki szondázza a tankokat, merre vannak a szondanyílások, és egyéb hasznos dolgokat akart megtudni, de én nem hagytam magam, mindenáron igyekeztem megvilágítani a helyzetet, hogy a raktártetők a problémásak, de ez igazán nem érdekelte.
Körbejártuk a hajót, hogy egy előzetes képet kapjon az állapotáról, megnyugtattam, hogy nem rossz hajó, ha minden rendben megy, csak ilyen még nem fordult elő.!
Az annál inkább érdekelte, hogy hol vehet sört a hajón.
A kápó szerint idült szeszista.
A tekintete, és a keze remegése alapján, szerintem is.
Jó utat Humber!

Az ukrán fedélzetmester siráma

Az az igazi baja, hogy kezdi kiismerni a görögöt. Azaz rájött, hogy hülye! Ugyanis most a kettes raktárban a pontonmozgató szerkezetet nyaggatja személyzet, és Kavafisz kitalálta, hogy kötelet kell cserélni.
Ez nem is lenne igazán baj, de az igen, hogy amit leszedet, az tökéletes állapotban van. Majdnem új. Csak hát ő görög, és ez mindent megmagyaráz!
Kuznyecov irtóra bepörgött a felesleges munka miatt, amikor annyi más dolog is lehetne. Majd rájön, hogy lesz ez még rosszabb is!
Este beszéltem Encsikével, fél tízkor hívott, és megörvendeztettem, hogy megyek haza. Csirkeaprólék leves lesz, és püspökfalatot kapok bele! Istenem, nem akarok semmit se elkiabálni, de...!
A horoszkóp szerint a vasárnap délutánomat váratlan látogatók érkezése teszi tönkre, de a végén jól sül el a dolog.
Ebben van valami, mert Leonyid váratlanul, egy órával előbb érkezett. A papírjai lejártak, és a barba problémázni akart rajta, de a végén csak annyit tett, hogy telexet küldött az ABS-nek, hogy informálja őket, s védje a seggét.

Március 24. Hétfő, Alexandria. Ötkor keltem, hogy minél több időnk legyen, mert ma

Átadom az első tiszti beosztást

Leonyid, csak hat után bújt elő. Órákon keresztül magyaráztam, és volt olyan pillanat is, amikor érdekelte, amit próbáltam megértetni vele.
Amikor a raktártetőkről beszéltem, megérdeklődte, hogy mennyi a merülés, amikor a draft surveyt magyaráztam, akkor a hajónaplót nézegette, s a déli pont mibenléte izgatta a fantáziáját. Kicsit lassú a felfogása, de hamar felejt, és irtó nehezen beszél. Vagy agyvérzése lehetett, vagy delírium tremense. Azt a legnehezebb kivárni, amíg beszédre szánja el magát, azután már folyékonyan dadog.
Gratulálok Kavafisznak, részvétem a parancsnoknak!

A legbizonytalanabb nap

Mindig minden változik. Percenként, negyedóránként. Senki nem tudja, mi lesz velünk. Megy a hajó, maradnak? Holnap reggel horgonyra állnak, vagy ma este indulás? Nincs kocsi, nem tudni azt se, meddig tart a kirakás! Kavafisz és Nassar úgy összevesztek, hogy zengett a felépítmény a sok "fuck you"-tól! Mintha hájjal kenegettek volna!
A rakodás vége felé, megadta magát egy görgő a négyes daruszáron, és elkezdett potyogni a földre, apró darabonként.
Jön Leonyid (de nem a Brezsnyev), hogy mit csináljon?
- Ki kell cserélni.
- Hol van tartalék görgő?
- Az nincs! - mondom vigyorogva. Láttam rajta, hogy ez kissé nehezen emészthető információ a számára, ezért két percen keresztül folyamatosan kidugta a nyelvét, de olyan koordinálatlan mozdulattal, ami az agyvérzés (delírium) utáni állapotra jellemző.
- Oké! - ennyi volt a válasz.
Hát akkor az...

Mikor indulnak?

Reggel hatkor. Hova? Leonyid tudja! A külső horgonyzóhelyre. Egész délután mindenkit ezzel a baromsággal győzködött. Este nyolckor a barbát is rá akarta venni (gondolom azért, hogy ne egyedül kelljen elmennie, jó lenne hozzá hajó is!)
Szegénynek nem fért a fejébe, hogy hiába mondta neki "valaki" a szalonban, hogy elmegy a hajó, most itt áll, sőt indulna, és senki se akar vele menni.
Azt elég nehezen fogta fel, hogy a barba csak akkor hajlandó mozdulni, hogyha erre hivatalos írásbeli értesítést nem kap...
Estére maradt a java!
Először kiadatott az ukáz, hogy elő kell készíteni a hajót indulásra (mert ugye, ki tudja? (Senki)!). Behajtani a darukat. Utána, hogy mégse, mert a kettes raktár hátuljából a pontonmotort a jobb oldalról balra kell áthelyezni, és ehhez mindkét raktárt ki kellett nyitni! A daruk természetesen kellenek az átemeléshez.
De előbb a kettes bal elejét be kell csukni. Naná, hogy egy szelvény kiugrott a sínből, és csakis a közepén, ahol két órás meló volt visszatenni. Közben megjött a draft surveyor. Elkezdte Leonyiddal a surveyt.
Megjött a barba, hogy állj az egész, holnap folytatjuk a kirakást. Visszajött a draft surveyor, a barba folytatta...! Aztán jött Leonyid! Személyesen! Megmagyarázta, hogy nem jó a szondacső, mert ferde! Valamit tangenssel, vagy Pitagorasz tétellel ki akart számolni, de ezt nem engedtem! Amíg a hajón vagyok, nekem senki göröggel ne jöjjön, legyen az matematikus, vagy topmenedzser Khioszból! Vadbarom ez a manus! Tipikus, rövidlátó, kockafejű, szovjet, elméleti hülye...!
Egy dolgot álmomban se képzeltem volna! Hogy engem így fel tud idegesíteni valaki, amikor már átadtam a beosztásomat, mint ez az okostojás! A görögnek persze jó lesz, mert csak 1838$ a fizetése.
Haza akarok menni...!
A horoszkóp szerint mindent egy lapra tettem fel, dupla vagy semmi. És jó esélyem van, hogy bejön.
Azon a lapon az áll, hogy haza akarok menni...!

2013. július 22., hétfő

Megjöttek az ukránok! - MV Humber 60

Március 13. Csütörtök, Alexandria. Valami mocorog, csak nem tudjuk mi? Ma jöttek a második átvevő stemplizői, és nekiálltak a rakomány pecsételgetésének. Délutánra ígérték a pilotot, aki horgonyra visz...
Az ukrán váltóknak vízum gondjaik vannak, de állítólag megkapják a repülőtéren, Kairóban.
Elkészültünk az egyes raktárral, ma akar Kavafisz vízpróbát tartani. Kíváncsian várom az eredményét.

Százszorszép?

Lehet, hogy ez lesz a regény címe. Ez már a harmadik, ki tudja, hány lesz még? És az elsőnek, az Atlantic Starnak nem találok egy jót se...!
Ezt viszont gőzerővel írom. 110 oldalt befejeztem a második verzióból. Sokkal jobb, mint az első! Már-már attól félek, hogy túl sok eseményt veszek bele, túlbonyolítom. De mivel az élet sokkal merészebbeket is kitalál, nem hiszem, hogy ez valódi gond lenne. Nem sok a valóságalapja. Inkább a szereplők, a mondataik azok, amiket az életből vettem. Sok-sok ismerős benne van, természetesen nem tisztán, hanem mindenki, mindenkinek az ötvözete.
Unalmas? Akkor is leírom, hogy nagyon nagy kedvvel írok! Ömlik belőlem a sztori, persze most még az előző részt írom újra, nem nagy gond megtalálni, hogyan folytatódjon. Átveszek jól megírt párbeszédeket. A hozzáértők tudják miről van szó: a Norton commander text wiew paranccsal el tudom olvasni a megmaradt részeket, és így kimásolom azt, amit jónak találok belőle.
A horoszkóp szerint feladtam egy hirdetést, és elkezdenek özönleni a válaszok, de ne hamarkodjam el a partner választást.
Ha ezt Encsike megtudja...!

Március 14, péntek. Alexandria, horgonyon. Egész jól alakult a nap. Tegnap 16:00-ra ígérte magát a pilot, 22:30-ra meg is jött, ma hajnalban dobtunk horgony.
Egész nap a raktártetőkkel dolgoztunk az egyes raktáron.
Délutáni hír, s ez az igaz: 16-án 01:30-kor érkeznek a váltók Kairóba! Ki találja ki, mára mit ígértek? Hogy bevisznek kirakni...!
Hiszi a piszi...!
Este nyolcra jött a révkalauz, de hogy könnyebb legyen az élet, leszakadt a jobb oldali hajójáró. Egy órába tellett, amíg visszacibáltuk a helyére.
Holnap a hármas raktárból folytatja a kirakást az egyes átve(v)rő, a második eltűnt, mint szürke szamár a ködben...!
A horoszkóp szerint valakiről kiderül, akit eddig legjobb barátomnak tartottam, hogy rosszakaróm. Olvassak be neki.
Kavafisznak beolvasnék, de ő még csak nem is a barátom!

Március 15, szombat. Alexandria. Adtam egy kis darab nemzetiszínű szalagot N. Imrének, hogy csináljon kokárdát. Másnak nincs... (természetesen rajtam kívül).

A tökös sofőr

Hát a csoda megtörtént, és valóban folytatják a kirakást. De nem a második átvevő, hanem az első, és nem az egyes raktárból, hanem a hármasból. Aztán este az egyesbe is átmentek, de a sofőr nem vette át a rakományt azzal, hogy úgy hallotta, hogy nem jó! Namármost, ezt nem én találtam ki. Frankón így történt! Egy senkiházi, töketlen sofőr kijelenti, hogy azt hallotta, hogy rossz a cukor, és nem engedi a kocsijára rakni. Nem a stivador, nem az átvevő, hanem egy nulla, analfabéta balfácán. Ez Egyiptom!
A Mehalla megfenyegetett, hogy este kimegyünk horgonyra, de nem lett belőle semmi. És kit érdekel? Már kívülről tudjuk az utat.
A horoszkóp szerint ma kárpótlást kaptam mindenért, szerelmemmel menjek víkendezni a hegyek közé.
Enici, jössz?

Március 16, vasárnap. Alexandria. Hajnali fél négykor ébredtem. Már megint rajtam van a hoppáré, és egyre korábban ébredek. Egész nap vártuk a váltókat...
Délután érkeztek meg, fél három körül. Majd a frászt hozták rám! Ugyanis nem jött az első tiszt. Holnapra ígérték. Kavafisszal megegyeztünk, hogy szerdán megyek haza.
Este beszéltem Encsikével. Nagyon vár, és örül, hogy együtt megyünk haza a fiammal...
Szabolcsnak 21-én, vagy 22-én lesz valamilyen szereplése, ezt nem értettem a telefonban. Utána Ninóval fagyiztunk.
A horoszkóp szerint remekül érzem magam, kellemes a pihenés. Estére színház javasolt, ne mondjak ellent a kedvesemnek, mert abból égiháború lesz!
Sajnos nem értem az arab nyelvű színházat, különben is Mr. Bott lóg három és fél hónapi pénzemmel, nem futja színházjegyre...

Március 17. Hétfő. Alexandria. Reggel négykor keltem

Itt vannak az ukránok...

Kellemes Sztolicsnaja és Krasznaja Moszkva illata lengedezte be a lakóteret. Hányni, nem hánytam...!
A bosun egy kukkot nem beszél angolul. Este mondott valamit Luisnak, ő kedvesen vigyorgott. Persze nem értette, mit kíván az új főnöke. Az pedig arrogáns hangon újra elmondta oroszul, és a barom még fel is volt háborodva, hogy a latin matróz nem beszéli az orosz nyelvet! Hajjaj..., nem irigylem akik itt maradnak!
A harmadik tiszt azzal kezdte, hogy hol lehet sört venni? Elcsodálkozott, hogy milyen drága (19$ kartonja, még a Kanári szigeteken vettük).
Azt mondják, hogy még itt, Alexban leváltják a magyarokat, ráadásul sietniük kell, mert a hajó bement rakodni, és nemsokára kész (ezek lennénk mi, a Humberrel!!! Röhej!) L. Lajos tegnap azt mondta a görögnek, hogy egyenes kérdést tesz fel, erre egyenes választ akar. Kavafisz megígérte, mindenki fetrengett a röhögéstől. Tehát a magyarokat hogyan váltja? Szerződés szerint, mondta a görög. Azt még hozzátette, hogy a szavát adja (ütemes röhej...), hogy a "jó" magyarok továbbra is kapnak állást, a "rossz" magyarok nem!

Kavafiszt elküldtem melegedni...

Reggel ötkor azt mondja, hogy a pontonokat ki kell szedni a 2-es raktár bal oldalából. Mint a hülye dolgoztunk, nyolcra befejeztük, pedig a másik oldalon fél napba tellett. Utána elkezdett velem üvöltözni, hogy miért nincsenek a raktárak nyitva?
Erre felkaptam a vizet, és megmondtam, kivel szórakozzon! Nem ért semmihez, csak a problémákat okozza, halvány dunsztja sincs arról, hogy egy munka mennyi időt vesz igénybe. A hajó egy nagy kalap szar, és ennek ő, és a görög menedzsment az oka. Az embereknek több mint 70 túlórájuk van, pedig alig vagyunk túl a hónap felén.
Ezután ő megmutatta, hogy kell megszervezni a munkákat a fedélzeten. Semmi nem lett jó, semmit nem lehetett befejezni, mindenki kapkodott, én meg jót röhögtem rajta a korlátnak támaszkodva, és pofátlanul vigyorogtam rá!

Nem jött meg az új első tiszt!

Borzasztó érzés volt, egész délután várni, lesni a rakpartot, és csak nem jött... Mindenféle gonosz tervet forraltam Kavafisz ellen, és ha átvágott, akkor azt hiszem örök életre megemlegeti, hogy ujjat húzott velem! Ha szórakozik, akkor feljelentem az ITF-nél, hogy 50.000$ tartozásuk van a személyzettel szemben, és akkor megnézheti magát. Ez nem nagymellűség, erre megvan a lehetőség, csak akkor a Seascotnál se lehetne többet hajózni!
Tehát ez meggondolandó, de ha begőzölök, akkor megteszem!
Állítólag ma indult Odesszából, és holnap érkezik.
Nimród fiam 19-én reggel érkezik haza 6:40-kor! De jó neki!
A horoszkóp szerint minden jel arra mutat, hogy sikeres vagyok a munkámban, de a dicsőség ne szálljon a fejembe!
A könyvem első részét befejeztem, de nem szállt a fejembe...

Március 18. Kedd. Alexandria. Folytatják a kirakást. Közben történt egy s más:

Ninóék nem utaznak

Tízkor jött a hír, hogy délben jönnek a hazautazókért. Így Nimród villámgyorsan csomagolt, én meg feladtam a táviratot Enicinek, hogy mikor érkezik (19-én 06:40-kor). Kávékor felháborodva jött a Memphis embere, hogy nincs repülőjegy. Kavafisz telexezett Khioszba, hogy hívja fel El Pina (valójában Elpida a hölgy neve, de inkább "cs"-vel kellene írnom, olyan buta!). A barba beszélt vele, s a hölgy megígérte, hogy utánanéz. Kiderült, hogy az ügynökség elszúrta, mert az alexandriai reptéren keresték a jegyet, és nem Kairóban!
Hanem az is kiderült, hogy az első tisztet péntekre kérte a görög, tehát íme a bizonyíték, hogy hazug, nem véletlen, hogy már a latinok is óvták fajtájától a civilizált világot!
Így telex haza (Krisztáékhoz, mint a reggel is...), hogy Nimród nem megy, én pedig sőt!
Lehet, hogy holnap elhagyják a hajót?
És velem mi lesz?
Nem tudok írni, nagyon fel vagyok ajzva. Estére olyan idegi fáradtság vett erőt rajtam, mint még sose. Egyszerűen nem látok lehetőséget arra, hogy leváltson a görög. Az ukrán első tiszt ma se jött meg. Ha holnap Nimródék hazamennek esetleg, akkor bejelentem, hogy nincs tovább, megtagadok mindenfajta munkát a hajón. Erre legfeljebb azt lépheti, hogy hazaküld, és megígéri, hogy nem alkalmaz többet az ASAL. Ez a szívem leghőbb vágya. Akkor lássam ezt a céget, amikor a hátam közepét!
Pedig nem éreztem rosszul magamat, egészen addig, amíg a hajóra nem jött ez a marha (Kavafisz).

Bemutatkoztak az ukránok

Vadim L., a harmadik tiszt, és Jurij K., a fedélzetmesterről van szó leginkább. Az enyhe kifejezés, hogy nem észkombájnok. A harmadik tiszt egy igen kiváló watchman. Jelenti rádión ki jött a hajóra, hány lámpát tettek be a raktárakba, de arról, hogy mi folyik a rakodásnál, fogalma sincs. Tipikusan szovjet szemlélet. Pedig állítólag rakodótiszt volt tíz évig!
A fedélzetmester ugye csak oroszul beszél. Két évig matróz volt, nincs bosun bizonyítványa, és hülye. Nem tud egy darut beállítani. Tegnap majdnem leszakította, ma délután megtette. Emellett eléggé arrogáns pasas a latinokkal szemben.
A matróz gyerek, Alekszij F. még a legnormálisabb a fedélzetiek közül, ő beszél valamit angolul és igyekszik beletanulni a dolgokba.
Pavlo Ny., az elektrikus látszik a legjobbnak. Megszerezte a fedélzeti tiszti képesítést, utána tanulta ki az elektrikus szakmát, amolyan árambuzi lehet. Egyébként haditengerész volt, a viselkedésén meg is látszik. Ő a kultúrember, a tisztelettudó.
Szergej G. a gépész. Ő kijelentette Zsoltnak, hogy hoztak magukkal egy esztergályost (ki az?), így van nekik! Zsolt szerint a hajónak lett esztergályosa. Nem, mondja a gépész, nekik. Úgy látszik, nem érzik magukat a legénységbe tartozóknak...
Jó, hogy nem kell velük hosszasan dolgozni.
A horoszkóp szerint valaki segít nekem, és illenék meghálálni valamilyen aprósággal, bár szeretetből teszi.
Az ukránok nem segítenek, Kavafisz meg mindenkinek betart.

2013. július 10., szerda

Lázas semmittevés - MV Humber 59

Március 7. Péntek, Alexandria. Horgonyon. Délben jött egy fiatalember, egy surveyor. 

Görög a görögnek...

Hívat a barba, és gyerekként örült, hogy: na, most megfogják a hajót, és mehet a görög ahova akar. S ki volt az ellenőr? Magától értetődően egy másik hellén. És miután köztudott, hogy a "görög a görögnek nem vájja ki a szemét", ezért amíg ellenőrizte a hajót, nem győzte lehunyni a csipáját... Volt néhány igen komoly kifogása is: hiányzik két tűzoltódoboz a fedélzeten. Az egyik fedélzeti ház oldalán egy kétforintos nagyságú lyuk van! Erről még fotót is csinált... És három szakkönyvünk is hiányzik! Felháborító, nem?
Egyébként azért jött, hogy megállapítsa: a hajó tengerálló-e, azaz kimehet-e a tengerre. A P&I részéről jött, mert ők akarják bebizonyítani, hogy ez egy roncs, amelyikre nem kötnek biztosítást.
Röhej!
Délután kikötöttünk, de most a változatosság kedvéért, egy másik hajóra. Este ötre végeztünk. 

Írok, mint a megszállott

Már több mint 47 oldalt újraírtam! Lehet, hogy a további írásaimat is ezzel a módszerrel kellene írnom? Mintegy a harmadáig jutottam a történetben, amikor valami hardver hiba miatt elszállt. De bennem már kialakultak a jellemek, a szereplők élénken élnek, tehát amikor másodszor fogtam hozzá, már olyan dolgokra is figyelek, amire először nem volt lehetőségem. És rettentő jó érzés...
Csodálatos dolog az írás!
A horoszkóp szerint elhanyagoltam magam, ezért menjek kozmetikushoz, és szaunázzak egyet.
Ha valaki megmondaná, ki a hajón a kozmetikus...?

Március 8. Szombat, Alexandria. Éljenek a nemzetközi, és otthoni nők!

Besokalltam...

Teljesen kiborultam. Pedig különösebb oka nem volt. Tipikus példája az "utolsó csepp a pohárban"-nak. Cs. Zoli beteg, bedagadt a lába. Fekszik (természetesen a harmadik hívásra se érkezett hozzá orvos!) így csak két emberem van a fedélzeten. A watchman a hegesztőkkel dolgozik, maradt N. Imre, és H. Géza. Reggel kerekeket cseréltünk az egyes raktáron. Aztán jött a P&I surveyor, gyerünk a darukra felfesteni a teherbírást. De közben menjünk a gépházba, és fessük fel a vészkijárat feliratot. Olyan idegesség fogott el, hogy azt hittem, szétrobbanok, amikor a vadbarom megkérdezte, hogy miért nem dolgozunk a raktártetők gumijaival? Holnap felmegyek hozzá, és beolvasok neki, megvárom, amíg elhiggadok. (Nem is tudok írni ilyen idegállapotban.)
A surveyorral végigjártam a fore-peak tankot, aztán a raktártetőket, és megmutattam, mit fényképezzen le, mi az ami rossz, mert Kavafisz biztos el akarta sumákolni a dolgot. Azt mondta a fiatalember, hogy hajógyárban kell megjavítani a raktártetőket, teljesen felesleges, hogy dolgozzanak a hegesztők rajta.
Este megjött az orvos (kilenc után), meg kell röntgenezni a bosun térdét.
A horoszkóp szerint ma virággal kell köszöntenem a hölgyeket.
Lásd az első sort! Végre valami bejött...

Március 9. Vasárnap, Alexandria. 96 kg. vagyok.

Tárgyalások, hazautazás ügyben

Reggel hárman, Zsolt, az elek, és én beszéltünk Kavafisszal. Megkérdeztük, hogy mi van a váltással? Csak hímzett, meg hámozott, hogy telexezett ebbe az ügyben.
- Hétfő délután otthon készenlétben állnak a váltóink, már eltelt öt nap, ez elég a váltásra - mondtam.
- De a személyzetet el kell fogadnia az ABS-nek, és a Seascotnak - válaszolta.
- Ez nem a mi gondunk.
- Akkor kellett volna kérni, amikor ideértünk, most etikátlan a maga részéről elszökni - replikázott.
- A személyzet és az én hibám a beázás...? - kérdeztem élesen.
Erre mismásolt, hogy így, meg úgy, végül is nem, de akkor mondjam meg, mit lehetett volna tenni?
- Mangálián megcsináltatni a raktártetőket - mondtam, és erre nem tudott mit mondani.
- Majd igyekszem, ha kell ukrán, vagy horvát személyzetet hozok, de maguk nem mennek haza előbb, mint a kirakás vége! - dühöngött.
Reggelinél lehoztam a telexet, amit pénteken küldtem a Gdyniai Főiskolának, és megkérdeztem, mi a helyzet az április elején induló tanfolyammal. Elolvasta, és megenyhült, amikor megmondtam, hogy ez az egyetlen oka, amiért én hajtom a hazautazást.
Délután csoda történt: a második átvevő mintát vett a rakományból! Így még az is elképzelhető, hogy folytatjuk a kirakást, (valamikor), és elmehetünk (egyszer csak...).
Kivitték Cs. Zolit röntgenre, és haza kell utaznia... Kavafisz telexezett Khioszra, hogy intézkedjenek.
A horoszkóp szerint ragyogóan érzem magam, de este egy régi félreértést tisztáznom kell.
A ragyogó túlzás, de érzem magam. Nem tisztáztam semmit...

Március 10, Hétfő, Alexandria. Ami történt, azt úgy hívják, hogy:

Lázas semmittevés

Most a következőkben fáradoznak: A károsodott rakományt átrakják a raktár (egyes) végébe. A jót előrerakják az elejébe.
A közepéből kikerültet oldalra, és ami oldalt van, azt középre. Valójában semmit nem csinálnak, de intenzíven dolgoznak... Ehhez azért egy görög kellett, hogy kitalálja! Közben a középen keletkezett lyukba, aminek az alján már csak a vízben úszó zsákok vannak (öt zsák magasan áll a víz) lepotyog a jó, és rossz lesz. Tehát megy hátra. Hátul kiválogatnak néhány jót, jön előre. Lepotyog, hátra, előre, és a zsák dollárokért cirkulál. Tonnára fizeti őket, tehát az arab csak rakja, nem érdekli, hogy mit hova...

Ügyintézés Kavafisz módra

Cs., a fedélzetmester holnap délelőtt 11.30-kor indul Kairóból, és 14.00-kor érkezik Pestre. Erről az Intership értesítve. Kész. Elintézte. Namármost: 
Este hat körül bejött az Intership embere, és felháborodva panaszkodott, hogy rá akarják sózni a hazautaztatást, amikor az a Memphis dolga. Telex a Memphisnek, hogy intézkedjen. Aranyos, ugye? Kavafisz ezt is megkeverte, mint mindent a hajó dolgaiban...
A horoszkóp szerint nyugodt vagyok, de ma kihoztak a sodromból és egy vétlent megsértettem.
Nem igaz, nem sértettem meg senkit, tegnapelőtt hoztak ki a sodromból, és Kavafiszt nem lehet megsérteni, mert görög...

Március 11. Kedd, Alexandria. Lázasan teszik a semmit továbbra is.

Cs. megy haza...

Csak az a kérdés, hogy mikor? Mert hajnalban hiába kelt fel, nem jött senki érte. 11 után jött be a Memphis embere, hogy elvigye az útlevelét, és elkezdjen intézkedni.
Ilyenkor ez borzalmas! Az ember már menne haza, a másodperceket is számolja, és nem történik semmi, illetve ami van, az dühítő...
Nem szeretnék a bőrében lenni, csak akkor, amikor hazaér. Ja, az orvos szerint műteni kell a térdét.
Délután fél három körül megjelent egy csónak a hajó mellett. Azt mondja a csónakos, hogy ő azért jött, aki Kairóba akar menni. Naná, hogy jelentkeztem, de aztán kiderült, a fedélzetmester akarja elvinni... Zoli meg nézett bambán, amikor felébresztettük. Annyira elkábult, hogy amikor lement a kötélhágcsón a csónakba, még arról is elfelejtkezett, hogy nem hajlik a térde! (Jó, tudom, ez rosszmájúság, de ennyi engedtessék meg nekem)!

A váltók készen állnak!

És nem is akárhol, hanem Ukrajnában. Sikerült az ASAL-nak átvenni a személyzeti ügyeket is, így azt jelenti, hogy most a magyarok kopnak ki szép lassan az ABS-től. Nem baj, csak az, hogy száz munkahelyet vesztettünk. Magát a céget nem sírom vissza.
Egészen más a közérzetem, amióta olvastam, hogy készek arra, hogy Alexandriában beszálljanak.
Ninó is vigyorog, örül, hogy jöhet haza. És együtt megyünk, de ezt nem akarom elkiabálni! Lehet, hogy engem itt akarnak még tartani egy kicsit...
A horoszkóp szerint válaszút elé érkeztem, de biztosan helyesen döntök. Ne akarjak ma szíveket meghódítani...
Kavafisz szívét hódítsa meg az ördög...

Március 12. Szerda, Alexandria. Semmi nem történt. Nem jöttek mintáért, nem folytatjuk a kirakást, nem jöttek váltók, és nem ment el Kavafisz. Az ukránoknak vízum gondjaik vannak. Én egy pár nappal tovább maradok, mint első tiszt, de Ninó velem jön haza. Úgy fogjuk fel, hogy minden nap ajándékpénz.
Azért az aranyos, hogy három és fél havi pénzemmel tartozik majd a tulajdonos!
A horoszkóp szerint nem volt túlságosan sűrű napom, leszámítva egy-két pénzügyi tranzakciót...
Nem volt, valóban...

2013. július 8., hétfő

Megmondom, ki a HRCNSZ - MV Humber 58

Március 2. Vasárnap, Alexandria. Nem vettek még mintát, tehát a jó Isten se tudja, mikor kezdünk kirakni.

Circus Maximus Humbericus...

Vagy a Kiscserkészek nemzetközi sátortábora... Le is videóztam, nagyon jól mutatott az egyes raktár, mert építettünk egy sátrat, hogy az alatt dolgozzanak a hegesztők. Így nem látják éjszaka, mondta Mr. Hatökör.
Ez jó is volt ma délelőttig. Akkor hirtelen, tíz perc alatt felerősödött a szél, és mi rohantunk, hogy lekötözzük a ponyvát. De a fránya szél egyre jobban fújt. Előbb a lekötöző kötelek lyukait erősítő gyűrűknél szakadt, aztán egy méteres darabon középen, végül az egyik rövid oldalon majdnem teljes hosszában.
Ezt jól kitalálta a görög. Előbb kötöztük, aztán lebontottuk a Cirkuszt. Így most nincs sátor, csak hegesztés van.

Itt van Mr. Mann, a HRCNSZ

Megjött Mr. Mann, a HRCNSZ (Hajóba Rohadt Cukor Nemzetközi Szakértője). Megszemlélte a rakományt, és a leghatározottabban kijelentette, hogy nem tud semmit mondani... Nagyon nehéz felmérni a kárt. Lejött a raktárba a helyi P&I képviselője is, aki egy olyan dagadt manus, hogy ilyet csak itt látni, Alexandriában (Két kövérebbet is ismerek, az egyik aki a ponyvát csinálta, a másik a Memphis egyik szép, iksz lábú embere). Mr. Kövér nehezen letuszkolta magát a létrán, de középen ahol egy szűk átjárón kell átbújni, egy kicsit beszorult... De vitézül leküzdötte magát.
Lent, körbejártunk, aztán a rakományon felmásztunk középen a tetejére. Dagika csak bámult a gülü szemével szomorúan, és bánatosan feltuszkolta irdatlan seggét a létrán.
Amíg mi raktárnézőbe voltunk, délelőtt 11-től, az átvevők, és az ügynökök vártak Mr. Mannra, és a parancsnokra, de délután ötkor megmondatott nekik, hogy távozzanak, mert a HRCNSZ nem ér rá foglalkozni velük.

Kilátások...

Mr. Kavafisz arról panaszkodott, hogy itt mindenki mindenki ellen játssza a maga kis játékát, és nem tudni, hogy ki kivel van? Az ábra szerint, mindenki ellen, de legfőképpen ellenünk. Így kilátástalan vállalkozás, hogy jóslásokba bocsátkozzanak a kirakás megkezdését illetően! Mindenestre egy biztos: ha mintát vesznek, akkor két-három nap múlva máris folytatódik a harc a stivadorral, és a melósokkal.

Szép kilátások!

Számomra azonban jók a kilátások: a váltásom folyamatba helyeztetett. Ninó délelőtt azt mondta: döntött, ő is haza akar jönni. Ekkor elmondtam neki, hogy akár akar, akár nem, jön, mert az övét is megkérte Mr. Kavafisz.
A görögnek ebben teljesen igaza van, ha nem vállalja, hogy két-három naponta jöjjenek az újabbak. Így akinek lejárt a szerződése (8 hónap), mindenki helyett kért embert. Örült a nagyfiam, és én is, mert nem egyedül kell hazamennem, a csomagjainkat közösen pakolhatjuk, a súlyhatárt így könnyebb lesz betartani...
A horoszkóp szerint nagyon szeretem a családi vasárnapi ebédeket, és ez így lesz ma is. Senki nem harapja le a fejem...
Mr. Kavafisz nem a családom! A fejem a helyén...

Március 3. Hétfő, Alexandria. Rájöttem valamire: a parancsnok késlelteti a hazamenetelemet! Ez felér egy dicsérettel
Ugyanis fél attól, hogy ki jönne le helyettem. A szavaiból azt vettem ki, hogy nagyon meg van velem elégedve! És akármit is mond a görög, az a tény, hogy mindenképpen itt akar tartani a kirakás végéig, nem rossz bizonyítvány!
Mert ha használhatatlan lennék, örülne, hogy megszabadul tőlem! Persze az is lényeges szempont, hogy egy éve vagyok a hajón, és ismerem, mint a tenyeremet. De ismerek - sajnos - elég sok első tisztet, akiknek ennyi idő se lenne elég ahhoz, hogy megismerjék...

Nicsak, hol vagyunk? 

Akár hiszem, akár nem, horgonyon. Este hatra ledobtuk, és újra megvackoltunk. Nem tudunk semmit, az első átverő (átvevő) szerint több mint egy hétig várunk, aztán átmegyünk Dikheilába, ez 30 kilométerre van innen, és ott rakunk ki.
Felőlem! Remélem addigra otthon leszek!
Délután vagy két órát nálam volt Mr. Mann, és jól eldumáltunk, egyébként az útról kérdezett.

Tragédia történt...

Mert másnak nem lehet nevezni. Feljött Ninó, és naplót olvastam neki. Közben meg akartam nyitni az Egy pofon, egy gyerek c. könyvemet, hogy olvassak neki belőle valamit, és nem lehetett! Két vagy három órán keresztül szenvedtem, kész, odavan mind a 91 oldal! Majdnem sírtam! Hiába dolgoztam egy héten keresztül!
De csak azért is megmutatom, hogy megírom! Meg én...! És jobb lesz mint volt! Már kialakultak bennem a szereplők, sokkal jobban tudom elkezdeni, kerekebb egész lesz, mintha az eredetit fejeztem volna be. Nem hagyom magam! Egész délután fel voltam dobva, mert egy cikket olvastam az ITF bulletinben, és azt beépítem a könyvbe, egyszerűen fantasztikus lesz, sőt, hihetetlen. És azért, mert megtörtént! Mert az életnél senki nem tud jobb történeteket kitalálni!
Este már négy oldalt megírtam a második változatból. Élvezem, és megmutatom magamnak, hogy meglesz ez a könyv is! A legnagyobb baj az, hogy már a hajón nem tudom befejezni! Nem tragédia, majd otthon...
A horoszkóp szerint ma a kerti munkát még ebéd előtt végezzem el. Egyébként keveset mozgok, sok zsírost eszem...
Nem szeretem a fedélzetet kapálni!

Március 4. Kedd, Alexandria. Horgonyon. Semmi különös, illetve: 95.9 kiló vagyok, és nem fáj a gyomrom, úgy látszik használnak a gyógyszerek. De ez azt is jelenti, hogy kezdődő gyomorfekélyem van! A rosseb egye meg!
11 oldalt újraírtam. Meglesz, tudom...
Délután volt egy surveyor, az egyik biztosítótól, szegény életében nem látott hajót, mindent el kellett magyaráznom neki. Aztán a jegyzőkönyvét nem írtuk alá, mert nem jól fogalmazta meg. Holnap visszajön, s a P&I jelenlétében megtárgyaljuk a dolgokat.
A vadbarom megkapta a HMS-től a neveket, de nem mondta meg a barbának. Kíváncsi leszek, mikor közli?
A horoszkóp szerint ma bőven lesz lehetőségem, hogy önálló elképzeléseimet megvalósítsam. Egy nehéz munkára kérnek fel, de megbirkózom a problémával.
Leltárt csináltunk a MacGregor alkatrészekről. Nem nagy meló...

Március 5. Szerda, Alexandria. Horgonyon. Nem sok minden történt. 24 oldalt írtam eddig az új változatból. A címe is más lesz: Ez a te Amerikád... Lehet, hogy

Elmozdulunk a holtpontról

Az egyiptomi hatóságok kijelentették, hogy az egyes raktárban levő rakomány teljes egészében szennyezett, nem alkalmas fogyasztásra. Így a kettes és a hármast kirakhatják. De az átvevők azt mondják, hogy raknának az egyesből is, de csak a jó zsákokat.
Tehát most az lesz, hogy a tulajdonos, illetve a P&I költségére rakodókat hoznak, és elviszik az útból a vizes, zsákokat, s felszabadítják a jót. Két nap múlva part mellé állhatunk, és akkor mintegy tíz nap alatt elszabadulhatunk innen! Az nekem még jobb lenne, mert hó végén otthon lehetnék.
Csak ne jönne már semmi közbe! Ami utána lesz, az Mr. Bott baja, ha a P&I elrendeli a vízpróbát, s utána Konstancára, vagy Mangáliára kell mennünk javítani!
A horoszkóp szerint szerencsés csillagzat alatt születtem. Jól érzem magam a munkámban, tökéletes a családi életem, és szeret a szerelmem...
Kár, hogy Encsike nem stewardess, mert akkor még tökéletesebb lehetne...! Én hazamennék, ő elrepülne... Már nagyon hiányzik a család...

Március 6. Csütörtök, Alexandria. Horgonyon. Jó napunk volt! Mr. Kavafisz reggel kiment, és csak késő este ette a vissza a fene. Már azt hittük, hogy megették a tevék...

Soha nem élveztem így az írást...

Most, hogy újjáírom a könyvet, már látom, hogy sokkal jobb lesz, mint első nekifutásra. És ami nagyon szerencsés, pontosan ugyanúgy látom a végét, mint a Nagy Riportnak. Hatalmas ötletem van, és már alig várom, hogy megírhassam! Azt hiszem, ez mindenkinek tetszik majd, mert ilyen témáról senki nem írt még!
Csak úgy dől belőlem a történet, és egyszerűen nem tudom olyan ütemben írni, ahogy szeretném. Attól félek, hogy a hajón nem lesz időm befejezni, és otthon a sok rohangálás intézés miatt kell csökkenteni... De muszáj találnom valami megoldást!
A horoszkóp szerint rengeteg elintézetlen ügyem halmozódott fel, nem érdemes halogatni...
Halogatja a Kavafisz!

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)