2012. augusztus 27., hétfő

A férjem várom az esküvőnkre...

mondhatta a kis menyem a bukaresti ismerőseinek, mert jó pár nappal előbb utazott haza, hogy intézhesse a szükséges dolgokat.
A fiam velünk jött, és több éves együttélés ide, meglévő polgári házasságkötés oda, nem aludhatott a feleség-menyasszonyával, így egy kedves ismerősnél lettünk vele együtt elszállásolva.
Az esküvő nagy vonalakban persze azonos Európában mindenütt: polgári szertartás, templomi esküvő, végül vacsora.
Itt is így volt, de mégis más! És a nemzeti sajátosságok - és azon belül a helyi szokások - teszik igazán érdekessé!
Bukarestben a nap a vőlegény öltöztetéssel kezdődött. Hozzánk jöttek a vőlegény barátai, (szigorúan férfimuri!) hogy előkészítsék a fiamat az esküvőre. Más esetben szerintem a boldog ifjú gatyában várakozik, de most az ing és nadrág már rajta volt. Már a lépcsőházból hallani lehetett, hogy érkeznek, mert tangóharmonika szólt, s beléptek énekelve.
A fiam székre ültették, majd megborotválták: borba mártott virággal maszatolták szét az arcán a borotvaszappant, majd a legnagyobb konyhakéssel (persze a fokával) megborotválták. Közben volt évődés, mert hoztak egy kisbaltát, a borbély rajta köszörülte a kést, s választást ajánlott, melyikkel borotváljon. Bár a baltát választotta a vigyorgó vőlegény, a késsel - gondolom - könnyebb volt véghezvinni. Ezután a nyakkendőt kötöttek meg, rápróbálva a bokára, a csuklóra, majd hátra nézve, végül sikerült... a mandzsettagombok után a nadrágszíjat is megkapta, végül cipőt húztak a lábára... majd megkapta a zakót. Igazán fess vőlegény lett! Egy kis tánc is belefért még az időbe, a kis szobában horát jártak, a körbe a fiam is beállt.
Most a vőlegény a szüleivel és a barátaival el kellet, hogy menjen a nașékhoz, akik az esküvői keresztszülők. Természetesen ő is pap, abból a templomból ami a nászom vezetésével működik.
Itt egy kisebb "buli" volt, nagy svédasztallal. És persze tánc a tangóharmonikás vezérletével. Izgett-mozgott a lábam, de a térdem nyugit parancsolt, és szót kellett fogadnom (sajnos). Ezután mehettünk a menyasszonyért, most már a keresztszülőkkel megerősítve!
Ő már felöltözve várt. Ami hátra volt, hogy megkapjuk tőle a virág kitűzőket. A vőlegény hajtókájára, a keresztszülőkre, és a négy szülőre tűzte fel.
Utána hamarost átmentünk a templomba.
Az esküvői szertartás - tekintettel, hogy a templom első papjának a lánya ment férjhez - igazán nem szokványos volt de nagyon impozáns és számomra érdekes. Egy esküvőt egy pap vezet le, itt összesen huszonnyolc pap vett részt a szertartásban. A ceremónia fő részeit mind más pap végezte.
A gyűrűkkel való jelképes eljegyzést is más, az ifjú pár aranykoronával való megkoronázást is más, és  négyen mondtak beszédet is. Sajnos azután a koronát levették a fiam fejéről, rövidebb ideig volt megkoronázva, mint egy pünkösdi király! Viszont a hatása életfogytig szól...
Az ortodox templomban igen kevés az ülőhely, de az esküvőn "érdekeltek" mindegyike áll. Az apatársam (hogy a nászom helyett erdélyi kifejezéssel éljek) azonban mindkettőnknek szerzett egy karosszéket, lévén az én rossz térdem nem bír ki öt percnél hosszabb álldogálást, és az asszonykámat a bokája alaposan kínozta most is.
Így végül is az egy órás szertartás nem is volt hosszú, sokkal inkább fogadni a jókívánságokat, ez negyven percig tartott, közben helyben jártam, kis köröket mentem, izegtem-mozogtam...
A rokonok kint vártak, azzal a vagy harminc hölggyel, akik kardvirágot tartva virágalagutat képeztek a feltartott kezekkel, és tették ezt jó negyven percig türelmesen, amíg a gratulációkat fogadtuk. Kivonulás közben marokszám szórták a rizst az ifjú párra is, és mindenkire, aki közvetlenül követték őket. Ránk is jutott pár szem.

2012. augusztus 26., vasárnap

Szondamizéria és "kínversek" - MV Humber 38.

Csütörtök, szeptember 19. Arab-tenger. Megyünk, hála Istennek, de azt is jó lenne tudni, hova...
Nagyon hiányzik a nyomtató. Hogy csinálom meg a hóvégét?
Mr. Bott ma is gondoskodott egy kis izgalomról: újabb táviratot küldött, a következő kérdéssel: legújabb lehetőség 20.000 tonna búza Trinkomale-ból (Sri Lanka) Dél-Koreába. Mi a legkorábbi érkezés időpontja, ha elfordulnak Sri Lanka felé? Fogós ravasz kérdés. 1=9 nap, 2=5 nap, X=11 nap (X a helyes válasz)!
A problémánk csak az, hogy órát állítsunk-e vagy se? Ugyanis most UTC + 5,5 a hajóidő. Ma akartunk 1,5 órát visszaállítani. Ha éjjel 1,5 órát visszaállítunk akkor UTC+4-ben leszünk, és ha hajnalban befordulunk, akkor a Sri lankai UTC+6,5-höz igencsak sokat kell 5 nap alatt előrehajtani...
Holnap vajon mivel riogat...?

Péntek, szeptember 20. Arab-tenger.

Sea Falcon...


Ez egyszerűen őrület. Tegnapelőtt este kezdtem el a Sea Falcont írni, most, pedig még reggel kilenc sincs, már negyven oldalt megírtam. Nem tudok másra gondolni, kavarognak az ötletek, egyre másra jobbnál-jobb gondolatok jönnek. Élveszem! Fantasztikusan jó írni, akkor, ha magamat írom, azt, ami bennem él, a saját élményeimet, vagy a másoktól hallott sztorikat építem be a könyvbe.

Azt hiszem, ezek a tengerészek sokkal inkább azok, mint az Atlantic Starban. Kitaláltam egy fantasztikus rádiós gazdasági tisztet. Remélem, P. F. nem veszi rossz néven, mert belőle is van jócskán Meggyesi Elemérben - így hívják a regény kambúzerét -, de egy hallomásból ismert gépüzemvezető, egy öreg gépápoló is a modellek közé tartozik, és mindez azt hiszem elég jól karakírozva.
Nem tudom, ki lesz a főhős? Valószínűleg többen lesznek.
Meggyesi titokban költő lesz, ma írtam néhány valóban szép verset, ami méltó lehet egy titkos versfaragóhoz:

A vincs (csörlő)

Elcsi túlórázik egy daru vincsén
Izzadtság ragyog a göndör tincsén...

Fresh Water (mosdóvíz)

Fresh water csöpög a csapból...
melyből a deck boy kortyol.
Te! Éltetője hajónknak!
Te! Szomjoltója deck boynak!
Rólad szól énekem,
drágább vagy énnekem
mint a fehér, habos sör,
lehet belőled tele vödör!
Te kellesz minékünk,
ha elhal az énekünk...

A Muráda (habvédlemez)

A muráda, 
mint kígyó ki részeg,
egyenesen vezeti lépted.
De ott, az orrban
lágyan ível,
lássuk csak:
mit mível?
Fölkúszik a próvára,
szemed teszi próbára.
A hajó elején 
a kettő összehajol
Ne tovább! 
Mert a víz 
homlokon csókol...

Tengerparti séta

a parton sétálok,
s mit látok?
Lábam előtt egy tengeri csibor.
- Mit szólsz ehhez kedves Tibor?
Kérdeném barátom,
de nem látom.
Mert ő már távozott,
s félvállról hátraszól:
- Sajnos félek a tengeri csibortól!

Lyra

hangtalanul sír a lyra
a szakács a húst
fasírtnak aprítja.
Nincs benne
semmi költői,
a csípeje karcsú, női.

Ugye szépek?
Este távirat jött Mr. Bott-tól, hogy Sri Lanka lefújva.

Szombat, szeptember 21. Arab-tenger. Alig megyünk. Én 24 mérföldet tettem meg, ezzel a negatív csúcsot tartom, de minden őrség 30 alatt teljesített. Elkaptuk a szembeáramlást, a monszun is szembe jön. Majd csak kievickélünk belőle! Ma és holnap Mr. Bottnak rossz napja lesz. Ma küldtük el a jelentést a darukról, holnap kapja meg a pénzigényt.


A Csokonai...


Délután, őrségátadáskor egy hajót láttunk. Pali már menni készült, amikor megnézte távcsővel.

- Ennek piros-fehér-zöld a kéménygallérja - mondta.
- Biztos maldívi hajó lesz, azoknak is ugyanaz, mint a magyaroké - intettem le. De vettem a fáradtságot, és megnéztem. Magyar hajó volt! - Radnóti, Radnóti, itt a Humber - hívtam a VHF telefonon őket. Semmi, csak süket csend. - Csokonai, Radnóti itt a Humber hívtam újra.
- Itt a Csokonai, Vass Iván első tiszt beszél - jött a válasz!
Az ilyenkor szokásos kérdés felelet játékot játszottunk. Megtudtam, hogy Vámos a barba, M. Pisti a második - nálam is második tiszt volt, amikor Brazilba jártunk - Dobozi a kápó. Ukrajna - Fülöp-szigetek az útja. Kérdezték a fizetéseket, mi is az övéket, hát sajnos nem változott, a Mahart még mindig 1675 $-t fizet a chiefnek. Gondolom irigyli Iván a fizetésemet...


Ninó lelkesedik


Felhívtam a fiamat este a hídra. Elmondtam, hogy a Csokonai volt az a hajó, amelyiket látták. Ő is ismerte a barbát és a kápót, láttam, egészen megörült a hírnek, és elvégre azzal a hajóval szeltük át az Atlanti-óceánt, és mentünk el Brazíliába. Aztán hirtelen megkérdeztem:

- Nem akarsz tiszt lenni?
- Angliára gondolsz? - kérdezte, mert erről már beszélgettünk, és akkor azt ajánlottam, menjen ki egy angol tengerésziskolába.
- Nem, a Mahart indít egy tiszti tanfolyamot, hét hónapos, 24 hónap őrszolgálatban eltöltött idő, és 21 életév a korhatár.
- Ennek én nem felelek meg - keseredett el. Megvigasztaltam:
- A tanfolyamnak, nemigen hiszem, hogy ez lehet a feltétele. A tiszti oklevél kiadására vonatkozhat. Azt meg megkapod akkor, ha megvan a hajózásod. Mire a tanfolyam befejeződik, majdnem 21 leszel! Jövő ősszel indulna, és 1998 tavaszán érne véget.
Azt hiszem, hogy sikerül rábeszélnem. Ha igen, akkor nem lesz gond, mire adjak ki 2800 dollárt, ugyanis ennyi a tanfolyam költsége. De Ninó jövője megéri...

Vasárnap, szeptember 22. Arab-tenger. Még mindig nagyon lassúak vagyunk. Tegnap én voltam a bajnok, 30 mérfölddel. Pali ma éjféltől négyig 23-at tett meg!
Angolszombatot adok a matrózoknak. Rájuk fér, régen kaptak.


Sz. Pista szondázik


Merthogy ez a dolga. De kezd nagyon tele lenni a hócipőm. Elszúrta a dolgokat a hajógyárban, amikor összekeverte a jobb és bal oldali tankokat, és ez azóta többször is előfordult vele. A jó múltkoriban már a Fore Peak és After Peakot (orr- és fartank) is összekeverte. Erre mit mondott volna? Hogy összekeverte, s nem tudta, elől, vagy hátul áll?

A raktárakban un. fenékkutak vannak. Ezeket azért kell mérni, hogy megtudjuk, van-e a raktárban víz? Mumbaiban nem mérte őket, hanem minden nap beírt valami hasszámot. Akkor lepődtünk meg, amikor láttuk, hogy a rakomány vízben áll! Ő szépen, minden nap beírt 42 centi vizet, és amikor utánamérettem, kiderült, hogy 120, a fenékkút 85-nél van tele.
Három napja keressük, hova tűnik el a mosdóvíz, amit a tengervíz sótalanító csinál? Tegnap jött a kápó, hogy végignézte a víz útját, és ők szúrták el, mert az ivóvíz tankba megy. Lemérettem a fedélzetmesterrel, kiderült, nyolc tonna desztillált víz került bele. Pista meg minden második nap beír egy centi fogyást. A legutóbbi "mérésének" eredménye 132 centi, ma délután 175-öt mért a bosun.

Kezd egy kicsit sok lenni!


És ez nem minden. A sok kötélszakadás, és blokkcsere után temérdek használt kötelünk van. Ezekből raktárbehúzó kötelet akartunk csinálni. A fedélzetmester kiadta a munkát Pistának. Megmondta, hogy 55-60 méter hosszú köteleket csináljon. Ő, mint szakképzett fedélzetmester, természetesen felülbírálta, és 45 métereseket csinált. Mind a nyolc rövid lett!

És még ő volt megsértődve, hogy Cs. Zoli jött le bosunnak, nem őt nevezték ki!

Hétfő, szeptember 23. Indiai-óceán. Kezdünk felgyorsulni. Pali majdnem tízes átlagot ment éjféltől! Így már csak tizenkétnapos menet van hátra, ugyanannyi, mint amikor elindultunk...
Írom a könyvet, és minden este elolvasok Ninónak két fejezetet. Most, hogy hangosan olvasom fel, jól tudom javítani, de kezdenek kételyeim támadni, nem estem-e abba hibába, hogy túl aprólékosan akarok e mindent megírni, ami esetleg a kívülállót nem érdekli. Pedig "tengerészekről, nemcsak tengerészeknek..." a mottója.


És megint Sz. úr...


Tegnap nem szóltunk Sz.nek, hogy a fedélzetmester leszondázta az ivóvizet. Délelőtt nézem a mérések eredményét, megint 132 centi van beírva az ivóvíznek. Szóltam, hogy kávé után mérje meg megint. Megmérte, de a mosdóvizet.

- Az ivóvizet mondtam, nem a mosdót.
- De hát az nem változott! - mondja - , az 132 centi.
- Nem értem, a fedélzetmester tegnap 175-öt mért.
- Az teljességgel lehetetlen! - tiltakozott. - Én mindig azt írom be, amit mérek. Menjünk és nézzük meg együtt!
Elmentünk. Beereszti a mérőszalagot a vízbe. Kihúzza. 175 centinél piros a vízjelző paszta. Szép lassan hervadt le a gúnyos mosoly az orcájáról...
- Három napja ide töltik az evaporátor által készített desztillált vizet! - mondtam, és otthagytam.
Kávé után beadta a váltási kérelmét.
Délután a bosun mondja, hogy dühösen morgott rá, miért nem szólt neki?
Egyszerűen lelkiismeretlen. Ilyen öreg hajón nagyfokú fegyelmezetlenség, és nemtörődömség, ha valaki nem szondázik rendesen. Bármikor kilyukadhat egy cső, és kóbor vizek jelenhetnek meg bárhol. És ezt egy 52 éves tengerésznek, aki fedélzetmester bizonyítvánnyal rendelkezik, magyarázni kellene... Nem kell a hajón.
Persze, valószínűleg szemét disznó vagyok, aki kiszúrt vele.
Vállalom...
Fő a biztonság...!

2012. augusztus 14., kedd

Elindulunk Indiából - MV Humber 37.

A picurka elsőtiszti kabinban
Szerda, szeptember 11. Mumbai. Éjszaka minden gond nélkül ment a kirakás, ha nem történik semmi, akkor késő este elmehetünk, de ezt nem hiszem, mert úgy gondolom, erről a rakpartról csak napvilágnál lehet elmenni, olyan kacifántos a manőver.


A szent hatökrök...


Isten bizony nem érzem magam fajgyűlölőnek, és csak az arabokkal nem szeretek igazán dolgozni, de amilyen hatökrök ezek, ilyenhez foghatót még nem pipáltam.
Az egész úgy kezdődött, hogy telex ment Mr. Bottnak, hogy kell három köteg 23 mm átmérőjű 250 m hosszú drótkötél. Ezután bejött a főfőfő shipschandler, és elvitte a szükséges méretet, 23 mm x 250 méter. Majd az alfő shipi következett, akinek megadtuk, hogy háromszor 23 x 250-es kötél kell. Majd az ügynökségről két nap alatt hárman érkeztek, akik elkérték a kötél adatait. Ma capt. Menon, Mr. Bott testi-lelki jó barátja is meglátogatott, és megjegyezte, hogy a méretek nélkül nehezen tudja beszerezni a darukhoz szükséges drótköteleket. Miután elment, itt hagyta a papírt az adatokkal, én utána rohantam, de már nem értem el. Rohanás az irodájába. A kapunál mutatom a névjegyét:
- Ide akarok menni - mondom, és nem értettem, miért néznek a kapusok olyan bambán, és értetlenül.
- Nem tudom, hol van - közli az egyik.
- Szálljon repülőre - ajánlja a másik.
- Ez hülye - társalgok magammal. De nem. Mutatja a névjegyet:
- Ez az iroda Bangalorban van India másik felében!
- Te jószagú Atyaúristen - szalad ki a vér az arcomból. - De kell itt is lenni irodának - makogok. Megtaláltam. Bemegyek. Odaadom capt. Menonnak a cetlit.
- Jaj de jó, már küldeni akartam valakit a hajóra a méretekért - örvendezik. Meg is rendeltette azonnal egy helyes, piros pöttyös titkárnővel (ott a homloka közepén volt a pöttye). Visszamentem a hajóra. A parancsnok már várt. Felmentem. Menon embere volt ott, és kérte a drótkötelek adatait. Isten bizony! Huncut legyek, ha nem így volt, szóról szóra! Megkapta, elment.
Délután megjött a köteles. Hozta a papírját. Nézzük: három köteg kötözőkötél (gyanús!). 
- Írja alá parancsnok a szállítólevelet, mert nem tudom a vámon áthozni - mondja a majomformájú gnóm sofőr. 
- Chief, menj vele, nézd meg mit hozott, azután aláírom.
Lemegyünk. Egy másik papírt lobogtat. Elolvasom. A három drótkötél adatai, ahogy a shipi megadja:
1 köteg 22 mm-es, egy köteg 24 mm-es.
Ez a három, amit rendeltünk.
Megfájdult a fejem...
És akkor arról nem is beszéltem, hogy délután megüzenték, hogy indulásra ne legyen a trimm nyolc méternél több! A trimm az első és hátsó merülés különbsége. Nyolc méteres trimm azt jelenti, hogy a hajó orra az égnek áll, a fara meg lent van! Őrület...! (De ebben az esetben inkább arra hajlok, hogy azt higgyem, hogy valaki a hajón félreértett valamit, és a nyolc láb - 2,4 méter - helyett métert mondott.) De ennek sincs semmi értelme, mert csak a legnagyobb merülést szokták korlátozni a vízmélységnek megfelelően.

Csütörtök, szeptember 12. Mumbai. Hajnali négyre kész lettünk a kirakással, kiraktunk 5918 tonna vasat szeptember 1-12 között! 
Nem tudjuk hova megyünk, így a külső horgonyzóhelyen ledobtuk a macskát, és megvackoltunk...

Isten veled India

Először voltam a maharadzsák és Bagira országában. Bombayban soha nem látott nyomorral találkoztam, a mesék gazdagságát nem volt szerencsém megismerni, de az a néhány felhőkarcoló sejtet valamit a modern kori vagyonokról, és a képeslapok a régi korok kincsekről árulkodnak. A legnagyobb gonddal személyesen szembesültem. A városban is, a hajón a munkám során is: a túlnépesedéssel. 
Biztos vagyok benne, hogy ezért látszanak sokszor "hülyéknek" ahogy a szent hatökrök részben leírtam. Mert rosszindulat nincs bennük. Biztos, hogy mindenki a legjobbat akarja nyújtani, de ennyire telik, ha egy embernek való feladatot harminckilenc és félre bíznak. Mindenik meg akarja mutatni, hogy dolgozik, és senki nem látja át az egészet. Aki meg átlátja, az nincs jelen, valahol messze van. A tanult emberek itt is válogathatnak a munkalehetőségek között, ahogy az India Times többoldalas álláshirdetéseit böngésztem!
Aki kap egy részfeladatot, érezheti, hogy nem teljesen stimmel a dolog, ezért hogy megmutassa, hogy dolgozik, és rá szükség van, beindítja képzeletét, és ha hatalma is van hozzá, rendeletet, szabályt alkot, és azután a többiek ehhez tartják magukat. És a bürokrácia burjánzik. Ezért lehet, hogy sehol ennyi személyzeti listát (crew list) nem kértek el hajótól mint itt. A rádiós vagy negyven példányt osztott szét. Vitte boldog, boldogtalan, egyszerre több példányban...
Azt tudjuk irodalmi élményeinkből, hogy az indiai művelt ember szereti a művészetet, értékeli költészetet. Ez lehet az egyik oka, a másik pedig az, hogy az általam vezetett és megfogalmazott hajónaplóban valami légies-költőit vélhettek felfedezni, mert hordták a másolatot, mint a cukrot. (Elképzelhető, hogy valami általam ismeretlen indiai versformában írtam önkéntelenül?)
Biztos vagyok benne, ha nem történik az a darublokk leszakadás, és nem károsodik az uszály, akkor sokkal nyugodtabb lett volna a kikötői tartózkodásunk. De így egy lidérces álom volt!
Tegnap hajnal háromnegyed négytől este fél tizenkettőig voltam talpon, egy perc pihenő nélkül. Ma ugyanabban az időben keltem. Délelőtt fél kilenckor lefeküdtem, és kettőkor ébredtem. Csuda finom alvás volt!
Takarítjuk a raktárakat, majd mossuk, hogy bármilyen rakományra kész legyünk.
Az elmúlt napokban írtam néhány dolgot: többek között Nagyszékelyről és Lőrincről. Az egyiknek Maca néni és Sándor bácsi a címe. Meséltem a két öregről, akik nagyon szerettek engem, azt hiszem az unokájuknak tekintettek. Felolvastam Ninónak. Élvezte. Nevetett, mosolygott, és a végén meg is könnyezte, majdnem elsírta magát. Érdemes volt megírni. Szép lelkű fiam van...
Tűz a parton címmel az egyik este eseményeit is megírtam, amit a Paraná folyón töltöttünk. Azt hiszem, az is jól sikerült. A Nagyszékelyről szólókkal nem vagyok igazán megelégedve.

Péntek, szeptember 13. Mumbai, horgonyon. Éjjel óránként néztük a tiszt urakkal a telexet, Mr. Bott kiötölt-e valami nagy marhaságot, ami a következő út lehet? Eddig semmi. Jobb is ha ma nem jön order, lévén péntek és 13.-a!
Folyik be a víz az egyes raktárba. Nagy a valószínűsége, hogy lyukas a fenékkút szívócsöve, és valamelyik ballaszttankból jön. Hogy lehet így berakodni?

Szombat, szeptember 14. Mumbai, horgonyon. Éjszaka Pali bakot lőtt. Azért adunk szolgálatot, hogy ha Mr. Bott telexezik, azonnal tudjunk válaszolni. Hajnali négykor megyek fel a hídra, ott egy távirat a gépben. Éjjel 1:48-kor jött, Amerikában még tegnap délután van, 15:18. Pali nem tudta eldönteni, hogy sürgős-e és nem keltette a parancsnokot. Persze, hogy sürgős! (Vagy nem ellenőrizte idejében a telexet, mert belemerült a térképjavításba!). A kérdései akkor is, ha hülyeség: megjött-e a drótkötél, az ominózus három Jumbó kötél - meg -, ugye hogy meg kell rendelni a nehézdaru blokkjához a görgő tengelyt - ugye -, és tiszták-e a raktárak - nem -, még két nap kell a mosásra. Persze a barba kiakadt Pali eljárásán...
Én meg tudom még érteni Palit, mert emlékszem, nekem milyen gondot jelentett hasonló esetben eldönteni, hogy felébresszem-e a mindenható parancsnokot. Nem tudom, ha én leszek captain, hogy viszonyulok az ilyen viselkedéshez...?

Vasárnap, szeptember 15. Mumbai, horgonyon. Isten éltessen Encsike a neved napján! Vajon még hány ilyen köszöntő lesz ebben az évben, a Naplóm lapjain, úgy, hogy az érdekelt nem szerez róla tudomást?
Éjszaka semmi nem jött, így a holnapi nap is itt leszünk, lévén Amerikában vasárnap éjjel.

Hétfő, szeptember 16. Mumbai, horgonyon. Készen állunk a berakásra. Csak azt kéne tudni, hova menjünk a rakományért...

Kedd, szeptember 17. Mumbai, horgonyon. Tegnap annyit kérdezett Mr. Bott, hogy berakható-e 13.000 tonna 7 méteres merülés mellett édesvízben (folyón)? 
Nem rakható be...
Felmértük azoknak a daruknak az állapotát, amelyikekkel rakodtunk. Siralmas. A két Thompson daru összes felső blokkja életveszélyes! Elküldjük a róluk készült jelentést Mr. Bottnak...

Szerda, szeptember 18. Mumbai, horgonyon. Semmi. Nem jött utasítás, hogy hova menjünk. Így továbbra is Rostokban vagyunk, azaz itt rostokolunk...
Elkezdtem egy új regényt. Az ideiglenes címe: Sea Falcon, azaz Tengeri Sólyom. Tengerészekről, de nemcsak tengerészeknek. Hiába no, én ehhez értek, és most megy is az írás. Tegnap este kezdtem el, már 16 oldalt megírtam. Úgy érzem, jó!
Mr. Bott késő estig dolgozott. Délután ötkor - Amerikában fél tizenegy - megjött a parancs, de nem violaszín pecsét alatt: induljunk Maputo (Mozambik) - Durban (Dél-Afrika) irányába. Kéthetes menet.

2012. augusztus 5., vasárnap

Fel a fejjel Mumbaiban - MV Humber, 36. rész

Hétfő, szeptember 9. Mumbai. Az ember ugyebár a napját a legkisebb helyiségben kezdi, bár az enyémnél még vannak jóval szűkebbek is a hajón... Szóval közben olvasom a Bombay Timesban Mr. Jerry Pinto humoros írását, melyben

G. B. Shaw hala

egyik nyelvészeti gyöngyszemét idézi. Ez olyan lehet, mint magyarban a nyaktekerészeti mellfekvenc...
Azt írja, hogy köztudott Shawról, mennyire nem szerette az angol nyelvben azt, hogy nem fonetikus. Ez nem zavarta abban, hogy virtuóz módón használja, és különben is: csak ők - a nyelvet tökéletsen tudók -, képesek ilyen szóvicc alkotására. Szóval angolszász nyelvterületen ismeretes a szó: GHOTI. Ezt Shaw alkotta. Ugye az angolt tanuló vagy aki tanulta ezt így ejtené ki: goti vagy gotáj, nem tudom. Pedig dehogy! Shaw megadja a használati utasítást is:
GH:        úgy ejtsd mint az ENOUGH-ban (INAF = F).
O:          úgy ejtsd mint a WOMEN-ben (WIMIN = I).
TI:          úgy ejtsd mint a PATIENT-ben (PÉJSENT= S).
Tehát ez a gyönyörű szó FIS-nek ejtendő, azaz fish - hal szó. Angolban ez nyelvtani bravúr...!
Küldetek egy táviratot Mr. Bottnak, hadd legyen egy kis gondja a hajójával, úgysincs neki elég. Beszámolunk a raktártetők állapotáról, miszerint a hármas raktárt tegnapelőtt fejeztük be, és nekiálltunk a kettesnek, az egyes olyan amilyen. Nem örül majd a hírnek túlzottan. Fogadok azt hiszi, hogy minden rendben van a raktártetők körül, hisz voltunk - úgymond - javítani...!
Ebéd közben szóba került, hogy S. Zsolt művészeti szakközépiskolát végzett. Kérdezem:
- Nem ismerős a M. Bálint név? Ő a feleségem keresztlányának a bátyja.
- Hát hogyne lenne az, az osztálytársam volt.
Kicsi a világ. (Az egészben az a szép, hogy volt agyam, hogy rákérdezzek!) Holnap reggel part mellé állunk, a pilot fél hatra ígérte magát. Ha kikötünk, kéne egy lapot írni Bálintnak...

Kedd, szeptember 10. Mumbai. Este jelentkezett a pilot, hogy fél hatkor a hajón van. Megbeszéltük a barbával, hogy fél ötkor kelek. Háromkor is hívtak: a fél hatot megerősítették, erre négykor keltettek, mert Ninó szerint a parancsnok azt mondta, hogy akkor ébresszenek. Felkeltem. Mondaná meg valaki, hogy minek?

Fél nyolcra kikötöttünk.

Nem tudom, hogyan intézték a dolgokat, de a fiam partralépési engedélyét nem hosszabbították meg, mert nem adta le. A fedélzetmester a másik, a többiek odafigyeltek, így ők ketten nem mehetnek partra... Hogy van az, hogy mindenki átadta a rádiósnak, csak ők nem? Azt hiszem Ninónak ez jó lecke lesz, hogy nem lehet halogatni bizonyos dolgokat! Majd elárulom, hogy az engedély nem fényképes, és nincs ráírva a homlokára, hogy mi a neve... Események
Röhej: saját daruval rakodunk, mert a partinak 3,5 tonna a kapacitása. A névleges öt...
Aranyos: amikor a kikötői rendőrség a hajón volt, hogy meghosszabbítsák a partra lépési engedélyeket, az egyik officérre rájött a... Szóval fújtak benne a szelek. Kecsesen oldalra hajolt, elvörösödött a képe, és vagy fél percen keresztül, jó hangosan trombitált, bele a nadrágjába. Gusztusos volt, igazán...
Dühítő: egész nap a nyakunkra jártak a surveyorok. Megint jött a kikötőtől, a károsodott uszály részéről, a P&I-tól, a mi ügynökségünktől, a charterer ügynökségétől. Nem volt egy szabad percem se!
Jellemző: bejött két shipchandler is. Ajánlották az árujukat, és azt is felajánlották, hogy az ügynökség is fizethet. Amikor megtudták, hogy a Mitsutor az ügynökség, vették a kalapjukat, és sűrű elnézéseket kérve távoztak. Azokkal ők nem üzletelnek. A maffiózó olasz úgy látszik megtalálta az indiai gengsztert...
Jó a rosszban: eladjuk az összes lecserélt darukötelet. Legalább egy kis zsebpénz, ha már Mr. Bott nem fizeti ki a fizetésünket (a hajón, mert szerencsére haza rendben megérkezik mindig), az augusztusival lóg még...
Rossz a jóban: kimehetnék telefonálni este, de nem tudom, sikerül-e?

Fel a fejjel Mumbaiban...!

Akkor nem látni, milyen mocskos az utca, ne nézze az ember, mibe lép, elég lesandítani a lábam alá, és kikerülni a pocsolyát, elsasszézni a kutyák mellett, s akkor érdekes, izgalmas város...
Este nyolckor mentem ki, hogy beszéljek az asszonykámmal, aki mint kiderült otthon didereg, mert még nincs kész a gáz, kell még vagy két hét, mire bekötik. Rólam meg szakadt a víz. Szabolcs jól kezdte az évet, a magyar tanár dicsérte a verseit. Igen könnyen megtaláltam a telefonállomást, nagyon sok van, pénzváltó is működik bennük, így nem volt gond a távbeszélés...
Előtte sétáltam.

Emeletes nyomor

Mint említettem, Mumbai érdekes város. Este is. Szépnek nem mondanám, de világváros a javából. Ilyenkor talán még nagyobb a nyüzsgés mint nappal. Nem kerestem a szép helyeket, célirányosan a "dzsumbujba" mentem, a szegényebbek által lakott környéken járkáltam. Láttam a nyomort, és gondolom, kiríttam európai öltözékemmel. Olyat láttam, amit nem hiszem, hogy sokan: emeletes utcai nyomortanyát! Képzeljünk el egy állványt, olyat, amilyet az építkezésekhez használnak. Minden pallósor egy emelet, s van vagy öt! Tele az ott lakó nyomorultakkal...
És hasonló nylonfóliával fedett lakások tömkelege mellett mentem el, mint amilyet a Prince of Wales múzeum mellett láttam a fiammal. Arról nem is beszélek, hogy az utcán a földön alszanak egy szál gyékényen, takarón. A Crawford Marketen, a Viktória pályaudvar melletti teret sokan választják éjszaki nyugvóhelyül. Gyerekek is. Egyedül fekszenek a kocsik kerekei mellett. A szüleik...?
A pályaudvar gótikus (maximum neo) épülete valami fantasztikus látvány este: kivilágítják, de igen rafináltan. Nem az utcára tették a reflektorokat, hanem elrejtették a sok kis torony és kőcsipke közé, és fantasztikus fény árnyék hatást értek el vele. Legalább negyedórát álltam a túloldalon, és gyönyörködtem! Többen meg is kérdezték, mi bajom, várok-e valakit? Elnézően mosolyogtak, amikor azt válaszoltam, hogy csak gyönyörködöm. Egyébként a hivatalos helyeken már nem Viktória Terminusnak hívják, hindi nyelven mondják, de az megtanulhatatlan, és kimondhatatlan számomra (egyelőre).
Szembeötlött egy olyan éjszakai nyughely is, ami fél méter magas, cölöpökből van összetákolva, és az alatt pihenik ki a napi fáradalmakat. És ezekben a tákolmányokban többen is laknak, családi életet élnek, tüzet raknak, főznek, szaporítják a nyomorgók számát. A kikötő melletti utca is tele van velük. A hatalmas kábeldobok között valódi nyomortelep bújik meg, gyerekzsivaj hallatszott amint arra mentem... A művelődni vágyó hajléktalan pedig kiült az utcasarokra, és a neonlámpa fényénél rontotta szemét az Afternoon című újság böngészésével...
Érdekesség: olyan utcai ágyon pihent egy öregúr, amivel először Massawában, az etióp kikötőben 1975-ben találkoztam. Vastag bambuszrudakból van összetákolva, és hevederek feszülnek rajta keresztben, hosszában. Csoda, hogy szét nem esik, mert a rudakat csak egyszerűen összekötözték.
De elmentem gyümölcsárusok mellett is: négy biciklikerékre szerelt fapallón kínálták a banánt, a négybe vágott piros belű gránátalmát, a starkingot... Nem pakoltak össze még a bódésor árusai se a pályaudvar mellett. Élénk alkudozás folyt, üzletkötés nem sok. 
A telefonközpontok mellett mindig sok a koldus. Nem túl szemtelenek. Követnek pár méteren keresztül, aztán elmaradnak, tudják, ha nem nyúlok a zsebembe, akkor nem vagyok balek. Egyszer ugye megjártam! A bételárusok - úgy hírlik - egész éjjel árulják a portékájukat. De ez nemcsak a rágnivaló zöld levél, hanem marihuánát és hasist is kaphat a vásárló. Nem tiltott árucikk egyik se...! (Mondják.) Soha se próbáltam, és nem is akarom megkóstolni. Nem vagyok olyan szegény, hogy a kábítószermámorba kellene előle menekülnöm!
Érdekes a sok-sok utcai ételárus is. Ütött-kopott kordén tolják a konyhát, apró tűzhelyen lobog a láng középen, rajta vasserpenyő. S mindegyik mást árul. Van aki valamilyen húst süt, s zöldséget ad hozzá. Más lepénybe burkolja a tölteléket, de olyan is látható aki apróra vágott zöldséget szór az újságpapír zacskóba, s szószt locsol a tetejére. S a vendég ott helyben, állva, az utcán fogyasztja el. Még jó, hogy mindenkinél ott az evőeszköze, a tíz ujja. 
Beültem egy pandzsábi ételeket kínáló étterembe, de csak sörre voltam szomjas. Milyen érdekes, ha csak szemlélődik is az ember! A szomszéd asztalnál komoly urak vacsoráztak. Mindenféle mártásokat, szószokat kanalaztak a kovász nélküli lepénnyel, és békésen ittak. Valamilyen rövidet töltöttek a poharukba, és tonikkal hígították. Milyen szívesen megkóstoltam volna én is valamilyen pandzsábi ételt, de annak ezer egy oka van, hogy elmaradt. Az első, hogy Mr. Bott csücsül a pénzünkön, és elfogyott. Szerencse, hogy telefonra maradt még húsz dollárom!

Szent teheneket

is láttam. Olyan apróka marhák voltak, nekem csak derékig értek, szép, kunkori szarvukat pirosra festették, és békésen heverésztek az osztottpályás autóút elválasztó sávjában. Az egyik egy kamionhoz volt kötve, spárgával. Elgondoltam: ha beülnék, és gázt adnék, hogy rohanna a kocsi mellett a marhája...! A másikat etették: vödör volt előtte, és a cukornádlé árus által kipréselt nádmelaszt(?) majszolta.
Egy idős asszony megállt egy utcai szentély mellett. A betlehemhez hasonló, de betonból épített kalitkában egy szépen kipingált gipsz öregúr trónolt - Ganésa egyik közeli kollegája lehetett, de hogy ki, nem tudom. A hölgy - de örülne, ha tudná hogy így titulálom! - levette a papucsát, beletapicskolt a lába előtti pocsolyába s két ujjal puszit dobott égi főnöke szobrának, és hadarva motyogni kezdett. A szentélyt belülről festett csempe borította. Mindegyiken a fordított horogkeresztet, a svasztikát láttam - tudjuk, hogy a nácik innen vették az ötletet...

2012. augusztus 1., szerda

Lakodalom volt a mi utcánkban...

Elképzelhető, hogy megmaradok, túléltem, bár még nem tértünk magunkhoz!
Az elmúlt egy hónapban csak annyit "tudtunk", hogy rendezvényre készülünk, de egy hete rádöbbentünk, hogy a fiunk fog nősülni!
Nem fárasztok senkit az előkészületekkel, csak annyit mondok, hogy most már tudom, honnan jön a három napig tartó lakodalom intézménye: az olyan anyáktól, mint az én feleségem is, akik olyan irdatlan mennyiségű kajával készülnek, hogy azt három napig (se) lehet elfogyasztani!
Sok volt a dolog, sok apróságra nem figyeltünk, még szerencse, hogy a készülődés utolsó napjaiban itt volt a fiam, és olykor-olykor rám szólt:
- Nyugi, apa! Nem kell idegeskedni, minden jó lesz, lesz, ahogyan lesz!
Nem fogok sok képet mutatni, mindössze tizenegyet. Pedig el lehet hinni, hogy van vagy 654.987 darab, amiből választanom kellett! Az elsőn azt mutatom meg, hogy hol volt az esküvő. A kis menyem találta ki, hogyha már Akán, akkor legyen a szigeten. Itt:

A szigetre fahíd vezet

A tulajdonos, mert ez egy magán tó, az első szóra megengedte, hogy szombat délután egy órára birtokba vegyük.
A romániai rokonoknak kibéreltünk egy házat, ott várták, hogy a násznép megérkezzen a vőlegénnyel, hogy kikérjék a menyasszonyt.

A menyasszony türelmetlenül várja a kikérőket

A násznép elénekelte J. S. Bach Parasztkantátáját:


majd a vőlegény elindult a menyasszonyért. Nem sokat kellett várni, mert ment, szinte szaladt a vőlegény, aki a menyasszonyi csokorral a kézben ment érte. A virágok a mi kertünkből való, ezt kimondottan így kérte Mihaela.

A vőlegény elindul a menyasszonyért
A násznép levonult a tópartra, a fiatalok mindenkit előre engedtek.


Majd a Nászinduló hangjaira, ahogyan ez ilyenkor nálunk dukált, besétáltak a szigetre.

Szerencsére a kiterjedt baráti körben zenélni tudók is vannak
Mivel a szigeten még nincs áram, ezért a zenét két csellista szolgáltatta.


Kimondták az igent...

Már házasok.

Itt már a gratulációkat várják


Még az akai nyugdíjas klubból is eljöttek boldogságot kívánni!

A násznép zöme a barátok közül került ki

És egy közös fotó a szülőkkel.
Utána vacsora a "kultúrban". A menü: sütemények, pincepörkölt, kovászos uborka, sütemények. Azt hiszem, ha nem kellett volna kényszerből a süteményeket kitenni azonnal, akkor talán elfogyott volna az összes pörkölt, de így maradt bőven.
Utána reggelig tartó tánc, amire azért a buli kifejezés sokkal jobban illett! A fiatalok meghívóján az szerepelt: szállást a saját, magaddal hozott sátorban tudunk biztosítani.
A kert végében volt hely bőven letáborozni

Nos, ez azért nem teljesen jött be. Négy óra, fél öt körül olyan felhőszakadás zúdult a falura, hogy nagyon sok mindent elmosott, elég ha azt mondom, hogy  a sziget és a híd is víz alatt állt! Ezért aztán amikor fél tíz felé felébredtem, azt láttam, hogy a folyosón aludt egy fiatal, aztán kettőre a garázsban bukkantam, de az utcai szobában is több hálózsák volt a földön, valakiket takarva...
Sokat lehetne mesélni, de egy esküvő azért csak az érdekeltek számára érdekes, ezért visszafogtam magam.

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)