2011. június 28., kedd

Hobbyparaszt (4.)

Kérdésem van: ki, hogyan szárítja télire a fűszernövényeket, a teáknak valókat? Szárastul, és később lemorzsolod? Nekem ez tűnik célszerűnek.

Valahogy így, ahogyan a képen van. Az oregano megszárad, aztán ledörzsölöm. Milyen tudnivalók vannak? Szabad hagyni virágzani a levélfűszereket? A bazsalikom és oregano virágait letördelem.

A koriander orvul virágba szökkent, így most azzal mit csináljak? Lesz magom?
Ja, tud valaki valamilyen forrást mustármag lisztre? Vagy vegyek sok magot, és dörgöljem két kő között, mig lisztté nem válik? Csinálnék házi mustárt, jó oroszosat, mert nem lehet kapni csípőset a sok gagyi francia közt...

2011. június 24., péntek

Most jó...

Most jó, és jól érzem magam. Hogy miért?
1., Ma reggel 109 kiló voltam, ez 13,5 kilós fogyást jelent!
2., Se tegnap, se ma nem vettem be a térdemre fájdalomcsillapítót, és nem fáj.
3., Pedig dolgozom ám! És nagy élvezettel! Ültetek, kapálok, gyomlálok a kertben, ma éppen füvet nyírtam, tegnap betonoztam az általam elképzelt és tök egyedül elkészítendő terasz oldalát. Új kerítést csinálok az utcafronton, új kaput készítünk, alapozok, festek, gödröt ások... és közben irtózatosan el tudok fáradni, de ez is "kellemes", mert nem fájok... (nagyon). Az is igaz, hogy nem tudok órákat egyfolytában dolgozni, de időnként bejövök, leülök, megnézek egy Csillagközi romboló epizódot (vagy kettőt), és után mehetek ki, folytatni.
4. Már elérhető ára van a zöldségeknek, sok salátát ehetek...
5. Holnapután tésztás napom lesz, és "rotyog" a kovász a ciabattának!
Szép az élet gyerekek!

Fekvőrendőr v2.01

Hobbyparaszt (2)

Tegnap megígértem, hogy megmutatom a terményeimet.
Ha most Akán lennék, akkor fényképeztem volna egy sort még, de mivel nem, avval kell beérni, ami kéznél van.
Tehát ezek vannak, a többiek lesznek...

Ja, és még egy kép, abból a bigyókából görögdinnye lesz, ha a Jóisten is úgy akarja:

Egy tengerész sztori

Régen, nagyon régen történt! Még nem ismertem Seafalconnét, a MS Székesfehérváron hajóztam ifjú matrózként (és később itt tettem kormányosmatrózi vizsgát).
Volt a hajón egy deckboy, bizonyos S. Péter, és volt egy kormányosmatróz, hívjuk úgy, ahogy a hajózásban ismerték: Vitézem. Vitézem meglehetősen militáns szemléletű és viselkedésű ember volt. Minden vágya egy oldalfegyver volt, és hogy ezt kielégítse, ezért később bevonult, és hivatásos katona lett belőle.
Nos, Péter és Vitézem egy kabinban laktak. Péter normális, Vitézem katonás. Péter nappalos volt, Vitézem őrséges. Tehát amikor lejött őrségből, akkor kinyitotta a kabinablakot, és lefeküdt. Addig nem is volt baj, amíg emberi hőmérséklet volt odakint. De amikor kezdett hűlni, Péter fázott, felkelt, becsukta. Ha Vitézem észrevette, felkelt, kinyitotta, Péter be, Vitézem ki...
Így ment pár napig.
Egyik reggel Vitézem így regulázta a deckboyt:
- Na, figyelj! A kabinban két ablak van. Egyik a tied, a másik az enyém. A tiedet akkor zárod, amikor akarod, de az enyémhez nem nyúlhatsz!
Az aranyos, hogy ezt komolyan is gondolta!
Két napja, S. Péter megtalálta a honlapomat, és jelentkezett. Ezért jutott eszembe a sztori.

2011. június 23., csütörtök

Hobbyparaszt (1)

Azt gondoltam, hogy egy új blogot nyitok a fenti címmel, de aztán arra gondoltam, hogy elég már belőlük.

Szóval hobbyzom, ahogyan Balázs Géza műsorában hallottam tegnap este, és nagyon nem tetszett a kifejezés.
Mostan vannak kérdéseim:
- a képen látható burgonya a saját termés első darabjai. (visszafogott taps).

Nem kevés ez két tőből? A két tő két szem vetőmagot jelent. A krumpli egyébként nagyon szép, és nagyon remélem, sok lesz. (kísérletképpen 150 tövet ültettem, de lehet, hogy ezt lecsökkentem jövőre.)
Osztán:
- bizony a tanulóév már szolgált tanulságokkal: jövőre több borsót vetek és kevesebb salátát.

A kínai kelt majd csak ősz előtt, vagy csak később, nem tudom... Akinek van tapasztalata, az adhat ám tanácsot! Ugyanis volt 12 tövem, és mind magnak ment. Ezért tegnap azt csináltam, hogy legyen valami haszna is, hogy a levelek vastag erét kivágtam, azt jól fel lehet főzéshez használni.
Mindenesetre tegnap elvetettem a másodvetésű borsót (illetve egy részét, mert többször fogok, pár nap különbséggel), meg tettem rövid tenyészidejű káposztát is. Lesz belőle kovászos káposzta!

Hazajöttem, de a kalandnak még nincs vége! - Pancon 3 (majdnem utolsó rész)

Május 14. vasárnap, Pasir Gudang horgonyhely. Tegnap délután Szinga előtt horgonyoztunk. (Azért nem tegnap írom, mert dög fáradt voltam.) Csónakot rendeltünk, hogy ki tudjunk menni. Tíz perc múlva hívta a cég a barbát.
Maguk mit keresnek Szingapúr előtt?
– Ez volt az utasítás.
– Azonnal szedjék fel a horgonyt, és menjenek Pasir Gudang elé. Mától csak ott horgonyozhatnak!
Püff neki! Hogy milyen kedves a cég! Onnan aztán nincs kimenetel sehova! Kikötéskor meg mindenki dolgozik, hát sehova se lehet menni! Csókultatom a kis kacsójukat! Sóher banda.
Tehát átmentünk.
Bolond nap, tegnap délután 14.00-tól: SNG – PG – SNG, ma reggel nyolckor horgony. Pihenőnapunk van.

Május 15. hétfő, Pasir Gudang. Ma kezdem meg a hetedik hónapomat! Mást nincs erőm írni…

Május 19. péntek, Pasir Gudang. A szokásos napok. Semmi különös, ma kész lett a laptop, de holnap és vasárnap nincsen nyitva a szerviz.
Kicsit furcsák a matrózok és a bosun (fedélzetmester). Beosztják maguknak a munkaidőt, és igen kurtára szabják. Igaz, rettentő meleg van, de furcsa, hogy a délelőtti kávé után már nem dolgoznak. A főnök úr nem csinál belőle gondot, akkor én vajon miért kekeckedjem?
Ma bajban vannak: elfogyott a rizs, nincs mit enniük. Kíváncsi vagyok a további étrendre.
Kiderült egy félreértés: Aung Kyaw Hein matróz nem is matróz, hanem kadét. Nem azért nem kelt fel a múltkor, hanem azért, mert előző este tíztől reggel hatig szolgálatban volt a hídon. Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem mondta senki? A barba nyilván eltette a panaszkodásomat az elfekvő ügyek dossziéba, de nekem is igazat adott szóban. Nem baj, kit érdekel ilyesmi?
Levél továbbra sem jön otthonról, nagyon-nagyon rossz.

Május 20. szombat, Szinga. Ma beszéltem Encsikével telefonon. Azt mondja, hogy sírós a hangulata, megkapta az első három levelet, és úgy tűnik neki, hogy nekem nem hiányzik az otthon, a család, élem az életem vidáman nélkülük.
Hát jobb lenne, ha panaszkodnék, hogy halálra aggódja magát? Nehezítsem meg az egyedüllétét? Inkább csak arról írok, ami jó. A bosszúságokat megtartom magamnak…

Május 23. kedd, Szingapúr. Kikötöttünk Szingában. Mr. Peter Q. bejött a hajóra, és megkérdezte, hogy nagy baj lenne, ha hazamennénk Imóval?
Hát bajnak nem baj…

Eddig a kézzel írott napló. Tehát most már csak az emlékezetemre kell hagyatkoznom megint, ugyanúgy, ahogyan az elején.




A tulaj megpendítette, hogy hazamegyünk. Felhívtam Encsikét, nagyon boldog volt.
– Akkor egy hét múlva láthatjuk egymást?
– Talán. Ki tudja.
Nos, a tulaj csinált egy kisebb botrányt a kaja ürügyén:
Mint említettem, minden elfogyott a kambúza üres. Nem mondom, jól éltünk, mint a királyok: finom leveseket főzött a szakács, és utána mindig volt kétféle második fogás, valami sült és tésztaféle raguval.
A botrány pedig akkor tört ki, amikor a barba kérte a következő hónapi ellátmányt.
– De hát megkapták, parancsnok! – így Mr. Q.
– Elfogyott minden!
– Lehetetlen! Három hónapra való élelmiszert kaptak, amikor beszálltak!
– Az nem lehet! Hiszen épp hogy elég volt egy hónapra? Mennyi a napi kajapénz?
– Két dollár ötven!
– De ennyi USA dollárból nem lehet kihozni a napi élelmezést! – lamentált a barba.
– Nem, captain, nem USA dollár, hanem szingapúri! – mondta mérgesen a tulaj.
Na, éppen jókor megyek haza! Lesz itt olyan koplalás, hogy mindenki lefogy vagy tíz kilót!
Azért az élet ment tovább, még pár napos konténerezés, és elérkezett:

Mivel emlékezetből írom, nem részletezem a napokat, de az lényeges, május 29-én, hétfőn szálltunk ki a hajóról.
Hát kérem, elérkezett az utolsó nap! A csomagok készen vannak, mehetünk a szállodába. Ki is vittek, a jegyet megígérték, hogy holnap délután megkapjuk. Mindenesetre kaptunk egy telefonszámot is, ahol lehet érdeklődni. A búcsú nem úgy sikeredett, mint azt gondoltuk, mert a tulaj jelentős bónuszt ígért arra az esetre, ha maradunk a hajón, és valahogy elfelejtették átadni…
Szálloda. A szoba lényegtelen, a lényeg, hogy van két szabadnapunk!
Az első nap kimentünk Sentosa szigetére.
Hát kérem szépen, ez valami szuper… van benne szuper giccs, van benne szuper klassz, van benne… minden, ami a szingapúri szem szájnak ingere.
Úgy mentünk ki, ahogyan soha többé nem teszem: kötélvasúton, a tengerszoros fölött libegtünk, borzalmas érzés volt. De muszáj volt, mert videózni kellett, és ezért sok mindenre hajlandó vagyok, ilyenekre is, ami ellen az életösztönöm vadul tiltakozik normális körülmények között. Túléltem. Körbementünk az egysínű kisvasúttal. Megnéztük a víz alatti világot az akváriumban, csuda érdekes úgy sétálni, hogy a víz körbevesz jobbról, balról, felülről. Volt egy park, ahol mindenféle dél-amerikai meg mindenféle esőerdős bálvány volt, giccsparádé a javából. Ami tetszett igazán, az a vízorgona bemutató volt. Jó sokat kellett várni, de megérte. Szólt a zene, sprickolt a szökőkutak arzenálja…
Megnéztem a mostani Sentosa honlapot, hát nagyon más dolgok vannak, mint valaha. Arról nem beszélve, hogy akkor a bejáratnál volt belépő, most meg mindennek külön pénztárja van, s horribilis belépők. Most biztosan nem mennék el.
Este természetesen felhívtam az asszonykámat.
– Már Moszkvában vagy? – kérdezte, és éreztem a hangján, hogy ideges lett.
– Dehogy is, még a szállodából hívlak, holnap indulunk.
– Holnap? – Képedt el szegényke.
– De az ügynökségen azt mondták, hogy ma jössz!
– Lehet, de én csak egy tényt tudok nektek mondani, hogy itt vagyok Szingában, a szállodában és holnap este indulunk csak.
Nem igazán értettem, hogy ki és mit kavart meg?
Másnap bementünk a Pancon központba, és megreklamáltuk a beígért bónuszt. A tulaj nagyon készséges volt, nekem adott egy jó vastag borítékot, Imónak egy vékonyabbat, elmentünk. Amikor kinyitottam, tele volt őt és kétdollárosokkal, így kaptam kettőszázat. Franc a fülükbe, nem erről szólt a megbeszélés!
Délután volt pár idegesítő óránk, mert nem kaptuk meg időben a repülőjegyeket. Végül minden összejött, kivittek a reptérre.
Ott egy kis malőr volt, mert minden pénzem elszedték a rohadék reptériek, ugyanis tele voltam túlsúllyal, ami testvérek között is negyven kiló volt. Fizettem érte vagy 400 $-t. Aztán beszálltunk a szovjet gyártmányú AN kitudjahányasba, ami dög nagy röpülő, és egész laposan emelkedik. Az előnye az volt, hogy szinte üresen indult. Az előttem levő ülés támláját lehajtottam, az én ülésemet kitoltam, így sikerült egy hatalmas ágyat fabrikálnom.
Delhiben leszálltunk, de ezt nem tudom megerősíteni, mert átaludtam. Mire felébredtem, már bőven az orosz anyácska belsejében voltunk, hamarosan Seremetyevó és leszállás.
Aztán kiszállás, egy bazi nagy kör alakú csarnok volt, az emeleti folyosón kellett körbemenni, mert már nagyon üvöltözték, hogy a budapesti gép két utasát várják, akik Szingapúrból érkeznek… Ami röhej: a szomszédos ajtón volt a beszállás, de ehhez nekünk körbe kellett rohanni az egész épületet.
Aztán felszállás.
Aztán leszállás.
Aztán vámvizsgálat. Naná, hogy lekapcsoltak. Naná, hogy lebuktam a laptopommal. Hetvenezer vámot kellett fizetnem. Ne, kérem, én ezért nem üzleteltem sosem, mert ha valami nem törvényeset akartam volna csinálni, az kilométerekről üvölt rólam. A biznicelést nem nekem találták ki.
Végre kimehettem.
Az asszonykám sírva borult a vállamra.

Most muszáj megkérnem, hogy írja le ő is a hazajövetelem, mert én csak jöttem, de a kaland az övé volt!


.

2011. június 16., csütörtök

Szingpúrban - Pancon 3 (25. rész)

Május 4. csütörtök, Szingapúr. Megvettem a notebookot. El sem hiszem, hogy már itt tart a technika! Gondolj bele, 80 Mb a merevlemez, ki se lehet használni! Mikorra telik be?
És ami a fő, nem túl drága. Ezernyolcszáz szinga dollár volt, az ugye egy az egyben megy a német márkával. Persze az igazsághoz tartozik, hogy most jelentek meg a színes kijelzős kütyük, és hát azok 6000 körül vannak, de mi a fenének olyan luxus? Én írni akarok rajta, arra meg untig jó a monochrom képernyő. A hajón mindenki lement hídba, és a barba, a második tiszt, a főgépész mind akarnak venni.
Két rövid ujjú inget is vettem, meg egy papucsot, az 42-es így aztán kicsi, de még éppen hordható, és jól masszírozza a talpam.
A fedélzeten három ember kevés, tegnap estére ígértek egy embert, de persze nem érkezett meg.

Május 5. péntek, Szingapúr. A hajógyár dolgozik, mint a güzü, de elég ramaty eredmények vannak. Ma nagy pofával jöttek, hogy készen van a raktárnyitó hidraulika. Amikor kipróbáltuk, majd eldobtam magam a röhögéstől, sajnos ritkák mostanában az efféle vidám pillanatok: a raktártetőt emelő hidraulikus oszlopok nem egyszerre dolgoztak, hanem átlósan, a tető meg billegett, mint a fene.
Remélem, még pár nap itt lesz a hajógyárban.

Május 7. szombat, Szingapúr. Készen van minden, ma eljöttünk a gyárból. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a konténerezés. Mert ugye a két kikötő légvonalban legfeljebb 30 kilométer, de ki kell menni a keleti horgonyhelyre, onnan fel a pasir gudangira, majd be a kikötőbe. Hülyeség…

Május 8. hétfő, Szingapúr. Attól tartok, hogy nem fogok tudni naponta naplót írni. Őrület, amit csinálunk! A tegnapi nap:
00.00: Szinga berakás; 01.00 indulási manőver; 03.00 horgonydobás; 05.45 indulás Pasir Gudangba; 07.30 érkezési manőver; 08.00 kirakás, berakás; 12.30 indulási manőver; 16.00 horgonyzás; 20.45 révkalauz a hajón, indulás; 21.00 érkezési manőver; 21.10 kirakás; 00.10 pilot a hajón; 02.30 horgonyzás.
Kikötés csak ma este 20.00-kor lesz. Hogyan fogom én ezt bírni? Hiszen alvásról szinte szó sem esik! Enicinek eddig nem tudtam telefonálni, még fogalmam sincs, hogyan oldom meg. Richard (fullajtár a cégtől) tegnap odaadta a telefonját, de sajnos nem jött össze a hívás.
A fene aki megeszi, a nootebook elromlott, csütörtökön viszem vissza az üzletbe.
Van új matróz, új gépüzemvezető, Gyula hamarosan megy haza.
Az jó, hogy hetente lesz egy pihenőnapunk Szinga előtt, igaz, horgonyon állunk akkor, és lesz egy hajnali érkezés Pasir Gudang elé, és kikötés este 18.00-kor.

Május 10. szerda, Szingapúr. Hazament Gyula, a kápó. A burmaiak, akiknek a felettese volt, örültek.

Május 11. csütörtök, Szingapúr. Az, hogy Szinga volt tegnap is meg ma is, nem jelenti azt, hogy itt állnánk, csak nem írom le minden nap, hogy elmentünk Pasir Gudangba, meg visszajöttünk. Strapás, hogy a fene egye meg!
Ma kint voltam a városban. Csónakot rendeltünk, 13.00-kor már a Clifford Pieren voltam, így tudtam Encsikémnek telefonálni. Mindig nagyon jó beszélni veled asszonyka! Mindig 30 dolláros kártyákkal telefonálok., vettem még két beszélgetésre valót (összesen 90$). Egyébként ez a Clifford Pier a csónakkikötő, ahova a horgonyon levő hajók személyzetét kihozzák. Őrülten megváltozott, amióta nem láttam! Átépítették, mellette kétszer három pályás autóút, egy függőhídon lehet átmenni a túloldalra. Igaz, ez régen is így volt, de a hidat újjáépítették, és a kínai piac eltűnt, helyette szupermodern irodaházak, toronyházak…
Elvittem a laptopot a szervizbe, mert az üzlet nem cserélte vissza. Ezt csak a vásárlás utáni négy napon belül teszik meg, utána jön a javítóhálózat. Beadtam, egy hét múlva lesz kész.
Utána lejártam a lábam: elmentem a Funan Centerbe, vettem floppy lemezeket, előhívattam fényképeket, majd kószálás, kávé a People’s Park Centerben, sör a China Town Pointban, vacsora édes, savanyú sertés a P.P.C-ben. Vettem még ezt, azt, aztán vissza a hajóállomásra. Eltévedtem a Down Townban. A fene se ismeri ki magát a sok felhőkarcoló között! Fél tízkor voltam a csónakállomáson, Negyed órát vártunk a parancsnokra és a kápóra. Nem jöttek, bementünk.

Május 12. péntek, Pasir Gudang horgonyhely. A kápó és a barba kettőkor jöttek be. Mesélték, hogy fejenként öt üveg hét decis sört ittak meg, meg egy palack whiskyt. Az ügyeletes matróz szerint négykézláb és nagyon dajadajozva.
Meséltem, hogy a barbát nagyon bírom?  Jópofa manus. Kitalálta, hogy nekem nem kell a menettel foglalkozni, csak manőverre keltenek, és én rakodok a második tiszttel (aki viszont menetőrséget is ad). Hatvan éves, a burmai tengerészeti akadémián tanít, és fél évekre behajózik pénzt keresni. Most keres…
Egész nap lötyögés, karbantartás.
Aung Kyaw Hein matróz nem volt hajlandó felkelni reggel 8-ra, szolgálatra. Szóltam a parancsnoknak, legközelebb megy haza!
Holnap Szingában kötünk ki, állítólag sok rakományunk lesz! Ez azért nagy szó, mivel majdhogynem üresen járunk. Az első lét úton nem volt rakomány, aztán négy konténert vittünk P.G.-ből Szingába, volt egy délután, amikor a fedélzeten (raktártetőkön) bulldózereket vittünk, mert olyan hatalmas dögök voltak, hogy a két ország közötti közúti hídon nem fértek volna el.
Kilencvenhat kiló vagyok. (2010-ben: ha ennyi lehetnék most, milyen boldog lennék! Az még húsz kilónyi távolságra van!)

2011. június 10., péntek

Szegény kiskacsák!

Egí újszülöttnek minden videó új... ha nem láttad volna, érdemes megnézni!

2011. június 7., kedd

Megjött a burmai személyzet, mehetek haza? - Pancon 3 (24. rész)

Április 25. kedd, Szingapúr. Ma mentek szállodába a hazautazók. Délelőtt kimentem, bejövet kerestem a számítógép szaküzletet, amit a pilot ajánlott kikötéskor. Nem találtam meg a Jurong East metrómegálló közelében. Viszont egy kellemes séta volt, amíg kerestem. Szingapúr csodaszép lett!
Este a tulaj kivitt néhányunkat vacsorázni. Elsőként a szállodába mentünk, ahol a hazautazók laktak. Végül négyünket vittek: a barbát, a kápót, P. Ferit és engem. A szálloda melletti kínai étterembe mentünk.
A vacsorát különféle salátákkal kezdtük, utána gamberit kaptunk (apró rákot). A következő fogás tarisznyarák volt. Hát, meg kell, mondjam, hogy a pálcikával való evés még nem nagyon ment. Surabayán valahogyan könnyebb volt. A rákhoz valami nagyon rafinált és ízletes mártást kaptunk.
A következő fogást megnevezni nem tudom, csak elmagyarázni, de csuda ízletes volt. Tehát: egy szitán zöld levelek, levették a felső levelet, alatta fehér gombócok szintén levélen valamiféle mártással. A gombóc tonhalból voltak. Elfogytak. A zöld leveleket levették, alatta polip, persze az is valamiféle zöld ágyon. Finom volt! Elfogyott. A zöld ágyat levették, alatta káposztadarabok mártásban. Az egészet együtt párolták gőz fölött a szitán. Isteni étek volt!
Utána oldalas, csuda piros, ropogós, gyönyörűséges látvány volt. Barbecue szósszal leöntve sütötték meg, utána egy különleges mártással párolták, ez a hong-kongi szakács specialitása volt – ezért tartják – végül mézzel kente be a végső pirítás előtt. Faszénen készült, ez még pikánsabbá tette. Apró, kerek cipót adtak hozzá.
Fantasztikus vacsora!
A következő fogás cérnametélt volt, ezt megfőzték, majd zöldségekkel megsütötték. Két adagot ettem, mert a barba nem kérte a magáét.
Hát meg kell, hogy mondjam, a pekingi kacsa kimaradt, csak a bőrét kaptuk palacsintatésztában! Az ital Tiger sör volt.
Vacsora után valami éjszakai mulatóba mentünk...
Egy szürke "lakóépület" két emeletét foglal tael, nyilván valamiféle puccos hely, mert a tulaj belépővel vitt be minket, mi pedig azt hittük, hogy lakást nézni megyünk egy régi bérházba.
Egy belső körfolyosó két oldalán szobák, de a folyosóra néző üvegfalakkal, így mindent lehet kívülről látni befelé, meg befeléről kifelére. Hát ezek a kéglik itten nyilván nem hancúrra használatosak. A szobákban táncparkett, ha beülnek valahova, akkor jönnek a hostess lyányok, beszélgetnek, táncolnak, slussz! Mindezt jó pénzért. Egy terem bére az italokkal, lányokkal 3000$ (ez szinga dollár, ami egy az egyben értendő a német márkával).
Csak francia konyakot ittam. Egy lány megkínált valami csípős, édes-keserű, büdös valamivel (préselt fűrészpor?!), egy darabot megettem, többre valahogy nem volt érkezésem.
A csajok odaültek, beszélgettek egy sort, majd el. Ez megismétlődött párszor. A házigazdáink jól érezték magukat, volt karaoke, sokat énekeltek, feltűnően jó hangjuk volt. Az este végeztével Mr. P. Q mondott valamit az egyik lánynak, mire az odacsődítette az összest, aki valamelyikünkkel beszélgetett az este folyamán – voltak vagy tízen –, és fizetett. Mindegyik kapott 500$-t. Hát, amit a tulaj ma kifizetett, azért én hajózom legalább tizenkét hónapot, vagy többet…
Ezután mi elmentünk, P.Q kibérelt magának három leányzót, és maradt.
Éjjel egyre értünk be a hajóra. A fele burmai személyzet megérkezett.
Április 26. szerda, Szingapúr. Reggel kikerestem a sok egyforma ázsiai arc közül a bosunt és az AB-t (fedélzetmester és kormányos matróz) és körbevezettem őket a hajón. Szakács nem jött, állítólag este érkezik az új chieffel. Így ma egy gépész akart főzni, de ez dugába dőlt, amikor meglátták a kambúza (élelmiszerraktár) tartalmát, és a gyári kantinból hoztak kaját. Megtörtént az átadás, és a magyarok lementek. Surabayán ellopták a mágneses tájolót, de a mai átadás átvételnél kiderült, hogy a jobb oldali mentőcsónakból is.
Sajnos K. Pista eléggé szarban hagyott. Nem készült fel az átadásra, most ezért rajtam csattan minden. P. Quek, a főnök, nagyon barátságos, közös fotók készültek, majd kapok belőle. (Még mindig kapom… 2010.)
Estére vártam az új első tisztet, de nem jött. Csak a szakács és egy matróz (AB).
Valami bűzlik itt!
Április 27. csütörtök, Szingapúr. Megy a javítás, rohadt sok dolgom van!
Reggel szóltam a burmai barbának, hogy átadom a munkakörömet a második tisztnek. Azt mondta, hogy a tulajdonos Mr. P. Quek minimum egy hónapra a hajón akar tartani. De hát ez nekem nem jó! Nimród fiam ballagása, Enikő keresztlányának az esküvője is kimarad így, és csak egy hónapi pénzt kapok. A barba azt mondta, hogy ő minimum három hónapra szeretne itt tartani, de jobban örülne, ha még hatot maradnék.
Püff neki!
Május 2. kedd, Szingapúr. Nagyon sok a dolog, esténként kimegyek a városba, utána fáradtan rogyok az ágyba. A napló elmaradt.
Voltam: Jurong Hillen, ahonnan gyönyörű a kilátás a kikötőre és a szingapúri ipari negyedekre.
Kétszer is voltam a Boon Lay Place-en, ami egy lakótelep, a szélén hatalmas piac, ahol éjjel nappal nyitva tartó éttermek sora várja az éhes helyieket. Turista alig van, és ez az árakon is meglátszik. Azt csináltam, hogy kinéztem magamnak egy árudát, ahol sokan vásároltak (zömmel elvitelre), tíz-húsz percig figyeltem, melyek a legnépszerűbb kaják, és azután azokból vettem. Mindenből egy adag (kicsi) 1$ volt. Ez azért is nagyszerű, mert ötfélét is vettem, és ez elég is volt egy estére. Sokat videóztam.
El akartam menni a Madárparkba és a Krokodilfarmra is, de zárórára értem oda. Így nem láttam, miféle madarak és krokodilok vannak ott. Láttam viszont a Hobby Prawa Catchwinget. Itt több medence van, a helyiek körbeülik, és apró rákokra pecáznak. Aki fog valamit, az a hátrább levő grillezőkön megsütheti vacsorára. Nem túl sokan sütögettek…
.

2011. június 2., csütörtök

Egy viccet hallottam tegnap...

...amin halálra röhögtem magam, de mint tudjuk, a humorérzék teljesen egyéni, és egy viccnek két állapotja van: ismert és nem ismertt.
Szóval:
Egy rádióriporter a faluban egy gazda napját akarja megörökíteni. Elküldik a Pista bácsihoz, aki el is meséli neki egy napját.
- Hát, reggel ötkor felkelek, és bedobok egy féldeci pálinkát...
- Nem jó, bátyám! - így a riporter. - Ezt mégse hallják a hallgatók!
- Hát mit mondjak helyette?
- Hogy olvas... - adja az écát a zsurnaliszta.
- Jó, szóval ötkor kelek, és elolvasom az újságot. Aztán teszek veszek, és elolvasok egy másik újságot. Hétkor kimegyek a földekre, viszek magammal egy vastagabb folyóiratot, amit odakint, munka közben szép lassan kiolvasok. Este, vacsora után elmegyek a könyvtárba, és haverokkal záróráig olvasgatunk. Utána átmegyek a Jani sógorhoz, mert neki van saját nyomdája...

2011. június 1., szerda

Ez szenzációs!

Most kaptam a linket ímélben, megosztom veletek!
Én az effélét nagyon szeretem...
http://primaxstudio.com/stuff/scale_of_universe/
Kattints és csodálkozz!

Címkék

8-as (1) 9/11 (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Lys Carrier (2) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (21) naan (1) Napló (219) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)