2011. december 31., szombat

BUÉK!


Minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag,
Boldog Új Évet Kívánok! 

2011. december 28., szerda

Bejrutban - MV Humber, 8. rész

Péntek, május 10.

Megjöttünk Bejrutba
Reggel négykor felkelek, és nagy nyüzsgés fogad. Éjjel távirat jött, megyünk Bejrutba, ott kirakunk, majd egy török kikötő lesz, Mersin vagy Izmir. Ez utóbbinak örülnék! B. Pista vajon hova jön utánunk?
Délután fél négyre értünk Bejrut elé. Már bejelentkeztünk a kikötőnek, amikor jött egy távirat, hogy ne értesítsük őket, mert lehet, hogy Izmirbe megyünk kirakni az egész rakományt! Miután lehorgonyoztunk, jött a következő: itt rakunk ki. Azért ez nem semmi! Ahogy úgy, amerikai módra mennek a dolgok, minden kapkodás nélkül. Látszik az egész cégen: tudják mit akarnak.
Bejruton nem látszik a háború nyoma. Nappal. Este annál inkább. A belváros egy része teljesen sötét. A fényes rész áthelyeződni látszik a várostól északra. Ott minden csupa neon, nagy a forgalom, építkeznek. Úgy néz ki, mintha egy láthatatlan vonal lenne. Ettől jobbra sötét van, oda járnak reggel nyolctól ötig harcolni a felek. Mindenestre szomorú látvány. Mivé lett a hajdan nyüzsgő, és szép, kellemes város! Bár így se ismerek rá, mert azért mennek az építkezések, 1978 óta, a harcok ellenére épül a város, a tengerpart felőli része majdnem olyan mint Szingapúr, csak kicsit alacsonyabbak a toronyházak.
Délután jött egy csónak, libanoni lobogót hozott, és mintát vitt a kukoricából.

Szombat, május 11. Reggel beszéltünk az ügynökséggel. Hétfő reggel mehetünk be a kikötőbe leghamarabb. Aztán egy táviratot kaptunk a Seascottól, hogy 15-én kötünk ki, ez ugye szerda, és szombaton lehetünk kész. Küldenek BV (Bureau Veritas - francia regiszteri hivatal, a hajó náluk van lajstromozva, ez azt jelenti, hogy minden bizonyítványt és okmányt ők állítanak ki, illetve hosszabbítnak meg) regisztert. A legaranyosabb távirat ezután jött a tulajdonostól. Miszerint menjünk Bejrutba, dobjunk horgonyt, mert ott rakunk ki. Szép jó reggelt kívánok Mr. Bott! Ma későn tetszett kelni...
Hétfőn tejbepapi lesz a reggeli, mert talán vasárnap estig kihúzzuk kenyérrel. A barba szólt az ügynökségnek, ha jön a regiszter, hozzon a hóna alatt egy zsák lisztet! Azt nem tud, de kenyeret hoznak holnap, megígérték. Bár az arab ígéret... 

Vasárnap, május 12. Tegnap délelőtt és délután vagy két vagonnyi kukoricát lapátoltunk el, hogy szabaddá tegyük a levegő útját, hogy átjárhassa a raktár elejét is, hátulját is. Így aztán, miután a kreolbőrű elszokott a szántástól, olyan izomlázam van, hogy csuda! Este fél hétkor lefeküdtem, és reggel 3:40-ig egyhuzamban aludtam. Azért csak addig, mert horgonyon ugyanúgy adjuk az őrséget, mint menetben.
Délután az ügynök felhívott, és a tudomány mai állása szerint kedden kiköthetünk. Akkor ez azt is jelentheti, hogy 18-án végezhetnénk.
Lisztet is hoz, ami már nagyon hiányzik, mert nem tud a szakács kenyeret sütni, és semmit se tud készíteni, amihez liszt kell (rántásra sincs!)

Hétfő, május 13.
Bejrut

Jó sorsom 1973-ban vetett először Bejrutba. Az első hajómmal, a Hévíz motorossal voltam itt, rögtön az első utamon. Galac - Reni - Pireusz - Bejrut kikötőket kerestük fel. Először találkoztam az arab világgal. Ebben szerencsés voltam, mert mehettünk volna olyan helyekre is, mint Líbia, vagy a mostani Algéria.
Akkor Libanon fővárosa csodás hely volt. Ha a tengerész kiment a városba, akkor első útja hova máshova vezetett volna, mint Frédihez. Frédi öreg volt mint az országút. Ült a kis boltja előtt egy széken, s ha magyarok jöttek, szélesen elmosolyodott, és hangos "szervusz" köszöntéssel fogadta őket. Fia, George szolgált ki. Elintéztük a kötelező vásárlásokat, vettünk szappant, fogkrémet, borotvahabot. Aztán egy-két üveg sör mellett megírtuk a képeslapokat, természetesen azokat is itt vettük. Máig nem tudom, hol a posta, mert Frédiék mindig lelkiismeretesen feladták (nem úgy mint Alexandriában az ügynök, akinek odaadtam, és a pénzt is duplán számoltam, mégse érkezett meg a mai napig).
Amikor a sör végére értünk, akkor felkerekedtünk, hogy bevásároljunk a bazárban, vagy csak sétáljunk, nézelődjünk a Rivoli téren. A csomagokat természetesen Frédinél hagytuk. Majd visszafelé betérünk érte. A bazár maga a csoda volt. Főleg az első hajós tengerésznövendéknek. Csak ámultam a hatalmas nyüzsgésen. Szokatlan volt az árusok rámenőssége, és bámulatra méltó, hogy váltogatták a nyelveket, találgatva, mely náció fiai vagyunk. Ha ráhibázott, akkor magyarul köszönt, és invitált be az üzletébe, és addig erősködött, amíg be nem tértünk egy kis nézelődésre.
Eleinte nem egyedül jártam ki. Az öreg kollégák rutinosan rázták le a tolakodó invitálást, mentek céltudatosan, a "Budapest bazárba". Természetesen volt "Prága bazár", ahol csehül volt kiírva: mi minden kapható, amire Prágában ácsingóznak a lányok, asszonyok. A "Bazár Polska" árai zlotyban voltak kiírva. A "Moszkva bazár" előtt oroszul köszöntöttek, és tukmálták a Lindiolt, a jerseyt. A "mi" bazárunkban aztán titokzatos dolgok történtek. A fiúk hátramentek Musztafával, és hamarosan hatalmas csomagokkal jöttek elő. Engem nem igazán érdekelt, mit hoztak a zsákokban. Ha tudtam volna, hogy családi ház lapul hat-nyolc ilyen csomagban! Mert kendők garmadája vándorolt a hajóra. Tízezrével vették, fél líráért darabját, és a Birodalomban 3 rubelért adták el, majd a rubelt a bejruti pénzváltó egy az egyben átváltotta libanoni pénzre. És egy dollár csak 2,5-2,8 líra volt! És ha tudjuk, hogy a Lindiol (fogamzásgátló) doboza Alexban (Alexandria) 31 piaszter volt (1 dollár = 9 doboz), és otthon 7-800 forintot adtak érte, akkor látható, hogy valóban kacsalábón forgó házakat cipeltek az élelmes tengerészek a táskákban, zsákokban. Már akit nem köpött be a legjobb haverja a vámon...!
Én a bazárban csak nézelődtem, nemigen vásároltam. De nagyon élveztem, legyen rekkenő délutáni hőség, vagy esti meleg. A bazár a Rivoli térről nyílt. Hatalmas tér volt, francia neve Place des Martires. Jól írom? A francia nem erősségem. A felső végében voltak a "líra-lírás" mozik. Egy líráért három filmet lehetett megnézni (olyanok is voltak!) Utána pedig saurmát ettünk. A saurma 25 piaszter volt (itthon gyrosnak csúfolják azok, akik nem ismerik a magyar helyesírást, mert ugye: girosz, így kellene írni, de ezt már reménytelen megváltoztatni), egy korsó sör pedig 75-öt kóstált a szemközti kocsmában. Nem messze volt a Radio City, egy hatalmas áruház, a földszintjén volt kapható a kakaska, más néven petárda. Az első keresztutcában voltak a csirkések. Egy líráért egy fél sült csirkét adtak, a híres, és finom bejruti fokhagymamártással, zöldségekkel, salátákkal.
Este a Hamrára mentünk. Ott voltak a komoly mozik, fényes üzletek. Jó volt Bejrutba jönni. 1973-74 között többször kikötöttünk itt.
Legközelebb 1978 januárjában jöttem a Budapest tengerjáróval. Két éve dúlt a háború.
Frédi meghalt. George sem élt már, és az üzletük bezárva. A Rivoli teret övező pálmák koronája géppuskával lekaszálva. A bazár szétlőve. De a bazár élt. Az árusok kihordták a megmaradt portékát a romhalmaz szélére, a téren körben sátrakat emeltek, és kínálták a portékájukat a túlélőknek.
A háború ellenére szép kirándulást tettünk Baalbekbe. Akkor, amerre mentünk, mindenfelé romos házakat, szétlőtt épületeket láttunk. Taxival utaztunk, négyen, és az egész napot ott töltöttük.
Vajon mire jöttünk most? Milyen a város? Horgonyról nem látszik a háború nyoma. Egy-két házon látszanak a belövések, de messziről, a kétezer évnél is idősebb város él, a Libanon hegység lejtőin új házakat építenek, a neonreklámok villognak, a gépkocsisor hömpölyög a tengerparton. És 29 csatorna fogható a televízión...
Ami nagyon nem tetszik: a város előtt, a tengerben egy hatalmas sziget éktelenkedik. Oda hordják a város szemetét, mocskát. Nemzetközi egyezmények védik a Földközi-tenger tisztaságát, kemény büntetéseket rónak ki, és ők pedig gyilkolják. Néha, mint most is, begyullad, és okádja a füstöt, ráadásul annyi aggyal telepítették, mint a váci cementművet, és így az uralkodó szélirány a bűzt és füstöt a városra hordja... Nagyon bosszantó, hogy semmit se tudunk M. Laciról. Azt feltételeztük, hogy már itt van Bejrutban, és irigyeltük B. Pistát, milyen jó neki, napokat tölt itt, hajó, kötöttségek nélkül. Tegnap mondta az ügynök, hogy délben beszél Lacival, mert még mindig Lattakián van. Vajon miért? Csak nem azt intézi, hogy visszamenjünk innen? Az borzalmas lenne! Nagyon meg kéne már beszélnem vele a fiam ügyét.
Késő este jött meg a válasz, nem tudta megszerezni a libanoni vízumot. B. Pista hazarepül Damaszkuszból, és Konstancára visszajön. Egyébként délután bejött a BV surveyor, és azt mondta, hogy azért jött ki horgonyra, mert egy óra múlva megyünk Izmirbe! De nem mentünk. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy itt rakjuk ki a bejruti rakományt, de 24 óra alatt!
Már nagyon utálok vödörből zuhanyozni...!

Kedd, május 14. Délután az ügynök azt ígérte, hogy holnap reggel part mellé állunk.

Szerda, május 15.

Kikötöttünk
Hát reggel bejöttünk. De valami nagyon büdös körülöttünk! Hajnalban, az őrség alatt, állandóan figyeltem, mikor indul a hajó a helyünkről. Hatig rakodott, mi 9.30-ra kötöttünk ki, és közölték, hogy nem jó a rakodó-berendezés, és nem tudják, mikorra javítják meg...
Nem hozzák a vizet, nem hozzák a partralépési engedélyt se. Így mindenki itt rostokol a hajón. Megcsináltuk a draft surveyt, a surveyorok megígérték, hogy este kivisznek telefonálni, de így semmi esély rá! Őrület! Egyébként jópofa emberek. Elmondták, hogy a régi bazár megszünt, a Rivoli tér sincs, a földel egyenlővé lőtték, így most ásatásokat folytatnak a helyén. A Krisztus előtti város maradványait ássák ki. Szerintük teljes a biztonság, nyugodtan ki lehet menni. Lenne is dolgom, néhány apróságot vásárolni.
Meg vizet is kéne vennem a hajónak. Ugyanis nincs egy fillér se a hajókasszában, ha vizet akarunk venni, akkor azt készpénzben kell fizetni, így a kápóval összedobjuk 100 tonna árát (500 $), és hitelezünk a tulajdonosnak! Aranyos mi?
Van ám más is: meghozták a shore passt de, nem tudok kimenni. Így nem is telefonálhatok. Ugyanis a személyzetet két részre osztja a hatóság, és csak az egyik fele kapott partralépési engedélyt. Két dolog természetes: az első, hogy a parancsnok kapott. A másik, hogy így az első tiszt nem kaphat. Ugyanis az történt, hogy valamikor érkezett egy szír hajó. Az egész legénység buszra szállt, és mintha mi sem történt volna, hazalátogattak. Így a hajó manőverképtelen lett, és nem tudott arrébb menni, amikor a kikötői hatóság átrendezte a rakpartot, hogy helyet csináljon egy érkező hajónak. Ez volt a kisebbik gond. A nagyobb, hogy amikor kigyulladt a hajó, még mindig senki nem volt rajta! Így aztán a hatóság meghozta a döntését, és ennek most én iszom a levét. De állítólag holnap mi mehetünk ki. Meglátjuk...

2011. december 23., péntek

Boldog karácsonyt!

Boldog, békés, szeretetben töltött karácsonyt kívánok mindenkinek!



2011. december 22., csütörtök

Kalandok Lattakián - M/V Humber, 7. rész

Hétfő, április 29. Elhajóztunk a (számunkra) rosszemlékű Oran előtt, és ma hajnalban Algírt is elhagytuk. Vajon még mindig ölik a fehéreket...?

Kedd, április 30. Előttünk berobbant az idő, 8-as erősségű vihart jeleznek Málta környékére.
Jó lesz már megérkezni. Én szeretem a hosszú meneteket, mint ez is volt, de már várjuk a kikötést. Olyankor mindig többet tudunk valamivel. Hány napra számíthatunk, mikor érkezhetünk Konstancára, stb...
A napokban számítottam ki, hogy huszonhárom éve voltam utoljára Lattakián, és húsz éve Beirutban. Igaz, hogy nem túlzottan örülök az arab kikötőknek, de azért izgat, milyen lett...

Egy kis nyelvészkedés

Palival sokat beszélünk a magyar nyelvről. Mint már említettem, szinte semmit nem tud róla, azon kívül, hogy beszéli. Már nem "suksüköl"! Most a szófajokat, és mondatrészeket sulykoljuk. Rákérdezett azokra a kis izékre, amiket a szavak elé teszünk, és utána. Fogalma sincs a helyesírásról... Eközben én is rájöttem valamire, illetve egy cikket olvastam, a magyar nyelv oktatásáról külföldieknek. Számukra a legnehezebb a magyarban (a tárgyas és tárgyatlan ragozás mellett), hogy a magyar igeragozás nem időbeli, hanem térbeli szemléletu.
Ezzel én is választ kaptam egy nagy problémámra: ugyanis az angol igeidő szemlélet nem akar belemenni abba bikkfa fejembe. Most már tudom, hogy miért. Amíg az angol időben szemléli a cselekvést, addig a magyar a térben. Az angolnak az a fontos, mikor zajlott le a cselekvés, mikor kezdődött, mikor fejeződött be. A magyar a befejezettséget irányokkal fejezi ki: megy - ez folyamatos, be- , le- , fel- , oda- , alámegy stb. a befejezett. De ugyanígy fizet - kifizet, szól - kiszól, tesz - letesz. Az angol azt mondja: "az ókorban, amikor a rabszolgaság általános volt", a magyar: "az ókorban ahol a rabszolgaság általános volt". Jelentős a szemléletbeli különbség! 
A külföldieket tanító nyelvtanárok szerint ez igen komoly problémát okoz a nyelvünket tanulóknak! És ez az oka annak, hogy a magyarok, sok esetben, nehezen tanulják, rosszul alkalmazzák a számukra idegen időbeli szemléletet. (Élő példa vagyok rá én is...) Mától vízkorlátozást vezetünk be. Majdnem tíz tonna édesvíz fogyott! Néhányan összetévesztik a fürdőt a Komjádi uszodával...

MÁJUS

Szerda, május 1. Kész röhej! Több víz fogyott, mint eddig bármelyik nap - 12 tonna! Mától mindenki kap egy vödör vizet 24 órára! Ebben aztán úszhatnak oda-vissza... Egyszerűen lehetetlen rávenni az embereket a normális vízhasználatra. Pedig tíz napja figyelmeztettük őket, hogy ez lesz, ha nem spórolnak! Bezzeg most mindenki odavan, hogy mi lesz, hogy mosakszanak? Hát így...!
Szép az idő, a vihar előttünk elvonult.

Csütörtök, május 2. Már nagyon várom az érkezést. Délelőtt végigjártam a raktárakat, rettenetesen elfáradtam. Térdig járni a kukoricában nem egy kellemes dolog. Sok helyen beáztunk, holnap és holnapután kinyitjuk, és kiszedjük az elázott, penészes rakományt. 
Még tart a vízkorlátozás, és amilyen pechem van, előző nap áztattam be a mosnivalót. Most öblítek, és áztatok minden nap, hogy ne büdösödjön be a ruhám.
Reggelire tejbegríz volt. A salvadoriak annak rendje és módja szerint ketchuppel ették!

Péntek, május 3. Kinyitottuk a raktárakat, és megelégedve tapasztaltuk, hogy nem ázott be a rakomány. A teteje egy kicsit nedves, a lecsapódott párától, és a szélén csírázik. Lehet, hogy törni kell Lattakián a kukoricát...? Nagyon várom az érkezést, huszonnégy óra múlva sokkal okosabbak leszünk, pedig már most is azok vagyunk...
Délután Hielmar, a gépápoló megkereste Palit, hogy egészségügyi gondja van. Hát nem mondom, előfordult már sok minden itt, a hajón, de ilyen...! Mutatja a fülét, és állítja, hogy benne van egy bakuli (csótány!!). Erre mit lehet lépni? Megnézték, kipucolták, még fel is töltötték olajjal (ha van benne valami, akkor felúszik a tetejére). Persze semmi!

Szombat, május 4. Éjjel B. Pistának szívpanaszai voltak. Megmérték a vérnyomását, 98/57 és a pulzusa 48 volt! Zsibbadt a fél oldala, de reggelre jobban lett (127/85/58)... Hielmar fülében valóban volt egy bogár, de nem csótány! Egy darabot Pali kiszedett délután.
A legfrissebb híreket a kápó feleségétől kapjuk. Kíváncsi vagyok, Encsike fel szokta-e néha-néha hívni.? Mondtam neki... Tehát:
M. Laci nem jön Lattakiára mégsem. Ez nagyon rossz! Itt akartam vele beszélni Ninóról! Most a barbát kell megfűzni, hogy személy szerint hívjuk le a fiamat. Nehéz lesz! Állítólag, és ennek nagyon örülnék, az egész rakományt Lattakián raknánk ki, mintegy tíz nap alatt. Akkor még négy nap, és 20-a körül Konstanca! Estére, mint említettem, okosabbak lehettünk volna, de nem lettünk... Horgonyon állunk. Holnap hátha...

Vasárnap, május 5. Reggel nyolckor azt mondta az ügynökség, hogy nem kötünk ki. Tíz perc múlva hívott a pilot állomás, hogy kikötünk. Rá öt percre megjelent a vizsgálat. Természetesen így nem tudtuk a horgonyt azonnal húzni, és a pilot idegeskedett, hogy mi van? Ennyire tudja a jobb kéz, mit csinál a szír bal... 
Az ügynök szerint négy nap alatt végzünk, és semmit se tud arról, hogy itt rakjuk ki a teljes rakományt. Nesze neked...

Megszökünk Lattakiáról...

Szóval az úgy volt, hogy kikötöttünk. Nem volt egy könnyű manőver, egy konténeres hajó fara mögé kellett beállnunk, úgy, hogy 2,5 méterre voltunk tőle! Alig fejeztük be a manővert, jött egy hivatalosnak látszó ember, és szemmel láthatólag idegesen, és megijedve közölte, hogy azonnal el kell hagynunk a kikötőt. Egy másik hajót hoznak a helyünkre, mert a Humber feketelistán van Szíriában.
Kiderült, hogy a hajó valamikor Izraelben volt, és a szír törvények szerint nem köthet ki itt! Püff neki. Erről a marha törvényről tudtunk, de nem hittük, hogy most is érvényben van. És hát mi nem tudtuk azt se, hogy a Humber valaha Izraelben járt. Nincs mit tenni, a pilot is megjött, manőver, és kiállunk horgonyra. Állítólag addig kell horgonyon várakoznunk, amíg a minisztériumtól megjön egy különleges engedély, miszerint kirakhatunk.
Azonnali táviratváltás a tulajdonossal. Értesítettük a Seascotot is. Kérdés a hajónak: elvittek-e valamilyen okmányt? Ez egyértelműen azt jelentette, hogy meg kell lógnunk. A tulajdonostól távirat jött: tárgyal a szír P&I-al (hajótulajdonosok önsegélyző biztosítója) és majd értesít. Visszaadta a labdát: kérdezzük meg a Kikötőkapitányt, hogy elmehetünk-e Beirutba kirakni, amíg az engedély megjön. Ez persze nem egyszerű dolog, mert holnap állami ünnep lesz, és nem volt már reményünk, hogy válaszolnak, de szerencsénk volt, hatkor bement a hivatalba a pasas. Azt mondta, ha elmegy a hajó, akkor nem valószínű, hogy újra beengedik szír vizekre... Egyébként egy-két nap alatt meg szokták adni az engedélyt. Természetesen megtáviratoztuk a tulajnak. Tíz perc múlva megjött a válasz, hogy beszéltek a P&I-al, és azt mondták, elmehetünk. 
Így horgonyt felhúztuk, és elindultunk. A barba bejelentette a Harbour Masternek, hogy elmegyünk Beirutba, aki azt mondta, mi tudjuk, hogy mit csinálunk, és sok szerencsét kívánt.
Izgalommal várom, hogy mi sül ki a dologból. Egy biztos, hogy a barbát nem tartóztathatják le, ha visszajövünk, mert nincs a hajó letartóztatva, tehát nem tarthatnak vissza... Szóval zajlik az élet. 
Holnap reggel hat körül Beirut. 

Hétfő, május 6.

Táviratok jönnek, táviratok mennek

Tehát reggel hatkor Lattakián voltunk. Szóval az úgy történt, hogy elindultunk Beirutba, aztán a barba leadta az indulási táviratot mindenkinek. Így az amerikaiaknak, a skótoknak, és Beirutba is. Azonnal megjött a válasz. A Seascot azt válaszolta, hogy beszélt az ABS-el (amerikai tulajdonos), és azt mondták, hogy maradjunk addig, amíg meg nem kapjuk az engedélyt a kirakásra. Az ABS azt táviratozta, hogy beszélt a skótokkal, és maradjunk addig, amíg a Kikötőkapitány hivatalos engedélyt nem ad a távozásra, és csak akkor menjünk át Beirutba. Így aztán a szép egyetértésből kifolyólag visszajöttünk, és újra horgonyt dobtam. Ez egyébként a sztromónak és nekem már semmiség. Álmomban, fél kézzel, hátrafelé, bármikor, bárhol horgonyt tudunk dobni! Azt hiszem ezen a hajón többször horgonyoztunk le, mint eddigi pályafutásom alatt összesen! Csak a gond az volt, hogy kilenckor lefeküdtem, hogy: na, most aztán jól kialszom magam! Egészen fél tízig aludtam,akkor keltettek érkezésre.
Reggel fél hatkor kaptunk egy újabb táviratot az ABS-től, hogy akkor menjünk Beirutba, ha a kikötőkapitány OK. és Mr. Laci (M.) lejön Lattakiára, hogy intézkedjen. Mivel a Harbour Master még nem OK, ezért most maradunk! 
Lehet, hogy Amerikában titokban a szocializmust építik?

Se víz, se kaja

Ma sütötte meg a szakács az utolsó adag kenyeret, elfogyott a liszt. Tej, zöldség, gyümölcs napok óta nincs. A tojás is elfogyott, ez főleg a salvadoriaknak probléma, mert mindig azt reggeliznek. Napi 90-100 tojást fogyasztottak átlagosan, plusz amit a szakács használt fel. Április 2-től 4300 darab fogyott! Krumpli három kiló is van még, abból jól állunk. Bab mázsaszámra van, rizs is, és hús is akad. Csirke nincs. Tehát nem éhezünk, csak húst eszünk rizzsel és babbal. És van mintegy 250 csomag Smack... Ma ebédre is az volt leves helyett. Kicsit elázott a tészta, de azért ehető... 
Nem is ez a fő gond, hanem a víz. Már alig van mosdani. Ma este megvicceljük a legénységet. Elzártuk a meleg vizet. Így nem valószínű, hogy alatta fognak melegedni. Utána meg felfüggesztjük a munkát, mert ha nem lehet mosakodni, akkor ne is dolgozzanak! Majd kerüljük egymást... Kéne venni illatosított papír zsebkendőt... De nem oroszlánszagút...

Kedd, május 7.

Orvosi segítség arab módra...

Baj van! B. Pista újra rosszul lett az éjjel. Leesett a pulzusa, a vérnyomása is alacsony, és a szívtájékon nyomást érez, zsibbad a karja, válla, szorít a mellkasa. Anginás tünetek? 
Az ügynökség persze nem válaszol. Egész reggel próbáljuk hívni, de ránk se bagóznak. Azt halljuk, hogy arabul rólunk beszélnek. Könnyen lehet, hogy azt hiszik, hogy ez csak egy trükk, amivel el akarjuk érni, hogy bevigyenek.
A barba reggel beszélt az ügynökséggel, elmondta hogy van a Pista. Megkérdezték, ki tudja-e fizetni az orvost. Mivel nincs pénz a hajópénztárban, ezért csak aláírással tud fizetni, mondta. Azóta nem is válaszolnak a hívásra. Tőlük meg is dögölhet... Másokkal beszélnek, velünk nem állnak szóba.
Tegnap késő este távirat jött a skótoktól, hogy semmisítsünk meg mindent, amiből kiderülne, hogy a hajó Humber néven is volt Izraelben, Ashodban 1994 decemberében. Ugyanis a szírek csak azt tudják, hogy akkor volt a zsidóknál, amikor Ios névre hallgatott és görög tulajdonosa volt. Azt tudni kell, hogy nem számít, ha közben gazdát, és nevet cserélt a hajó. A hajótestet büntetik a vadbarmok, nem a tulajdonost, aki elküldte Izraelbe! 
Kellene shipchandler, hogy kaját vegyünk. Vizet is rendelnünk kellene. De ha nem jöhetnek ki, mit tehetünk? És ez akármeddig is elhúzódhat! 
Ha rosszmájú akarnék lenni azt mondanám, hogy így legalább van idő a hajó lefestésére!
A vízzel nagyobb a gond, mint gondoltuk. Mára teljesen elzártuk. Holnap megnyitjuk tíz percre. Késő délután kivitték Pistát a kórházba.

Szerda, május 8. Megjött M. Laci, felhívta a hajót. Nem lesz könnyű megkapni az engedélyt a kirakásra, több napig elhúzódhat. Hozott pénzt, lesz némi kaja is. Amióta szűkében vagyunk az élelemnek, állandóan farkaséhes vagyok. Az utolsó hónapban, ha három szelet kenyeret ettem meg összesen, most meg rettenetesen hiányzik, hogy nincs! 
Ma fél vödör vízben lezuhanyoztam, kimostam, egyszer öblítettem, és a maradék vizet elraktam holnapra. A hegesztők zúgolódnak, hogy nem reggeli a tejberizs, hiába tesznek rá bármit, nem laktat. Ebben speciel igazuk van. Én azért szeretem, teszek rá barack- és narancslekvárt, és mentazselét. Nagyon ízlik így feldíszítve.

Csütörtök, május 9. Még mondja valaki, hogy nincs jó kaja! Reggelire sült sonka volt rizzsel, és dán vajas sütemény (avas). Ebédre gulyásleves és grízes tészta. (Igaz, tegnapelőtt is ez volt.)
Rettentő száraz, meleg, sivatagi szél fúj...
Mit adott Allah? Délután csónak jött, telemindenföldijóval! Kaptunk tejet, tojást, zöldséget, sajtot, hagymát, birkát, csirkét (nem fagyasztottat!), narancsot - rég ettem ilyen finomat! - és mindent, ami kell. Így aztán lefújva a holnapi grízes tészta. Egyéb hír csak annyi, hogy a miniszter, aki az engedélyt hivatott megadni a kikötésre, hivatalos látogatásra Egyiptomba utazott! Lehet, hogy Encsike a javítás elejére is le tud már jönni? Nem hinném, hogy június előtt Konstancára érnénk...

2011. december 21., szerda

2011. december 19., hétfő

A hobbiparaszt kérdezi a citromillatú muskátliról

Van nekünk egy szépséges citromillatú muskátlink, amit ősszel kaptunk, és ment a szobába áttelelésre. Szépen hajt, meg minden, ( a képen az első oszlopban látszanak az új hajtások) de ami aggasztó, hogy a cserépben lévő földön szép fehér bolyhos izé keletkezett (a harmadik oszlopa föld állapottya...). Ezt az én hajdani okl. paraszti hajlamom valamiféle gombás betegségnek tudja felfogni, a kérdés az, hogy a földben lehet, vagy a muskátli "baja-e-é"?
Aki tud okosat mondani, az ne tartsa vissza a hozzászólásait!!! Mit lehet, kell, célszerű tenni vele?
Köszöntöm szépen a kedves válaszokat!!!



2011. december 16., péntek

Edu újabb nagy magánszáma! - MV Humber, 6. rész

Húsvét hétfő, április 8. Kellemes locsolót kívánok mindenkinek! Sajna itt senki nem hervadozik...
Aki hallja adja át (az illetékeseknek):
"Én kis morzsa, gyönge rózsa / verebek papja, hordónak csapja / ha beférek tojást kérek, / ha nem férek továbblépek!"
A tojásokat az OTP devizaszámlámra kérem...!
Éjjel észrevétlenül vételeztünk olajat. Este lementem a hídról, még menetben voltunk, mire hajnali három ötvenkor felmentem, már menetben voltunk: irány Lattakia! Ezt már szeretem!

Kedd, április 9. Szakmai vitám volt tegnap a parancsnokkal. Ha kirakunk Lattakia után és - úgy ahogy én kiszámoltam - feltöltjük a ballaszttankokat, akkor szerinte egy méterre orra bukunk. Szerintem egy métert faron ül majd a hajó! Nagy különbség! 
Ma sikerült meggyőznöm az igazamról. Ebből is látszik, hogy nem esik le a gyűrű egy vezető ujjáról se, ha igazat ad a beosztottjának (esetleg ezzel is nőhet a tekintélye).

Hallottam egy viccet:

Két tengerész barkochbázik:
- Szőrös? - kérdezi az első.
- Nem!
- Akkor rákérdezek. Rum?

Szerda, április 10. Isten éltesse az Iciri-piciri Székely Szabolcs Bertalan (Bendegúz) Kislegényt tizenharmadik születésnapján! Ő lenne a kisebbik fiam.

Csütörtök, április 11. Ma mesélte a rádiós, és adalék a Mi Pablónk megismeréséhez:
Tudni kell, hogy gondban vagyunk, ha Pablóval kell beszélni. A hajón a parancsnok, a második tiszt, és én tudunk spanyolul kommunikálni a személyzettel. De Pablót egyikünk se érti igazán.
Béla kint volt Cabellóban a pizzériában, már megvacsorázott, amikor Rafa és Pabló arra sétáltak. Leültek az asztalhoz, jön a pincér, aki tudta, hogy Béla pötyög valamit spanyolul, annyit mindenesetre, hogy meg tudta rendelni a vacsoráját.
Pabló fordult a pincérhez, elmondta mit akarnak. Erre a pincér Bélához, és Pablóra mutat:
- Ez nem beszél spanyolul?
Hát ennyit Pabló ékesszólásáról. Ha a spanyol anyanyelvűeknek gondot okoz a megértése, akkor már nem csodálkozom azon, hogy mi egy kukkot se értünk kificamodott hondurián tájszólásán!
Később Rafa mondta, hogy valami spanyol-indián keveréknyelvet tud csak a derék barátunk.
Amióta elindultunk a La Platától, egyfolytában zuhog.

Péntek, április 12. A nap felkelt, és lenyugodott... És ez is jó!

Szombat, április 13. Semmi. Illetve valami, de az a holnapi naphoz kívánkozik.

Vasárnap, április 14. Isten éltessen apa Tibor napon!! 

Edu...

Most egy kicsit zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy kezdjem amit Eduról akarok írni! Lehet így: 
Milyen szerencsés fickó ez az Eduardo.... Vagy így:
Mégsem adom fel a levelem a brazíliai Salvadorból... De azt hiszem ez a helyes:
Ilyen hatökröt még nem hordott hátán a jó öreg sárgolyó! Ugyanis az első pincér készül Európára. Gyanítom, hogy a lányokhoz is. Izgalomban van, mert először lép majd földre az Óvilágban. Tehát méltóképen akart megjelenni.
Ezért rendbe akarta hozni a fogait. Ez a következő műveletsor eredménye: venni kell egy kis üveget. Az ember óvatosan belenyúl egy fülpiszkálásra való kis pálcikával, és a folyadékkal szépen letisztítja a fogát. Ez tiszta sor. Csakhogy Edu utána összekeverte a poharat, és ezzel is öblögetett. Na ki találja ki, mi volt a fogtisztító folyadék? Á, ne is tessék próbálkozni, ekkora baromságra csak Edu képes, más fel se tételezi, hogy tömény sósavat használt a marhája!
Hát milyen ember az ilyen? Amikor már a tömény sósav csípte az ínyét, akkor akart vízzel öblögetni, de mellényúlt. Csapott is akkora üvöltést, hogy a fél hajó összeszaladt! Akkor felrohant a konyhába, és enyhítette a fájdalmát! Na mivel? Nem tejjel, á, azt nem tette, mert esetleg használ. Hanem paradicsom pakolást rakott rá, hogy még jobban marja. Hát marta is!
Akkor szaladt a barbához csak, az tejet adott neki, kikérdezte, hogy lenyelte-e, de amilyen szerencsés (lásd az indítást) nem ment le egy csepp se. Akkor meghánytatták, és lefektették. Egyébként is ráfért a pihenés, mert épp tegnap délután panaszkodott, hogy fáj mindkét szeme. Arra emlékszünk ugye, hogy San Lorenzóban ő törte össze a pofáját, istentelen módon!
Reggelre a szája irtózatosan bedagadt. Nagyobb lefetyelője van, mint egy csókos-szájú négernek(pardon: afro-afrikainak)! A nyelve szép fehér, és nincsenek rajta azok randa ízlelő bimbók. És a szája tele van hólyagokkal. Majd ha kifakad, akkor megint ajánlom neki a paradicsompakolást!
Ma egész nap a barba próbált valakit telexen elérni, de a tulajnál senki nem volt az irodában, csak a Seascotnál lévő hétvégi ügyeletest érte el. Így Portishead rádión keresztül egy katonai kórházzal léptünk kapcsolatba, ahonnan megnyugtattak, hogy helyesen jártunk el, megmondták milyen gyógyszereket egyen, és kész. Visszük tovább.
Így nem kötünk ki a brazíliai Salvadorban, és nem tudom a leveleimet feladni. Mert már nagyon úgy nézett ki, ha nem tudunk senkit elérni orvosi tanácsért, akkor megállunk, hogy megmutathassuk orvosnak, és láthassák, milyen marhák vannak a hajón.
Egyébként az út eseménytelenül telik.

Hétfő, április 15. Elmúlt egy nap. Hámlik Edu nyelve.

Kedd, április 16. Eduardo javul. Tegnap már akart dolgozni. Ehhez nem járult hozzá a barba. Még mindig elég ronda a csókos szája, de egész vidáman viseli. Mint említettem, a szerencse fia! Ugyanis amióta megkóstolta a sósavat, természetesen nem tud enni! 

Szerda, április 17. Ennyi történt. Nem sok!

Csütörtök, április 18. A barba elmesélt egy állítólag megtörtént tengerész sztorit. Egy hajózási lapban jelent meg:
Egy hajó SOS jelzést vett, amint a Csendes-óceánon navigált. Odamentek, és egy vitorlást találtak, az adta a vészjeleket. Amikor a fedélzetre vették a férfit, az töprengeni kezdett, hogy csak szerszámokat kérjen-e, amivel megjavítja a hajóját, és élelmet, meg vizet, mert fogytán volt. A hajó parancsnoka ekkor elmondott egy anekdotát neki:
- Egyszer nagy árvíz volt valahol. Egy ember házának földszintjét elöntötte a víz. Odament egy evezős csónak, és felajánlotta a segítségét. 
- Nem, köszönöm, a Jóisten vigyáz rám, majd csökken az ár.
De a víz megnőtt. A férfi felmászott a tetőre. Odament egy motorcsónak, és segítséget kínált.
- Nem, köszönöm -, mondta az emberünk - bízom az isteni gondviselésben, hogy lehúzódik az ár.
De a víz újra nőtt. A férfi felmászott a kéményre. egy helikopter megjelent, és felajánlotta, hogy elviszi.
- Bízom a Jóistenben, elvonul az ár -, mondta.
A víz újra nőtt, és az emberünk megfulladt. A mennybe érve felelősségre vonta a Jóisten:
- Hát hiába bíztam benned?
- De jóember, én küldtem érted egy csónakot, egy motorcsónakot, végül egy helikoptert. Mi francot tehettem még volna?
A vitorlázó elgondolkodott, és a hajón maradt.
Remélem, Edu is kidobja a húsz liter sósavat, amit tegnap megtaláltak a kabinjában.

Péntek, április 19. Azt mondja a kápó, Beirutban nagy harcok vannak... Én beszállnék abba a csónakba, ha jönne... 
Reggel a barbával beszélgettem a hídon. Kapott tőlem egy könyvet, a Ben Hurt, elolvasta, és arról beszélgettünk. Ő is szereti a bibliai történeteket. A könyvben szerepelnek a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Ahogy kalandoztak a gondolatok, egyszer oda lyukadtunk ki, hogy megjegyezte:
A katolikus templomok sekrestyéiben ott a három betű: GMB. valószínűleg a Három Királyok nevének a kezdőbetui. (Erről sose hallottam, de amennyit én sekrestyékbe járok...) Én megjegyeztem:
A németek valószínűleg négyről tudnak, lehetett egy Helmuth is köztük, mert náluk mindenütt azt írják ki, hogy GmbH!
Későn esett le a tantusz a barbának, de akkor visított!
Most az üres óráimban a hídon az Újszövetséget olvasgatom spanyolul (Nuevo Testimonio - Versión popular, és ez a lényeg, mert leegyszerűsített nyelven írták, a nép egyszerű fiának, mint én is vagyok a spanyol nyelvet tekintve).

Szombat, április 20. Edu is ínyenckedik. A rakott káposztát összeturmixolta a rántott levessel, és úgy itta meg. Elég snájdig fiatalember lett belőle. Szépen fogy! Hiába, az akaraterő! A ajka még mindig csókra áll, de nekem ma reggel inkább olyannak tűnt, mint aki állandóan a szájában tartja az öblitő vizet...

Vasárnap, április 21. Egy hét menet, és ha jól jön össze, akkor beszélhetek telefonon Encsikével, és feladhatom a leveleimet! Akkor érünk Ceutába. Ez egy varázsszó jelenleg, mindenki oda készül, de semmi alapja sincs. Ugyanis nem akar Mr. Bott (a tulajdonos) nyilatkozni, hogy hol vételezünk olajat. Ha odáig nem rendelkezik, akkor kicsit késünk, mert evezni kell, ugyanis az üzemanyag elfogy.
A napok egyhangúan telnek... Esténként leülünk a video elé, és a Mi Pablónktól kapott szebbnél szebb filmeket nézzük. Ma este a Rambó 3 volt műsoron. De ez van!


Hétfő, április 22. Hét napon keresztül 26 fokot tartottunk. Ma befordultunk. 22 fok az irány... Hát nem sok minden történik...

Kedd, április 23. Ha jól számolom, eltelt két hónap. Nemsokára hazamegyek (decemberben?).
A szakács mesélt egy viccet: Amerikában az iskolabusz sofőrje azt mondja a gyerekeknek: 
- Nagyon nem szép dolog az, hogy megkülönböztetik az emberek a bőrszín alapján. A mi buszunkon ezután mindenki legyen kék! Jó? 
Minden gyerek nagy lelkesen beleegyezik. Megérkeznek az iskolához. Egy fekete srác előretolakszik. Mire a sofőr:
- Nana, kisöreg! Először a világoskékek, csak aztán a sötétkékek!

Szerda, április 24. Jackie Collins két könyvét elolvastam: "Tele van a világ elvált nővel" és a "Tele van a világ elvált férfivel". Egy kaptafára készült könyvek. (Bár nem kaptafának használja, amiről ír!) Fogalmazzunk enyhén: fehérmájú, nimfomániás és minden ami ezzel jár... Meg kéne mondani neki, mert biztosan fogalma sincs róla, de a férfiak pisilni is szoktak vele...! Legalább is néha... És az se biztos, hogy csak a kurvák viszik valamire az életben. Egyébként olvasmányos iromány...

Csütörtök, április 25. Tegnap a kápó beszélt a feleségével VHF rádión, Las Palmason keresztül. Állítólag jön M. L. Lattakiára. Majd meglátjuk! Lorenzóba is ígérte magát. Egyre többen kérik a váltásukat: a második gépész, a kápó, az elektrikus, két salvadori hegesztő. Matróz még senki. De egyet kell, hogy küldjön a HMS Konstancára K. helyett (Nimródot?)
Ha Tarifához érünk, én is telefonálok haza. Nagyon hiányoznak az otthoni hírek! Senkiről se tudok semmit.

Péntek, április 26. Nem állunk Ceutában part mellé, így nem vagyok benne biztos, hogy el tudom küldeni a leveleimet! Na, majd meglátjuk...

Szombat, április 27. Ma érkeztünk Ceutába, olajozni. Három hét menet után megálltunk két órára. Szerencsém volt, elvitték a leveleket. Sajnos Encsikével nem tudtam beszélni, nem túl jók ezek a VHF rádiótelefonok... 
Nem tudom miért, de nagyon rossz érzés fogott el este hétkor... Muszáj minél előbb felhívni az asszonyt.

Vasárnap, április 28. Éjjel órát állítottunk, így UTC+1-ben vagyunk (Universal Time Coordinated, a GMT - Greenwich Mean Time - helyett használatos). Hajnalban öt órától folyamatosan hívtam Cabo de Gata Rádiót, és féltem, hogy annyira eltávolodunk, hogy nem tudok majd beszélni Encsivel. Pontosan hét órakor kezdett válaszolni a hajók hívására. Így végül az asszonynak se kellett túl korán ébrednie. Az otthoni hírek:
Kész lesz Ninó tengerészkönyve! Megcsinálta az egészségügyi tanfolyamot is. Szabolcs különdíjat nyert az Országos Középiskolai Szavalóversenyen! Gratulálok! És Enici is le tudna jönni június 20 körül a hajóra Szabolccsal! Ilyen jó híreket tudtam meg otthonról! És mindezt 14 percben, 45 $-ért! Nem olcsó mulatság a hajóról telefonálni. De végül is egy hónapja beszéltünk egymással utoljára.

2011. december 15., csütörtök

Van-e neked-e okostelefonod-e?


Most kaptam körímélbe, hasznosítsd, és okosodj!
(a tartalomért semmi felelősséget nem vállalok, de örülök, hogy az "okostelefonok" előtt abbahagytam a kütyükövetést...)

140 millió okostelefonra telepítettek kémszoftvert -
- maguk a gyártók

Robbant a hír: számos Android, Nokia, Samsung, Blackberry és iPhone készüléken a szolgáltatók rootkit-et helyeztek el. A rootkit a felhasználó tudta nélkül a beírt szövegek, jelszók, bankkártya-adatok, e-mail-ek, SMS-ek tartalmát továbbítja harmadik félnek.
Több szolgáltató kénytelen volt bevallani, hogy megfigyelés alá helyezte előfizetőinek okostelefonjait, naplózva róluk minden lehetséges adatot. Ők persze csak a mi érdekünkben cselekedtek, hogy az összegyűjtött adatokat elemezve javítsák szolgáltatásaikat, mondják. Körülbelül olyan ez, mintha a postánál felbontanák a leveleinket – kizárólag a mi érdekünkben, a jobb kiszolgálás végett.

A dolog úgy került napvilágra, hogy egy fejlesztő felfedezte androidos HTC mobilján a Carrier IQ szoftvert, s a kémkedést közhírré tette. A HTC beismerte, hogy amerikai szolgáltatók írták elő a Carrier IQ telepítését. Az Apple szintén bevallotta, hogy együttműködött az AT&T és Sprint szolgáltatókkal, és telepítette a Carrier IQ-t az iPhone-okra. A Motorola álláspontja egyelőre ismeretlen.

A Carrier IQ vállalat szerint terméküket már több mint 140 millió eszközre telepítették. De pontosan melyekre? Egyelőre még nem tudni, hogy hazai felhasználók is érintettek-e a dologban, mert a Carrier IQ-t nem minden szolgáltató volt olyan kedves a készülékekre telepíttetni.

Valószínűleg kevésbé kell aggódnia annak, akinek úgynevezett „főzött” ROM van a rootolt okostelefonján. Aki nem tudja, hogy ez mit jelent, annak valószínűleg gyári ROM fut a mobilján. A rootkit-et mindenesetre le lehet leplezni az Android Marketről ingyenesen letölthető Voodoo Carrier IQ detector, vagy a CarrierIQ Spy app-ok segítségével. Az eltávolításához vagy magunk látunk neki például Root Explorer fájlmenedzser segítségével, vagy joggal kérjük meg szolgáltatónkat, hogy szíveskedjék eltávolítani a kémet.
De rögtön!

2011. december 11., vasárnap

Edu újabb alakítása! - MV Humber, 5. rész


Hétfő, április 1. Bolondok napja! Az argentin vám csinál belőlünk bohócot! Őrültek, mint a tunéziaiak! Újabb jó pont az USÁ-nak! Azok nem ilyen eszelősek…
Nem igaz, hogy mi mindent kell beírni a vámbevallásra! Hány doboz gyufám van, hány villanykörte, hány szappanom, és a jó ég tudja, mi mindent! És ezt a hajódeklarációban[1] is fel kell tüntetni! Hány szakkönyv van a hajón, hány méter új és hány használt kötél, zsinór, spárga. (Eltitkolom, hogy van hat spulni gépselyem nálam.) Mennyi folyékony és porfesték van a hajón, hány zoknim van, és mennyi fogkrémem? Mennyi a száraztészta, a lekvár, és a bors? Van-e konzerv, golyóstollbetét és munkásruha? Szörnyű! Borzalom! Hajmeresztő! Csak B. T. vigyorog ezen, mert kopasz.
A Paraná folyón hajózunk, éjfél után érkezhetünk meg S. Lorenzóba. Szép volt a napkelte. Hatalmas síkságon kanyarog, hömpölyög a folyó, és ősz lévén, napkeltekor beködölt a part mentén, a fák magasságáig. Szép volt felülről a gomolygó köd, a fák között megült, a csípős őszi levegő kellemes, tüdőtágító, mint otthon október végén, november elején...
Van nekünk egy szép Alföldünk. Azonban ez a síkság végtelen (a keresztrejtvényekben: dél-amerikai síkság - llano), ahol hajnali hat óta megyünk...! Fantasztikus! Sokat videóztam...
Megkaptuk telexen a kirakó kikötőket: Beirut (1978-ban voltam utoljára) és Lattakia (1974). Rosszul imádkoztam, mégis arabokhoz megyünk.

Kedd, április 2.    

Megérkeztünk San Lorenzóba

Ilyet még nem pipáltam! Továbbra se térek magamhoz, mennyire fantasztikus vidéken jöttünk keresztül! Száz és ezer négyzetkilométereken nem lakik senki, érintetlen természet, lápvidék, árterület, és mint megtudtam elvadult lovak, és szarvasmarhák. A pilot mesélte, ha borjúhúsra támad kedvük, átkelnek a Paraná másik oldalára, az árterületre, és lőnek maguknak borjút, tehenet... Azaz ők vadásznak a vadmarhákra!
Ha idejönnék lakni, és százezer dollárért földet szeretnék, az állam tárt karokkal vár. Egyébként nem. Szegény ember akad nekik is bőven!
Este tízre érkeztünk meg. Előre mentem horgonyt dobni, és közben csudára élveztem a távoli hatalmas villámlásokat. Egészen addig, amíg a horgonyzáskor - amikor már nem volt módom hátramenni -, eleredt az eső. Hűvös, őszi zuhé… Ennél jobban csak Santosban áztam el, de most is eljutott a ruházatom arra a fokra, amikor már nem képes beszívni egy csepp vizet se, mind lecsurgott! Féltem, nehogy a derekam megfázzon! De eddig semmi baj. Ma hajnali négyre ígérték a manővert…
Be is jött a pilot. Horgony fel, manőver a rakparthoz. Olyan hatalmas szél fújt, hogy az üres hajó nem volt képes a part mellé állni. Gyerünk a felső horgonyzóhelyre, horgonyt le, esőben, de én már rafinált vagyok, és vittem magammal esőkabátot. Nyolcig voltam szolgálatban, horgonyőrségben, ekkor újabb manőver. Na most kikötünk, mondta a pilot.
Horgony fel, fordulj meg. Elsőre nem sikerült. Másodikra se. Harmadikra pláne nem! Felmentünk a folyón vagy tíz kilométert, ott végre csendesedett a szél, megfordultunk. Lejöttünk a rakpart alá, újra megfordulni… Na, most elsőre sikerült, persze, mert a szél segített. Így aztán nem kísértjük az Istent, meg se próbáltunk kikötni, újra ledobtuk mindkét horgonyt, és most várom, hogy miként zajlik a napi manővergyakorlat tovább.
Tehát ebéd után újabb gyakorlat, horgonyt fel, ezután a pilot elbizonytalanodott, mintegy háromnegyed órára, és utána kikötöttünk.
Két nap berakásra számíthatunk.

Szerda, április 3. Reggel a Rafa örömmel újságolta, hogy milyen szerencsés: este kiment a Fekete Macska nevű cicababás vendéglátó-ipari egységbe, és amilyen jóképű legény, az első csaj fülig beleszerelmesedett. A mázlista! Igaz, midőn közölte a szerelmes hölggyel, hogy momentán nincs rá pénze, az elbúcsúzott tőle, hogy: bár szereti, azért elmegy dolgozni. Persze fő a szerelem! A többi az mellékes... (és pénzkérdés).
Tegnap este azt hittem összesem a fáradságtól. Este 8-kor már aludtam, reggel 5.50-kor ébresztettek, és úgy éreztem, hogy alig aludtam!
Meglehetős bolondokháza volt egész nap. De azért volt időm arra, hogy sokat videózzam. Felmentem a rakodóberendezés vagy hétemeletes háznyi épületének a tetejére, és klassz panoráma képeket csináltam!
Este kisétáltunk a barbával és P.-vel. Nem különösebben kellemes kisváros, semmi különös, lapos és poros, megittunk egy literes sört hárman, (két és fél dollár egy üveg) és bejöttünk. A peso még mindig egy dollár. Állítólag az éves infláció 0,2 %, (Japánban 0,4 %), de hiszi a piszi, mert a dolláré évi 6 %, és ha tartja az árfolyamot, akkor a pesóé is annyi kell, hogy legyen! Egy picit hazudnak…!
Elképzelhetőnek tartom, hogy valami gikszer csúszott a fogyási programomba, mert talán olyan a súlyom, mint amikor lejöttem, esetleg csak egy picivel több… (Ajjaj!!!) Azért ez őrület, nem?

Csütörtöki, április 4. Nagycsütörtök, sok dologgal... Hajnalban elment K., elvitte a leveleket.
Reggel hétkor meglepve tapasztaltam, hogy Edu, az első pincér nincs sehol. Később megláttam: a jobb szemét eltakarta egy véres húscafat, és az arca akkorára dagadt, mint egy cipó. A daganat mellett hatalmas nyílt seb, a karja csupa kék zöld. Most nem verekedett. A fedélzeten nem lehet közlekedni, mert konténerek állják el az utat. Ezért ha be kell jönni a felépítménybe, akkor fel kell menni a raktártetőre, és le kell jönni róla. Amikor lekászálódni készült, megbotlott, és fejjel előre zuhant. A karját maga elé kapta, de így is borzalmasan összetörte magát. Amikor a folyósóra ért, nekiment a falnak, és összeesett. Valószínűleg az agyrázkódás hatására vesztette el a mozgáskoordinációs képességét… Öt nap ágynyugalmat rendelt az orvos.
Kettőkor elindultunk. Két pilotunk van, akik nem mertek este hajózni, így ledobtuk a horgonyt. Háromnegyed nyolckor kellett előre mennem, és  fél tízre végeztünk. Őrület, hogy mennyire bizonytalan mindkettő. A manőver úgy zajlott le, hogy forduláskor ledobtuk a jobb horgonyt, és azt vonszolva lendületesebben kell a hajónak megfordulnia.
A barba akkor kezdett ideges lenni, amikor szóltam neki, hogy lehet, hogy mi állunk, de akkor a part jön sebesen felénk. Aztán a bokrok susogtak alattam, és a kecskebékák már a hátam megett kuruttyoltak… Azt hiszem az utolsó millimétereknél álltunk meg!
Na, ma végre elmondhatom, hogy dög fáradt vagyok (tegnapelőtt is az voltam!), s csak azért mentem le vacsorázni, mert akkor 20 percet ülhettem!
Most kéne aludnom egy sort.
Kellemes volt felszab. ünn. mindenkinek...!

Nagypéntek, április 5. Ködös, esős idő. Délután megálltunk. A főgép egyik hengerfeje elrepedt. Szép Húsvét elé néznek a gépészek.
Kellemes helyen dobtunk horgonyt. A parton vidám társaság jött össze. Vagy húszan kempingeztek, itt töltik a hosszú hétvégét. Letáboroztak, tüzet raktak, pecáztak, jól érezték magukat. Ahogy a hajó swingelt a horgonyon (csúszkált jobbra balra) néha húsz méterre is kijöttünk a parthoz. Az egyik kissrác úgy behajította a pecát, hogy „megfogta” a hajót. A lobogórúdra tekeredett a zsinór.
Egész éjjel itt álltunk.

Szombat, április 6. Reggel fél hétkor indultunk. A szél megfordult. A tegnapi huszonhét fok után a reggeli tizenhárom kegyetlen hidegnek tűnt. Hogy aludtak a sátorban? Eddig délkeleti szél volt, így reményünk volt arra, hogy ki tudunk menni a tengerre, annak ellenére, hogy egy lábbal túlmerülünk a megengedettnél. A révkalauz közölte, hogy a szél kifújja a vizet a kotort csatornából, így legalább 30 órát kell várakozni, hogy megjöjjön a magas víz. De nem emiatt állunk most. Fél óra menet után a kicserélt hengerfej kifújt, így újra ki kell cserélni.
Az a helyzet, hogy Nolában három hengerfejet hoztak be a hajóra. Akkor a kápó reklamálta, hogy nem javították meg rendesen. A repedéseket speciális technológiával elektromos hegesztéssel kellett volna kijavítani, helyette, olyan amerikás lelkiismeretességgel, és csúcstechnikával megforrasztották. Itt az eredmény. És a most behelyezésre kerülő hengerfejnél is ugyanezzel a problémával nézünk szembe, ha betesszük, az is újra megrepedhet perceken belül, és akkor nincs mód arra, hogy megjavítsuk!
Most erre mit mondjon az ember? A csúcstechnikájukkal elmehetnek a fészkesbe...
Van mindenféle gondunk. Amikor megérkeztünk, akkor azonnal választ kellett adni arra, hogy a rakományt fel tudjuk-e venni kétszer 10.500 tonnás tételben, természetes szeparálással. Nehezen, de kiokoskodtuk. Most kiderült, hogy ha így járunk el, akkor a lattakiai kirakás után égnek áll a hajó orra, a fara meg lesüllyed! 7 méter lenne a szintkülönbség, ami nem engedhető meg, így nem lehet kirakni a rakományt annak megfelelően, ahogy beraktuk. Ez van...!
Az átvevő le van ejtve. Nem volt elég két hét, hogy rákérdezzenek?!

Húsvét vasárnap, április 7. Montevideo előtt vagyunk, a barba megnyugodhat. Vitustáncot jártak az idegei az elmúlt napokban. Volt gondja bőven:
Érkezés előtt a tulajdonos nem nyilatkozott, mennyi rakományt vegyünk fel. Ehhez tudni kell, hogy a folyón 31 lábnyi vizet garantálnak, ha többet merül a hajó, akkor az a mi rizikónk. A tulajdonos vacillált, végül is átpasszolta a labdát: vegyük fel a maximálisan felvehető rakományt. Később, amikor már nem lehetett módosítani, akkor arra utasított, hogy 30 lábnál kisebb legyen a merülés. Kedves…
Berakás után kiderült, hogy a hajó fél lábnyira orra van bukva, és elől 31,5 láb a merülés! A ballasztvizet nem tudták úgy kiszivattyúzni, ahogy kalkuláltunk. Később kiderült, négyszáz tonna víz volt bennünk, ennyivel túl voltunk rakva. Ezt a plusz vízmennyiséget állandóan próbáltuk kiszívni, de kevés sikerrel. Itt volt a lehetőség, hogy nem tudunk a merülésünk miatt kijönni a folyóról, és könnyen lehetett volna 20-25 napot várni a kedvező vízállásra. Á. fejét vették volna…
Aztán a géphavaria: tudunk-e menni? Nem szalasztjuk-e el a kedvező vízállást a gép miatt? (Nem szalasztottuk el.) Ha az utolsó hengerfej is elromlik, akkor egy hengert ki kell iktatni, akkor csak fél erővel mehetünk Szíriába. Elég lesz-e a vizünk, mert szűkösen számítottuk ki, hogy a lehető legtöbb rakományt felvehessük!
Amikor kijöttünk a csatornából, Buenos Aires előtt megfordult a szél, a kérdés: eljutunk-e a nyílt vízig, megfeneklés nélkül?
Hát most ezeken a gondokon túl vagyunk, de itt a nagy kérdés, a rakomány elhelyezése a hajón, amit a tegnapi napnál részleteztem...!
Hogy mondta V. parancsnok úr?
- Mindenki azért van a hajón, hogy dolgozzon, a parancsnok azért, hogy aggódjon!
Hát itt lehetett mit aggódni!


[1] deklaráció - vámbevallás

2011. december 2., péntek

Nevessünk!

Ma kaptam ezt egy körímélben, megosztom veletek. Bár majd mindegyiket olvastam magában, ezt azért jól összeszedte valaki!


A mai adag jókedv!
Egon
(valszeg ez az Egon gyűjtötte egybe)


Eszmefuttatás a libatöpörtyű okán:
Mi már régen tudjuk, hogy a LIBATÖPÖRTYŰ növényi eredetű étel, - hiszen ki látott még húsevő libát??!  De ilyen szépen összefoglalva   jó elolvasni a lényeget.
Egy autón láttam egyszer:







A vegetáriánusok sem élnek tovább, - csak sokkal rosszabbul néznek ki!

Ugye milyen jó végre az  igazat olvasni??
Imádom azt a doktort,
aki az alábbi bölcs válaszokat adta!
Kérdés: Úgy hallottam, hogy az aerobikus testedzés meghosszabbíthatja az ember életét, igaz ez?

Válasz: Az ember szíve nem dobog örökké. Ne pazarolja testedzésre a szívét! Idővel minden elhasználódik. Ha felgyorsítja a   szívdobogását, attól nem fog tovább élni; ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy meghosszabbíthatjuk a kocsink életét azzal, hogy száguldozunk vele! Sokáig akar élni? Akkor szunyókáljon gyakrabban!

K:
Egyek kevesebb húst, és több zöldséget, gyümölcsöt?
V: Meg kell értenie a logisztikát és a logikát: Mit eszik a tehén? Szénát és kukoricát. És mik ezek? Zöldségek. Így a steak nem más, mint egy nagyon effektív mechanizmus arra, hogy zöldségek kerüljenek a szervezetbe. Gabonafélékre van szüksége? Egyen csirkét. A marhahús kitűnő forrása a mezei fűnek. És egy sertésszeletben megtalálható a javasolt napi zöldségmennyiség 100%-a.

K:
Csökkentsem az alkoholfogyasztásomat?
V: Dehogyis. A bor gyümölcsből készül.
     A brandy az desztillált bor, ami azt jelenti, hogy kivonják belőle a vizet, így még töményebb formában juthatunk       gyümölcshöz. A sör pedig gabonából készül.


K:
Hogyan számítjuk ki a testzsír-százalékot?V: Nos, ha egy teste van, és zsíros, akkor 1:1. Ha két teste van és zsíros, akkor 2:1 és így tovább....

K:
Mik az előnyei a rendszeres testedzésnek?
V:
Egy előnye sincs. Az én filozófiám: Az a jó, ha nincs fájdalom!K: Az olajban sült ételek károsak?
V: NEM FIGYEL RÁM!!!  .... Manapság mindent növényi olajban szoktak sütni. Hogy lehetne az káros, hogy még több       zöldséghez jutunk ezáltal?
K: Felülésekkel meg lehet szabadítanunk hasunkat az úszógumitól?
V: Biztos, hogy nem! Amikor igénybevesz egy izmot, az nagyobb lesz. Akkor kell felüléseket csinálnia, ha nagyobb hasat akar!

K: A csokoládé káros?V: Megőrült? Az kakaóbab! Az is zöldség!!!
K: Az úszástól jó alakja lesz az embernek?A: Ha az úszás jót tesz az alaknak, akkor magyarázza meg nekem a bálnákat.
K: Fontos, hogy az ember formába hozza magát?V: Hé! A kerek is egy forma!

Remélem, ezzel tisztáztuk az összes étkezéssel és testedzéssel kapcsolatos félreértéseket.

És ne felejtse el:


Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk végig egy üveg borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és közben ordítsuk: Micsoda buli volt!!!

ÉS......

Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az összefüggés
a táplálkozás és az egészség között.
Megkönnyebbülés végre megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után.

1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.


Mi ebből a tanulság?

Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik. Úgyis amiatt fogsz meghalni, hogy magyarul beszélsz.........

Jó étvágyat!

Pali és Pablito - MV Humber - 4.rész


Kedd, március 19. Tegnap K. balesetet szenvedett. Megrándult a karja. Természetesen ő volt a hunyó:
Raktárnyitás közben megakadt egy szelvény a kunyóban (rögzítő ék). Ő arra a szelvényre állt, amelyik megakadt, és egy kalapáccsal kiütötte az éket. Erre a raktártető, miután a rögzítéstől megszabadult, hirtelen a helyére billent. Ha K. nem olyan fürge, mint amilyen volt, akkor most az ajtó alatt közlekedhetne, mert olyan laposra préselhette volna a szelvény. Így azonban csak a karja rándult meg, amikor levetette magát a deckre, és későn engedte el a félszemet, amibe kapaszkodott a raktártetőn.

Szerda, március 20. Nekem se jött jól K. betegsége. A fiamat helyette akartam lehozni.

Csütörtök, március 21. A tavaszi napéjegyenlőség. Egy napot késtünk. Érdekes lett volna, ha az egyenlítőn ér a nevezetes nap.
Hat résszel kész vagyok az „Egy emberke Jaminaországból” címmel írt, darabonként három flekkes írással. Azt hiszem ezt befejezettnek tekinthetjük, mert benne van minden, amire Jaminából emlékszem. Úgy gondolom, nem rosszak!

Péntek, március 22. Újabb telex jött, és ez nekem nem jelent jót! Argentínából Európába megyünk, s utána a dokkba, javítani! Május elején ott lehetünk, s akkor Encsike hogyan jön le a javításra? Csak abban bízom, hogy a javítás végén le tud jönni, s akár útra is jöhetne!
Az út vége nincs meghatározva, csak annyi jött, hogy Kelet-mediterrán. Lehet minden, de nagyon remélem, hogy nem arab kikötőbe megyünk!

Szombat, március 23. Tegnap átléptük az egyenlítőt, megyünk az őszbe. Argentínában hideg is lehet, nappal olyan 20 fokra lehet számítani...

Vasárnap, március 24. Megkezdtem a második hónapot a hajón! A kápónak, van egy jó és egy rossz híre számunkra, mármint Encsike és az én számomra. Nekem jó, az asszonynak rossz.
Ugyanis a feleségem azt mondta, hogy gőzerővel kúrál, és az egészségem érdekében mindent megtesz, és megvesz nekem! Tehát új koleszterin gyógyszer van kilátásban!
A jó hír számomra: dán és angol tudósok egymástól függetlenül megvizsgálták a franciákat, spanyolokat és olaszokat, s úgy találták, hogy jóval alacsonyabb a koleszterinszint ezeknél a nemzeteknél, és ez egyedül annak tudható be, hogy mértékkel, de állandóan fogyasztanak bort.
A rossz hír Encsike számára, hogy ezentúl ő járhat a füstös borozóba, hogy koleszterin orvosságot hordjon haza literszámra, és ellenőrizze, hogy beveszem-e? Az ő kedvéért, persze hogy rendszeresen szedem majd!
Javasoltam, hogy a hajón az orvosi költségkeret terhére, szerezzenek be fehér és vörös koleszterinelhárító orvosságot...
Este pupabulit tartottunk. A szokásos... A hegesztők készítettek faszenes grillsütő alkalmatosságot, és délután hattól éjjel kettőig tartó ökörsütést rendeztünk. Pácolt tarja, hal, és hátszín volt a menü. Mindenki megsütötte a pecsenyéjét, sör is volt. Negyedórás videót készítettem. Este tízkor elvonultam, így amikor Sz. B. lehozta a gitárt, és a hangulat magasra csapott, én már az igazak álmát aludtam. Így a verekedésnek se voltam tanúja, Edu, az első pincér volt a szenvedő alany. A miértet nem tudom.

Hétfő, március 25. Amilyen hatalmas ez a hajó, olyan lötyögős üresen. Alig van egy kis döghullámzás, és ez csúszkál, billeg, minden baja van.
Délelőtt javították a légkondit, hát borzalmas volt! Fél perc alatt csurom vizes lettem a kabinban! S az a legszebb az egészben, hogy végérvényesen elromlott! Így visszatértek a panconi idők, csak akkor még levegő befújó sem volt! Most legalább a páratartalmat tudják csökkenteni!
Egy jó pontot szerzett nálam Amerika: ehető a virsli, sőt, majdnem finomnak lehet mondani, nem olyan élvezhetetlen borzalom, mint a német, holland, belga fűrészporos szójakészítmények!
Valószínűleg San Lorenzóba megyünk, a Paraná folyón, 230 mérföldre van a torkolattól.
A barbának nagyon tetszik a program, amit készítettem a berakás megkönnyítésére! Itt a vállam ni...! Lehet veregetni, csak óvatosan!

Szerda, március 27. Sajnos a szakács túl jó... És ez nem túl jó...!

Csütörtök, március 28.  Ma fejeztük be a raktárakat, illetve még holnap pár órai munka van hátra. Rettentő kíváncsi vagyok, átveszik-e őket minden gond nélkül San Lorenzóban?
Ha visszautasítják, hogy nem tiszta, a fejünket veszik....! A barbáét és az enyém. Persze egy 25 éves hajónál bárki bármit kifogásolhat! Megjött, hogy az A.C.A. rakpartnál rakjuk be a hajót. Ez azért nem a legkívánatosabb, mert kukoricát szállítunk, s abból 2000 tonna/óra a teljesítményük! A 20.000 tonnát így tíz óra alatt berakhatjuk, s indulhatunk Európába!

Szombat, március 30. Holnap érkezünk a Recaladához, ahol beszáll az argentin pilot. Két éve voltam erre a Wittsanddal, ‘94 április 25-én.
Összeírtam a raktártető megjavításához szükséges anyagokat, érdeklődve várom, mit húznak ki belőle, mennyire komolyan gondolják, hogy megjavítják...?

Vasárnap, március 31. Jó elfoglaltságot találtam magamnak:

Nevelem Palit...

Pali a második tisztünk. Ez a tisztességes neve. Van másik is. Az útlevelében Pavolként szerepel. Ezek ellenére magyar. Valahogy ruszin vér került a családba, onnan a vezetékneve. A keresztneve meg a jó csehszlovák szocializmusban adatott, ahol tekintettel az emberi jogokra, csak olyan keresztnevet választhattak a nemzetiségi szülők, aminek van szlovák megfelelője, és az szerepel a hivatalos iratokban.
Szülei magyarok, a mama tanítónő, de szlovák iskolában tanít, P. is oda járt. Így, annak ellenére, hogy tökéletesen beszél magyarul, a szlovák nyelvtant ismeri, a magyart nem tanulta. Ebből adódik, hogy beszédében hibák akadnak. Nagyon jó nyelvérzékkel megáldott fiatalember, szlovákul, csehül természetesen anyanyelvi fokon beszél, ezen kívül oroszul is, ami magától értetődő, hisz tengerészképzésük nincs, Ogyesszában tanulják a szakmát. Emellett ír, olvas angolul, és olaszul, Robert Graves: Én Claudius könyvét lengyelül olvasta, a három szláv nyelvből összehozta magának…
Így abszolút természetesnek hat, hogy most spanyolul tanul, és már egészen jól megy…
Tehát sokat beszélünk a nyelvekről. Amikor már harmadszor hallottam „suksükölni” megkérdeztem: nincs-e ellenére, ha kijavítom a magyartalanságait? Hálás volt érte. Így most mindig figyelmeztetem, és ennek már van némi eredménye. Ha véletlenül azt mondja: tanulhatjuk, azonnal kijavítja magát: tanulhassuk. Tehát úgy járt, mint a magyar gyerekek, akik helyesen írnak addig, amíg a nyelvtant el nem kezdik tanulni. De persze, jó nyelvérzéke lévén, hamar ráérzett a dolog lényegére, és a jó irányban halad.
Egy érdekesség: fogalma sincs a kötőmódról. A szláv nyelvekből hiányzik, az angolból úgyszintén, és ezért az olasszal, a spanyollal gondjai vannak, amíg el nem magyaráztam, a magyart fordítsa szó szerint, mert mi használjuk (azt szeretném, akarom, hogy gyere). Érdekes - és a helyzetét tekintve természetes -, hogy a tárgyas és tárgyatlan ragozásról fogalma sincs, és jó látni, mennyire akarja érteni. Különös élvezettel kérdezi és tanulja a magyar szakmai nyelvet, amit csak oroszul és angolul tud, meg úgy-ahogy csehül. Mindenre fogékony, élvezet tanítgatni!
Tanítom a magyarságra is. Ne csak azért tanítsa a gyerekét majd magyarul, hogy kétnyelvű legyen, hanem azért is, mert magyar. Példaképp hoztam Finnország nemzetiségi politikáját - természetesen fogalma sem volt róla, mert Meciar úrék gondosan ügyelnek, hogy ilyesmi ki ne derüljön -, miszerint az abszolút kissebségben levő svédek (6%-ra emlékszem) teljes nyelvi, szellemi, és egyéni szabadságot élveznek. Arra tanítsa majd a gyermekeit, ha akarnak, lehetnek jó állampolgárok magyarként is. A magyarságukat mindenképpen meg kell tartaniuk. Ne csak a beszédre, a magyar nyelvre legyen igényes, hanem tudja azt is, hova tartozik valójában.
Azt hiszem, érti is, és meg is érti, mit akartam elmondani...
Hűvös van! A kinti hőmérséklet 20-21 fok. Meg vagyok elégedve a légkondival! Teljes erővel megy, és sikerül majdnem annyira lehűteni a lakóteret, mint a kinti hőmérséklet! Idebent csak 23-24 fokot mutatnak a hőmérők! Este La Plata városa elé értünk, a tengeri pilotot kicseréltük a két folyamira. Horgonyra álltunk, holnap megyünk tovább, ha minden igaz, mert ezeknek azért akkor se hiszek, ha kérdeznek!
A pilot délután meccset hallgatott a rádióban, fantasztikus, hogy a szpíker milyen irgalmatlan gyorsan hadart! Se Carlos, se Luis nem értette, amit mondott, s nemcsak azért, mert nehézségeik vannak a helyiek megértésével, ugyanis az argentinok másképp beszélik a spanyolt mint ők.

A Mi Pablo Pablitónk

Pablo egy szuper jó fej! Azt már mondtam, hogy nem egy professzor, és ez bizony, nagy igazság. De áldott jó ember. Bevásárolt magának egy hatalmas, színes tévét és videót álmai országában, az USÁ-ban, és ezért tele van video kazettával is. M. a fedélzetmester minden áldott este a "Pablo Cinemában" ül, és videóznak.
A barba egyszer kért tőle kazettát, a Mi Pablónk elárasztotta jobbnál jobb filmekkel. Azóta minden áldott este megjelent a hídon egy kazettával, s odaadta a parancsnoknak. Így most este nyolc után nézzük a Stallone, Schwarzenegger, és Van Damme féle baromságokat! Őrület, hogy mennyi filmje van, és mind ilyen! Rambó, akció, kung-fu, katasztrófa, horror, szóval a filmipar szemete. De jó szívvel adja, és még büszke is, hogy íme, a parancsnok tőle szerzi be a kultúrát! Annyi előnyünk van, hogy sok spanyol feliratos filmet nézünk, és így unaloműző nyelvgyakorlásnak, és tanulásnak jó.
Mostanában Pablito úgy viselkedik, mintha szerelmes lenne. Két napja M. bejelentette, hogy rozsdaverés a következő napok műsora! Erre Pabló szeme elborult, és remegő hangon kérdezte: az elektromos rozsdaverő gép az övé lesz, ugye? Megkapta, és most olyan féltékenyen őrzi, mintha szűzlány volna. Azt hiszem, legszívesebben vele aludna! És napközben...! Mint a megszállott, tolja a decken a gépet, veri a rozsdát, nem lehet leállítani! Se lát, se hall. Kávékor a bosunnak[1] kell kihúzni a gépet a konnektorból, hogy hagyja már abba! Gyanítom, legszívesebben le se feküdne, amíg rozsda van a hajón... Ezen kívül a raktármosó maligáért (slagért) van ugyanígy megveszve!
Pabló mindezen kívül - mint pénteken kiderült -, egy rafinált ízléssel megáldott gourmand. A málnaszörpös rizsfelfújtat sok majonézzel eszi!


[1] bosun - fedélzetmester

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)