2013. január 31., csütörtök

Arat az arab - MV Humber 51. rész

Vasárnap, január 19. Alexandria, horgonyon. Sajnos továbbra is fáj a gyomrom... És ahelyett, hogy fogytam volna, egy kicsit híztam! Rettenetes! 98 kiló vagyok, és ez már hiteles, mert kiegyenesítettük a hajót, nem mozgunk...

Ő az Ali...!

Hajnali fél egykor hívott az ügynökség, a Memphis Shipping. A parancsnokkal akartak mindenképpen beszélni. Nagyon fontos, ébresszük fel, mondták. Végül, ha nehezen is, de elárulta a pasas, hogy mi ez a fontos dolog: az, hogy ő az Ali! (Sic!) És a parancsnok ne írjon alá semmit addig, ami ő (az Ali) nem érkezik a hajóra. És mindezt hajnali fél egykor kellett elmondani!
- De legalább annyit mondjon meg Mr. Ali, hogy mikor kötünk ki, ha ennyire sürgős volt a mondanivalója -, jegyezte meg Sz. Gyula, az ügyeletes tiszt.
Arról neki nincs információja...
Délelőtt megint jelentkezett, és elmondta, hogy ma este vagy, holnap kikötünk. Aranyos ez az Ali!
Folytatom a "Nagy riport"-ot
Tegnapra végeztem a Nagy Riport első részének átolvasásával, és elkezdtem tovább írni, illetve folytatom. Tetszik! Nem tudom, hogy mi sül ki belőle, de azt hiszem jót írok!
Amikor Klaipéda előtt leálltam vele, egy kicsit ki is fulladtam, mert nem tudtam, hogyan folytassam. Elképzelésem volt, de nem találtam meg a formát. Most újra jól megy az írás, és ennek igazán örülök!

Hétfő, január 20. Alexandria, horgonyon. Délig semmi se történt, még Ali se hívott... Aztán beindult az őrültekháza:
kikötöttünk...

ALEXANDRIA

Arat az arab

Mert a parancsnok bejelentette, hogy nem jó a jobb horgony. Igaz, mi megcsináltuk, de kritikán aluli ferrodolt hoztak be Piloszon, így a horgonydobáskor leégett...
Mondjam, hogy ez milyen jól jött a pilotoknak? Mind a tengeri, aki a belső horgonyhelyre hozott, mind a kikötői, akivel a parthoz jöttünk, fejenként nyolc karton Marlborót követelt magának. Jó, ez rendben van... De ami utána jött, az legrosszabb álmomba se jöjjön elő:
Jöttek a vontatósok, mooringmenek (ők kezelik a kikötőkötelet a parton), és mindenki, aki él és mozog, és követelték a cigarettát... A barba később elmondta, hogy majdnem megverték, mert már elfogyott...! Még csak két manőveren vagyunk túl! Pedig lesz itt még több is. Ide azért hoztak, mert itt veszik a mintát a rakományból. Innen a belső horgonyzóhelyre megyünk, majd arra a rakpartra, ahol kirakunk. És az indulás... Az Isten cigarettája nem lesz elég!

Ügynökségek, arab módra

Még jó, hogy van belőlük több: a Memphis Shipping a hajóbérlőé. Az International Enterprise Agency a hajótulajdonos ügynöke. És vannak a Travel Agencyk, az utazási irodák...
Namármost: Mr. Ali, a Memphis embere, aki többször hívott minket, sok hasznos instrukcióval ellátott amíg horgonyon voltunk. De kikötéskor ide nem dugta volna, azt a mocskos képét... Kikötöttünk, én szépen elszortíroztam a bejövőket: az utazási ügynököt Zsoltra bíztam, mert ő is el akar menni Kairóba, tehát szervezze ő. (Ninó is jelentkezett.) Azt a gyönyörű, tarka nyakkendős "úriembert", aki a Memphistől jött, és Ali néven mutatkozott be, felvittem a barbához.
A parancsnok kedvesen fogadta, és megérdeklődte, hogy mi van a manifeszttel (rakománybevallás a vám felé)? Ali csak nézett, mint a lőtt medve. Látszott, hogy fogalma sincs arról, mi az a manifeszt. Utána mondta neki Ali (a miénk, a barba), hogy a raktárak nyitásához kell ő (mint a Memphis embere), a P&I képviselője, és a tulajdonos ügynöke. Erre ennek az Alinak igen kikerekedett a szeme a csodálkozástól.
- Miért kellek én ehhez captain? - kérdezte.
- Mert a hajótulajdonos így rendelkezett - közölte a barba, ellentmondást nem tűrő hangon. Ali megvonta a vállát, és beleegyezett.
- És addig semmi papírt nem írok alá, amíg maga nem egyezik bele, mint ahogy a VHF-en keresztül említette - volt a következő kijelentés a parancsnok részéről. Ali még jobban csodálkozott.
Amikor elment, megállapítottuk, hogy ez egy különlegesen barom, és buta ügynök, akinek abszolúte semmi fogalma sincs a dolgokról.
Este egy újabb jóember a Memphistől.
- Minek jött? - kérdezte a parancsnok -, hiszen a kollégájának mindent elmondtam - és megmutatta a névjegyet, amit Első Ali itt hagyott.
- De parancsnok, ez az ember nem tőlünk jött, ez egy ship's chandler...!
Hoppá! Most már értettük, miért nézett mindenre olyan hülyén...
Nyolckor megjöttek a draft surveyorok. Éjjel tizenegy után mentek el... Nekem meg szét akart robbanni a fejem, annyira fájt. Természetesen cigarettát kértek...

Ramadán van

Tetszik tudni ez mit jelent? A Próféta egy hónapos böjtöt rendelt minden igazhitű számára. De azért megcsavarta egy kicsit. A böjt napkeltétől napnyugtáig tart. Tehát nappal mindenki agonizál az éhségtől, este megindul a nagy zabálás, és elkezdenek élni... Ez azt jelenti, hogy mindent akkor intéznek gőzerővel. A hajón is... Mintha mi is tartanánk a Ramadánt, és éjjeli baglyok lennénk.
De mi lesz itt a kirakáskor? Reggeltől délután négyig dolgoznak ilyenkor, és utána nem lehet élő arabot munkára kényszeríteni.
Tehát annak hiszek leginkább, aki azt mondta, hogy a kirakás nagyon elhúzódik majd.
Természetesen, Ramadánból kifolyólag éjjel tizenegykor megjelent egy "úr", és közölte, hogy mintát vesz a rakományból. Kettőszáz kiló cukrot visz el, nézze a parancsnok, ott a parton a vám, az orvosok. Igen szomorú volt, amikor a barba elzavarta, azzal, hogy jöjjenek holnap, és csak a P&I és a két ügynök jelenlétében lehet a raktárakat kinyitni!
A horoszkóp szerint ma felesleges energiáimat a munkában kell kamatoztatnom...
Hogy ez milyen igaz volt...!

Hétfő, január 21. Alexandria.

Mintavétel

Reggelre a raktárak nyitásra vártak... Nem is kellett sokat várniuk, délután megjöttek, és mintát vettek, öt zsákkal, azaz kétszázötven kiló cukrot vittek el. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyerekek otthon cukorba fulladhatnak... Ez már a hűtőhajóval is így volt, amikor a Wittsandal itt jártam. Viszik mint a cukrot, vizsgálják veszettül, és mi várunk...
Egyébként minden rendben, senki nem tud semmit, nincsenek rakománypapírok, nincs Bill of Lading, semmi. Legfőképpen az információ a hiánycikk. Este jött egy pasas, és szerinte holnap átállunk kirakni. Nocsak...?
A horoszkóp szerint ma kiderül, hogy a leleteimmel nincs baj, de le kell fogynom, abbahagyni a cigit, és többet mozognom.
Sajnos ez szó szerint igaz, csak akkor miért fáj a gyomrom?

2013. január 23., szerda

Megérkeztünk Alexandriába - MV Humber 50. rész

Szombat, január 11. Földközi-tenger. Kezd hűlni a levegő, reggel már csak tizenöt fok volt... Az algériai partoknál járunk.

Tejbalhé...


Kitört a tejbalhé... Baromság, és nem tudom, kinek adjak igazat? Az eleknek, aki reklamálta, hogy miért nincs tej minden nap, vagy a kambúzernek? De hát az érvei nem igazán érthetőek: nem ad tejet minden napra, pedig van elég a hajón. Inkább ad hetente háromszor fél litert, mint naponta két decit. A röhej az - azon kívül, hogy így többet is ad ki -, hogy amíg minden nap ki volt téve két liter tej a szalonunkban, addig se fogyott el az egész... Igaz, volt aki megitta, később.
Ebből kifolyólag, még egy kicsit össze is vesztem a kambúzerrel.
Később a barba beszélt a szakáccsal, és egészen más megvilágításba került az egész. Utálom az ilyen helyzeteket! Pedig parancsnokként elég sokszor kerülhetek szembe hasonlóval!
A horoszkóp szerint egy mai kiadós veszekedés jobb, mint a hallgatás, ami elronthatja a hétvégémet.
Igaz, veszekedtem a kambúzerrel, és ez a tejbalhé egyébként is keserű szájízt adott...

Vasárnap, január 12. Földközi-tenger. Az algériai partok előtt hajózunk, reggel jó időben, este már viharosabbra fordult... Még nem jön az olasz URH adás. Ma este volt az utolsó óraállításunk.
A horoszkóp szerint ma egy rég tervezett kirándulásra indulok partneremmel, és élveznem kell a mai napot...
Ez, itt, és ebben a formában nem teljesen jött be...

Hétfő, január 13. Földközi-tenger. Hajnalban még nem tudtam megmérni magam, így nem tudom, mennyi lehetek most, de azt hiszem, olyan 97,5 kiló körül... Délelőtt elértük Szicília partjait. Egész szép, nyárias időben hajóztunk. Próbálkoztam, hogy felhívjam Encsikét, mert izgat, hogy mi van Szabolcs csípőjével, de Gela rádió nem válaszolt.
A horoszkóp szerint ma kissé álmosan kezdem a hetet.
Így igaz, mert három nap alatt kétszer állítottunk órát előre, és egész nap álmos voltam!

Kedd, január 14. Jón-tenger. Teljesen nyugalmas nap volt.

Szerda, január 15. Jón-tenger. Délelőtt Pilosz, a nagy sztór napja... Bejött Tony is és Mr. Kavafisz is. Megkaptunk mindent, amit rendeltünk. Mr. Kavafisz azzal búcsúzott el, hogy a tulajdonos a sok rakománykár miatt dupla biztosítási díjat fizet, és ezért nem akar több rakománykárt...
Akkor miért nem hozza rendbe a hajóját...?
Ez a Pilosz, sarki kisboltnak tűnik, mert kikötője alig van. Háromméteres a vize, de hatalmas hajók horgonyoztak az öbölben, és mindegyike sztórt, anyagokat vételezett...

Jön a sörbalhé...?


A sztórral sört is kaptunk. Nem sokat, legfeljebb 15 kartonnal. Az okosok: elektrikus, M. Jani, máris azt fejtegették, hogy még ha nem is olyan jó sör, mint a spanyol, akkor is inkább ezt isszák, ami kb. 8 dollár kartononként, mint a Las Palmason beérkezett San Miguelt...
Nagyot nézett M. úr, amikor a kambúzer közölte, hogy ami érkezett, az mind a hajóé.
Tehát nekik marad a 19 dolláros spanyol...
Biztosan kezdik a pofázást, erre van tíz dollárom!
A horoszkóp szerint ma lehet új életet kezdenem, tanulságos nap lesz, és most érkezett el az ideje, hogy változtassak az étkezési szokásaimon...
Tanulságos volt, mert rájöttem, hogy a görögök ugyanolyan barmok, mint voltak, és az étkezési szokásaimon október végén változtattam. Bár, ha belegondolok, hogy egy hete stagnál a súlyom, akkor újra szigorúbbra kellene fognom a fogyókúrát!

Csütörtök, január 16. Földközi-tenger. Hajnalban 8-as erősségű szél tört ránk, ezért behúzódtunk Kréta alá, és ezzel egy munkanapot nyertünk, mert egész nap nem mozogtunk. Rosszul aludtam, éjfélkor felébredtem, mert egy szekrényajtó csapódott jobbra-balra, a mozgás ütemére, a gyógyszerszekrényben. Aztán a tegnap behozott olajoshordók kötözése izgatott, ezért fél egykor kimentem megnézni, hogy nem mozdultak-e el?
Napközben Kréta szigete alatt hajóztunk. Hülye egy időjárás volt. Hol 9-10-es erősségű szél volt, hol alig fújt. A bukószél itt mindig ilyen erős, ha észak felől jön...
A horoszkóp szerint ma rendet kellene tennem a magánéletemben...
Tessék mondani, az mi...? (Mármint a hajón van ilyen?)

Péntek, január 17. Földközi-tenger. Megúsztuk a Földközi-tengert... Viszonylag csendes időben érkeztünk Alexandria elé...
Egy nagyon fontos megjegyzés a barbáról: eddigi első tiszti tevékenységem alatt az összes parancsnoktól együttvéve nem tanultam annyit, mint tőle, ezalatt a jó öt hónap alatt! Mindig magyaráz, felhívja a figyelmemet dolgokra, buktatókra, és ami a fő, szakmailag jó, és hasznos tanácsokat ad!
Alexandria előtt délután ötkor dobtunk horgonyt, jó egyiptomi szokás szerint, ránk se bagózott senki. Fél nyolckor tudtam csak bejelenteni a kikötői hatóságnak a megérkezésünket.
Eldőlt, hogy itt 14.000 tonna cukrot rakunk ki, és a maradék 6.650-et Port Saidban. Ez azt jelentheti, hogy nem megyünk át a szuezi-csatornán, s a berakó kikötő igen nagy valószínűséggel Európában lesz. Szerintem a volt Birodalom... Ha Mr. Bottnak van egy kis esze, akkor megint vasrakományt szerez, hogy a raktártetők javítását folytathassák. De hát annyi agya nincsen neki, pedig a sok rakománykár miatt már 50 %-kal megemelték a P&I biztosítását is.

Szombat, január 18. Alexandria, horgonyon. Reggelre 96.7 kg-ot mutatott a mérleg.
Változtatnom kell...Muszáj csökkentenem a fogyási ütemet, azaz többet kell ennem. Elkezdett a gyomrom fájni... Nem akarok gyomorsüllyedést, vagy bármi más komplikációt. Tehát nincs más hátra, mint a napi háromszori étkezés, kenyér tészta, és édesség nélkül, mindig kis adagokkal... Mindig ez a legnehezebb!
A nap nyugiban telt, semmi hír a kikötésről.

2013. január 18., péntek

Egérrágta Washington - MV Humber 49. rész

Péntek, január 3. Északi-tenger. Visszatért a karácsony előtti súlyom: 99.5 kiló vagyok. Azt hiszem, mostantól nem tudom ellenőrizni, mert kezd elromlani az idő. Eddig két és fél napot kaptunk ajándékba, meg se mozdultunk, de mostanra ÉK-i szél kerekedett, és délutánra DNy-it jósolnak, az pedig szemből jön...
Állítólag Falmouthba megyünk olajozni.


Egérrágta G. Washington...

Délután rémülten vettem észre, hogy egy egér megrágta a pénzem...! Szerencsére csak egy egydollárost, de azt tisztességesen körbe ette, fene a jó ízlését. Egy százasnak a sarkából egy egészen pici darabot kebelezett be, nem is látszik igazán! Ha a százas van felül, rágondolni is rossz...! Így este hajtóvadászatot indítottam a szürke macska ellen, de nem találom, mert amióta a pincér "megfeddte" mindkettőt a karácsonyfa lerántásáért és összetöréséért, azóta elbujdokolt, úgy a szívére vette az esetet...
A horoszkóp szerint ma fergeteges színdarabot hagynék ki, ha a fejfájás miatt otthon maradnék... 
Nem is fájt a fejem...
Este megörvendeztetett a barba. Egy táviratot mutatott, mely szerint száz dollárral megemelték a fizetésemet! Minden magyarnak, de csak a tiszteknek és az OS-eknek, így Ninó is kapott egy százas emelést. Titokban tartjuk, mert el akarjuk kerülni, hogy a fedélzetmester és a szakács hőzöngjön...

Szombat, január 4. Északi-tenger. Viharos időben hajózunk, de szerencsére hátulról kapjuk, így nem mozgunk.
98.8 kiló voltam reggel!!! Ebből délután még húsz dekát leadtam, mert levágtam a sörényem. Nimród nem tért magához a meglepetéstől!
Átkeltünk a Doveri-szoroson. Egy táviratban azt kérdezték, mikor érhetünk Alexandriába? Lehet, hogy Egyiptomba megyünk...? 

Egérfogóban vagyok...

Bezártam a szürke cicát a kabinomba, hogy fogja meg a dollárrágó egeret. A dög egész nap aludt, egy fia cincogó nem sok, annyit se fogott... Pedig amíg nem kapja el, addig nem kap enni! Este már nagyon dörgölőzött, mert hízelegni azt aztán tud! A fiókomat kiszedtem, hogy be tudjon menni az ágyam alá, így mindem holmim szétszórva hever a kabinban, ez a rusnya állat meg békésen szunyált a trikóim között! Közben meg azt álmodtam, hogy elfogta az egeret, sőt, hallottam is, ahogy csattog a foga, és erre felébredtem... A dög persze aludt!
A horoszkóp szerint a mai napot gyermekeim társaságában töltöm.
Nimród be se jött...

Vasárnap, január 5. Angol csatorna. 

Falmouth...

Délben megérkeztünk Falmouthba olajozni. Manőver közben majdnem elvesztettük az egyik horgonyláncot. A fékről a ferrodol teljesen leégett, a lánc teljes hosszában kifutott, csak akkor állt meg! Szerencsénk volt! Induláskor pedig alig tudtuk felhúzni a jobb horgonyt.
Többen jót vigyorogtak azon, hogy most négy milliméteres a hajam.
Továbbra is egérfogásban ügyködöm. Most egérfogót tettem az ágy alá, és várom, hogy ráharapjon a kis bestia. Addig nem tudok létezni a kabinban, a ruháim mindenfelé szét vannak szórva...
A horoszkóp szerint a mai napon a jó meleg lakásban üldögélve, kedvenc karosszékemben jutok kellemes élményhez...
Az Atlantic Start elkezdtem átírni, mert úgy látom, majdhogynem élvezhetetlen abban a stílusban, ahogy megírtam... Valóban élvezem, és a kedvenc (egyetlen) karosszékemben üldögélek közben.

Hétfő, január 6. Angol csatorna.

Egérfogás - gondolatokkal...

Tegnap este megfogtam az (egy?) egeret. Tízkor kapcsoltam le a villanyt, s fél tizenegykor hatalmas csattanás adta tudtul, csapdába esett a dollárrágó. Biztonság kedvéért kitettem még az egérfogót. Ma még nem teszem helyre a fiókomat se, hátha jön a bátyja, vagy az asszony...
Hajnalban az őrségben elgondolkoztam: milyen jó nekem... Ez a fő gondom! Fogalmam sincs arról, hogy Torgyán mivel idegesíti az országot, a közvéleményt a parlamenti felszólalásaival. Nem tudok arról se, hogy a kormány mivel cukkolja az embereket, s a koalíciós partner mivel tart be a szocialistáknak? Ki tudja a hajón, hogy minek megy fel az ára, az ilyenkor, a január elején szokásos áremelkedésekkor. Nincs lövöldözés, robbantgatás, nem háborodunk fel semmin, legfeljebb az jut el néha-néha hozzánk, hogy milyen idő van Pesten, az országban... Itt nincs drága benzin, nincs százforintos kenyér (mennyi lehet ma az ára...?), s mindig van friss paprika, paradicsom a reggelihez.

Spórol az ASAL

Este távirat jött az ASAL-tól, mi szerint igen magasak voltak az utaztatási költségek az elmúlt évben, és ezért a jövőben nem váltanak le mindenhonnan. Európa, USA, és Dél-Afrika azok az országok, ahonnan a hazamenetelt ajánlják. Ez a szokásos év eleji "húzd meg a nadrágszíjat" politika. Ezt az ABS-nek, a Seascotnak és a HMS-nek is megküldte.
Azt hiszem, ez most nekem beteheti a kaput, a kapitányi tanfolyamra gondolok. Így csak erősen reménykedem, hogy a következő utunk olyan lesz, hogy minden gond nélkül le tudnak váltani... De azt, hogy hova megyünk nem tudjuk. A charterer új Bill of Lading-eket bocsát ki, ez azt jelenti, hogy újra eladja a cukrot. Most a báziskikötő az egyiptomi Alexandria...
A horoszkóp szerint ma pénzre váltom régi tervemet, egyébként átlagos nap lesz...
Átlagos menetnapunk volt...

Kedd, január 7. Vizcaya. Reggel 97.9 kiló voltam! Gyorsan megszabadultam az ünnepek alatt felszedett másfél kilótól! Továbbra se jelent különösebb gondot a fogyás. Nem éhezem, pedig igazán alig eszem. Ma reggelre például rántottát (kényér nélkül), ebédre ököruszály levest, és egy narancsot. A vacsora természetesen kimarad. Ha meghagynak gyümölcsöt, akkor arra lecsapok, és délután megeszem.
Finisterre-hez rossz időt adtak. El is romlott, szerencsére a rakományunk jó, és nem mozgunk különösebben. Viszont egészen biztos, hogy beáztunk!
Elromlott a vécém, a román hegesztők dolgoztak rajta egész délelőtt... Új csapot tettek bele, új csövet készítettek hozzá...
Levágtam a bajszomat és a szakállamat... Az apám nézett vissza a tükörből! Régen nem hallottam Nimródot ilyen felszabadultan röhögni, mint amikor meglátott! Mindenki azt mondja, hogy sokkal fiatalabb vagyok!
A horoszkóp szerint ma régóta dédelgetett vágyaim teljesülnek. A kedvesemet se szabad elhanyagolnom, mert a szerelemben is kedvező változások várhatók...
Hm... Most erre mit mondjak? Azt, hogy levágom a szőrzetemet, csak alig pár napja határoztam el. Nem egy régóta dédelgetett vágy...

Szerda, január 8. Atlanti-óceán. Reggel nem tudtam mérni magam, mert nyolcas viharban veszettül mozogtunk... Később irányt is kellett változtatni, hogy elviselhető legyen a mozgás. A kabinomban minden elszállt, de a komputer szerencsére nem. Még az iratszekrényem zárt ajtaja is kinyílt, és a dossziéimat a földön szedtem össze...
A horoszkóp szerint ma megérint a tavasz, és csodás szerelmi élményben lesz részem...
Ha a tenger számomra szerelem, akkor valóban élmény volt, de nem csodás! Jobban szeretem a bíborszínű, felhős napfelkeltéket, vagy az aranyban lebukó napot nézni a sima vízen... A tavasz valóban megérintett, mert ma este levettem a hosszúnadrágot, és rövidet húztam!

Csütörtök, január 9. Atlanti-óceán. Reggelre elcsendesedett a vihar, így folytatjuk az utat a normális irányban... Most Alexba megyünk, minimum 14000 tonna cukrot ott rakunk ki, a többiről nem érkezett még rendelkezés.
A horoszkóp szerint ma összeveszem egy kollégámmal! Lássuk...
Hát ez nem jött be...

Péntek, január 10. Alborán-tenger. Reggel 97.5 kiló voltam. Az idő szép, süt a nap, és 19 fok volt reggel nyolckor. Délelőtt rövid ujjú ingben és rövid nadrágban sétáltam a fedélzeten. Ki hinné, hogy tíz napja mínusz tizenhat fok volt, és majd megvett az Isten hidege!
Már mennék haza!
Kezdek ideges lenni... Nagy a bizonytalanság, mint mindig, most se tudunk semmi biztosat, és nekem nagyon kiszámítottan kell hazaérkeznem. A tanfolyam és a pénz egymást keresztező dolgok. A pénz miatt minél tovább kellene hajóznom, hogy ha megvan a parancsnoki papírom, sokat lehessek otthon. Ahhoz, hogy időben elérjem a kurzus-kezdést, a legjobb lenne hamar hazamenni, de akkor elmegy a pénz, és mi lesz a közös nyarunkkal?
Remélem, a kocsi kész lesz időben, és rögtön használhatom, ha hazaértem!
A horoszkóp szerint ma csendes, dolgos munkanapom volt. Úgy belefelejtkezem a munkába, hogy egy családi ünnepet elfelejtek...
Valódi, csendes napom volt... Nincs is családi ünnepünk...

2013. január 15., kedd

Veperdi András visszaemlékezései - 4/2 rész


Bevonulás Csehszlovákiába


(m/s Tata, 1968.)


- Manővernek vége! Zéfeszt! - harsogta az orrfedélzet mellvédje alatt elhelyezett hangszóró.
- Hallottad Öreg! - kiáltott oda a Chief a horgonycsörlő fékkarjába kapaszkodó Bócmannak, és a baloldali vaslépcsőn lement a főfedélzetre.

A Bócman csak intett, hogy vette az utasítást, majd felénk bökött göcsörtös mutatóujjával. - Csinálják! - nyögte, és még jobban megszorította a horgony szalagfékjének tekerőjét.

Mi hárman, az orrfedélzeten manőverező matrózok, nekiláttunk zéfesztelni, ami azt jelentette, hogy mindent el kellett rámolni, rögzíteni, biztosítani, nehogy később a hullámok lesodorjanak valamit a fedélzetről, egyszóval „tengerállóvá” tettük a hajót.

Miközben az egyik vastag kikötőkötelet tuszkoltuk a tartó ketrecébe, visszanéztem Palma de Mallorcára. A lefelé tartó Nappal szemben a csak egy sötét árnynak látszó révkalauz csónak már éppen bekanyarodott a hullámtörő gát végénél. Az idő este nyolc után járt, mi pedig eléggé fáradtan tettük a dolgunkat, hiszen ma, augusztus 21-én kora reggel érkeztünk, utána egész nap rakodás, majd raktárcsukás, zéfesztelés, végül indulás. Arra gondoltam, milyen jó, hogy az előző úton sikerült itt töltenünk egy vasárnapot is, hiszen a spanyolok nem túlzottan szerettek vasárnap dolgozni, így néhányan kivehettünk egy szabadnapot és bejártuk a híres üdülőhelyet, illetve a környékét. Jó lett volna most is körülnézni egy kicsit, de hát erre nem akadt lehetőségünk. Eléggé bús képet vághattam, mert Kánya (egy matrózként hajózó bukott tisztiiskolás) vigasztalni kezdett.

- Ne lógasd már az orrod! A Kambuzer[3] nemsokára kinyitja a vámkabint és kivehetjük a söreinket.

A spanyolországi Castellonból érkeztünk ide, így nem nyithattuk ki a vámkabint, mert Palma de Mallorcán a vámtisztek ellenőrizték a pecséteket, hiszen ez is spanyol terület, és nem juthattunk hozzá a Castellonban bagóért vásárolt (egy karton /24 üveg/ sör alig került egy napi valutánkba) italunkhoz. Többen, Kányát is beleértve, alig várták már, hogy elhagyjuk Spanyolország felségvizeit.

Előző nap délben persze kaptunk egy-egy üveggel az augusztus 20-i ünnepi ebédhez, de azok nem tartottak tovább egy fél percnél.

Alig fél óra alatt mindennel végeztünk és hátrakocogtunk a legénységi szalonba, ahol már ott ücsörögtek a gépészek meg azok, akik hátul manővereztek. Kambuzernek, sörnek semmi nyomát sem észleltük.
- Na mi ez a késlekedés! - hördült fel Kánya.

- Valami gubanc van - szólt közbe Rozoga az I. pincér. - Az indulás előtti vizsgálat során az ügynök valami híreket közölt a Barbával, amit persze nem értettem. Csak annyit hallottam, hogy a Barba szólt a III. tisztnek (aki egyben rádiós és gazdasági tiszt is volt), menjen fel a rádióba és próbáljon megtudni valamit.

- Mi a fene történhetett? - dünnyögte Pista a hajóács maga elé bámulva, és beletúrt dús aranyszínű sörényébe.

Látván, hogy ebből nem lesz egyhamar sör, és az egész napos izzadtság meg por már igen irritált bennünket, Kányát kivéve, levonultunk zuhanyozni.

Nem kapkodtam, és jó fél óra is beletelt, mire felfrissülve és átöltözve, újból felmentem a szalonunkba. Tomit, a kabintársamat már ott találtam. Az asztalokon néhány nyitott sörös karton, mellette izgatottan, szinte egyszerre beszélő emberek. Tomi meglátott.

- Képzeld! Megtámadtuk Csehszlovákiát! - mondta.

- Na ne hülyéskedj! Miért? - reagáltam hitetlenkedve.

- Sanyi a watchman mesélte, aki a hídon hallotta a Barbától meg a tisztektől. Aztán a Kambuzer is mondta, amikor kiadta a söröket. A tiédet is kivettem - mutatott egy érintetlen kartonra a lába mellett.

- De, hát hogyan? Miért? Mit mondtak még? - törtek fel egymás után belőlem a kérdések.

- Még nem tudjuk, de azt mondta, hogy a Barba majd lejön, mihelyst többet tudnak. Most valami angol adót hallgat.

Ebben az időben a Földközi-tenger nyugati medencéjében a magyar rádióadásokat nem lehetett fogni a gyengeségük és a hullámhosszuk miatt. Így hiába volt egy vagy két táskarádiónk, azokon csak a pár naponként, a rövidhullámon sugárzott „Szülőföld” adó műsorait foghattuk, az meg nem a hírszolgálatáról volt nevezetes. Időnként bejött a „Szabad Európa” rádió, de aki ezt hallgatta, az nem nagyon merte bevallani.

Nemsokára a szolgálatban lévők, valamint a Barba, a Chief és a Kápó kivételével mind a pupára gyűltünk. A hangulat igen izgatott volt, hiszen mindenki az otthoniakra gondolt, vajon mi lehet velük.

- Minek támadtuk meg a szövetségesünket? - hangzott el többször is a kérdés.

- Talán megint visszafoglaljuk a Felvidéket? - kockáztatta meg valaki.

- Marhaság! - böffentette oda a Bócman.

Ekkor megjelent a Barba, és hirtelen mindenki elcsendesedett.

- Figyeljenek ide! - kezdte a mondókáját. - Sikerült megtudni néhány dolgot. A Központ rádiója holnap reggelre részletes tájékoztatót ígér a helyzetről. Megpróbáltuk befogni a Kossuth adót, de csak részlegesen jött be. Annyi azonban biztos, hogy 20-án éjjel a Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába, hogy úrrá legyenek az ott kialakult ellenforradalmi helyzeten. Ennél többet a Kossuth sem mondott. Próbálkoztunk más külföldi adókkal, de azok sem közöltek sokkal többet. Nyugodjanak meg, otthon nincs semmi vész. Holnap már többet tudunk, és mihelyst valami a tudomásunkra jut, azonnal közzé tesszük.

- Na és a „Szabadbattyán” mit mond? - érdeklődött Pali néni a szakács.

- Nem tudom, mert nem hallgattam - jött a kissé hihetetlen válasz. - Mindenesetre nyugodjanak meg és menjenek aludni! Jóéjszakát! - fejezte be a parancsnokunk és visszament a hídra.

Mi még jó darabig fent maradtunk. Az egyik aszi felhozta a rádióját. Nagy igyekezettel csavargatta, de nem jött semmiféle magyarnyelvű adás. Éjfél körül aztán elmentünk aludni.

Másnap reggel még mindig nagy bizonytalanságban voltunk, majd délelőtt a hirdetőtáblára kirajzszegezték a rádiós által vett tájékoztatót. A Központ küldte az összes hajó számára, és röviden összefoglalva arról szólt, hogy a Varsói Szerződés tagállamai, Románia kivételével, internacionalista kötelességüket teljesítve, bevonultak Csehszlovákiába, hogy megvédjék a szocializmus vívmányait az egyre erősebbé váló ellenforradalmai szervezkedéssel szemben. A Magyar Néphadsereg csapatai ellenállás, és veszteségek nélkül elfoglalták a kijelölt körleteiket.

Amint az jóval később kiderült, az aznapi Népszabadság (a Párt központi lapja) vezércikkét adták le nekünk.

A hangulat kissé nyugodtabbá vált, hiszen arról nem kaptunk híreket, hogy odahaza bármi baj lenne, de azzal még a legmegátalkodottabb pártag is, mert ilyen is akadt a fedélzeten, tisztában volt, hogy mennyire lehet hinni az ilyen tudósításoknak.

Ömlesztett szentjánoskenyér rakományunk Ravennába szólt, ahová hat nap múlva, 27-én érkeztünk meg. Az eléggé lassú út alatt, hiszen a Tata a maga 10,5 csomó sebességével nem tartozott a gyors hajók közé, lassacskán egyre többet tudtunk meg az eseményekről. Ebben azért benne voltak a „Szabadbattyántól” vett hírek is, melyek hangvétele közelített ahhoz, amit 1956-ban megismertünk. Beszámoltak persze a tényekről is, de amiket kommentárként hozzáfűztek, abból szinte már háborúra lehetett következtetni. A hajó rádióján időnként fogható Kossuth adásaiból mintegy ellenpontként, szinte elbagatellizálták a dolgot, mintha csak valami közös hadgyakorlatról lett volna szó. Legalábbis azokból az adásokból, amit fogni tudtunk, ez derült ki. Az ősrégi igazság szerint úgy tartottuk, hogy a valóság valahol a kettő között lehet, de hogy hol, arról fogalmunk sem volt. A MAHART Központ „tájékoztatói” sem adtak több támpontot.

Így érkeztünk meg Ravennába, ahol a Pilot azonnal bevitt minket a csatorna végébe. Ott szokás szerint a ledobott horgony körül megfordultunk, és visszafelé, pár száz méterrel a „Szépasszony” kocsmájától kikötöttünk.

A manőver alatt már láttuk, hogy valami nincs rendben, ugyanis a „mooringmen”-ek, akik a parton átveszik és a bakokra rakják a hajó köteleit, tessék-lássék módon elvettek elől-hátul egy-egy kötelet, rögzítették, majd eltűntek.

- Kánya! Ugorjon ki és vegye el a többi kötelet! - utasította a Chief az egyik ütközőballont kötögető matrózt. Az rögtön ki is ugrott a főfedélzettel egy szintben lévő rakpartra, elvette ez egyik orrkötél gasszáját (csatját), és elvitte előre az egyik kikötőbakra.

Éppen visszafelé indult, amikor egy személyautó ért a helyszínre, és a benne ülő három olasz férfi üvöltözni kezdett. Nem értettük őket, de amint többször elhangzott az agresszió, meg a „kommuniszt terrorizm” kifejezés, már tudtuk, hogy a csehszlovákiai események miatt dühöngnek, és most ránk zúdítják a mérgüket. A Bócman is átlátta a helyzetet és teljesen begorombult.

- Takarodjatok a tetves anyátokba, büdös digók! - üvöltötte és az orrfedélzet korlátjához szaladva az öklét rázta feléjük.

- Maradj Öreg! - szólt rá a Chief. - Ne csináld! Csak rontasz a dolgon!

Az autóban ülők észrevették a szinte habzó szájjal ordítozó Bócmanunkat, és ha nem is tudtak magyarul, a lényeget megértették. A sofőr beindította a kocsit és a part szélén a hajó felé igyekvő Kánya mögé kormányozta, mintha el akarná ütni, vagy legalábbis arra kényszeríteni, hogy essen be a vízbe. Szinte megdermedtünk a látványtól. Kánya érezte a veszélyt, de a nyakát behúzva nagy bátorságról és önuralomról tett tanúbizonyságot, mert ugyanabban az ütemben folytatta az útját. A kocsi alig egy méterre a háta mögött lefékezett és megállt. Kánya közben odaért a hajóhoz és a mellvéden át beugrott a deckre. A Bócman ettől csak még jobban beindult, és vöröslő fejjel lerohant a fedélzetre, hogy kiugorva nekimenjen a kocsiból kiszállt három, nem kevésbé ideges olasznak. Ekkorra már mi is felkaptunk minden a kezünk ügyébe eső dolgot, én példának okáért a kötelek rögzítésénél használt ún. „bocaláncot” és Pista bácsi segítségére rohantunk. A Chief elkapta az öreg grabancát, és nem engedte kiugrani a partra, a három őrjöngő olasz pedig nem mert, vagy nem akart beugrani a deckre.

- Én fasiszta vagyok! - bömbölte az egyik olaszul, de ezt megértettük. - … mia pistola … bumm, bumm, tutti communisti! - kiabálta hadonászva, de nem láttunk nála pisztolyt, amivel minden kommunistát le akart lőni.

- Fogd be a pofád te mocskos fasiszta! - ordította a Bócman a Chief minden igyekezete ellenére. - Szétverem a tetves digó pofád! Csak gyere be te szarházi!

Erre a fasiszta felkapott egy öklömnyi követ és mintegy három méterről felénk lendítette. Azonnal lebuktunk a habvéd lemez mögé, és a kő óriási erővel csapódott az acéllemezhez. Hirtelenjében semmivel sem tudtuk viszonozni, de ekkorra megérkezett a hivatalos vizsgálat, és a határőrség embere odajőve, rájuk rivallt.

A három ordibáló még ágált egy kis ideig, majd beszálltak a kocsijukba és eltávoztak.

- Na Kánya! - szólt oda vigyorogva a Chief. - Majdnem megfürdették ezek a disznók!

- Meg is öltem volna őket! - csattant fel a még mindig céklafejű Bócman.

- Jól van Öreg. Ne háborogj! Látod te győztél, hiszen eltakarodtak.

A Bócman ennek ellenére még jó ideig dühöngött, mi pedig a dolog jobbik oldalát kezdtük nézni, miszerint legalább nem velünk veszekszik.

Később a Barba felhívta mindenki figyelmét, hogy ha valaki kimegy a városba, azt ne egyedül tegye, és a viselkedésével senki se hívja fel magára a figyelmet, mert abból csak rossz származhat.

Pár nap múlva Rijekán voltunk. Itt már nem ért bennünket semmiféle atrocitás, bár a rakodómunkások a szokásosnál többet „jebentiztek” amikor feljöttek a fedélzetre dolgozni.

Egyik este vagy öten moziba mentünk. Valami spagetti westernfilmet játszottak. A film előtti híradó másról sem szólt, mint a bevonulásról. Két kép váltogatta egymást. Az egyiken Tito vagy valami más pártvezér szónokolt igen lelkesen hadonászva egy hasonlóan izgatott tömeg előtt, a másikon pedig a Jugoszláv Néphadsereg alakulatait mutatták. Ez így ment vagy tizenöt percen át. A szövegből nem sokat értettünk, de annyit kivettünk belőle, hogy nagyon nem tetszik nekik a csehszlovákiai bevonulás. Este lévén a mozi zsúfolásig megtelt, és a közönség hamar tűzbe jött. Időnkét felugrálva hadonásztak és kiabáltak.

- Gyerekek! Csináljuk mi is, mert különben rájönnek, hogy kik vagyunk, és talán jól meg is vernek - súgta kissé megrettenve Tomi.

Nos, mivel nem szándékoztunk „hősi halottá” válni, néha mi is hadonásztunk, de csak úgy ülve. A film után valahogyan nem volt kedvünk betérni sehová egy sörre, hanem szépen hazaballagtunk a Tatára.

Címkék

8-as (1) adriai_járat (1) advent (1) ajándék (1) Aka (7) alert (1) anekdota (1) Aqaba (1) áramkimaradás (1) Aranykapu (1) Ászár (2) asszonyverés (1) átverés (1) babgulyás (1) Balázs Géza (1) Bálint Gazda (1) bálnavadász nóta (1) Baltic Ice (1) Bejrut (1) Béla kaftán (9) Berkeley Castle (1) bikaviadal (1) Bilbao (1) biznyák (1) bizonyítványok (2) black gang (1) blogregény (1) Boldog Karácsonyt! (1) Bonzsúr Indonézia (1) botlek (1) Brunsbüttel (1) BUÉK (1) Buga Jakab (1) Bukarest (2) bulvár (1) bunkerolás (1) cégvezető (1) cékla (1) cickafark (1) citromillatú muskátli (1) Clancy Brothers (1) Clavigo (7) Cobh (1) Corvus J (1) Costa Concordia (12) Costa Crociere (1) cukkini (2) Czakó Gábor (1) csatornaágyás (1) cserépkályha (1) csicsóka (1) Csopak (2) Dagenham (1) Dávidházy András (1) de Ruyter (1) december (1) delfin (1) dinnye (1) distress (1) dongás (1) DSC (1) Dubliners (1) Duisbuirg (1) Dumbrody (1) duna tengerjáró (1) Duna tévé (1) Edmond (1) EPIRB (5) Erdély (1) értékmentés (1) esküvő (2) Ete (1) EU (1) évforduló (1) Fabiola (1) Farbi (1) Farfaraway (1) farsang (1) fatalp (1) favágás (1) fekvőrendőr (1) félmilliomodik (2) fészbuk (1) Fluvius Kft (1) fogászat (1) fokhagyma (1) forecastle song (1) forróság (1) fotó (1) Fölszállott a páva (1) francia (1) fröcsözés (1) futball (1) fűszernövény (1) Garay Béla (4) gémél (1) Genova (1) German Sky (1) GMDSS (3) görögdinnye (1) gyümölcs (1) gyümölcsnap (1) hajókatasztrófa (1) hajós (1) hajósbál (1) hajózás (1) Három királyok (1) havazás (1) házaló (1) Hévíz (1) hibajavítás (1) (1) hobbiparaszt (5) hobbyparaszt (5) hófúvás (2) hőség (1) Humber folyó (1) humor (4) húsvét (1) Inmarsat-C (1) internet (1) Írország (1) Isartal (3) Izland (2) JFK Dunbrody (1) (1) Johnny Cas (1) kacsa (1) Kalóztámadás (2) karácsony (5) katalógusfeleség (1) Kécza Sanyi (8) kemence (2) keresés (1) kert (2) kínaikel (1) Kisbér (5) kivándorlóhajó (1) KK_döntő (1) komposzt (1) kórus (2) Kossuth (1) könyvkiadás (2) Közelről (2) Krétai vagyok (1) krumpli (1) kukorica (1) kütyü (1) kvargli (1) Labuan (1) Lackics (1) Láng Gépgyár (1) Legendás hajósok (1) lelked rajta (1) lettem (1) Levi (1) Lyubov Orlova (1) M/S Bodrog (1) madár (1) madáretető (1) Magyar Nemzet Magazin (1) Magyarország szeretlek (1) mahart (8) Maláj (3) Marina di Carrara (2) Marseille (7) másodvetés (1) Mayday (1) mentés (1) mentőtutaj (1) Minarik László (1) Mini-Magyarország (4) Mini-Skanzen (2) MN Magazin (1) MOB (1) Moerdijk (1) Moha (1) mókus (1) Mostaganem (2) mr1 (2) ms radnóti (1) mustármag (1) műanyag palack (1) MV Clipper Caraibes (12) MV Humber (65) MV Kambo (14) MV Petra (40) MV President (13) MV Priwall (17) naan (1) Napló (213) nato (1) Navtex (3) New Ross (2) Niklas (8) Norbi (1) Norvégia (2) nosztalgia (1) novella (2) nyero (1) nyugdíjas_klub (1) óceánevezés (1) óceáni evezés (7) off hire (1) okostelefon (1) Oran (1) oregano (1) országok (1) Oslo (1) öntözés (1) összeütközés (1) padlizsán (1) Padua (23) palánta (2) Pancon 3 (23) paradicsom (1) patisszon (2) Pelyhecske (1) Pierre (1) pikírozás (1) Pireusz (3) pityóka (1) Plomin (4) pókháló (1) potyautas (3) president (2) president szarkeverés (1) pumping shanty (1) Rakonczay (8) rally (1) Rapid (1) Réde (1) rejtvény (1) Reményik László (1) Remlac (2) rendőrségi zsebkönyv (1) rendőrzsebkönyv (1) réni (1) Rijeka (1) Rotterdam (3) rubel (1) Santander (3) sárgabarack (1) sárgadinnye (1) SART (1) Sauda (1) Sex Bomb (1) shanty (8) Sharpness (5) shelter (1) Shogun (1) spanyolország (1) sport (1) statisztika (1) Strzemionego! (1) Sunndalsöra (1) Svelgen (3) Swarzanegger (1) Szavak a hullámok hátán (6) Székesfehérvár (2) szemüveg (1) szépségkirálynő (1) Szeremley Huba (1) szilva (2) szilvalekvár (1) szilveszter (2) Szingapúr (1) szótár (2) sztori (19) Szuezi-csatorna (2) T-Com (1) találkozó (2) tavasz (1) tél (2) tengeralatti kábel (1) Tengerészeti Világnap (1) Tengerészéveim (6) tengerésznóta (8) tengerésztörténet (1) tengeri körzet (1) térkép (1) Tisztás (1) TME (1) Tom Jones (1) tök (1) tört üveg (1) Tricolor (1) Trieszt (1) Tutajos (1) tűzdelés (1) újságcikk (1) Union Moon (1) univerzum (1) Valencia (1) Van Damme (1) városok (1) Vasas (1) Velence (1) Venezuela (2) Veperdi András (6) vészhelyzet (14) vetőmag (1) vicc (1) video (8) videó (3) vihar (1) virágok (1) Vitéz (1) Vitold (1) víznap (1) voltam (1) X faktor (1) zátony (1) zöldség (1)